A ​nép igazsága 10 csillagozás

Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, alantas, szentségtelen vidék. Csak a legmegátalkodottabbak maradhatnak életben itt, s Leiden nem tartozik közéjük, így hát menti az irháját. Bár ne tenné…

Hősünk a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. Hogy a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a képzeletet is, s hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja.

Karcos humorú szatíra egy idegen, mégis ismerős világban, mely maró gúnnyal világít rá az emberi természet fonákságaira. Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba. Spirituszmámoros ámokfutás a nihilbe. Egy száraz, sötét kacaj.

Havasfelföld hantolatlan gyalázattól fertéztetett tájain barangolva szembenézhetünk a bennünk lakozó árnyakkal, s az őrült, ugyanakkor megrendítően valószerű kalandok közepette a szemükbe kacaghatunk.

Fergetegesen cinikus, letehetetlen olvasmány a történelem és a fantasy rajongóinak.

„Azt hiszem, ilyet… (tovább)

>!
Twister Media, Budapest, 2020
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631818 · Illusztrálta: Németh Gyula

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Borkum


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Nagyon jó könyv. Nagyon nem az én műfajom/ízlésem/életszemléletem. De a minőséget akkor is fölismerem, és érdemének megfelelően kezelem. Ez pedig minőség. Tudom. Kétszer olvastam végig, egyszer báb-állapotának legvégén, egyszer közvetlenül megjelenés előtt. Megtiszteltetés.

Jutott nekem eszembe erről mindenféle. Leginkább az, hogy kifordított Rejtő. „Hát azt így hogy?” – kérdezhetné bárki, hiszen Rejtő önmagában véve kész világfelfordulás, hogy lehet azt tovább forgatni úgy, hogy értelme is legyen, minősége is legyen? Például úgy, hogy nagyjából az összes sablont, amit Rejtő (természetesen zseniálisan!) felhasznál, annak megváltoztatjuk az előjelét: itt mindig mindennek az ellenkezője történik, azaz valami sokkal keserűbb, nyomasztóbb, gonoszabb a vártnál. Közben viszont a nyelv, az éppen eléggé pontosan követi a Rejtő-receptet. A mondatok, sőt időnként a kifejezések is az ellenkezőjére fordítják az olvasói elvárásokat, és rendre úgy végződnek, hogy csak úgy csattan az a kontraszt, én meg röhögök. Kedvem ellenére, mivel ez továbbra sem az én műfajom/ízlésem/életszemléletem.

Itt olvasható tovább az értékelésem:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/04/07/tarja_kaup…

10 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Nos, mielőtt elfogultság okán többen falhoz akarnának állítani, hogy megkapjam a bizonyosan kijáró tarkólövést, az utolsó szó jogán szeretném elmondani, hogy rosszabb napjaimon én is ezzel vádolnám magam, de ez most nem egy ilyen nap. Én kerestem a hibákat ebben a regényben, nagyon kerestem, mibe tudnék egy icipicit belekötni, hogy elmondhassam, milyen jól megszakértettem, de ez nem fog menni. Nem azért, mert hibátlan, hanem azért, mert ha van is benne hiba,nos, én nem vettem észre. (Egyáltalán mi számít hibának egy művészeti alkotásban? Az irodalomban legalábbis az, ha tele van nyelvtani hibákkal, vagy logikai bukfencekkel a sztori, de ez esetben ilyet nem véltem felfedezni).
Az a helyzet, hogy kissé szívességből álltam neki, hiszen nem minden nap kap az ember lánya megjelenés előtti kéziratot, hát legyünk nagyon exkluzívak, nagyon bennfentesek, fogadjuk el.
Aztán lefőttem, mint a kávé.
Úgy volt egyszerre intelligens, mégis kissé morbid, fekete humorral teli a történet, hogy közben nem csak szórakoztam, hanem tanultam valamit az autokrácia természetrajzáról, a nyers erőszak és az iskolázottság kapcsolatáról, lélekjelenlétről, dacról, lelkiismeretről. Ennek a könyvnek, bármilyen sznobul hangozzék is, nem lehet egy bizonyos intelligenciaszint alatt nekifutni, mert az illető vagy nem fogja érteni a párhuzamokat, vagy anélkül fog rajta jó esetben szórakozni, hogy világossá válna előtte, itt azért annyra mégsem minden a puszta fantázia szülötte, a szatíra inkább fed el egyfajta társadalom és politikakritikát, még akkor is, ha a szerző az elején szólt, hogy „ez csupán a véletlen műve”
„Háppersze!” Biztosan az :D
Ne tévesszenek meg senkit a kedves kis képregényes illusztrációk, itt minden nagyon is komolyan van gondolva. Szokás úgy definiálni a fantasyt, hogy képzelt elemekkel illusztrálva, képzeletbeli világokhoz társítva mondja el, milyen is a valóságban létező társadalmunk, nos, ez ebben az esetben is igaz. Hogy a példa jobban illeszkedjen a könyv hangulatához: a cenzúrát úgy lehet legjobban kikerülni, ha a valóság szörnyűségeit, ridegségét, igazságtalanságait egy képzeletbeli világhoz társítjuk. Nyilván nem véletlenül voltak betiltva bizonyos diktatúrákban bizonyos irodalmi művek: Szép új világ, 1984… ha akkor létezett volna A nép igazsága, előkelő helyen szerepelne ezen a listán.
Szóval, olvassátok, ajánlom, nagyon. Szépen pergő mondatok, okos szöveg, és rendkívül gazdag szókincs.
Ha valamit, hát A nép igazságát érdemes benevezni a jövő évi Margódíjra. Hátha egyszer nem konkrétan, hanem burkoltan tálalt szépirodalom nyer. Ideje lenne az orruk alá dörgölni valamit :)

