A ​rendszer ellensége 24 csillagozás

Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…
Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.
A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.
– Benkő-Szabó Zsanett

>!
Napkút, Budapest, 2022
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156409270 · Illusztrálta: Szabó Borka

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Havasfelföld


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Előfordulhat, hogy többen nem fognak egyetérteni, és lehet majd bőszen lapozgatni az irodalom-, és stíluselméleti tanulmányokat a cáfolathoz, de – mivel a molyos értékeléseimben nem törekszem sem pontos meghatározásra, sem pedig mélyelemzésre, csupán a puszta, szubjektív benyomásoknak engedve írom ki magamból az észrevételeimet – A rendszer ellensége számomra egy eddig meg nem határozott antiutópia-variáns. Nem disztópia, nem is urban fantasy, sőt, semmi egyéb, amit egyáltalán tudnék kategórianévvel illetni. Talán a „mágikus realizmus” áll legközelebb hozzá, nyakon öntve off extra adag csípős humorral, kijózanítóan ízes tájnyelvi szósalátával. Szatíra? Abszurd….fogalmamsincsmi? Hát nincs, de olyannyira nincs, hogy még a (nem)előzménykötetre is rátett egy jókora lapáttal.
Gondoljunk csak bele! Mitől olyan ismerős az egész? Mintha már láttunk volna ilyesmit… Na nem arra gondolok, hogy kis hazánk kies vidékén népszokás lenne a népszámlálóbiztosok pörköltként való elfogyasztása, vagy éppen a szomszéd háztetejének illegális kenderkertészetté alakítása (nono, ezt mifelénk peremvidéki zsákfalvak pincéiben végzik), mégis… Mégis. Havasfelföld velünk, bennünk él, szójárása Mikszáthot, Móriczot, groteszk humora Örkényt, gyarló, hiszékeny, pletykás, kissé együgyű lakói Grecsót idézik. Kitekert politikai kritikájában pedig mindannyian osztozunk, jelenben, múltban egyaránt. Miközben a szerző nem kímél semmit és senkit, legkevésbé a valós történelmi emlékezet posványos mocsarát, simán kiforgat olyan jelmondatokat is, mint „lementem a bányába, és olyanokat mondtam, hogy 《_a munka szabaddá tesz_》. Mire leszakadt a plafon.” A tűzzel (á lá népharag és izmusok tömkelege) játszik, igazi lázadó módjára.
Ez a regény pofon a népnek, oxigén az agynak, könny a szemnek. Pontosan az az (elcsépelten hangzó) görbe tükör, amire az olvasni tudó kultúrhuszároknak szüksége van. Mert: „Mindig az épp uralkodó Rendszerhez igazodsz, hiszen minden Rendszernek máshogy fest az Ellensége.”
Tanulmányozzátok. off

6 hozzászólás
Csilla‿ P>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

…Te vagy a Rendszer Ellensége.
Mi?!
Mindig kell, hogy legyen a mindenkori Rendszernek Ellensége.
Gondolj csak bele: ha nem létezne fekete, a fehér is értelmét vesztené. Te egy rohadtul nélkülözhetetlen kis köcsög vagy, aki mindöröktől fogva mindörökké létezik, és minden_ újraszületésében borzasztó kulcsfontosságú szerepet tölt be a világmindenség működésében._“

