A ​gránátalmafa árnyékában 13 csillagozás

Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Granada, ​1499. Hét évvel az iszlám utolsó európai bástyájának keresztény visszahódítása után a muszlimok számkivetettként élnek a városban: nem gyakorolhatják vallásukat és szokásaikat, és nem használhatják az anyanyelvüket sem. Cisneros püspök a katolikus királyok megbízásával érkezik Granadába: neki kell levezényelnie a „hitetlenek” megtérítését. Elrendeli a városban fellelhető összes muzulmán könyv elégetését, ezáltal nyolc évszázad felbecsülhetetlen értékű szellemi kincse semmisül meg. A spanyol inkvizíció időszakának eseményeit a Banú Hudajl nevű arisztokrata mór család szemén keresztül látva egy egész civilizáció története tárul fel, amely saját pusztulásával szembesülve kényszerű döntés előtt áll: megadja magát, elmenekül, vagy harcba száll az elnyomóival. És miközben az idő megállíthatatlanul halad előre, életükre az inkvizíció árnyéka vetül. A családi udvarházhoz tartozó kert gránátalmafái között azonban megelevenedik a múlt is, és a jelennel összemosódva rég elfeledett… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 2018
270 oldal · ISBN: 9789630994118 · Fordította: Pintér Károly
>!
Kossuth, Budapest, 2018
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630993081 · Fordította: Pintér Károly

Enciklopédia 36


Most olvassa 3

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Frissen szedett jázmin a szeretett nő párnája mellé, hogy reggel csodás illatra ébredhessen. Hűsítő fürdő és pompás lakoma, ahol a szarvasgombával töltött húsgombóc és a mandulás sütemény szinte elolvad a szájban. Csupa keleti kényeztetés és érzékeket zsongító, finom simogatás ez a regény. És persze nyers brutalitás és erőszak is, hiszen a pakisztáni szerző a cselekményt 1499-be, a reconquista idejére, Granadába helyezi, és egy muzulmán család szemszögéből láttatja, ahogy a katolikus Spanyolország visszafoglalja területeit és megdönti a mórok uralmát, az élvonalban az eretnekeket és az arab tudósok könyveit égető inkvizícióval, éles ellentétbe állítva az elviselhetetlen történelmi feszültséget és az eddig még háborítatlan idillt egy oázisként viruló muzulmán családi birtokon.
Az olvasó szinte már indulna is, hogy letelepedjen az árnyas gránátalmafa ligetben, és egy kardamommal ízesített kávé mellett hallgassa a családi titkokat és legendákat, és sakkozzon egyet a kedvenc gyermekkel, Jaziddal, az elbűvölő kilencéves kisfiúval, akitől valószínűleg csúfos vereséget szenvedne. Ez az idill és béke, ez az érzelmi és szellemi kifinomultság testesíti meg a csúcsát annak az életformának, ami ebben a korszakban, ezen a helyen mindenképpen pusztulásra volt ítélve.
A regény epilógusa kiváló, és arra késztet, hogy egy magasabb nézőpontból szemléljük az eseményeket. Még a legutolsó oldalon is kapunk egy nem várt arculcsapást azzal kapcsolatban, hogy hogyan is viszonyult a korszak győzedelmes európai civilizációja más kultúrákhoz és vallásokhoz.

>!
Ezüst P
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

A gránátalma, véleményem szerint, a világ legszebb gyümölcse. Akár a külsejét, akár a belsejét nézem, mindig lenyűgöz, és hosszas, réveteg tekintetű belefeledkezésre késztet. Egy könyv, aminek a címében és a borítóján is találni gránátalmát, azonnali vétel. Interneten keresztül, mert minek belelapozni, ami gránátalmás, rossz nem lehet. Hja, így működjön mindig a női megérzésem…

