A ​nép igazsága 125 csillagozás

Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, alantas, szentségtelen vidék. Csak a legmegátalkodottabbak maradhatnak életben itt, s Leiden nem tartozik közéjük, így hát menti az irháját. Bár ne tenné…
Hősünk a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. Hogy a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a képzeletet is, s hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja.

Karcos humorú szatíra egy idegen, mégis ismerős világban, mely maró gúnnyal világít rá az emberi természet fonákságaira. Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba. Spirituszmámoros ámokfutás a nihilbe. Egy száraz, sötét kacaj.
Havasfelföld hantolatlan gyalázattól fertéztetett tájain barangolva szembenézhetünk a bennünk lakozó árnyakkal, s az őrült, ugyanakkor megrendítően valószerű kalandok közepette a szemükbe kacaghatunk.
Fergetegesen cinikus, letehetetlen olvasmány a történelem és a fantasy rajongóinak.

HA MEGRAGADHATNÁD A… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2020
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631818 · Illusztrálta: Németh Gyula

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Tarja Kauppinen · Lars Rafinesse · Leiden Ahnenstolz · Doranna · B. M. W. · Borkum · Gyehenna Magisztere

Helyszínek népszerűség szerint

Fogadó a Didergő Vándorhoz · Havasfelföld


Kedvencelte 16

Most olvassa 16

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Csilla‿ P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Később írok értékelést is. Addig eldöntöm még,hogy hány plusz csillagot kérjek. (◍•ᴗ•◍)

Itt hozom:
Tartja Kauppinen neve először is a Molyról ismerős, hiszen itt olvashatom napi szinten az olvasmányai értékelését, a karcait úgy , mint Moly és úgy is, mint a Merítés szerkesztői tagja. Innen tudtam meg én is, hogy szeret futni. Sőt, a futás fontos szerepet játszik az életében. Annyira, hogy többek között pl. 27 Km-es terepfutó versenyt nyert. Ő az, aki képes volt 50 Km-t lefutni a Budai-hegységben 6 óra alatt, mert időben oda akart érni az aznap délutáni kerti partyra.
Később megtudtam róla azt is, hogy szeret írni. Eleinte csak saját szórakoztatására. Rájött, hogy írás közben ki tudja kapcsolni az agyát és ezzel segíteni tudja magát a mindennapi gondok legyőzésében. Miután észrevette, hogy az olvasmányok értékelései egyre több Molynak tetszik, úgy gondolta kipróbálja magát az írás területén. Elkezdett novellákat írni, amelyekkel nyert is a különböző pályázatokon. Mostanra 17 novellája jelent meg. Ez elég bemelegítés ahhoz, hogy megszülessen első regénye A nép szava címmel.
A borítón lévő képet nézve mindjárt azt gondoltam, hogy belefutottam egy képregénybe – amivel egyébként nincs semmi bajom, csak eddig valahogy elkerültük egymást. De nem! Ehelyett kezembe vettem egy nagyon különleges nyelvezetű regényt, amelyben vannak fantasy elemek,szatíra,humor, és cinizmus. És amely rólunk szól, a viselkedésünkről. Pontosabban szólva eléggé éles görbe tükröt tart elénk.
A nyelvezetére visszatérve: először küzdöttem egy kicsit vele, aztán ráéreztem. Visszatekintve pedig az a véleményem, hogy ez a nyelvezet dukált a rideg északi a környezetben játszódó cselekményhez és a karakteres szereplőkhöz. Van itt minden: harc, küzdelem, sok-sok kaland. De egyetlen szereplőjére sem lehet azt mondani, hogy szimpatikus. Nagyon gyarlóak , ám ezzel együtt mégis esendőek, ezért könnyű velük azonosulni – olyanok, mint mi vagyunk.
Úgy általában elmondható, hogy a szereplők agresszívek, antiszociálisak, képtelenek a normális emberi kapcsolatok szabályait betartani és csak a saját céljaik elérése a fontos számukra. Mindent ennek vetnek alá.
Pl.: itt van Leiden, aki kifejezetten kisstílű. Ő az, akit mindig sodor az ár, belecseppen az eseményekbe és egyetlen vágya csupán, hogy azokat valahogy túlélje.
Vagy nézzük Tarja Kauppinent , aki nagyon kemény eszes és kemény, vezető személyiség. Ezeket a képességeit szépen kamatoztatja is. Ő az a bizonyos elénk tartott görbe tükör.
Rafinesse, aki korrupt, de legalább intelligens.
Gyehenna Magisztere, akinek fixa ideája, hogy mindent jobbá tegyen – bármi áron is. Kérlelhetetlen, ha bárki bármilyen okból az útjába áll.
Olvasás közben többször volt „valamiért” déjá vu érzésem. Pedig a kötet elején egyértelmű a figyelmeztetés, miszerint a regényben szereplő helyek, személyek és bárminemű hasonlóság csak a képzeletem játéka lehet.
Nekem nagyon tetszett ez a fantsy elemei mögé bújtatott erkölcsi bírálat. Igazából még két csillagot kérek a megadott öthöz. Többszöri olvasásra ítélem.
Kedves @TarjaKauppinen egyetértek veled abban, hogy vannak helyzetek, amikor fel kell tenni azt a bizonyos bohócsapkát és vállalni kell a bohóc szerepét, akinek mindig megadatik a szólásszabadság joga. Jó, hogy ezt most megtetted és remélem a jövőben is fontos szempont lesz ez az írásaidban! Várom a következő könyvedet!
Hogy kinek ajánlom A nép igazságát? Mindenkinek, aki szeretne valami különlegeset olvasni és aki nem fél szembenézni önmagával .
spoiler