Havasfelfödön jártam és találkoztam az ismerőseimmel, akik az eltelt idő alatt szinte semmit nem változtak. Vagyis ugyanolyan agresszívek, antiszociálisak, akik képtelenek a normális emberi kapcsolatok szabályait betartani és csak a saját céljaik elérése a fontos. Mindent ennek vetettek alá. Vagyis gyarlóak és ezzel együtt esendőek is.
Tarja Kauppinen, aki szökött fegyencként Rafinesse mellett marsallként tevékenykedett. Meg voltam győződve arról, hogy trónkövetelőként komoly gondot okoz majd Raffinessenek. De meglátásom szerint – gyűlölete ellenére – inkább behódólt neki.
Doranna Úrnő, aki Leidennel az oldalán önkéntes száműzetésbe vonult. spoiler
Doranna halálhírére feltűnt az eddig visszavonultságban élt, aberrált, ám nem mellesleg az egyetlen vérszerinti trónörökös Eilik(a) is. Trónkövetelőként (sem) zavart sok vizet.
Találkoztam Gyehena Magiszterével, az alvilág úrnőjével is. Vele kapcsolatban zavarban vagyok. Emlékeim szerint ő egyed-, és világuralomra törekedett. Aztán hírtelen eltűnt a színről. Most árgus szemekkel figyelte látógömbjét, hogy a megfelelő pillanatban újra testetölthessen. A körülmények végre adottak voltak a számára és mi lett az eredmény??
Rafinesse kancellár majd régens, aki hozta önmagát. Mindenhájjal megkent törtető. Neki „Minden tulajdonsága megvolt ahhoz, hogy előbb-utóbb sokra vigye.“ Éles elméjű és gátlástalan. Most sem okozott csalódást!
Nem utolsó sorban Leiden Ahnenstolz, a főhősünk. Az utolsó Zwelf. Retaldált, a nők körében igencsak kedvelt a karcsú termetével,a hegyes fülével, a rózsaszín, mandulavágású szemével és fehér, selymes hajával. A félkegyelmű lócsiszár, aki azelőtt csak sodródott az árral.
Most megtudta magáról, hogy ő a Rendszer Ellensége, aki nélkül minden értelmét veszti. Beteljesíti álmát, vágyát. Karriert csinál – persze a maga módján.
Szerintem kifejezetten jól állt ennek a könyvnek, hogy az írónő megmaradt a Tőle megszokott csípős stílusánál, ugyanakkor a szöveget befogadhatóbbá, könyebben emészthetőbbé tette. Így aztán Tarja Kauppine-tól újra egy szépirodalmi köntösbe bújtatott lenyűgöző posztmodern szatírát olvashattam.
Hogy kiknek ajánlom A rendszer ellenségét?
Itt fontosnak tartom megjegyezni: Annak ellenére, hogy én a szereplőkkel már korábban is találkoztam, A rendszer ellensége önálló regény(ként is olvasható)!
Tehát ajánlom azoknak, akik szeretnének egy kissé pikért stílusban megírt, remek fekete humoral átitatott görbe tükörbe nézni.
De ajánlom azoknak is, akik időnként szívesen lépnek ki konforzónájukból és a megszokott zsánereken kívül valami mást is kipróbálnának. Mást, ami humoros ugyan, de komoly társadalomkritikát fogalmaz meg.
Kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást kívánok minden Havasfelföldre utazó túristának! :)

4 hozzászólás
szadrienn P>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Másodszor jártam a veszedelmes Havasfelföldön, Tarja Kauppinen regényeinek jellegzetes színhelyén, és kész csoda, hogy épségben visszatértem. Néha féltem.
Ádáz, korgó gyomrú útonállók leselkednek itt a gyanútlan utazóra, aki könnyen a kondérjukban találhatja magát, de tulajdonképpen a hátaslóként, vadászkopóként, baromfiként vagy répaként tengetett létforma sincs irigylésre méltó helyzetben ebben a térségben. Ne kérjünk ide állampolgárságot. Soha.
A földrajzi adottságok mostohák, és nem tudni, hogy a jeges szél mar-e fájdalmasabban vagy a cinizmusra hajló szerzői humor.
Havasfelföld az erkölcsi nihil hazája, lakóiból az idealizmus csírája is kiveszett, az egyetlen pozitív szereplő Leiden, a zwelf, azaz sötételf, a rendszer ellensége, aki naivan reméli, hogy még kiteljesedhet, mint széplelkű kábítószer kotyvasztó és díler.
A többi szereplőt mozgató erő a hataloméhség, a könnyen egészen ferde irányokba forduló vágyak, vagy egész egyszerűen a féktelen erőszak kiélése bármi áron.
Kegyetlen társadalomkritika ez egy kiüresedő világról, ahol a saját pillanatnyi érdekénél senki sem lát egy lépéssel sem tovább.
Bármilyen borzalom megtörténhet, és sziporkázó kreativitással van csúcsra járatva az agresszió és az ezerféleképpen kivitelezhető bántalmazás nyelve.
A rothadás bűze mindent áthat. Árad a mocsok, csak győzzünk félreugrálni előle.
És bár gyomrunkat néha összeszorítja az aggodalom, hogy maradhat-e egyáltalán élő szereplő a történet végére, hiszen a mészárlási kedv többször is a tetőpontjára hág, végül megnyugszunk, hogy mindez talán csak példázat, sötét nyelvi tobzódás, és a világ valós veszélyeit torz tükrön át mutató disztópia.