Tariq Ali nálam az év nagy felfedezése. Fantasztikus karaktereket formál, mélyen elgondolkodtat, szinte elbódít, ahogy az emberi létezés gyönyörűségét ábrázolja, összetör, amikor ennek a csodának (mert ő képes elhitetni, hogy ez a legnagyobb csoda) a megsemmisüléséről mesél, és ha mindez nem lenne elég, megteremti a világirodalom legszimpatikusabb családját, a Banú Hudajl famíliát. Mindenkit imádtam: a családfőt, Umárt a bölcsességéért és családcentrikusságáért, az Umár mellett egyenrangú partnerként élő Zubajdát az intelligenciájáért és a haladó gondolataiért, legidősebb gyermeküket, a forróvérű Zuhajrt a bátorságáért és a szilajságáért, Zuhajr húgát, a temperamentumos Hindet szabadságvágyáért és éles eszéért, kisöccsüket, az érzékeny Jazidot pedig a nyitottságáért, kedvességéért, valamint azért az édes, gyermeki lelkesedésért, amivel az élet felfedezésére indult.

A gránátalmafa árnyékában akkor is kiváló regény lenne, ha nem volna több egyszerű, békeidőben játszódó családtörténetnél, hétköznapi epizódokkal, örömökkel, bánatokkal, szerelmekkel, kalandokkal, pompás lakomákkal (a regényben felsorolt étkeknek már a leírásától is nyálzani meg hízni kezd az ember) és kellően reális, de alapvetően megnyugtató és pozitív lezárással, melyet egy káprázatos, közösen meglesett alkony koronázna az udvarház gránátalmaligetében. Azonban a regény cselekményének idején a történelem épp viharos kedvében van, és ilyenkor, mint tudjuk, nem épp a könyörületességéről híres. Miért épp Granada keresztény visszahódítása után kegyelmezne egy mór családnak?

Megóvhat-e minket az elfogadásba és emberségbe vetett hit egy lesújtani készülő karddal szemben? A választ tudjuk. Hiába pusztítja el azonban a kard az áldozatát, valódi győzelmet soha nem arathat. Amíg lesznek olyanok, mint Jazid, soha.

>!
Kossuth, Budapest, 2018
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630993081 · Fordította: Pintér Károly
10 hozzászólás
>!
Annamarie P
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Tariq Ali pakisztáni származású brit író, aki történelmi és politikai tárgyú könyveket ír elsősorban. Ebben, az első magyarul megjelent könyvében a muszlim és a keresztény civilizációt ütközteti az 1499-es év Granadájában. A muszlimok immáron évek óta számkivetetten élnek, vallásukat csak titokban gyakorolhatják, sok közöttük a megtért keresztény. A trónon uralkodó Izabella királynő úgy gondolja, hogy minden mórnak térdet kell hajtania a kereszténység előtt. A hírhedt spanyol inkvizíció nem irgalmas az arab kultúrával szemben sem. A történet éppen egy kegyetlen könyvégetéssel kezdődik, amikor az uralkodó elrendeli az összes muszlim könyv megsemmisítését. Nyolcszáz év felbecsülhetetlen értéke lesz a lángok martaléka. Egyedül a medicinával foglalkozó kötetek menekülnek meg. Ez nem csupán a könyvekről, hanem az egész arab kultúra eltiprásáról szól.

Hogyan élhetik túl a viszontagságokat a még itt élő mórok? Egy család életén keresztül nyerhetünk bepillantást az ő világukba. A Banú Hudajl család még 932-ben hagyta el Dimaskot, és telepedett le az iszlám nyugati peremvidékén Granada, vagy ahogy ők mondták Garnata közelében. Mint minden családban, itt is megvannak a kisebb-nagyobb nézeteltérések, viszályok és családi titkok, melyek generációkon ívelnek át. Ha főszereplőt kellene választanom a népes famíliából, akkor a kilenc éves Jazidot választanám, a család legkisebb sarját, aki eszes és ügyes, korát meghazudtoló bátorsággal és sakktudással rendelkezik. A családi élet ízes-szagos idilli világában könnyen elbódul az olvasó, finom csemegék, kardamom fűszeres kávék kipárolgó gőze mellet könnyen elfeledjük, hogy a túlélésért harcol ez a maroknyi ember. Szorul körülöttük a hurok. A királynő Cisneros fanatikus katolikus érseket bízza meg az eretnekek megtérítésével. Három választásuk van, vagy megkeresztelkednek, és talán megtarthatják földjeik egy részét, vagy maguk mögött hagyva mindent, elmenekülnek, vagy ellenállnak, és Allah nevében a végsőkig harcolnak. Mindenki másként értékeli a helyzetet, de mind azt gondolják, hogy:

„Az egyedüli szabadság, ami megmaradt nekünk, az annak megválasztása, hogyan halunk meg..”