1 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Nos, mielőtt elfogultság okán többen falhoz akarnának állítani, hogy megkapjam a bizonyosan kijáró tarkólövést, az utolsó szó jogán szeretném elmondani, hogy rosszabb napjaimon én is ezzel vádolnám magam, de ez most nem egy ilyen nap. Én kerestem a hibákat ebben a regényben, nagyon kerestem, mibe tudnék egy icipicit belekötni, hogy elmondhassam, milyen jól megszakértettem, de ez nem fog menni. Nem azért, mert hibátlan, hanem azért, mert ha van is benne hiba,nos, én nem vettem észre. (Egyáltalán mi számít hibának egy művészeti alkotásban? Az irodalomban legalábbis az, ha tele van nyelvtani hibákkal, vagy logikai bukfencekkel a sztori, de ez esetben ilyet nem véltem felfedezni).
Az a helyzet, hogy kissé szívességből álltam neki, hiszen nem minden nap kap az ember lánya megjelenés előtti kéziratot, hát legyünk nagyon exkluzívak, nagyon bennfentesek, fogadjuk el.
Aztán lefőttem, mint a kávé.
Úgy volt egyszerre intelligens, mégis kissé morbid, fekete humorral teli a történet, hogy közben nem csak szórakoztam, hanem tanultam valamit az elnyomó államformák természetrajzáról, a nyers erőszak és az iskolázottság kapcsolatáról, lélekjelenlétről, dacról, lelkiismeretről. Ennek a könyvnek, bármilyen sznobul hangozzék is, nem lehet egy bizonyos intelligenciaszint alatt nekifutni, mert az illető vagy nem fogja érteni a párhuzamokat, vagy anélkül fog rajta jó esetben szórakozni, hogy világossá válna előtte, itt azért annyra mégsem minden a puszta fantázia szülötte, a szatíra inkább fed el egyfajta társadalom és politikakritikát, még akkor is, ha a szerző az elején szólt, hogy „ez csupán a véletlen műve”
„Háppersze!” Biztosan az :D
Ne tévesszenek meg senkit a kedves kis képregényes illusztrációk, itt minden nagyon is komolyan van gondolva. Szokás úgy definiálni a fantasyt, hogy képzelt elemekkel illusztrálva, képzeletbeli világokhoz társítva mondja el, milyen is a valóságban létező társadalmunk, nos, ez ebben az esetben is igaz. Hogy a példa jobban illeszkedjen a könyv hangulatához: a cenzúrát úgy lehet legjobban kikerülni, ha a valóság szörnyűségeit, ridegségét, igazságtalanságait egy képzeletbeli világhoz társítjuk. Nyilván nem véletlenül voltak betiltva bizonyos diktatúrákban bizonyos irodalmi művek: Szép új világ, 1984… ha akkor létezett volna A nép igazsága, előkelő helyen szerepelne ezen a listán.
Szóval, olvassátok, ajánlom, nagyon. Szépen pergő mondatok, okos szöveg, és rendkívül gazdag szókincs.
Ha valamit, hát A nép igazságát érdemes benevezni a jövő évi Margódíjra. Hátha egyszer nem konkrétan, hanem burkoltan tálalt szépirodalom nyer. Ideje lenne az orruk alá dörgölni valamit :)

