Innuendo ​– Ellenszélben 40 csillagozás

Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Mindenkinek megvan a maga útja. Nolan Rianonnak, a sokat látott haditudósítónak esze ágában sincs visszatérni gyerekkora színhelyére. Finn Cormack, a festőnő (és mellesleg az FBI által jegyzett hacker) is abban a hiszemben járja saját, néha nem éppen törvényes útját, hogy örökre hátat fordított a városnak. Valaha egy dal sodorta össze őket, a két örökös kívülállót. Egy haláleset azonban mindent megváltoztat. Az utak újra keresztezik egymást – és nem csupán kettejükét. Titkok, hazugságok, barátok. Már semmi sem olyan, mint régen. Már semmi sem az, aminek látszik. Nolan és Finn válaszok után kutat gyermekkoruk regéi és szilánkjai között, ám egymással is meg kell küzdeniük. Aztán egy újabb gyilkosság után már versenyt futnak az idővel. Kiben bízhatnak ők, akik a fél világon át menekültek a sorsuk és zűrzavaros érzéseik elől, és felégettek maguk mögött minden hidat? Ne félj! A szárnyakat a szél teremti!

Fianna címmel is megjelent.

Eredeti cím: Innuendo

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete macska regénytár

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632459820
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632459813

Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Dávid_Debreceni
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Nem mondom, ismeretlenül vágtam bele a könyvbe. Sem az írónő, sem az egyéb könyvei nem voltak számomra ismerősek. De egyáltalán nem bántam, hogy bele vágtam ebbe a könyvbe. A téma maga egészen zseniális volt. Tényleg minden benne van ami egy jó könyvhöz kell. Igazából engem nem zavart, hogy lassan indult be a könyv. Maga az, hogy az első ötven oldalában mindenkit megismerünk az csak elősegíti a későbbiekbsn, hogy az összes szereplővel valahol együttérezzünk. Nolan Rianon a tökéletes főszereplő volt Tara könyvében. Igazán markáns és egyenes jellem. Finn hozzá a tökéletes ellentét fiús lány mégis valahogy a kettőjük kémiája az egész könyvön keresztül kitartott. Ami még inkább jól esett, hogy a könyv lassan építette fel magát. Igazán lassan és körülményesen épül fel de kell a könyvnek ez a hangulat.

A történet gerince maga valóságos és hamisítatlan. Igazán lényeges, hogy az ember ebben az esetben igazán tudja kötni valamihez a könyv alapját. A Fianna az írek és maga az IRA is, ez az egész nacionalista érzet nagyon összetett mégis megkívánja az olvasótól, hogy végig figyelje. Valahogy Tara közérthető nyelve olyanná tette a könyvet mintha egy külső szemlélőként követte volna végig az ember a Fianna, Nolan és Finn kalandjait.

Ami pedig eme könyv kettősségét illeti. Az ember egyszerre kap egy hullámzó szerelmi történetet és egy egyre inkább torokszorító öngyilkosság történetét. Melyből egyre több szál bontakozik ki arra vonatkozóan, hogy a Fianna körül nincs minden rendben. Ez a könyv amennyire hullámzó örvény, annyira magával ragadó. A történetszálak változatosak és az ember a fejében örömmel rakja ki a puzzle darabjait mire a könyv végére ér.

>!
Mazsidrazsi
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Kicsit megtévesztőnek éreztem a fülszöveget, főleg az elején.
Nagyon lassan kezdtem bele, az első 50 oldal alapján nem is tetszett. De rákényszerítettem magamat az olvasásra, és kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv.
Zűrzavarosnak és kicsit feleslegesnek éreztem a legelejét. Vontatott volt, illetve nem tetszett az időben ugrás, hogy visszaugrottunk 10 évet rögtön.
Nolant eleinte nőnek hittem, aztán jön egy Finn nevű csaj… kicsit viccesre sikeredett, de sikerült mindent rendbe tennem :D
Tetszett, hogy ír legendákra lett alapozva az egész, hogy az írek ennyire kötődnek az óhazájukhoz és az őseikhez, a gyökereikhez. Szépek voltak a leírások, a fogalmazás, nem tartottam egyáltalán körülményesnek a dolgokat, mert illett a könyv hangulatához. Az erotikus jeleneteket pedig ahogy megfűszerezte… na ezt nevezem én igényesnek :)
A karakterek furcsák voltak, és lassan bontakoztak ki. Főleg a Fiannát volt nehéz megismerni. Nolan és Finn még önmaguknak is tagadtak, majd szép fejlődésen mentek keresztül.
A krimi szálról nem tudok sokat elmondani, mert ez nem az. Nem fogod lerágni tövig a körmeidet, mert (majdnem) minden látható előre, nem ér meglepetés. Igaz, a katona nagy meglepetéseket tartogat. Inkább úgy mondanám, hogy egy régi legendát elhoztak a mi világunkba.
Kikapcsolódásnak pont jó volt, a hangulata tetszett, és tényleg a fő karakterek és azok változásai hajtottak az olvasás alatt.
Köszönöm @Marcsi8909, hogy olvashattam :)