Tariq Ali kitűnően ért a hangulatok megteremtéséhez. Az említett illatok és ízek bűvöletén kívül fontos szerepet tölt be -mint minden arab kultikus történetben-, a kert és a varázslatos gránátalmafa liget, mely egyben a szerelmesek titkos találkahelye is.
Ami nagyon tetszett a regényben, az a különleges perspektíva, melyet a szerző alkalmaz. Mert nemcsak Jazid, a kilenc éves kisfiú szemszögéből látjuk a zajló eseményeket, hanem a család legidősebb tagjának, Amának, a szolgálónak állandó jelenléte is behoz egy tekintetet. Olyan, mintha ő mindig jelen lenne, mindent látna, mindent tudna. Az ősöregek bölcsességét rebegi fogatlan szája. Az a típus, aki hallgatásával is többet mond, mint bárki más. Az ő kettejük egyidejű szemléletén át kell az olvasónak megérteni a főszereplők lelkében dúló viharokat. Menni, vagy maradni? Harcolni, vagy meghajlani? Mit kíván tőlük Allah?
Miközben ezeken méláznak, megismerhetjük a család eredetét, régi történeteiket, az anekdotákat, a kisebb titkokat is természetesen, s mindezektől az egész történet hihetetlenül élővé és megfoghatóvá válik, a Hudajl család befogad köreibe. Egyben az olvasó is gyakran felteszi maga magának, hogy is van ez a vallás dolog?

Az egyetlen nehézséget olvasás közben számomra a sok hosszan leírt név jelentette. Nehezen álltam rá a könyv stílusára. Jobban esett volna, ha gördülékenyebben megy. Nagyon kellett figyelni, a legkisebb zavaró tényező is könnyen kizökkentett. Ha azonban ráállunk a történet sodrására, akkor onnan már rosszul esik kijönnünk.

6 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Nem volt ez az én könyvem… Túl didaktikus, „megmondogató” volt, mintha egyetlen cél miatt jött volna világra: hogy megmutassa, milyen szép a muszlim kultúra. És tényleg nagyon szép és gazdag az arab világ, ezt szerettem is a könyvben, az ételek leírását, a hagyományokat, a hitbeli kérdéseket, és mégis, kicsit olyan volt, mintha egy utazási cég szórólapját olvastam volna egy egzotikus világról. Itt a család boldog és kiegyensúlyozott, természetesen nagyon gazdag és dicső múltú ősökkel rendelkezik, és ők is méltóak az ősökhöz. Persze van egy-két családi titok, csak, hogy legyen egy kis egyensúly, de ott is mindenki megbékél, mindenki BFF spoiler lesz a másikkal, aztán szép csendben nyugovóra tér. Aki gonosz, az nagyon gonosz, a jó az nagyon jó, közben sokat nevetgélnek (bár minden kilátástalan) és a szexről úgy beszélnek, hogy „pálmafája nedvét a kertjébe csepegtette” – itt hangosan felröhögtem, hiába, nem vagyok ennyire kifinomult*… Vagy ha máshonnan nézzük: modoros. Szörnyen modoros az egész mű… Kár érte… Mert érdekes és igen fontos a téma…

*Vagy csak túl cinikus lettem a Patrick Melrose olvasását követően ;)