Ó, majd' el is felejtettem: külön jól esett az északi környezet, a skandináv-germán-balti területről mintázott világ, annak minden jellemzőjével együtt. Nagyon szeretem, ha egy fantasy(nak tűnő, de nem teljesen az) történet túllép végre a királyi udvarokon és klasszikus hősökön. Világ szempontjából Moskát Anita Horgonyhelyénél éreztem hasonlót, ahol kifejezetten „norvégos” érzése volt az embernek. Nos, az Észak az új Középfölde :)

4 hozzászólás
szadrienn P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Antihősök parádéja, avagy egy kaján, kissé kárörvendő görbe tükör, amiben a heroikus fantasy zsánerének szereplői igencsak ritkán felbukkanó arcukat mutatják.
Zord amazon és sármos lúzer egy düledező fogadóban, egymást püfölő kuncsaftok gyűrűjében, szinte a hóhatár felett. Rettenetesen hideg van, ebédre sokszor nincs más, csak bakancstalp leves, ráadásul tombol a nyers erőszak, a háború, a belviszály, és időnként még a Gyehenna Magisztere is világuralomra tör.
A szerző nem kíméli hőseit, de a történések felett mindenkor egy jótékony idézőjel lebeg, hiszen a szöveg amellett, hogy könnyed és szórakoztató, legtöbbször mar, mint a lúg, csupa gúny, szikár szarkazmus és ördögien gonosz humor.

2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Nagyon jó könyv. Nagyon nem az én műfajom/ízlésem/életszemléletem. De a minőséget akkor is fölismerem, és érdemének megfelelően kezelem. Ez pedig minőség. Tudom. Kétszer olvastam végig, egyszer báb-állapotának legvégén, egyszer közvetlenül megjelenés előtt. Megtiszteltetés.

Jutott nekem eszembe erről mindenféle. Leginkább az, hogy kifordított Rejtő. „Hát azt így hogy?” – kérdezhetné bárki, hiszen Rejtő önmagában véve kész világfelfordulás, hogy lehet azt tovább forgatni úgy, hogy értelme is legyen, minősége is legyen? Például úgy, hogy nagyjából az összes sablont, amit Rejtő (természetesen zseniálisan!) felhasznál, annak megváltoztatjuk az előjelét: itt mindig mindennek az ellenkezője történik, azaz valami sokkal keserűbb, nyomasztóbb, gonoszabb a vártnál. Közben viszont a nyelv, az éppen eléggé pontosan követi a Rejtő-receptet. A mondatok, sőt időnként a kifejezések is az ellenkezőjére fordítják az olvasói elvárásokat, és rendre úgy végződnek, hogy csak úgy csattan az a kontraszt, én meg röhögök. Kedvem ellenére, mivel ez továbbra sem az én műfajom/ízlésem/életszemléletem.

