Ház ​a Naplemente-tónál 82% 111 csillagozás

Nyár, napsütés, szerelem, gyönyörű környezet.

Amíg nem olvastam el a könyvet egészen a végéig, az fogalmazódott meg bennem, hogy egy könnyed, nyári olvasmány a gazdagok, a csillogás világából, amely gyönyörű helyeken játszódik, egy múltban kezdődő szerelem, amely újraéledt a jelenben, de az is lehet, hogy soha el nem múlt…

Ez mind igaz is, de ez a történet súlyos titkokat, szörnyű eseményeket is rejt magában, amire csak a könyv legvégén derül fény.

Bővebben a könyvről: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/tasmina-perry-haz-…

Szeretem az írónő könyveit, ez sem okozott csalódást. A cselekmény két idősíkon játszódik, Jennifer és Jim húsz évvel ezelőtt megpróbálták együtt, de aztán történt valami, ami miatt Jennifer a másik fiút választotta. A könyv végéig nem is sejtettem, miért. De a végére minden a helyére kerül. Rejtélyek, dráma és szerelem idillikus környezetben. Jó volt olvasni.

Jó kis könyv volt, csak kicsit lassan haladtunk előre és voltak nagyon unalmas részek. Egyébként érdekes volt, hogy családok, ahol úgy tűnik, minden rendben van, milyen rejtélyek és titkok bújhatnak meg. Jennifer és Jim egész életét megrontotta, hogy rejtegettek valamit, amit pedig el kellett volna mondaniuk már az elején. Lehet, hogy akkor is baj lett volna, de jobb elmondani, ha bánt valami, mint egy egész életben őrizni a tüskét a szívünkben. Szerintem legalábbis. A vége is ütős lett. Az írónővel is úgy vagyok, hogy van könyve amit nagyon szeretek és van amit nagyon nem. Ez a kettő között volt.

Tasmina Perry rajongóként kötelező volt elolvasnom a könyvet. És imádtam! Egyszerre volt csodálatos, életszagú és kicsit szomorkás, de nekem azt sugallta, hogy az igazi szerelemre megéri várni. Akár húsz évet is. Sőt negyvenévesen sincs késő megvalósítani az álmainkat. A történet két idősíkon játszódik: 1994-ben Georgia-ban a Casa D'Or házban és húsz évvel később Londonban és New Yorkban. A múltban és a jelenben játszódó részek egyaránt tetszettek. A főszereplők, Jim és Jennifer közel kerültek hozzám. Talán ehhez az is hozzájárult, hogy nagyjából velem egyidősek. Ebben a könyvben azt éreztem, hogy mennyire fontos az egymás közti kommunikáció, hogy elmondjuk, mit érzünk a másik iránt, hiszen teljesen másként alakult volna hőseink élete, ha őszintén feltárják az érzéseiket. spoiler A végén kiderültek a múltbéli titkok, és engem eléggé megleptek.

Számomra elég döcögősen indult. Vagy nem volt hozzá megfelelő hangulatom, vagy tényleg elég lassan indult be, de nehezen tudtam dűlőre jutni az egésszel.
Aztán egy kicsit már jobbnak éreztem. Kíváncsi voltam, mi történik majd Jennel és Jimmel, mi történt velük korábban.
Olyan dolgok derültek ki, amelyekre talán gondoltam, de mégsem számítottam úgy igazán. Meglepő volt, ami Jennel történt a múltban, de valahogy illett ide a történetbe.
Kicsit rejtélyes volt, néhol egészen izgalmas, de számomra nem azt hozta, amit szerettem volna. Könnyednek tűnt, aztán rá kellett döbbennem, hogy mégsem az.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, csak kicsit mást vártam. Azt, hogy jobban legköt.

Hát ez egyszerűen zseniális volt. A történet csupa izgalmas fordulattal volt tele. Még mikor azt is hittem, hogy már nem jöhet új akkor is jött egy váratlan fordulat. Ez volt az első könyvem az írótól de azt hiszem nem az utolsó.