>!
Belle_Maundrell
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

A gránátalma lelkes rajongójaként nem lehetett kérdés, hogy kell nekem ez a könyv, gyakorlatilag már a fülszöveg elolvasása előtt, pusztán a cím és a szépségesen gránátalmás borító alapján üdvözöltem is köreinkben. Mármint a könyvespolcomon.
Tariq Ali stílusa teljesen levett a lábamról, nagyon szerettem a hangulatos, érzékletes leírásait (a kajáktól néha konkrétan megéheztem), a metaforáit és a rengeteg szép és értékes gondolatot, amit közvetít. Na meg a gránátalmafákat, hogy a liget milyen központi szerepet tölt be a család életében.
A karakterizálás csillagos ötös, az egész Banú Hudajl családot nagyon megszerettem, mindannyian emlékezetes szereplők, beleértve a szolgáikat is. Szerettem az egyszerű hétköznapjaikról, a családi sztorizgatásokról olvasni, de persze végig érezni lehetett a közelgő viharfelhőket; elvégre mégiscsak egy leírni is fáj könyvégetéssel kezdődik a történet. Így elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb a család is belekeveredjen valahogy, és az idill helyét átvegyék a tragédiák.
A keresztény hódítók ennél fogva rettenetesen ellenszenvesek voltak, persze nem nagy meglepetés, mindig is utáltam az inkvizíciót és az erőszakos hittérítőket. És bár történetünk szempontjából ez lényegtelen, de az órákig tartó ázás híveként teljesen kiakadtam, hogy mekkora drámát csináltak a fürdésből. Ja, hát tényleg nagyon erkölcstelen, mégiscsak jobb az a sok retek, tetű meg járvány. *irónia on*
Számítottam valami hasonló befejezésre, sőt, tulajdonképpen nem is lehetett volna happy end, de azért így is belefacsarodott a pici szívem. Az Epilógus pedig igazi mellbevágás, mert a történelemből és az imént olvasottakból tudjuk, mi fog történni ezután.

>!
Balint84
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Nemrég olvastam egy témában és korban is fedő kisregényt, Az élet kapuját Herczeg Ferenctől. Ott a hódító oszmánoktól való félelmet (propaganda szinten) próbálja saját malmára hajtani Bakócz Tamás – mialatt van csábítás és árulás is – így indulva a pápai pozícióért, meg persze Magyarország megmentéséért. De Itáliában nem csak a pénz beszél, hanem főleg a politikai kapcsolatok.
Ebben a regényben a másik oldal szemszögét ismerjük meg, a drasztikusan fellépő inkvizíció fenyegeti a több száz éves mór kultúrát Ibéria déli részén, ahol a dilemma az, hogy behódoljanak a keresztény politikának (azaz megkeresztelkedjenek) vagy felvegyék a kesztyűt, akár össze is vérezve azt. Megismerünk különböző nézőpontokat: pl. a hevesebb vérmérsékletű fiatal mór előkelő hogy ért szót a Koránt sajátságosan értelmező különutas filozófussal; vagy a muszlimból püspökké lett nagybácsihoz miképp viszonyul a hagyományokat megóvni igyekvő mecsetbejáró uraság családja. Meg persze fiatalság és szerelem is zajlik. (Illetve mindkét regénynél tudjuk a sztori végét.) A mórok szeretnek jókat enni, fürdeni, társasági életet élni, sőt felületes ismereteiket megvitatni a keresztény teológiáról. Megismerjük az arab kultúra, gondolkodás egy szegmensét, mire is büszkék ők. A keresztények pedig itt a fanatikus, habzószájú, telhetetlen hódítók, akik a számukra kedvező politikai széljárás miatt, most területet, életteret szerezhetnek. A vallás persze csak ürügy, ezt nyilván nem mondja ki senki.

A regény stílusa kicsit öreges, számomra túl emelkedett, de majd' 20 éve írták. Tablószerű, néhány felületes információt tudunk meg a szereplőkről, inkább a tettekről és a nagy szavakról szól. Túl sokáig olvastam ahhoz képest, hogy nincs 300 oldal :(
Muszáj megemlítenem még az epilógust, ami egy „naeztnemláttamjönni” cross-over valahonnan egészen máshonnan.
Ajánlom amúgy.