Kriszta_89 P>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Tarja Kauppinen írásaival itt molyon találkoztam és mindig érdeklődve figyeltem az értékeléseit is. Már az első könyve elkezdett érdekelni és hála az utazókönyveknek a második könyvét volt szerencsém most elolvasni.
Kíváncsi voltam nagyon az írásmódjára, imádtam a szavait, olvasni a sorok között és megfejteni egy egy szavát. Cinizmusát és odamondó mondatait egyedinek mondanám, amilyet szerintem ritkán olvashatunk manapság.
Nem egy könnyed könyv, görbe tükre a világnak, amit sokszor éreztem életszagúnak, sokszor felszisszentem, hogy hoppá ez most is így van/történik. Remekül szövi össze a társadalomkritikát a humorral egy teljesen más világban.
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik valami nem mindennapira, különlegesre vágynak. Ezek után az első könyvet is mindenképp szeretném elolvasni!

Timár_Krisztina I>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Tarja Kauppinen második regénye többféle értelemben véve is játék, de ez egyik értelemben véve sem jelent felhőtlen vidámságot vagy komolytalanságot. Szórakozást igen, a maga sajátos módján; a komikum ugyanis, amely meghatározza a regényvilágot, szatirikus és keserű. A játék ráadásul tágabb is annál, mint ami a komikum működéséhez szükséges: nemcsak a nyelvvel játszik a szerző és/vagy az elbeszélő, hanem az irodalmi hagyományokkal, látszat és valóság kapcsolatával, sőt a szerzői identitással is.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2022/07/28/karneval_f…

>!
Napkút, Budapest, 2022
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156409270 · Illusztrálta: Szabó Borka
Alvarando P>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Havasfelföldön összekuszálódott minden. Rafinesse kancellár magához ragadta az államhatalmat és száműzte Doranna fejedelemasszonyt Fenyvesmélyére, ahol ő a Didergő Vándor fogadóba kerül Leidennel együtt. Természetesen utóbbi végzi a piszkosabb munkákat, mellette alkalmi dzsigolóként is hoz némi bevételt. Rafinesse mellett ott van a korábbi fogadósnő, aki most a hadügyekért felel és meg is kellene szerveznie egy erőszakszervezetet, az Átkozottul Veszedelmes Hajadonokat. Rafinesse hivatalosan halottnak nyilvánítja a száműzött fejedelemasszonyt, mert csak így szerezheti meg legálisan a trónt. Ezzel egy újabb trónkövetelőt hoz a saját fejére, egy távoli rokont, aki túlságosan is szereti a kutyákat. Közben Leiden megelégeli Doranna melletti rossz életét és elszökik a nagyvárosba, ahol sárgarépából kezd el kábítószert erjeszteni és terjeszteni, amivel nagy sikereket ér el. És mivel a korábban a nagy felzúdulást elhozó Gyehenna Magiszterét így senki se tartja féken, ő is elszabadul…
Tarja Kauppinen első regénye, A nép igazsága is elég erős görbe tükröt tartott a társadalmunk elé, második regényében még erősebbre vette társadalomkritikai fokozatot. Helyszín a szokásos Havasfelföld, ahol minden reménytelen és sötét. Ezt a sötét hangulatot a tőle megszokott morbid humorral párosítja és miközben olvasás közben kuncogunk a leírtakon, közben rájövünk, hogy ez a mi társadalmunk. A kötetben burkoltan ugyan, de megjelenik a szocialista időszak kifigurázása az erőszakszervezettel, az enyhe személyi kultusszal és természetesen a sarlóval és a kalapáccsal. Meg a fenyegetéssel, hogy nem a megfelelő személy fogja irányítani ezt az amúgy is fejetlenségben működő fejedelemséget. Maga a főszereplő Leiden pedig a létező világok legjobbikáról álmodozik, azonban tudja, hogy úgyis olyan rendszer lesz mindig, ahol „a csóringerek és retartáltak elnyomják és maguk alá gyűrik az értelmeseket és a normálisakat”. A sötét és olykor reménytelenséget árasztó regény szövege viszont egy igazi kuriózum, a szerző a tőle megszokott szinten bánik a magyar nyelvvel, olykor játékosan tárja elénk nyelvünk szépségeit, rendkívül hosszú, de élvezhető mondatokban. Humán beállítottságú olvasó számára külön öröm lehet, hogy a szereplők olykor szociológusnak, vagy néprajzkutatónak adják elő magukat álcázásképpen, olykor vicces nevek mögé bújva. A kötet cselekményét Szabó Borka remek illusztrációi hozzák hozzánk még közelebb.
A szerző első regényével magasra tette a lécet, a másodikkal sikerült ezt túlszárnyalnia, bátran ajánlható bárkinek, aki egy komor, de ugyanakkor morbid látleletet kíván olvasni társadalmunkról egy rendkívül fordulatos regényben.