Itt olvasható tovább az értékelésem:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/04/07/tarja_kaup…

10 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Nos hát, kedves @Tarja_Kauppinen marsall spoiler Úr/Asszony!
Asszem, így a sikeresnek tekinthető hadjárat zárásaként kijelenthetem, hogy kérem Ez jó mulatság, férfi munka volt!.
Engedtessék meg itt nekem ez a lájtos kis genderkedés, ha már anno a költőfejedelem is erre ragadtatta magát (persze ő csupán a korszellemnek engedve, éppen csak a könyvtárban született gondolatai sommázataként). Ámde meglovagolván az igencsak nyakatekert párhuzamot, hadd teszek említést róla, hogy mivel is találkozhattok ebben az írásműben. Szóval itt is van ám könyvtár, a hozzá tartozó könyvtáros kisasszonnyal, meg még végeérhetetlennek tűnő, hatalmi-politikai spartan is van, meg kiforgatott zsebek és zsigerek, no és persze egy hangulatos vendégfogadóvá avanzsáló roskatag bódé, ahol a késelések, fojtogatások, szemkitolások, valamint egyéb napközi otthonos tevékenységek szünetében az úri közönség táncol. Ja, és ki ne hagyjam, hogy adott még a robbanó elegyhez néhány alapvető tartozék. Úgy is, mint képmutatás, álnokság, aljasság, ravaszság, galádság, hitványság, álszentség, számítás, fondorlat, köpönyeg és annak forgatása, fortély meg métely, továbbá ezer más adalékanyag és fűszerszám.
Az meg már csak Tarja dolga, hogy mindezt jól összefőzze, és ahogyan azt néhány karakterével is teszi, levesbetétként tálalja ebben a szórakoztató, néhol kifejezetten rejtői kocsmahangulatot árasztó eszeveszett száguldásban.

Gratulálok és üzenem a szerzőnek, hogy a többi démonját is eressze szabadjára bátran.

Nikolett0907 P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Bővebb értékelés a blogomon: https://konyvelvono.blogspot.com/2021/04/tarja-kauppine…

„Ami népszerű, tetszetős és közkedvelt, korántsem biztos, hogy egyúttal üdvös is.”

Oh, te jó ég! Ezzel a gondolattal hagytam abba a mostani könyv olvasását és bizony ezt az értékelést már tízszer átírtam. Elsődlegesen azért, mert mindig eszembe jutott még egy – egy információ „morzsa”, amit úgy éreztem hozzá kellett, hogy írjak ehhez az értékelésemhez. De először is szeretném megköszönni a könyvet, mely utazókönyvként került hozzám. Hálás vagyok azért, hogy olvashattam és sok értékes gondolattal gyarapodhattam. Köszönöm!

Tarja Kauppinen írónőt a moly. hu oldalról „ismerem”. Lassan három éve is megvan, hogy aktívan olvasom könyves véleményezéseit, követem lelkesen sport tevékenységeit és immáron közel egy éve „társam” egy zsűriben is. Most biztos felvetül a gondolat a kedves olvasó fejében, hogy ilyen lelkes követőként biztos elfogult ömlengésben lesz része véleményezésem folyamán, de ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. Nem vagyok híve az elfogultságnak és bizony nagyon ügyesen szét tudom választani a magán és blogger véleményalkotást. Mégis fontosnak éreztem leírni ezeket a sorokat, megmutatva, hogy magas elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, elvégre volt már tapasztalatom afelől, hogy milyen „munkákat” add ki a kezei közül az alkotó.

Az első, amivel mindig is foglalkozni szoktam, az a borító. Hogy őszinte legyek, nagyon tetszik a külső kép. Egy igazi „bad girl” látható képregényes stílusban megrajzolva. A kontúrok élesek, a színhasználat erős, ellenben megtévesztő, mert első benyomásra habkönnyű szórakozást sugallhat.