Igazi hétvégi olvasmány Tasmina Perry Ház a Naplemente-tónál című regénye. Ideális elmerülni benne ezeken a hűvös, esős őszi estéken, napokon. Egyrészt nagyon szép és főként meleg helyekre repíti az olvasóit, másrészt a romantikára leginkább ilyenkor van szüksége az ember lányának.
A story rózsaszín és kiszámítható, hiszen már az elején szinte biztosra tudjuk a végét, de szerintem ez egyáltalán nem baj, mert ilyen könyvek is kellenek: nem kell a történet mélyén keresnünk semmit és nem kell azon agyalnunk mikor jön elő valami hú de izgalom. Itt csak olvasni kell és átadni magunkat az események folyásának. Azért , hogy a regény mégsem legyen olyan végtelenül sablonos, az írónő tett bele a végére egy kis csavart, de nem kell izgulni, minden jó, ha jó a vége….
A szereplők is ideálisak. A FÉRFI : Jim Johnson az ingatlanpiacon tevékenykedő negyvenes , nagyon kreatív, nagyon agilis, nagyon sármos pasi, aki 21 évesen megismerkedik a NŐ- vel Jennifer Wyatt-tel, vele tölt két hónapot, mint barát és elválásuk után képtelen beleszerelmesedni egy másik nőbe, legyen az akár modell, titkárnő, kollegina, akárki /természetesen mindannyian tökéletes külsővel és jellemmel, aggyal rendelkeznek,de mint látjuk ez nem minden /. , mert számára a NŐ, csak és kizárólag Jennifer.. Jim tehát több , mint 20 éve nem leli helyét a magánéletben , ezzel is magyarázható, hogy a munkájában viszont rendkívül sikeres lesz. 20 év után a sors újra összehozza Jimet és Jennifert. Nevezetesen Jim főnöke szemet vet azon ingatlanra, ahol a már említett nyáron megismerkedett a két fiatal- ez a Wyatt család birtokában lévő gyönyörű ház. Aki olvasta, vagy látta az Elfújta a szél klasszikust könnyen maga elé tudja képzelni milyen is egy ilyen hatalmas ültetvényesbirtok háza. Ez még gyönyörűbb lehetne, mint Tara, ha nem lenne elhagyatva, lepukkanva. Jim főnöke ajánlatot tesz agilis beosztottjának,: ha megszerzi a Casa D'Or-t és luxushotellé varácsolja, Jim lesz a cégcsoport vezérigazgatója. Igen ám ,de ehhez találkozni kell a Wyatt család még élő tagjaival és rá kell venni őket az imádott házuk eladására. Ez utóbbi könnyen megy, hiszen kellemetlen, tragikus emlékekkel búcsúztak a lakók a birtokuktól. De a találkozás a két főszereplő között elkerülhetetlen és természetesen nem maradhat következmények nélkül. Hogy hogyan is alakul a kapcsolatuk és hogyan is derül ki végre, hogy mit éreznek egymás iránt, nos ezt olvassátok el ! Könnyed, laza olvasmány. Szép helyeken járunk közben, mindenki rendkívül szép és gazdag és senki sem boldog, hiába van meg mindenük ami szem szájnak ingere. Tehát a gazdagok élete sem szivárvány-pónis… Vannak nagyon érdekes figurák, A legérdekesebb Jim apja, az Író.Imádja ha csodálják. Irodalmi munkája kimagasló, ugyanakkor egy önző, egoista figura. De, mint jellem, a legösszetettebb ő volt a könyvben. Nehéz esetnek még ott van Jennifer anyja.. Nem kevésbe problémás. Meg sem közelíti őket Jennifer férje, Gilbert Connor.
Ajánlom elolvasásra minden romantikára, kikapcsolódásra vágyó olvasó társaimnak! Köszönet 21.Század a könyvért. Kellenek az ilyenek !

@21_Század_Kiadó

A lánykérés című regényéhez hasonlóan itt is két idősíkon folyik a történet.
Jennifer és Jim a múltban kapcsolatban álltak egymással, Casa D'Orban egy felejthetetlen nyarat töltenek együtt. Az események negatív fordulatot vettek, de hogy pontosan mi is történt a múltban, csak a regény végére derül ki.
Váltakozva jelenik meg a jelen és a múlt. Már a jelenben játszódó cselekményre is rátelepszik egy komor, szomorú hangulat, amelyet enyhén vészjóslónak is éreztem. Jennifer és Jim újbóli találkozása mély sebeket tép fel, spoiler.
Jóval hamarabb megéreztem, hogy mi állhat a nyári események hátterében, bár a kis csavarra nem számítottam. Az eseményeket jól építi fel az írónő, az információkat lassan csepegteti.
A szereplőket, Jim kivételével, nem tudtam megkedvelni. Jennifer tetteivel nem értettem egyet, de meg tudtam érteni az okait.
Bús szerelmi történet, drámával, titkokkal, egy csavarral, szép környezetben.

Nagyon nehezen indult be a könyv története, sokáig csak muszájból vettem a kezembe, mert éreztem, hogy valami ott mocorog a mélyben, amire kíváncsi leszek, csak győzzem kivárni. Kivártam és érdemes volt, mert jött egy fordulópont, egy ritmusváltás, és onnantól kezdve már alig tudtam letenni a regényt. Szinte a bőrömön éreztem a Dél fülledt, nyirkos melegét, és tényleg olyan volt, mintha a vihar előtti csendből lecsapott volna valami vihar, felfokozódott a feszültség, mint mikor villámok cikáznak, és utána pedig jött a tisztító eső, ami igaz ugyan, hogy elmosta a szereplők addigi életét, a szele felborított mindent, de aztán megnyugvást, felfrissülést is hozott. Most, hogy visszatekintek a könyvre, tényleg ilyen érzésem van, és örülök, hogy végül nem hagytam félbe ezt a regényt.

Egy kihívás miatt esett a választásom a könyvre, és biztos, hogy más körülmények között nem olvastam volna el. Akár még tetszhetett is volna, de hiányzott belőle minden plusz, amitől megkedvelek egy regényt, és amitől emlékezetes maradt. Szépen zajlottak az események, olvastam sorban a fejezeteket, de nem tudott megérinteni. Pedig a régi szerelem fellángolása jól is elsülhetett volna, mármint hogy nekem tetszhetett volna az a szál, de erőtlen volt. Nem lehetetlen, hogy egy későbbi életszakaszomban jobban fogom értékelni az ilyen típusú olvasmányokat, de egyelőre még igénylem a „gyerekes” drámázásokat. :D