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

ELŐOLVASÁS

„A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.”

Néha úgy érzem, hogy hiába rajongok egy-egy szerzőért, valamiért rendre kifogom azt az időszakot, amikor nem passzolunk az adott kötettel, pedig a történet érdekes és alapvetően kedvemre is való lenne, mégsem sikerül az első találkozás. Ezért aztán, néhány hét elteltével ismételten kézbe veszem az adott művet, abban a reményben, hogy most már közös úton fogunk járni és többnyire jó a megérzésem. Így jártam a mostani regénnyel is, amelyet már hosszú hónapok óta alig vártam, hogy olvashassam, és amikor erre előolvasóként lehetőséget kaptam, majd kibújtam a bőrömből örömömben, de aztán a fent leírtakkal találkoztam és elszomorodtam. Nehéz helyzetben vagyok ilyenkor, mert a megjelenés előtti olvasás nagy megtiszteltetés számomra bárkiről is legyen szó, hiszen ez egyfajta bizalom jele. Ráadásul ebben az esetben különösen fontos volt számomra, mert a szerzőt nagyon kedvelem. A második találkozásom a kiadvánnyal már sokkal gördülékenyebben zajlott és azt is el tudom végre ismerni, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, mind a szerzőnek, mind pedig a Napkút Kiadónak, hogy előolvashattam a könyvet. Köszönöm szépen!

Tarja Kauppinen írónő neve talán már ismerős lehet a számotokra, hiszen a „hard” olvasók, főleg, akik a moly.hu közösségi oldalon is aktívak, valamilyen formában már találkozhattak az alkotóval. Azt hiszem, hogy nem árulok zsákbamacskát azzal az információval, ha elárulom, hogy lelkesen vezeti a Merítés Magazint, amely a fent említett oldal egyik gyöngyszeme, illetve aktív Merítés–díj gyermekirodalom zsűritag is egyben, aki elképesztő szeretettel és nagy tudással értékeli a hazai, magyar éves gyermekkönyveket. Bár az utóbbi tekintetében büszke vagyok arra, hogy én is a zsűri tagjainak egyikeként dolgozhatom vele, mégis úgy érzem, hogy három gyermekes anyaként sokszor teljesen másképpen lát egy adott művet, mint én tanárként. Felmerülhet a kérdés benned is, hogy ha ennyire sokrétű, mégis miért érez késztetést arra, hogy egy teljesen eltérő irányzatban teljesedjen ki, mint író? Nos, ezt a kérdést én magam is kerestem a történetben. Hogy megleltem-e a választ? Talán igen, de majd ezt eldöntöd te magad kedves olvasó!

A rendszer ellensége 2022 nyári újdonságainak egyikeként fog megjelenni a Napkút Kiadó gondozásának köszönhetően. A borító képét és a kötetben szereplő illusztrációkat nagy lelkesen fogadtam elvégre kimondottan ízlésesek, mégis provokatívak a maguk nemében. Az alkotások Szabó Borka munkáját dicsérik, amelyeknek van egy sajátos pikkantériájuk is, de ezeket majd felfedezed magad is.