>!
Virágszépe 
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Az Ibériai-félszigeten, 1499-ben Al-Hudalj lakóinak szembesülnie kell egy olyan, életük minden területére kiterjedő változással, amelyben bizonytalanná válik jövőjük a hitük miatt. Egy hagyománytisztelő muszlim család élete és a katolikus spanyol hatalom erőszakos hittérítése nem férhet meg egymás mellett. A történetet gyakran megszakítja egy-egy családtag visszaemlékezése, meséje, története, melyet talán már mindannyian ismernek, de ismét, újra és újra felidéznek a gránátalmafák alatt. A spanyol inkvizíció minden eszközt felhasznál a megfélemlítésre, céljuk megsemmisíteni az arab múltat, ezért kerül sor a barbár könyvégetésre, amikor a könyvtárakból, házakból összegyűjtöttek minden arabul íródott könyvet. Sok elgondolkodtató mondatot, eseményt, véleményt tolmácsol Tariq Ali, amivel valóban egyet kell értenem. Realista, szomorú, igaz történet.

>!
milegyenanevem
Tariq Ali: A gránátalmafa árnyékában

Filozófia, vallás, generációs különbségek, történelem, érzelmek – ezek mind fontos részei Tariq Ali művének. Szép olvasmány a Reconquista folyamatának végéről; amit a tankönyvek elintéznek egy fél mondattal, az a regény lapjain megelevenedik. Már csak ezért is érdemes elolvasni, hogy belegondoljuk, milyen sorsfordító események mellett siklunk el anélkül, hogy belegondolnánk azok mélységébe.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Boldogabb időkben leszedte a jázminbokrok illatterhes virágait, óvatosan egy muszlim kendőbe rakta, vizet locsolt rájuk, hogy frissek maradjanak, úgy helyezte azokat Zubajda párnája mellé. Még reggel is frissek és illatosak voltak.

29. oldal

>!
Ezüst P

Mit érnek a szélesre tárt lábak, ha a lélek zárva marad?

45. oldal

10 hozzászólás
>!
Ezüst P

– Hogyan is szólnak a költő szavai?
Umár visszafojtott egy sóhajt, és felesége fülébe suttogta:

A papírt magát elégethetitek,
De a tartalmát, azt nem égethetitek el;
Az keblem biztonságában van,
Bárhová megyek, az jön velem;
Lángra lobban, amikor lángolok,
És nyugodni majd a síromban fog.

35. oldal

>!
Ezüst P

– Valódi nemességnek csak azt tudom elfogadni, amelyet a tehetség igazol. A világon a legszörnyűbb dolog a tudatlanság. A prédikátorok, akiket úgy látom, nagyra becsülsz, azt mondják, hogy a tudatlanság a nő ajánlólevele a Paradicsomba. Hát, akkor már inkább azt kívánom, hogy engem a pokolba küldjön a Teremtő.

186. oldal

4 hozzászólás
>!
Ezüst P

Úgy tűnt, mintha egy év telt volna el, mielőtt újra megszólalt. Megfogta a kezem, és azt súgta, hogy szeret. A szolgálólányok ekkor hangosan köhécselni kezdtek. Megmondtam nekik, hogy ha megint köhögnek, üzenek az inkvizíciónak, hogy süssék meg őket elevenen. Akkor majd végigköhöghetik a pokolba vezető utat.

158. oldal

>!
Ezüst P

Hind sem maradt tétlen. Keze olyan ösvényre akadt, amely a férfi dereka alatti ismeretlen területre vezetett, amelyet bő selyemnadrág fedett. Benyúlt a selyem alá, végigsimította a férfi combját.
– Bársonyos, mint egy homokdűne, de hol van a pálmafa?

188. oldal

>!
Annamarie P

Az egyedüli szabadság, ami megmaradt nekünk, az annak megválasztása, hogyan halunk meg..

201. oldal

>!
Belle_Maundrell

– Jobb egy normális ellenség, mint egy tébolyodott barát.

223. oldal

>!
Belle_Maundrell

– (…) Olyan emberek, akik a tűzre vetik a könyveket, megkínozzák ellenfeleiket és máglyán égetik az eretnekeket, nem lesznek képesek szilárd alapokra támaszkodó házat építeni.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: inkvizíció · könyv · könyvégetés

Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Crowley: 1453
Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Jerzy Andrzejewski: Sötétség borítja a földet
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Edward Bulwer-Lytton: Leila, avagy a félhold bukása
Marina Fiorato: A Botticelli-titok
Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl
Anne O'Brien: A szűz özvegy
Bánki Éva: Elsodort idő