Fülszöveg alapján: Havasfelföld a fertő és a métely világa, mely alantas, szentségtelen vidékként mutatkozik be a lapokon. Csak a legmegátalkodottabbak, leggaládabbak maradhatnak életben itt, s Leiden –egyik hősünk- nem tartozik közéjük, így hát bizony menteni kényszerül az irháját. Bár ne tenné… Szegény legényke a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. És bizony a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a legmerészebb képzeletet is, valamint, hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja….

Elsődlegesen a karakterekről szeretnék pár mondatot írni, ugyanis Leiden és Globberina „Úrnő” volt számomra a két legjobban kidolgozott és szerethető szereplő. Az érem két oldalán állnak mind korban, mind pedig személyiségileg. Míg az egyik a pusztítás és káoszért rajong, addig a másik bár kalandokról álmodik, mégsem ettől lesz boldog….

>!
Twister Media, Budapest, 2020
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631818 · Illusztrálta: Németh Gyula
Chöpp P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Megmondom milyen ez a könyv, a @Tarja_Kauppinen -ünk könyve.
Hercig (mint azok a gyönyörű olasz macsók, akik otthagyják az ember lányát ikrekkel megesve pénz nélkül), meg filigrán (finom, mint a kedvenc éttermedben a kedvenc ételed, amibe a pofátlan szakács beleköpött), meg vagány (Nagyon Vagány), arcátlan (kigáncsol, majd az arcodba röhög – esetleg rád csöppen a nyála is), meg kemény is (mint a másnapi kakaós palacsinta).
Ugyanakkor merész és nyelvzsonglőr; meglepő és mulatságos. Minden mondata sziporka. [Nehezményezem is, hogy milyen durván oda kell koncentrálni rá! De kérem, ilyet tenni a szórakozni vágyó csürhével nagyközönséggel!] Olyan glancok és flancok tapadnak a mocskos senkiházikhoz derék köpönyegforgató hőseinkhez, hogy ember legyen a talpán, akit nem kuncogtat meg rendszeres időközönként! Mondom, amellett, hogy remek első könyves stílusbravúr, még története is van, amire nagyon oda kell figyelni!
Antihősei vagányak, kemények és irigylésre méltóak, de ravasz öreg kanrókák is, akiknek csomókban vedlik a szőrük, mindig van egy-két kificamodott végtagjuk és nem terjesztik a veszettséget, hanem maguk A Veszettség. (Lásd Rafinesse rőt szőrzetét.) Egyébként nem lehet nem kedvelni őket.És ott az a gyönyörű, ámde kevéssé eszes hősünk, faja utolsó unikális darabja, akivel kapcsolatban állandósulni látszik 508 oldalon keresztül fennálló örökké megkérdőjelezett és megátalkodottan vissza-visszatérő ambivalenciánk.
Szóval ez a regény egy gonosz remekmű, ahogy azt Tímár Krisztina írta volt a hátsó borítón. Apropó borító! Ez a borító tényleg remek! Abszolút megérdemelte a díjat.
Olyasmin járt olvasása közben az agyam, hogy talán így írt volna Rejtő Jenő, ha nőnek születik…

5 hozzászólás
Csanda_Gergő I>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Mindig azt vallottam, hogy az élet legszörnyűségesebb dolgait, mint amilyen a háború, éhínség, erőszak, kétféle módon lehet hitelesen elmesélni: az első, hogy annyira pontosan adod át az élményt, hogy az olvasó/néző ne akarja folytatni, ahogyan a valós háború/erőszak esetében is a menekülés a legésszerűbb megoldás.