Először azt gondoltam –és jogosan-, hogy A nép igazsága című első regénynek a folytatását fogom olvasni, elvégre a helyszín adott itt is és a karakterek is ismerősként üdvözöltek legnagyobb meglepetésemre. De szerencsére erről szó sincs, hiszen ez a történet egy önálló regényként született és így, aki esetleg nem olvasta az írónő első könyvét, annak is üdítő szórakozást nyújthat a mostani regény.

A kötet elején egy kis magyarázattal indulunk, hogy mindenkinek komfortos érzés legyen a világ és kényelmesen el tudja helyezni magát a történetben. Ráadásul a szöveg most már inkább a szépirodalom felé kacsintgat, így egy új olvasóközönséget is megszólít akaratlanul is. Ettől függetlenül a „hanyag” szöveg eleganciát a pikáns és egyben bravúros nyelvezettel vegyítette az alkotó, amely gyönyörűséget okoz bármely olvasó lelkében, legyen az a szórakoztató – vagy éppen a szépirodalom lelkes követője.

„– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…
– Csúcs! Akkor egyedül megyek.”

Havasfelföld nem változott semmit, sőt a maga zord világával próbálja „csábítani” az embereket. Ráadásul, hogy csak néhány karaktert említsek: Leiden, Tarja, Rafinesse, Doranna azon szereplők, akiknek gondolatain keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. Mondhatni egy emberi természetrajz, egy igazi pszichológiai kalauz, amely a maga fanyar, néhol gúnyos szójátékaival könnyesre áztatja a hideg csípte orcánkat. Mert bizony itt szem nem marad szárazon, hol a nevetéstől, hol pedig azokon a valós és korhű társadalmi életigazságoktól, amelyek mélyre rántják az olvasó lelkét és bizony egy percre sem eresztik.

Ezek fényében még mindig úgy érzed, hogy nem akarod kézbe venni a könyvet? Ugye, hogy érdemes eljönni a Könyvhétre vagy éppen a kiadó weboldalán kutakodni érte!

Bővebben: link

>!
Napkút, Budapest, 2022
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156409270 · Illusztrálta: Szabó Borka
Keiran_Rowley IP>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Havasfelföld réme répa

Először is le kell szögeznem, hogy több okból sem olvasok már modern magyar szépprózát. Ennek az a profán oka, hogy gyakran sznobizmusba csomagolt ürességet adnak csupán, maradandó értéket nagyon ritkán ahhoz képest, mennyire fel vannak kapva egyes művek. Szkeptikus nihilizmusba taszítottak, és ezért nem magamat okolom, mert kellőképp nyitott voltam/vagyok.
Tarjánál, ami elsőre feltűnt, az a magyar nyelv szeretete, és ennek gyakran fanyar, máskor meg groteszk humorral való (tudatosan ironikus) arculcsapása a jól irányzott trágár szlengek felsorakoztatásával. Abszolút pozitívum, hogy csupán néhol éreztem terjengősnek a jelzők és hangutánzó szavak halmozását, az egész regényt áthatja a könnyedség, ami nagyon jót tesz neki.
Mindazonáltal el kell mondanom, hogy az első 80 oldalnál úgy gondoltam, ez a regény nem nekem szól, nem fog tetszeni. Szeretem, ha egy regénynek története van, vagy ha nincs, a karakterek tartanak valamerre. Kuszának tűnt az egész, céltalannak. Aztán tovább olvastam… és rájöttem, hogy csak sodródni kell az árral. Elkapott és ledaráltam. Üzenem tegnapi magamnak, a regény nem volt céltalan, üzenet vége. :D
Tetszettek nagyon a nyelvi játékok, leírások. Leiden karaktere elsőre nem volt túl szimpatikus, de ez megváltozott a történet végére. A Gyehenna Magisztere egy állat. xD Rafinesse meg kifinesselt rafináló. :D A végére mindenki azt kapta, amit/akit megérdemelt. Kedvencem: a pokol könyvtára. xD Jót röhögtem, hogy mivel van tele. xD
Jó volt! Köszönöm az élményt. :)

7 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

ELŐOLVASÁS!

