A ​távozás 143 csillagozás

Tara Altebrando: A távozás

Hat ötéves gyerek nyomtalanul eltűnik. Tizenegy év múlva öten közülük visszatérnek, de egyikük sem emlékszik arra, hogy hol voltak ennyi ideig, ki vitte el őket és miért.
Scarlett az egyik az öt közül. Amikor hazatér, alig ismeri meg az anyját, és fogalma sincs róla, ki ő valójában. Lucasra azonban emlékszik, mint ahogy a fiú is rá, de egyikük sem emlékszik Maxra, a hatodik áldozatra. Ő még nem jött vissza. És most mindenki válaszokat akar.
„Amikor elkezded olvasni, se éjjeled, se nappalod. Biztosíthatlak, hogy ezt a könyvet nem fogod tudni letenni.” E. Lockhart, A hazudósok szerzője

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Ciceró, Budapest, 2017
446 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320340 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Lucas Davis · Scarlett Waters · Adam Acosta · Avery Godard · Kristen Daley · Lucas Davis · Max Godard · Ryan Davis · Sarah Madson · Scarlett Waters


Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 176

Kívánságlistára tette 193

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Tara Altebrando: A távozás

Zsófi 4,5 csillagot, én 5 csillagot adtam erre a könyvre, amelyet TitkOLVASás keretében olvastunk el.
Szerintem ez egy szuper könyv volt, a stílusát imádtam, a történet lenyűgözött, egyszerűen letehetetlen volt.

Itt elolvashatjátok külön-külön a véleményünket:
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/titkolvasas-tara-a…

2 hozzászólás
>!
Gorkie
Tara Altebrando: A távozás

"Emlékek nélkül…

…senki vagy."

A történet 6 eltűnt gyerekről szól, akik közül 5-en 11 év után kerülnek elő. Egyikük sem emlékszik semmire, csak halvány sejtések, érzések maradtak. Visszaérkezésük után ismét felbolydul a világ. Eleinte mindenki örül nekik, aztán hirtelen bűnbakok lesznek az emberek szemében. Mi történt velük? Hol voltak 11 évig? Ki vitte el őket? Elvitték egyáltalán vagy elszöktek? Tényleg nem emlékeznek semmire? Hol maradt Max? Mit jelent A távozás?

(…)

Nagyon olvasmányos, közvetlen a stílus, gyorsan lehet haladni vele és rettentően kíváncsi voltam végig, hogy mi történt 11 évvel ezelőtt. Ott lebegett végig valamiféle türelmetlen várakozás, hogy meg tudjam a kérdéseimre a választ…

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.in/2017/05/tara-altebrando-…

>!
Niitaa P
Tara Altebrando: A távozás

"Visszatérve a földbe.
Mert por vagyunk.
Mind meghalunk.
Mind veszítünk.
Mind felejtünk.
Mindannyian mindig távozunk."

Rengeteg könyvet olvastam már, de tényleg. Csak tavaly száztizenegyet, idén eddig pedig ötvenötöt. Kategória szerint is elég sokszínű vagyok, a romantikus és a fantasy mellett belekóstoltam a krimibe, thrillerbe, még a furry világába is. De a Ciceró gondozásában megjelent Távozással hasonlóval még nem találkoztam!
(…)
Összességében egy nagyon izgalmas kötetet tartottam a kezemben. Minden sora vonzotta a tekintetem, alig bírtam letenni. Nem telt el 24 óra, mire a végére értem, egyszerűen tudnom kellett, mit történt velük. A grafikai megjelenések valami fenomenálisak, imádtam ahogy megelevenednek és elkúsznak a szemem előtt a gondolatok. Ugyanakkor úgy érzem, mindenkinek el kell döntenie, hogy nyitott e erre a könyvre. Nem csak maga a történet, hanem a kialakítás miatt is, hiszen nem mindenkinek tetszhet ez a fajta interaktivitás.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki egyediségre vágyik, vagy egy letehetetlen történettel szeretne találkozni!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/05/tara-altebrando-t…

21 hozzászólás
>!
mate55 
Tara Altebrando: A távozás

Az emlékezőképesség meggyengülése vagy teljes elvesztése sokszor előforduló, kedvelt fordulat a könyvek világában. A sztori nagyon furmányos akar lenni, de ez a történet valójában egyszerű, mint a döngölt föld. Története egy elég érdekes, talán kicsit valószerűtlen, de mindenképpen félelmetes alapszituációt ír le. A túlzott komplexitás és a karakterek sajátos, olykor emberközeli, máskor közömbös ábrázolásmódja némileg megbontja a könyv egészét. A cselekmény elidőzik itt-ott, ahol nem feltétlenül kéne, egyszer komótosan csordogál, máskor valamivel azért csak kárpótol minket. Egy csomó felesleges szálat kezdett el fűzögetni az írónő, mire elérte az érdekesnek ható szintet. A vége egész jól felemeli a középszerűségből, de senki ne várjon túl izgalmas sztorit, végeredményben nem több egy aprólékosan felépített, ám nehézkesen induló és a valódi izgalmakat jobbára nélkülöző kriminél.