Ó, majd' el is felejtettem: külön jól esett az északi környezet, a skandináv-germán-balti területről mintázott világ, annak minden jellemzőjével együtt. Nagyon szeretem, ha egy fantasy(nak tűnő, de nem teljesen az) történet túllép végre a királyi udvarokon és klasszikus hősökön. Világ szempontjából Moskát Anita Horgonyhelyénél éreztem hasonlót, ahol kifejezetten „norvégos” érzése volt az embernek. Nos, az Észak az új Középfölde :)

3 hozzászólás
pepege P>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Picit több, mint fél éve keresett meg a szerző azzal, hogy hamarosan megjelenik egy regénye és szeretné, ha – az ekultura.hu szerkesztőségi tagjaként – írnék egy rövid ajánlást, amit betehetnének a fülszövegbe. Meglepő, ugyanakkor hízelgő volt a felkérés, és egy pillanatra meg is riadtam a feladattól, illetve inkább a műfajtól. Jó-jó, szeretek én kilépni a komfortzónámból, de nem feltétlenül a fantasy irányába! Mi van, ha nem is tetszik a szöveg, no meg a történet? Enyhén szólva kínos lenne, pedig minden esély megvan rá, hiszen olvasók ezreit bűvölte el például a Trónok harca sorozat, én azonban csak az első részen verekedtem át magam, azt is kínkeservvel. Te jó ég, mi lesz velem?!

Hamar kiderült aztán, hogy a félelmem alaptalan (még szerencse, hogy semmi köze sincs a fent említett sorozathoz), és ha nem is lehet egyértelműen szépirodalomnak nevezni (amely a jól bevált, ismerős terep a számomra), a kizárólagos fantasy címke sem húzható rá. Valóban nem tudok jobb jelzőt rá kitalálni, minthogy olyan „csernabandis”. Tarja Kauppinen ugyanis több mint félezer oldalon keresztül az orrunknál fogva vezet minket (sőt, még jól meg is fricskázza), röhög a markába a hátunk mögött, mondhatni széttrollkodja az egészet: cselekménye kusza, főhősei legfőképpen unszimpátiát váltanak ki belőlünk, olvasás közben mégis levegőért kapkodunk, vigyorgunk ezerrel, időnként jól tátva is marad a szánk, leesik az állunk a szerző zsenialitása felett.

No, de mi a titka? Hogy csinálja, hogy levesz minket a lábunkról? Ki-ki másért fogja szeretni ezt a könyvet, ebben biztos vagyok. Én többnyire azért, mert utánozhatatlan nyelvi játékai lenyűgöztek – és emellett meg kell jegyeznem, hogy nem találkoztam még ilyen íróval, akinek ekkora gazdag szókincse van. Néha még bele is pirultam, szégyelltem önmagam előtt, hogy egyes magyar szavaknak nem tudom a jelentését. Ez őrület! És nem elég a gazdag szókincs, a szerző még rá is tett egy lapáttal, új kifejezéseket, szavakat talált ki (nekem a kedvencem például a globber, ami tulajdonképpen a blogger megfelelője, ebből pedig még tulajdonnevet is kreált: Globberina. Pazar.).