A szerző első regénye, A nép igazsága a 2020-as évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, ráadásul a Twister Média Kiadó révén egyenesen előolvasója lehettem. Azóta a regény nagy utat járt be, több díjon is helyezést ért el, mind közül a legrangosabb a Margó-díj jelöltjei közé kerülése.

Ilyen előzmények után nagyon vártam a szerző következő regényét, A rendszer ellenségét, ami hivatalosan csak nyáron, az idei könyvhétre fog kijönni a Napkút Kiadó gondozásában. Azért írtam múlt időben, mert az a megtiszteltetés ért, hogy szerző és a kiadó kérésére én írhattam meg a kötet fülszövegét, előtte pedig lehetőségem volt már decemberben elolvasni a könyvet. Márpedig ez az eddigi blogger pályafutásom legnagyobb elismerése, ezért itt az elején megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Tarjának és a Napkút Kiadónak ezt a páratlan lehetőséget.

Nagyon gyorsan kiolvastam, mert beszippant és nem ereszt a havasfelföldi életérzés és a regény atmoszférája. A végére érve csak ez járt a fejemben: Tarja megcsinálta! A második: Tarja tényleg megcsinálta! Komolyra fordítva a szót, ha nem látom, nem is hiszem el, de sikerült kiküszöbölnie az első könyve zavaró gyengeségeit. Jobb lett, sőt nem egyszerűen jobb, fényévekkel lekörözi A nép igazságát, pedig az is jó regény. Minden várakozásomat felülmúlta, sokkal érettebb, levetkőzte az elődjén még érezhető felesleges sallangokat. A dramaturgia egyszerűen annyira patent, hogy hihetetlennek éreztem a minőségbeli ugrást. Minden a helyén van, határozott a fókusz, semmi kicsapongás, letisztult, érett, ugyanakkor ugyanolyan választékos nyelvezetű, mint az első rész, a humor pedig eszement, de ez a fajta élc bitang jól áll a szövegnek. A karakterábrázolás is csodás, sehol nem tudok belekötni, mindenki pont annyira van árnyalva, amennyire kell, pont oda jutnak, ahová a szerző vinni akarta őket.

A regény A nép igazsága világában játszódik, feltűnnek benne már jól ismert karakterek, mégsem folytatás, hanem önálló regény. Használja ugyan a karaktereket, a történeti hátteret, de egy teljesen független történetet mesél el, amely A nép igazsága olvasása nélkül is kézbe vehető. Ez legjobban a regény elején érhető tetten, ami bevezeti a világot, és minden fontosabb részletet lefektet, mindezt úgy, hogy közben a cselekmény is elindul, méghozzá a karakterek kalandjaival párhuzamosan. Emellett rögtön érződik, hogy a kötet nem csak a szerző eddigi olvasóit szeretné megszólítani, hanem azzal, hogy egy szépirodalmi kiadó gondozásába adta a szöveget, úgymond új piacra is lépett, és új közönséget is meg szeretné szólítani. Ezáltal a szöveg inkább szépirodalmi irányába tolódik el, de maradnak benne fantasy elemek is, hogy a régi rajongók számára is befogatható legyen. Márpedig ez az egyik legnagyobb erénye, mert úgy oldja meg a szépirodalom és a fantasy közti átmenetet, hogy közben mindkét műfaj kedvelői megtalálhatják a kedvükre valót.

Kauppinen ezzel a nyelvezeti- és stíluskavalkáddal teremti meg az alaphangulatot, amit biztos kézzel vezet végig az egész köteten. Ehhez társul az a fajta abszurd humor, ami az előző regénye óta a szerző sajátos stílusjegye, és a második regényével mondhatni védjegyévé vált. Nevetés közben elgondolkodtam a világ, a kapcsolatok és az élet dolgairól. Ezt pedig a szereplői – Leiden, Doranna, Rafinesse, Tarja, hogy csak a legfontosabbakat említsem – szemüvegén keresztül láttatja. Ők viszik előre és alakítják a regényt, gondolataikon keresztül pedig megfogalmazódik egy jó nagy adag társadalomkritika és, hogy stílszerűek legyünk, spoiler Mert ebben a regényben mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és senki sem az, aminek látszik. Mindezt tetézi, hogy Havasfelföld jottányit sem lett kellemesebb hely, sőt egyeseknek egyre kellemetlenebbé és reménytelenebbé válik. Mások pedig inkább dőzsölnek a kialakult zűrzavaros viszonyok között.