Azonban mivel ez sokszor lehetetlen feladat, és a mesélő szempontjából kedvezőtlen, ha a közönség nem kívánja folytatni, még mindig ott a másik megoldás, ami habár célravezetőbb, semmivel sem igényel kevesebb szakértelmet:
A rettenetes dolgokat a humor köntösében megjeleníteni.
És azt gondolom, hogy Tarja Kauppinen ezzel a könyvvel csillagos ötösre vizsgázott e nemes tárgyból.
Havasfelföld történelme ugyanis társadalmi viszályoktól és tragédiáktól terhes, népe pedig alávaló zsiványokból áll, akiket normális esetben messze elkerülne az ember, és akik számára minden elképzelhető bűn csupán hétköznapi elfoglaltság.

A könyv pedig azért működik remekül, mert miközben oldalról oldalra neveti magát végig az ember, és jókat derül a kacifántos szófordulatokon, a választékostól a költészetig besorolható nyelvezeten, meg a néhol már-már rejtői kitekintgetéseken, csendben odatelepszik a kisagyába a gondolat: ez nem fikció.

Ilyen hitvány és alávaló emberek tényleg léteznek, a cselekményben ábrázolt aljas tettekre volt már precedens a történelemben spoiler , és a mai napig vannak helyek, ahol ez a valóság. Ahol az emberi élet kevesebbet ér, mint egy nagykabát vagy egy pohár víz. Ahol a becsület gyengeség, és az erőszak az egyetlen hiteles fizetőeszköz.

A főbb szereplők mibenléte is ezt a lelkületet hordozza. A nagy részük ugyancsak önző és gonosz, és bármire képes a saját hasznáért. Persze a szemére vethetjük-e ezt bárkinek is egy ilyen világban? Kontrasztnak pedig ott van Leiden, akin keresztül körbejárhatjuk a történet talán legfontosabb kérdéseit: létezik-e jóság és erő együtt, vagy az ártatlan lélek szükségképpen védtelen lélek is egyben? Van-e helye egy jószívű embernek (zwelfnek) egy ilyen rideg környezetben, vagy jóságának jussa mindig csak a szenvedés lesz? Meghunyászkodni érdemes a nagyobb hatalmak aljassága előtt, vagy a sarkunkra állni? Netán elmenekülni? A túlélés a cél az élet viszontagságai közepette, vagy a méltóság megőrzése és átadása az utókornak? Tartozik-e az egyén hősi szolgálatával a történelemnek, vagy jobban teszi, ha marad a seggén és éli az életét a hentesüzletben, ahová a sors kényszerítette? Létezett-e ez a döntés valaha is, vagy a végzet elkerülhetetlenül magával sodorta volna mindenképpen?

Szívből ajánlom a regényt mindenkinek!

Ferger_Jolcsi P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Nem sok szatírát olvastam életem során, azok közül is talán ez volt a leggroteszkebb. S bár nem lesz a kedvenc műfajom, mégis azt kell mondanom, hogy ez a kötet nagyon tetszett. Kellemes olvasmány volt, vitt előre a cselekmény, ami sokszor volt vicces, abszurd, fura, mégis olyan igényes és humoros módon, hogy egy percre se tudtam megunni. Egyik karaktert se lehetett megszeretni és pont ez volt a lényege az egésznek, hogy annyira gyarlóak, emberiek, esendőek és egyben bűnösek, hogy az ember máris szebb színben látja tőlük a valós világot. A cselekmény több szálon fut, az elején a Gyehenna Magiszterét és Leident ismerhetjük meg jobban, aztán a későbbiekben csatlakoztak be a további szereplők, többek között Tarja is.
A kötet hatására elgondolkodtam azon, hogy talán belefogok még egy-két hasonló műfajú kötetbe, hátha azokkal is szerencsém lesz.