Miközben ízlelgettem és élveztem a szerző nyelvi játékait, természetesen magam elé képzeltem Havasfelföld kies, lepusztult világát, nem volt nehéz dolgom, mert nagyon aprólékosan tárult elénk minden. Ezen a tájon – az embereken kívül – többféle (nem éppen humanoid) egyedek is élnek, mint például a zwelfek. Leiden, az egyik hősünk is közéjük tartozik. Nagyjából az ő botladozásait követhetjük nyomon, de már most megmondom, hogy nem sok olyan dolgot tesz, ami miatt a szívünkbe zárnánk. Rajta kívül akad még néhány fontos szereplő, például a Gyehenna Magisztere, aki ezúttal női testben manifesztálódik és sereget toborozva világmegváltó terveket szövöget. Fontos megemlíteni még a könyvtáros kisasszonyból fejedelemmé avanzsált Dorannát és az ő jobbkezét, a rafinált Refinesse-t. Ám minden szereplők közül a legkarakánabb, a jég hátán is megélő, okos és leleményes Tarja Kauppinen. (Igen, ez nem elírás, valóban megegyezik a szerző és a főhős neve. Ettől én kissé meghökkentem, de aztán a történet előrehaladásával megértettem mi volt ezzel a szerző célja.) Csóringer vándorként betoppan Fenyvesmélye lepukkant fogadójába, aminek rövid úton a tulajdonosává válik és felvirágoztatja. No, de inkább nem árulnék el többet a szereplőkről, a cselekményébe meg nem is érdemes belekezdeni. Olvasni kell és kész!

Hálás vagyok a szerzőnek és természetesen a kiadónak, hogy még megjelenés előtt elolvashattam ezt a könyvet. Nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatására, legfőképpen a fantasy-rajongók véleménye érdekelne, mert a hozzám hasonló, fanatikus széppróza rajongóknál szinte biztos a siker. Hiszen ki ne örülne a lehangoló, depresszív olvasmányok után (mert tudjuk jól, főként a magyar széppróza kötetek többnyire ilyenek) egy ilyen üde színfoltnak. Így kell, kérem, a XXI. században remek szatírát írni!

http://ekultura.hu/2020/08/31/tarja-kauppinen-a-nep-igazsaga

luthienlovemagic IP>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Tarja Kauppinen A nép igazsága című fantasy regénye a 2018-as [bekezdés]-program győztesei közt tűnt fel, és azóta igazi regénnyé érett. A @Twister_Media Kiadó és a szerző @Tarja_Kauppinen révén lehetőséget kaptam arra, hogy a szeptember 17-i megjelenés előtt elolvassam a könyvet, aminek különösen örültem, mert a győztesek közül ez a regény keltette fel legjobban az érdeklődésemet.

A fülszöveg alapján nehezen tudtam definiálni, hogy konkrétan miről fog szólni a regény, és momentán olvasás után sem tudom teljes mértékben megfogni. Csak az világos, hogy ha a szerzőnek van még hasonlója a fiókjában elfekvőben, mindegy, hogy ebben a világban, vagy sem, én kérek még belőle. A stílusa ugyanis magával ragadó, a humora gyilkos, olyannyira, hogy néha félre kellett tennem a könyvet, mert néhol kicsit sok volt. Ám ez nem tántorított el a könyvtől, mert jó volt rajta nevetni. Még úgy is, hogy ha kicsit megálltam olvasás közben, és elgondolkodtam, tulajdonképpen min is nevetek, akkor stílszerűen arcul csapott egy bizonyos fogadó befagyott ajtajával, de keményen. Mert ebben a könyvben minden poén vagy ironikus, vagy cinikus, netán szarkasztikus, és emellett sötét, mint a zwelfek bőrszíne. De mindemellett a humora intelligens, a szerző okosan és tudatosan használja az élc eszközeit. Ott veti be, ahol a szituáció vagy a szereplők közti interakció megkívánja. Emiatt néhol a Pratchett-féle komikum sejlett fel előttem. Ez megmutatkozott a szerző által használt egyedi (pl.: a közösségi média-jellegű megoldások) találmányokban, világszemléletben is. Ami nem baj, sőt, örömmel üdvözöltem.