A rendszer ellensége görbe tükör, abszurd humorú szatíra, amely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip ínyenceknek.

Bővebben (A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!):
https://www.luthienkonyvvilaga.hu/2022/03/tarja-kauppin…

Bővült még egy blogbejegyzéssel:
https://smokingbarrels.blog.hu/2022/06/10/konyvkritika_…

5 hozzászólás
SignoraSchneider IP>!
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

(Hamarosan kifejtem. :) )
* * * * *
Úgy döntöttem, hogy a kifejtést a könyvbemutató napjára időzítem, hátha sokak felé eljut, hogy 1. előző nap MEGJELENT a regény, 2. MA (június 10.) 16:00-tól beszélgetünk erről a kötetről a Vörösmarty téri Nagyszínpadon, a 93. Könyvhét keretében, a Napkút kiadó támogatásával. Ha bárki kíváncsi, jöjjön el, mert azt hiszem, ez egy olyan különleges, még-soha-nem-olvastam-ilyet érzést felszabadító élmény, amivel nem igazán találkozni kortárs körökben. (Jó, hazudtam és elfogult vagyok, meg óvást lehet benyújtani ellenem. A vádakat elfogadom, tekintetes vésztörvényszék! XD )
A mi legendás kapcsolatunk mind az íróval, mind a történetével és világával már jó pár könyves eseménnyel ezelőtt kezdődött… (Nem fogok anekdotázni, nyugi. Szorítkozzunk a tényekre, elvégre utána nektek is marad idő olvasni. ;) )
A rendszer ellensége című regényt kifejezetten nekem írták. (Magamra tudom vonatkoztatni, mert én is a legtöbb rendszer ellensége vagyok, höhö.)
Imádom ezt a beteg, fekete, szarkasztikus és cinikus humorral átitatott társadalomkritikát, ami olyan eleganciával döfi bele az olvasóba a malícia tőrét, hogy mire feleszmél, elvérzik. Ebben a vérben lubickolva sírvavigad, mert ilyen a magyar havasfelföldi lélek.
Amikor először találkoztam Tarja humorával – amivel egyrészt nagyon nagyon tudok azonosulni, mert igen hasonlít az enyémhez, másrészt nagyon ritka fajta, ami miatt kitüntetett figyelmet érdemel –, úgy megörültem, mint majom a farkának. Végre valaki, aki a szívem és szám íze szerint ír! Tudni illik, olyan profin ötvözi a klasszikus nyelvezet és a régi értékrend elegyét a poszt- és karcmodern stílussal, miközben az aktuális közéleti problémákra fókuszál, hogy 1. ilyet én még nem láttam, 2. ez a vegyület nagyon kéne még több hazai irodalmi műbe.
Már A nép igazságát imádtam – még ha hosszú ideig olvastam is –, A rendszer ellensége már gyorsan olvastatta magát.
Jelentem: ez tényleg nem ugyanaz, mint az első rész, az valamennyire ménsztrímlájtosítva volt, de ez, kérem, feketébb és erősebb, mint egy olasz ristretto. Nem feltétlen jobb, inkább igazabb. Ez maga a tömény fekete humor, amin keresztül végre teret kap Tarja valódi hangja, lénye zseniális szójátékokkal és abszurd helyzetkomikumokkal, és tűpontos karakterleírással. A fantasyvilág háttérbe szorul, és sokkal realisztikusabb, dokumentaristább szatírát kapunk tőle. Természetesen végig vaskos, odamondogatós szöveggel operál, ahogy illik, viszont emiatt talán nehéz nyilvános körökben idézni belőle, főleg, ahol kiskorúak is vannak a hallgatóságban. Ám mágis érdemes, hiszen minden betűje felidézi az olvasóban azt a magas szövegbeli minőséget, amit a klasszikus irodalmi művek hordoznak, mégis a korunk általános kognitív disszonanciájának mutat középső ujjat, keserű vigyorral ez a kötet.
…Oké, ezt már nem olvassa senki magasirodalmi érdeklődő? Akkor folytatom.
spoiler
Mindenkinek ajánlom, aki képes elviselni, hogy a szép szavak lehetnek igazak, de az igazak nem mindig szépek (Jókai). Az igaz szavak jók, és a humor a túlélő erő, amin keresztül elviseljük a világ visszásságait. Amíg ilyen regények születnek, addig az ember nem jöhet le az életről. Lehetne ezt még ragozni, kisregény lenne belőle. Talán majd egyszer… :)
>Szabó Borka: Okoknak és czéloknak fejtegetése az A rendszer ellenségérül
off
…Ja, és Team Leiden! <3
…Répát ide, de ízibe'! Mindenféle ízübe'! :D
spoiler