Razor P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

– Szoktál futni? - tette fel a kérdést még a pre-covid időkben egyik edzőtársam, ahogy épp a hétfői esedékes „kínzásra” vártunk.
– Nem, én időben elindulok a buszra - válaszoltam.
Szóval nem vagyok egy nagy futkosó típus, ennek ellenére Tarja ilyen témájú (vagy épp a sima túrázós, esetleg a Spartanos) karcait mindig szívesen olvastam, jókat derültem a stílusán. Ezért aztán mikor jött a hír, hogy megjelenik egy önálló kötete, egyből érdekelni kezdett a dolog. A tavalyi év anyagilag nálam sem épp a tervek szerint alakult, így a könyv beszerzése némileg hátrébb szorult a prioritási listán. Erre év végén Merítés Főszerk.asszony rám írt, hogy ha elfogadom, megdobna egy példánnyal. Hogy a viharba ne! Előre bocsátom, ez nem befolyásolt az értékelés során. Ja, és ne nézzétek meddig tartott elolvasnom. Új munkahely, egyéb elfoglaltságok, stb. miatt nem mindig volt időm úgy haladni, ahogy terveztem.
Azt érdemes rögtön az elején leszögezni, hogy A nép igazsága nem hagyományos fantasy, hanem ahogy a fülszöveg is írja, inkább szatíra. A fantasy itt csupán egy hátteret ad, beindítja az eseményeket, de a lényegi rész nem a nagy gonosz megállítása valami heroikus csipet-csapat által, hanem egy nagy görbe tükör, ahol a múlt vagy épp a jelen egyes elemei köszönnek vissza.
Szerkezetét tekintve sem mondanám egy összefüggő regénynek, hanem inkább a Lovecraft földjénre emlékeztetett azzal, hogy az egyes részek önmagában is többé-kevésbé megállnak, a főszereplőik változnak, de persze együtt áll össze az összkép.
Igazi főszereplőt ezért nem is lehet mondani, mert a részek szerint váltakoznak. Eleinte azt hittem, hogy Tarja lesz az, de egyes részekre lényegében teljesen eltűnt, de ugyanez elmondható szerencsétlen (hé, már a nevében is benne van a szenvedés!) Leidenről is.
Tarja – mármint jelen esetben az írónő – stílusa könyv formában is jól működött, jókat kuncogtam egyes beszólásokon, vagy amikor épp leesett egy-egy utalás, szóval ilyen téren hozta a kötet, amit reméltem. Amit pedig mindenképp ki kell emelnem az a nagyon választékos nyelv. Nem semmi szókinccsel rendelkezik Tarja, olyan népies vagy épp sosem látott kifejezések jöttek elő az olvasás során, hogy csak pislogtam.
Régen, főleg az ifjúsági köteteknél, teljesen megszokott volt az illusztráció egy kötetben, ma viszont ezt már ki kell emelni, így én sem mehetek el szó nélkül az mellett, hogy a kötetet a mostanság az illusztrált Dr. Moreau szigete kapcsán sokat emlegetett Németh Gyula képei díszítik ill. ő alkotta a borítóképet is. Ahogy abból látszik, a stílus képregényes jellegű, teljesen illett a történethez, jó volt hol itt, hol ott egy képbe botlani.
Hogy kinek ajánlanám? Hagyományos fantasytörténetet váróknak semmiképp, mert ők valószínűleg csalódnának, de aki nyitott egy jó humorú szatírára, azok mindenképp tegyenek vele egy próbát.

>!
Twister Media, Budapest, 2020
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631818 · Illusztrálta: Németh Gyula

Népszerű idézetek

Csilla‿ P>!

– Hogy jutott egyáltalán eszedbe beleártani magadat az államügyekbe? Nem olyasfélének ismertelek meg, akit a saját boldogulásán kívül bármi egyéb is foglalkoztat.
– Az államügyek alkalmasint összefüggnek a saját boldogulásommal.

263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leiden Ahnenstolz · Tarja Kauppinen
3 hozzászólás
Razor P>!

Mi is lenne Havasfelfölddel tengeri hal nélkül? E nagyszerű jószág még a címerében is benne foglaltatik: zöld alapon egy hering, egyik uszonyában szigony, a másikban gránátvető.

273. oldal, III. rész: Restauráció, Negyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: hal · Havasfelföld · hering
Razor P>!