A kitalált világ történelme, földrajza és demográfiai viszonyai fontos szerepet játszanak az eseményekben. Havasfelföld sivár, kopár, havas klímája ugyanis már önmagában megadja az alaphangulatot. Erre a tájleírások, valamint az ország háborúkkal, belviszályokkal telki történelme külön ráerősítenek. Mindez a fentebb említett humor mögött bújik meg a regény mélyebb rétegeiben, mintegy tudat alatt nyomasztva az amúgy jól szórakozó olvasót. Ezáltal a földrajzi elhelyezkedés a nehezen járható útjaival, rossz távközlésével, kilátástalan helyzetével kiemelkedő jelentőségűvé válik. Ez egy masszív alap, erre rétegződnek maguk az események, melyek zordak, kegyetlenek, és ekképp a pokol legsötétebb bugyraiba vagy még azon is túl viszik a szereplőiket, meg az olvasót is, ha a röhögés közben mer mélyebbre, a dolgok mögé nézni.

A történetben kirajzolódó métely mögött pedig egy kőkemény szatíra rajzolódik ki, ami sok mindenre reflektál a világunk történései közül. Különösképpen a háborúkra és a jónak hangzó eszméket szajkózó propagandagépezet működésére, vagy éppen a média és a népszerűség befolyásoló erejére, valamint a szépségkultuszra, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Mert az alapvetően fantasy világ ilyen görbe tükröt rejt, amiben a mai világunk gyengeségeire, gyarlóságaira ismerhetünk, és a szerző ezeken csavarint néhányat. Közben egy fordulatos kalandregényt prezentál, ahol kapzsi, fondorlatos, erőszakos karakterek élnek, halnak, mesterkednek, öldökölnek.

A nép igazsága mindent összevetve egy jó debütáló regény. Látszik rajta az alapos szöveggondozás, és az, hogy a szerző minden tudását beletette. Egyedi ötletekkel és humorral teli fantasy világot teremt, ami a szatíra okán kap egy erős kesernyés színezetet, de ennek ellenére megmarad élcelődő kalandnak, amelyben megláthatjuk „önmagunkat” is, mert ez a sötét humorú mese nekünk és rólunk szól. Csupán jó alaposan a komikum máza alá kell nézni, hogy meglássuk.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/07/16/konyvkritika_…

gabona>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

„…ez egy remek debütáló regény. Meglehet, nem adja elsőre magát, akkor viszont meg kell rágni, kicsit félretenni, tovább emészteni, szép lassan csak eljutsz a végére. Ha pedig ez megtörtént, elégedetten teszed fel a polcra, hogy egy későbbi alkalommal újra levedd és azt mondd: a fenébe is, ez olyan jó volt, hogy még egyszer akarom. Aztán még egyszer és még sokszor, amíg valami újat nem kapunk Tarja Kauppinen műhelyéből. Ilyen az, amikor valami meg van írva, joggal van megírva, és még ne adj' Teremtőm, létjogosultsága is van a megjelenésének – ez a regény a tipikus példája annak – jelenleg mindenképp –, hogy kihagyni lehet, csak nem érdemes. Ha pedig tehetitek, kövessétek a szerzőt, mert bizony az a műhely, ahonnan ilyen remekek – értsd: fantasy, történelmi regény plusz kíméletlen szatíra – gurulnak ki, nem boszorkánykonyha, hanem váteszi és jelenlátói birodalom. S bár tudjuk, hogy a vátesz sokszor lóvá tesz, Tarja olyan élményt ad ezen a félezer oldalon, amit igaz, hogy nem teszünk zsebre, de szembesít önmagunkkal és a világgal, mindezt pedig kevés kortárs olvasmánytól kapjuk meg.”

Bővebb méltatás: https://mindenunkarock.blogspot.com/2020/08/tarja-kaupp…

>!
Twister Media, Budapest, 2020
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631818 · Illusztrálta: Németh Gyula
valamimadar>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Adott Havasfeldöld, térségének leglepukkantabb fantasybirodalma, és öt karakter eltérő hátterekkel és motivációkkal, akik akarva, vagy éppen kifejezetten akaratlanul belefolynak a történelem egy rövid szakaszának alakításába. Fontosság szempontjából kiemelkedik közülük Tarja, a peremvidéki fogadósnő, akinek a múltja mindenki számára rejtély. Habár nem ez tűnik a cselekmény központi elemének, szerintem a történetnek nagyon sokat használ, hogy ezeknek a karaktereknek az egymás közti interakciói jól működnek, és annak ellenére, hogy egyikük sem pozitív hős, van bennük valami emberiesség, ami mindegyiküket érdekessé teheti.