3 hozzászólás
>!
Droci P
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Tegnap még sokáig tanakodtam rajta, hogy a könyv utolsó lapjának elolvasása után mennyi csillagot is adjak rá. A 3,5 és a 4 között vacillálódtam sokáig, végül mégis számomra felemelkedett megannyi gondolkodás után 4-esre.
Akkor talán kezdjük a legelején :)

Volt, hogy hónapokig félreraktam, mert sokszor idő kellett ahhoz, hogy ismét belerázódjak. Aztán múltkor jött az isteni sugallat, na meg @Mazsidrazsi értékelése, hogy vergődjek már át végre rajta, nem lehet ez olyan rossz, mint én gondolom. De a közepe – a közepe az teljesen kikészített, alig vártam, hogy eljussak 60-70%-ig, hogy végre valami történjen. Persze aláírom én bőséges kézzel, hogy a cselekményszál csak még attól lett ütősebb, hogy ott mélázgattunk 45-60% között rendesen, de túléltem :) Egy hős vagyok, ezt mindenképp elmondhatom.
Az írónő munkásságát eddig még nem ismertem, sőt nem olyan régen tudtam meg, hogy egy magyar szerzőhöz van szerencsénk, ami még inkább felkeltette a könyv vége felé az érdeklődésem :)

Ahogy mondják, a sorsunkat mindig magunk alakítjuk. Mi határozzuk meg, hogy melyik utat válasszuk, hogy merre induljunk, és az út során kikbe botlunk bele. Hibákat és fájdalmakat cipelünk magunkkal, akár több éven át, melyet idővel a sors mégis levesz rólunk, tesz róla, hogy magunk mögött hagyjuk.
Irish Valley – Amerika Délen fekvő városa, melyet körbelengnek az ír legendák. Egy zárt közösség, ahol a szomszéd mindent tud rólunk, ahol nem mehetünk úgy el az utcán, hogy ismerős arcot ne látnánk. Csodálatos és egyben megható, hogy létezett/létezik ilyen hely, ahol a legendák sora úgy összekovácsolódik a közösség eszméivel, hogy menekülni nem lehet előle. Ez hozza össze ismét két főhősünket is – újra kénytelenek visszatérni gyerekkori színhelyükre és szembenézni a fájdalommal és önmagukkal is. Sok szelet és érzés jön ki a könyv lapjai közül, egy alaphangulat is körbelengi, mely magával szippant és nem ereszt.
A romantika lágysága megfűszerezve egy kis tökéletes és nem túlzásba eső erotikával ötvöződik a krimis és nyomozós szállal, mely kerek egészet alkotva szépen kiteljesedik.
A főszereplők kiismerése is elég nehézkes volt – sőt most se mondanám azt, hogy sikerült is, de összességében a fianna körül is voltak nehezen kiismerhető pontok számomra.
A karakterek közül senkit se tudtam igazán megkedvelni, ráadásul számomra meglepő fordulatok is maradtak a végére, és volt olyan ember, akiben igazán csalódtam szerepét illetően. Mégis úgy érzem, hogy zseniálisan kivitelezett és érdekes a maga nemében, jó kezdetet indított el köztem és Monti között, jöhet a következő regény :)

http://www.youtube.com/watch…

"Míg nap van az égen, homok a földön,
Míg partra zúg a hullám a föld peremén,
Míg szél van és csillag és szivárvány az égen,
Míg a hegyek a síkra nem omlanak,
– Hé!,
Mi kitartunk.
Ha addig élünk is,
kitartunk."
(Queen: Innuendo)

2 hozzászólás
>!
Szabó_Zsófi_Sophie_Taylor I
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Egyáltalán nem bántam meg hogy megvettem :) Sőt!
Nagyon tetszett, hogy rögtön becsöppentünk egy szituációba, aztán visszamentünk a gyerekkorba. Sorba vettük a történéseket, aztán viszakapcsoltunk a jelenbe. Szerettem, hogy nem derül ki minden rögtön, sőt sokáig nem is gyanítottam semmit.
Finn és Nolan története is tetszett, mert nem ment át a „nyálas szerelem” szituációba.
Szerettem a megjelennő meglepetéseket, többször volt, hogy na most levágom a könyvet mert ezt nem igaz.
A nyelvezete is tetszett, olvastatta magát és lekötött. Egy két hibát vettem észre, de semmit sem vontak le az élményből.
Keresztező, elváló majd újra összeakadó életutak…