– Azt hittem, a jövő a lókereskedelemé.
– És az adóbevallásé is, ami egy hét múlva esedékes. Feltűnő lenne, ha az idei végrehajtót is a krizantém közt földelnénk el…
– Rododendron? Karakteresebb az illata.
– Próbálkoztam vele, elhiheted, de minden évben kifagy…

221. oldal, II. rész: A Sötétek bukása, Hatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Leiden Ahnenstolz · Tarja Kauppinen
Twister_Media KU>!

– Lucia, én azért neveztem ki kancelláromnak Rafinesse-t, mert páratlan kommunikációs képessége révén…
– …ami azt jelenti, hogy egy hazug disznó…
– …megvan benne mindaz, ami szükséges egy ilyen helyzet kezeléséhez.

396. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doranna · Lars Rafinesse
Csilla‿ P>!

Azt ígérte mindenkinek,amit azok hallani szerettek volna,a nép meg falta a szavait.

283. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lars Rafinesse
Chöpp P>!

– Étemmá! Szal egy rakás jól kinéző debil kell…
– Magam sem sommázhattam volna szabatosabban a produktív marketing esszenciáját.

26-27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leiden Ahnenstolz
Razor P>!

– Na, eriggy inkább csirkét belezni – vetette oda neki a halálbrigád feje, miután a legény, berekedvén, felült, és taknyát nyomorult képpel sikkes bőrkabátja ujjába törölgette.
Megszívta erre csak az orrát Leiden, csirkét belezni!
Csirkét!
Élő, mozgó, ellenállást tanúsító, védtelen háziszárnyasokat!

42. oldal, Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: csirke · Leiden Ahnenstolz
12 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!

– Csak egyvalamit árulj el nekem: miért éri meg duplaannyit kérni, mint a többiek?
– Egyfelől: minőséget sugall. Másfelől: aki hajlandó megadni ennyit, azt van értelme megorgyilkolni az első bokor mögött.

363. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lars Rafinesse · Tarja Kauppinen
Ferger_Jolcsi P>!

A Didergő Vándorban bármikor kaphattál lóhúgyot vizezett sörnek álcázva, vagy eshettél áldozatul a rablógyilkosság névre hallgató helyi népszokásnak – egy szó, mint száz, az élet a maga rendes kerékvágásában haladt, mindaddig, amíg Tarja egy nap meg nem emelte Leiden ruháinak bérleti díját az eddigi ár kilencvenhétszeresére, egyik napról a másikra, előzetes bejelentés nélkül. Ezt az összeget már sehogy sem tudta volna a zwelf a napszámából kigazdálkodni, az uzsorakamattól pediglen ódzkodott, újakat organizált hát egy balszerencsés bérestől, kinek porhüvelyét a helyi klíma tavaly ősz óta szerencsésmód frissen tartott.

219. oldal

Chöpp P>!

– Épp ratylit posvásztottam – explanírozott a vendéglős, Doranna kérdő tekintete láttán.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tarja Kauppinen
2 hozzászólás

Népszerű triviák

Tarja_Kauppinen IP>!

A kötet borítója és belső illusztrációi a legjobb magyar képregény díjával is kitüntetett Németh Gyula munkái. Gyula nevéhez fűződik többek között a 2020-as Képregényfesztivál plakátja, valamint H. G. Wells: Dr. Moreau szigete c. regényének borítója és illusztrációi is a 2020-as kiadásban.

Kapcsolódó könyvek: Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Kapcsolódó alkotók: Németh Gyula

16 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

A kötet szerkesztője Gaborják Ádám irodalomkritikus, irodalomszervező, a József Attila Kör korábbi elnöke volt.

Kapcsolódó könyvek: Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Kapcsolódó alkotók: Gaborják Ádám


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Bolondok hercege
L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
J. Goldenlane: Isteni balhé
Szabó Borbála: A János vitéz-kód
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló
Martin Kay: Titkok útvesztője