Kereszténység ​és Krisna-hit 1 csillagozás

Párhuzamok és eltérések
Tasi István: Kereszténység és Krisna-hit

Ha Krisztus és Krisna találkozna… Vajon mit szólna egymás tanításaihoz? Miben hasonlít és miben különbözik egymástól a kereszténység és a védikus írásokon alapuló Krisna-hit teológiája, és e két vallás követőinek életmódja? Krisna és Krisztus más időben és más helyen tanított, így itt a Földön nem találkozhattak. E könyv lapjain azonban egymás mellé kerültek, és meglepve tapasztalhatjuk, hogy szellemi téren valóban nem állnak olyan távol egymástól, mint térben és időben…

>!
Lál, Somogyvámos, 2003
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632127951

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

jano_andriska>!
Tasi István: Kereszténység és Krisna-hit

Jó kis kötet az egyik legfontosabb témáról. Bár inkább az egyetemi jegyzetek stílusában íródott, semmint szépirodalmi igényű; kissé elnagyolt és vázlatszerű; mégis erős értékelést adtam, mert a két vallás ilyen bátor összehasonlításával ritkán találkozom. A szerző abszolút szakavatott, tudományos és vallási téren egyaránt. Az ELTE BTK kulturális antropológia szakán végzett, kutatási területe többek között a hinduizmus irányzatai és az összehasonlító vallástörténet. Beavatást kapott az ősi indiai vaisnava tanítványi láncolatba, tehát a Kṛṣṇa-tudat oldaláról megítélésem szerint hitelesek a meglátásai, miközben a Bibliából ha nem is kellően, de legalább jól felkészült.

Három alapvető jelentőségű megállapítást tesz: a Kṛṣṇa-hit nem bálványvallás, továbbá a hinduizmusnak ez az irányzata egyáltalán nem többistenhívő, mint ahogy azt sokan tévesen értelmezik; valamint a biblikus párhuzamok sora sokkal több mint amennyit a kritizálói feltételeznek. Ha a Kṛṣṇa-tudat bálványimádás a mūrtik* miatt, akkor ilyen alapon a kereszténység is az a Krisztus-freskóival, Mária-szobraival és szenteket ábrázoló képeivel; vagy többistenhívő, mert a Szentírás a Felséges fiait „isteneknek” nevezi. (Zsoltárok könyve 82,6) Hiánypótló könyv annak a számos párhuzamnak a felmutatásával is, melyek a két vallás közötti tradicionális egységet bizonyítják. Mindez vitán felül áll, még akkor is, ha néhány képviselője erről egészen máshogy vélekedik. (Ahogyan a keresztények között is vannak tévtanokat hirdetők, egyértelmű, hogy nincs ez másként a hinduizmus esetében sem.) Tasi István természetesen utal azokra a korántsem elhanyagolható különbségekre is, amelyek alapján azért azt sem lehet kijelenteni, amit sok kortársunk előszeretettel szajkóz, miszerint minden vallás teljesen ugyanazt hirdeti.

Nyilvánvaló, hogy a téma a természetéből kifolyólag kimeríthetetlen, így nem lenne elegáns felróni a szerzőnek azt, hogy munkája hiányos – nem lehet másmilyen; a párhuzamok és lényegi azonosságok alaposabb vizsgálata ugyanis legalább egy félezer több ezer oldalas kötetet töltene meg, és az sem lenne, nem lehetne teljes. Hozzáteszem, hogy a téma természete megkívánna néhol valamivel mívesebb, szépirodalmi nyelvezetet is, erre tökéletes példa Hamvas Béla munkássága; de persze az sem lenne korrekt, ha hozzá hasonlítanánk bárkit is. Nem muszáj viszont Hamvasig elmenni: Dér Katalin is kiváló példája, hogy nem kell szépírónak lenni ahhoz, hogy valaki egy tanulmányban is megüssön egy nagyon magas irodalmi nívót.

Akárhogy is van, indokolt lett volna egy valamivel nagyobb jegyzetet írni ebből a témából, kevésbé hullámzó nyelvi színvonalon, ha már az író egyszer elindult ezen a felemelő szellemi úton. Sajnos, hiányos ez a mű a saját magának megszabott keretek között is: ott is hiátusok vannak, ahol azért lehetett volna alaposabb. Például a 'karma', mint a tettek működési törvényénél idézhette volna, hogy a Bibliában erre konkrét és adekvát vers is található, mégpedig Abdiás próféta könyvében: „Amit te cselekedtél, azt teszik veled is, visszaszáll fejedre, amit elkövettél!” (Abd 1,15) De nemcsak ó-, hanem újszövetségi párhuzam is hozható lett volna, hiszen amikor Jézus azt mondja: „…amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek”, valójában a karma-törvényt magyarázza. (Lk 6,38) Szintén elnagyolt a reinkarnáció összevetése a keresztény egy-élet paradigmájával szemben, mint ahogy a kozmikus ciklusok tana is nagyon felületesre sikerült.

Ami a reinkarnációt illeti, érdemes lett volna bemutatni a rendkívül különböző értelmezéseket, különös tekintettel arra, hogy ezek között létezik olyan is, amely a reinkarnációt kizárólag a természet megújuló körforgására vonatkoztatja, így az nem ütközik a keresztény tanításokkal. A kozmikus ciklusokról szóló részbe talán egyenesen kár is volt belekezdeni, mert annak szimbolizmusa Guénon Tradicionális formák és kozmikus ciklusok című esszéjével összevetve kifejezetten gyenge és pontatlan is.

Ugyanakkor a szanszkrit szavakhoz fűzött magyarázatai példásak: felhívják a figyelmet ennek az ősi nyelvnek a spirituális gazdagságára; arra, hogy nem mindig elégségesek az egyszavas fordítások, mert – az idegen kifejezésekhez hasonlóan – itt is komplett meghatározásokat kell kifejteni. Például az 'ācsārja' nem pusztán 'tanítót' jelöl, de nem is olyan személyt, aki „a viselkedés szabályait ismeri”, ahogy a wikipédia (félre)tájékoztat. Mivel a 'prācsār' szó a beszédre utal, az 'ācsār' pedig a viselkedésre, ebből következik, hogy az ācsārja egy olyan embert jelent, aki „példamutatásával tanít”, magyarul nem csak bort-iszik-vizet-prédikál.

Így aztán ez a kis kötet a kifogásolható hiányosságai és szélsőségesen hullámzó nyelvi igénye ellenére is jó szívvel ajánlható, mivel a szemléletmódja és az összegyűjtött párhuzamok sora kitűnő felvezetése a témának; remek alapja lehet a további tanulmányoknak éppúgy, mint a kereszténység és a hinduizmus mélyebb megértésének.

* mūrti (szanszkrit szó): megtestesülés; alak; az istenség ábrázolása képen vagy megformálása szoborként


Hasonló könyvek címkék alapján

Kereszténység és más vallások
Rudolf Steiner: A Bhagavad Gita és a Pál-levelek
Rába Géza: Isten tudja
Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
On Sai: Szürke szobák
Csanda Gergő: Isten feketében
Szentírás
Kempis Tamás: Krisztus követése
Francine Rivers: Hang a szélben
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”