Végigvonuló téma a korrupt társadalmak működése, ami mind a karakterek, mind a nagyobb ívű cselekmény szintjén fontos szerepet kap. A regény egyik legfontosabb eszköze a szemtelenségből fakadó humor. A karakterek nem jó emberek, de cserébe önreflektívek, vagy a szöveg reflektál jól rájuk, és ez jól áll, klasszul pörgeti a dialógusokat. Szerintem ezen a szinten működik a legjobban a szatirikus hangvétel, egyes konkrétabb analógiák nekem már nem fedték le az ízlésvilágomat (bevallom, bizonyos helyeken azért nem, mert zavaró tud lenni, ha szerző és olvasó máshogyan vélekednek a világ dolgairól; még ha a felsejlő kritikai éllel többnyire egyet is értettem), de ezek sem váltak az átfogó olvasói élményem kárára. Nem szeretnék olyasmiket írni, hogy ez a regény azért jó, mert elmond valamit a jelenlegi társadalomról, mert egyáltalán nincs oktató jellege. A világépítés és a mögötte meghúzódó ok- és okozati rendszer volt az, amit a legjobban élveztem az olvasás közben, és ez messze meghaladja az „elmondani valamit” szintjét, elképesztően okos, vicces és jól kidolgozott volt, és szerintem önnön létezésének jogán is abszolút megállja a helyét. Emellett reflexió történik az epikus fantasy toposzaira és világalkotására is.

Külön kiemelést érdemel a szöveg igényessége és konzisztenciája. Rengeteg apró vicc van elrejtve az egyes mondatokban, gyakran a saját stílusára is reflektál, és emellett nagyon színes és érett az írói hang, szerintem elsőkönyvesnél az ilyesmi egészen ritka. Annak ellenére, hogy bőven voltak benne olyan szavak, amiket nem ismertem, nem volt nehéz olvasni, sőt, simán volt, hogy egy leülésben kétszázötven oldal is lement. Nagyon díjazom, amikor egy író képes a szövege esztétikájával külön réteget teremteni a regényében.

(A teljes kritikámat itt találjátok: https://sasagnes.blogspot.com/2020/08/elolvastam-nep-ig…)

julicsenge IP>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

"Hogy miről szól A nép igazsága, azt lehetetlen lenne néhány mondatban összefoglalni. Egyszerre kalandregény, fantasy, történelmi gúnyirat és kőkemény társadalomkritika. Egy nagy és szövevényes összeesküvés. Hideg, fanyar, távolságtartó, metszően szarkasztikus verbális seggberúgás.
Ebben a regényben nagyítóval sem találni szimpatikus karaktert, bárkivel azonosulni lehetetlen – és hatalamas hiba – lenne. Itt mindenki korrupt, pofátlan, alattomos, agresszív és megbízhatatlan – vagy ha nem, hát szerencsétlen, félkegyelmű, pusztulásra predesztinált pária."
Bővebben:
http://tudatosolvaso.blogspot.com/2020/07/blog-post.html

Kovács_Adrián>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Bevallom őszintén, nem tudtam, mit várjak. Az egyik legkeményebb nő, akit ismerek, annyit mondott, hogy ez egy militarista fantasy regény.

Hát gondoltam, militarista könyveket olvasok (Warhammer 40K), meg fantasyt is (Vaják). Így bevállaltam, hogy előolvasom a könyvet.
Az írónő nem hazudott. tényleg a két műfaj keveréke. De az elején olyan furcsa volt, nem értettem, mire hasonlít, mi jut róla eszembe. Aztán egy éjszakába, nyúló holdfényes estén eszembe jutott: Svejk. Meg persze Rejtő Jenő. Így már minden helyre került, könnyebben is fogtam a stílust. Ami nagyon jó és egyedi, műfajon belül meg végképp. Ennek a könyvnek pihenten és nyugodtan kell nekiállni, figyelni a részletekre és apró jelekre. Nem egyszerű olvasmány, de cserébe nagy a jutalom, és humor és szarkazmus kísér minket végig az egész könyvön.