>!
Aurora_Michaelis P
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Olyan volt ez a regény, mint egy nagy folyam, amely lassan hömpölyög, aztán egyszer csak lépcsőzetesen megtörik a föld, és a folyam vízesésként zúdul alá, hogy aztán felvegye megszokott tempóját és csendesen elérje az óceánt.
Lassan bontakoztak ki a dolgok, ami nem baj, mert nem szeretem, ha rögtön az elején rájövök, hogy ki áll a dolgok hátterében. Itt is meglepődtem a végén, ugyanolyan naiv voltam, mint Finn. Számomra az IRA-szál is abszolút meglepő volt, mert nem egy terrorizmussal (is) foglalkozó könyvre számítottam. Igazából nem sokat tudok a szervezetről, úgyhogy ezek a részletek igazán érdekesek voltak, feltételezem, az írónő utána is nézett a dolgoknak, tehát nem fikció, amit leírt. Vagyis el tudom ezt képzelni a valóságban. Plusz úgy éreztem, hogy az ír közösségekkel kapcsolatos leírásai sem kitalálmányok. Azt is el tudom képzelni, hogy vannak az USA-ban ennyire elzárt és hagyományörző települések. New Orleans hangulata viszont nem jött át szerintem.
A főszereplő páros művészlelkű életfilozofálgatásait néhol soknak (és kissé unalmasnak) éreztem, de tetszett, ahogy lassan mégiscsak egymásra találtak. De igazából egyiküket sem zártam a szívembe, Nolan sem lett kedvenc, mint Sano.
Többször meghallgattam közben az Innuendót, és valóban illik a főszereplő pároshoz, bár szerintem inkább a szövege, mint a zenéje. Nekem zeneként inkább Loreena McKennitt The Mystic's Dream című száma járt végig a fejemben. Egyrészt a keltasága, másrészt a hangulata miatt. (Harmadrészt mert egyik kedvemcem ez a dal.)
Annak örülök, hogy az első kiadáshoz képest megváltoztatták a könyv címét, mert így az inkább a valóban főszereplő Finnre és Nolanre fókuszál.

1 hozzászólás
>!
d_vuki
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Nagyon lassan indult a történet, nem is igazán fogott meg. Egyszer el lehet olvasni, de nem lett kedvenc.

>!
kmara
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Oké, bátran vállalom: elfogultsággal vádolom magam. És még mindig letehetetlennek tartom.
Nem írhatok negatívat (pedig próbáltam keresni), mert minden a helyén találtatott (kivéve azt az egy-két elütést, de az nem az írónő hibája).
Perfekt.

>!
shadowhunter1975 P
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

2013 karácsonyán megleptem magam vele és a legjobb barátnőmtől is ezt kaptam :) Már csak dedikáltatni kéne… a három közül legalább az egyiket :)
Elovastam a többi hozzászólást és ismét igaz a mondás: ízlések és pofonok :)
Nekem nagy kedvenc! Szeretem Finn karakterét, talán az első női főszereplő volt, akit ennyire megkedveltem- merthogy én még Fianna-ként olvastam először anno a múltban.