Szakmai blogbejegyzésem korábbról: https://borkaszabo.wordpress.com/2022/02/10/kiborito-4-…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dyta_Kostova IP>!

– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…
– Csúcs! Akkor egyedül megyek.

196. oldal

Dyta_Kostova IP>!

–Tényleg, mivel foglalkoztál korábban?
– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.
– Az mit termeszt?
– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.
A fickó bólintott, mint aki érti. Arra gondolt, hogy alighanem látott is már szociológust, az a tag volt az a krimóban, aki tréfás anekdotákat adott elő, mire két spanjával megvárták a tyúkól mögött, és a műsor után irtózatosan elpáholták.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mélyszegénység
Dyta_Kostova IP>!

A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.

18. oldal

Dyta_Kostova IP>!

Pár hónap múlva aztán meglett az ürge, aki leadta a gázolajas kannát. Egy illegális bevándorlókat szállító szénás szekér hajtójaként fogták le a vámosok, amikor gyanús lett nekik, hogy a ló elég nehézkesen halad ahhoz képest, hogy csak széna a rakománya. A széna alatt egy tucat megfulladt bevándorló hullájára bukkantak, amelyek láttán emberünk váltig állította, hogy soha semmiféle gázolajos kannát nem talált szomszédja, a Külső Gyártelep dűlő 13. szám alatt lakó Pálinkás Fribold csíkos lábtörlőjén folyó év nyárközép hava hetedik napján, hajnali két óra harminchét perckor, mialatt épp a reterátról tartott visszafelé. A leírás alapján rövidesen Pálinkás Fribold is meglett, a Lunából fogták ki pár mérfölddel lejjebb, de már nem volt kihallgatható állapotban.

182. oldal

Dyta_Kostova IP>!

Tekintete tétován vándorolt ide-oda a jobbjában szorongatott sarló és a baljában tartott kalapács között, azon tűnődve, hogy miféle műveletet lehetne ezzel a kettővel elvégezni. Kalapálja bele a sarlót valamibe? Vagy vágja ketté a kalapácsot? Minél tovább töprengett, annál kevesebb értelmet látott a dologban.

309. oldal

FeketeAlex IP>!

Havasfelföld semmit sem fejlődött az elmúlt évszázadokban. Minden ugyanolyan ócska volt, a nép ugyanolyan kisstílű, az élet ugyanolyan veszedelmes.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Havasfelföld
Csilla‿ P>!

…Szervezhetnél például egy olyan félkatonai alkulatot, amely bármikor mozgosítható ..
….
– Az lehetne a nevük, hogy Átkozottul Veszedelmes Hajadonok.

– Átkozottul Veszedelmes Hajadonok… egy kicsit hosszú, nem?
– Rövidíthetjük.
– Igaz.

78. oldal

6 hozzászólás
Alvarando P>!

– Ugyanolyan teljes jogú állampolgárok vagyunk, mint bárki más, függetlenül attól, hogy ez a derék fickó itt drogterjesztésből és segélyből él, illegális bevándorló barátunk romlott patkánnyal eteti az adófizetőket, nekem meg háromszáz-valahány ember halála szárad a lelkemen.

280. oldal

Csilla‿ P>!

– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.
– Az mit termeszt?
– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mélyszegénység

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
N. Simon Barbara: A szerelem üzlete
Ruby Saw: Kertvárosi pletyka
Patik László: Anna, édes
Erlend Loe: Doppler
L. Erik Roland: Határok Nélkül