Hogy kiknek ajánlom? Főként azoknak, akik szeretik Rejtő munkásságát, a különleges irodalmi műveket, a szatírákat, akik nem félnek valami újtól és egyeditől.

Könyvszédelgő>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Ez az első alkalom, hogy előolvasó lehettem, azaz megjelenés előtt olvashattam egy olyan könyvet, amelyen nem nekem kellett melózni.
Nagyon megörültem a szerző felkérésének, mert egyrészt már elég régóta követem több platformon is, másrészt meg nagyon kíváncsi voltam, milyen is egy [bekezdés]-díjas írás.
Bevallom, a konfortzónámon kívül esik az ilyen fantasy, de jó ég, mennyire megérte átlépni a határaimat! imádom ezt a fajta humort! Fekete, alpári, groteszk és végtelenül intelligens. Ahogy az egész könyv felépítése is az. Havasfelföld történelmét, népeit, szomszédos országait, gazdaságát és (nem létező) kultúráját is megismerjük, egyre jobban bővül a tudásunk, ahogy haladunk előre a történetben. Leiden, az utolsó zwelf egy szerencsétlen, kétballábas antihős, akit nincs miért szeretni (a lila szemén és sármján kívül), de valahogy a nevetséges csetlései miatt mégis megszerettem. Nagyon szimpatikus volt, ahogy a matriarchátus és az erős kezű, furfangos nők be lettek mutatva, ahogy központi szerepet kaptak a regényben. A jó kis belviszályok és hatalmi játszmák azért néha kifogtak rajtam, ezért néha elveszítettem a fonalat, de mindig sikerült visszatérnem a behavazott ösvényre. Tele van csetepatéval, ömlik a vér és mibdenki átvág mindenkit, mégis a felszíni kitalált világ alatt fel-felsejlik valami nagyon ismerős, nagyon mai rendszer is.

Köszönöm, Tarja, a lehetőséget, emelem groggal töltött kupám!

És mielőtt elfelejteném, külön öröm volt látni, hogy Gaborják Ádám volt a szerkesztő. Egy nagyon tájékozott, okos, hozzáértő emberről van szó, a lehető legjobb kezekbe került a kézirat (ami szerintem érezhető is a szövegen).

Attila_Dávid>!
Tarja Kauppinen: A nép igazsága

Tarja Kauppinen [Bekezdés]-díjas regénye, a Twister Media által kiadott „A nép igazsága” több okból is kiemelkedik más regények közül: például egyedi nyelvezete miatt, amely vagy írója roppant nagy szókincséből vagy élénk fantáziájából fakad – esetleg mindkettő közrejátszott a történet szövegezésében.
Maga a történet egy kitalált világban játszódik, ahol az emberek mellett békésen (na jó, nem olyan békésen) megférnek egyéb humanoid lények is. A könyv elején ugyan a szerző figyelmezteti az olvasókat, hogy a valósággal és valós személyekkel való hasonlóság csak a véletlen műve, de a szemfüles olvasó a regény egyes alakjaiban felismerheti a történelem ismertebb nagyjait (és kicsinyeit), kezdve a világuralomra törőkkel, bezárólag a helyi kocsmárossal vagy akár a szomszéddal. (Én speciel saját magamat is felismertem az egyik szereplőben, de inkább nem mondom meg, hogy melyikben.) Szerintem ez is a regény egyik nagy erénye: minden olvasó felfedezhet benne ismerős személyeket, élethelyzeteket.
Apropó élethelyzet: habár „A nép igazsága” felülről (világmegváltó tervekkel operáló szereplővel) indít, a történet előrehaladtával megismerjük a hétköznapi hősöket ügyeskedőket is, akik mindig és mindenhol a saját hasznukat nézik és egy kis pénzért eladnák akár még a saját anyjukat is. Teszik mindezt háborúk, megtorlások, cselszövések során, hol egy palotában, hol egy erdei fogadóban.

Talán már sejtik, hogy e könyv nem lányregény: hullanak benne a szereplők, akár a legyek, mindennaposak a csetepaték, egymás ütlegelése stb., de mindezek olyan – a már említett – ízes nyelvezettel vannak megírva, hogy soha nem volt még ennyire élvezetes öldöklésről olvasni.
Persze, a könyvben nyomokban előfordul szerelem is – vagy inkább egyoldalú imádat, amikor az általunk hőn szeretett személy tojik ránk. A kötet ebben is hasonlít a valóságra: mellőzi a tévében – pl. dél-amerikai szappanoperákban – vagy a romantikus regényekben látható/olvasható hiteltelen nagy összeborulásokat.