3 hozzászólás
>!
Veronika_Szakács
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Mit mondhatnék el arról a könyvről, ami Fianna címmel 94%-on áll, Innuendo címmel pedig csak 89%-on? Mit mondhatnék el arról a könyvről, amit évek óta(!) kerülgettem a könyvesboltban, mindig meg akartam venni, azonban erősebb volt bennem a csalódástól való félelem… Megvettem egy extrém akció keretében, azonnal fel is csaptam, hogy akkor jól el is olvasom rögtön, ehelyett 30 oldal után félretettem. Pedig ezt a 30 oldalt én már olvastam. A „lapozz bele” pdf-ben. A kiadó honlapján. Aztán napokkal később elértem a 70. oldalt is. Ennyi biztosan nem volt fenn a honlapon. 100. oldal. Jó vicc. Még mindig ismerős a szöveg. Csak újabb pár nap pihentetés után jöttem rá(!), hogy Fianna címen már olvastam ezt a történetet. Ennyire hagyott mély nyomot… Pedig majdnem minden könyvre emlékszem, amit valaha olvastam. Még a legrosszabbakra is. Az insomniás eszeveszett dömpingolvasós időszakokban fordulhat csak elő olyan, hogy a folyamatban levő sok között elsikkad valami jellegtelen, vagy rettenetes. Azokat néha „blokkolja” az agyam. Eszerint ez is egy blokkolt könyv volt. Fogalmam sincs miért. Annyira nem rossz, hogy automatikusan elfelejteni, vagy törölni kéne. De annyira nem is jó, hogy érdemes lett volna kétszer olvasni. Nem tudom dühös vagyok-e magamra, vagy inkább nevetek ezen.
Sajnálom, hogy nem azt kaptam, amit vártam, mert bár ez a történet lényegesen több, mint amit a fülszöveg ígér, nem biztos, hogy jó, hogy több. Anno mikor Fianna-ként került a kezembe, pontosan tudtam mire számíthatok, Irish Valley egyértelművé tette, de most, hogy Nolan és Finn kapcsolata volt a reklám, pár boldog másodpercig azt hittem, hogy egy baráti társaság életét kísérhetem figyelemmel. Hogyan nőnek fel, hogy vágynak a szabadságra, hogy küzdenek egymással, vagy kívülállókkal az autonomitásért, hogyan szeretnek, hogy lesznek sikeres emberek. Hogy talál vissza Nolan a gyökerekhez, és a tiszta igazsághoz… Én és az elvárásaim… A remélt dolgokból semmit nem kaptam vissza, így második olvasásra a könyv sokkal nagyobb csalódás volt mint elsőre. Na jó, ha nem akarok túlságosan szigorú lenni, akkor autonomitás volt, meg némi öntörvényűség. De a lélekábrázolás és a mellé szőtt krimiszál helyett kőkemény akciót tolni az olvasó orra alá kb. olyan, mint étteremben tonhalsaláta rendelésre kivinni a vendégnek egy steaket. Finom, finom, de nem ezt akartam, kezét csókolom.
Egyébként nem rossz könyv (nem is jó, ha teljesen őszinte akarok lenni), csak pár alapelvet kell rögzíteni hozzá.
1) írót+címet+fülszöveget érdemes egyeztetni, különös tekintettel a karakterek nevére
2) az IRA nem viccel
3) a művészkedő hacker, vagy a hackerkedő művész pedig bármikor tud egyet keverni a kártyapaklin
Nolan egyébként jó karakter. Minden hibája ellenére kedveltem.
Finn határeset.

>!
Attila_Saw
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben

Nem tudom miért haladtam vele ilyen lassan, bár 1 hét alatt sikerült kiolvasnom a könyvet. Finn-t és Nolan-t szerettem, a vitájukat, a beszólásukat. A krimi szál is egész jó volt :)


Népszerű idézetek

>!
Attila_Saw

– Tulajdonképpen minek jöttél? – Ez viszont kérdés volt, és nem túl barátságos.
– Hogy egyek egy tányér közepesen szar spagettit.
– Ne etess, Nolan!
– Te etess engem. Éhes vagyok.

143. oldal

>!
Szabó_Zsófi_Sophie_Taylor I

Üvegre üveg, színre szín, a fény meg vagy átjön vagy nem

95. oldal

>!
Attila_Saw

– Ezer kérdésem van! – kiabált utána Eddie.
– Nekem csak egy – sóhajtott Susan. – Kérsz kávét?

183. oldal

>!
Attila_Saw

Elég stresszes lehet együtt élni saját magaddal

247. oldal

>!
Vierre

-Hol is vagyunk most? — vigyorgott az operatőrre.
Frank Yarn vállat vont:
— Nem mindegy? Itt is csak lőnek.

>!
Vierre

Volt egyszer hét fiú. Volt a fianna, voltak szép idők, jöttek a rosszabbak, aztán mindenki elárult mindenkit, s ebbe néhányan belehaltak — ennyi a történet. Tisztára, mint az ír mesékben.

>!
BoneB P

Fura, virágillatú festéket érzett, terpentint, valami friss kölni ízét a párnán, mentolos fogkrémet, kávét és… Igen, valami határozottan égett.
Felült, és hunyorogva nézett szét a fényben. Amint meglátta a mosogatónál a szénné égett pirítóst vakargató Finnt, visszahanyatlott. Semmi vész. Reggeli életkép.

II. TURENN (Könyvmolyképző, 2012)

7 hozzászólás
>!
Nárcisz87

-Az ikrek igazi mesebeli szörnyek, néha az az érzésem, háromfejű sárkányt nemzettem – vigyorgott Brian. – És bár az anyjuk is határozottan sárkányra hajaz, néha amikor elnézem őket magam körül, azt gondolom, így van ez rendjén. Ez legalább család. Van benne minden, ami kell hozzá: papa, mama, gyerekek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Bomlás
Konkoly Zsófia – Tóth Klaudia: Lacrimosa
Réti László: Kaméleon
Helena Silence: Ezüsthíd
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Vavyan Fable: Tündérlovaglás
Bleeding Bride: A téboly kertje
Kondor Vilmos: Budapest noir
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Donato Carrisi: Démoni suttogás