Summa summarum: szerintem Tarja Kauppinen „A nép igazsága” című regénye élvezetes olvasmány, olyan fantasy-ba oltott kalandregényféle és garantáltan szirupmentes – fogyasztása egészséges és erősen ajánlott!


Népszerű idézetek

Twister_Media KU>!

– Lucia, én azért neveztem ki kancelláromnak Rafinesse-t, mert páratlan kommunikációs képessége révén…
– …ami azt jelenti, hogy egy hazug disznó…
– …megvan benne mindaz, ami szükséges egy ilyen helyzet kezeléséhez.

396. oldal

Twister_Media KU>!

Egyetlen krampusz élt Fellegoromban: az emberi maffiának szedte be
a pénzeket, és az igazolványa szerint troll volt, fiatalkorú és látássérült.

275. oldal, 4. fejezet

Twister_Media KU>!

Havasfelföld lakosságát aktív hitélet jellemzi, államvallásuk az erőszakkultusz.

486. oldal

Twister_Media KU>!

– Végre egy nekem való buksza!
– Egyszer sem próbáltalak még felfalni, és nem brummogok? Térj a lényegre, mielőtt megunlak esetleg, és bele talállak főzni a borsos tokányba.

191. oldal, 4. fejezet

Twister_Media KU>!

– Szaktudásom? – visszhangozta kérdőn. – Nekem? Mégis mit értesz ez alatt?
– Hát olyan kis szimpatikus pofád van, hogy bármekkora ökörséget állítasz is, a népek akkor is megértőn bólogatnak, és azt mondják egymás között: ennek a Leiden gyereknek megint mennyire igaza van…

403. oldal

Twister_Media KU>!

– Történelmi drámánk Havasfelföld históriájának legfennköltebb pillanatait idézi – szónokolta az ősbemutató előtti nyitóbeszédében a trubadúr, aki a rendező is volt egyben. – A címe: Kopja és abszint. Jó szórakozást kívánunk!
Ezt követően egy csapat feltűnően züllött briganti zúdult elő ordítva a söntéspult mögül, baltáikkal és szekercéikkel hasogatni kezdték a berendezést, majd a későbbiekben fel is gyújtották az épületet, a nagyestélyiben feszítő Doranna és a kiglancolt Rafinesse azonban eddigre már hetedhét határon túl jártak.

280. oldal

Twister_Media KU>!

Ha az ajtódon sötétedés után zörgetett valaki, biztosra vehetted, hogy nem a szomszéd az, hogy kölcsönkérje a mákdarálót.

301. oldal

Twister_Media KU>!

– Ha ilyen pofázmánnyal beállítunk Fellegoromba, el sem jutunk a palotáig, az őrség leszed minket, amint lőtávolságon belülre kerülünk – adott hangot kétségeinek Leiden.
– Hogy találtad ki, hogy pont van nálam két öltözet díszegyenruha meg egy dézsa fürdővíz itt a farzsebemben?

414. oldal

Twister_Media KU>!

– De hát a múltja…!
– Ugyan már, a múltja felett mindenki rég szemet hunyt. Egykori tettei a kutyát sem érdeklik azóta, hogy előnyös külleme és kapcsolatai ünnepelt közéleti személyiséggé tették…
– Közéleti személyiség?! Csak nem a nemzeti parkra célzol, amit elvileg dirigál?
– Tökéletesen dirigálja.
– Egy fát sem tud megkülönböztetni egy mókustól.
– Épp erről beszélek.

295. oldal

Twister_Media KU>!

– A gyanakvásodat eloszlatandó, tisztázzunk valamit mindjárt az elején. Mit gondolsz, miért próbálok segíteni rajtad?
– Félő, hogy nem avatnak boldoggá különben?
– Félő a nyavalyát, egy kisebb vagyont áldoztam a székesegyház felújítására…
– Honnan volt neked egy kisebb vagyonod?
– Az a szó, hogy pénzmosás, mond valamit?

330. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
J. Goldenlane: Isteni balhé
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló
David Mitchell: Felhőatlasz