>!
wzsuzsanna P
Tara Altebrando: A távozás

Néha vannak olyan könyvek, amiket először meglátok, és teljesen biztos vagyok benne, hogy tetszeni fognak (ez biztos valami hatodik molyérzék:)). Ez a könyv is ilyen volt, és nagyon vártam, hogy megszerezhessem a Könyvfesztiválon. Most pedig nagyon elégedett vagyok, mert egyáltalán nem kellett csalódnom benne. A történet röviden, amit a fülszövegben is olvashatunk: egy nap eltűnik hat gyerek, majd tizenegy év múlva öten előkerülnek, úgy, hogy semmire nem emlékeznek, nem tudják, hol voltak és mi történt a hatodik gyerekkel. Szerintem ez önmagában egy jó felütés, ami garantálja a feszültség fenntartását, főleg úgy, hogy gyakorlatilag az utolsó pillanatokig nem lehet tudni, mi történt valójában. Persze, ha nagyon akarnék, biztosan találnék benne hibát (akár a karakterekben, akár a befejezésben), de egész egyszerűen nem akarok, mert egyből beszippantott, szó szerint le sem tudtam tenni. Szóval, ez most nagyon jólesett, na! :)

3 hozzászólás
>!
ƨɔɴом
Tara Altebrando: A távozás

Az én figyelmem végig lekötötte a könyv. Mindvégig érdekeltek a válaszok, hogy miért nem emlékeznek az elmúlt időszakra, és ki tehette ezt velük.
A végső magyarázat számomra egy kicsit sántított, és valahol többet is vártam tőle. Viszont várható volt, hogy spoiler.
A szívfájdalmam viszont ezzel a könyvvel, ami miatt picit csalódott vagyok, hogy csak Scar és Luke fejében lehetünk jelen, a többi eltünt gyerek szemszöge egyszerűen annyira hiányzott. Tudom, hogy nem lehetett mindenkit belezsúfolni ebbe a könyvbe, de könyörgöm, miért éppen Avery p*csa stílusát kell elviselni, mondjuk Kristen helyett?!
Karakterek szempontjából vicces módon, de pont a már említett Kristen volt számomra a legérdekesebb. Scar néhol már idegesített a zavarodottságával, még akkor is ha próbáltam megérteni, hogy vajon mi mehet végbe benne. Luke pedig szimplán semleges szinten maradt nálam.
De a fénypont! Avery. Na, ő tipikusan az a karakter, akit a hátam közepére sem szoktam kívánni, mert míg a világ az öccse után nyomoz, addig tőle annyira telik, hogy:
ÉN nyomozok az öcsém után, NEKEM nagyon nehéz volt az elmúlt x év, ÉN fogom megtalálni, ÉN vagyok szerelmes Lukeba, az ÉN fájdalmam nagyobb, mint a többieké, csak NEKEM fájhat minden, ÉN mindenre emlékszem (ez vicces mondat volt tőle, hogy szabadjon megjegyeznem) stbstbstb.
Szóval a lényeg, hogy mindennek körülötte kellett forognia és a többiek nem számítanak, hiszen nem ők kerültek ám meg tizenvalahány év után, hanem ő szenvedett tizenvalahány évig. Ahwr.
Mondanám, hogy eme csekélység nem vett le a könyv élvezhetőségéből, de sajnos éppen emiatt nem tudtam maximálisan kiélvezni mindazt, amit nyújtott a történet. Ilyenkor sajnálom, hogy nem úgy működik egy-egy könyv, hogy én választok szemszöget, hogy kitől szeretnék olvasni.

>!
smetalin
Tara Altebrando: A távozás

Vegyes érzéseim vannak, hisz voltak érdekes részek, voltak kevésbé érdekesek és voltak unalmasak. A történet az jó lenne, kicsit a kivitelezés és néha azok a részek, mikor a „nem tudok visszaemlékezni ha belegebedek se” azokra jobban oda kellett volna figyelnie az írónak. Ahhoz képest, hogy 16 éves gyerekek szerepeltek benne, nem volt ez olyan rossz, persze volt benne egy kis romantika is, egy kis himi-humi, nyomozás, vaj mi történhetett 11 éve és hova tűntspoiler a hatodik gyermek? A nyomozó az most is tök hülye volt, itt is a gyerekek nyomoztak inkább. Sok kis apró részletet tudtunk meg, ami úgy gondoltam érdektelen, de a végén azért kiderült egy-két részletről hogy mégsem az, de azért maradtak lényegtelen dolgok is. A végkifejlet érdekes lett, minden kérdésre kaptunk választ is, épp ezért írtam hogy vegyesek az érzéseim, nem volt ez rossz, más volt, de mégis az a fránya kivitelezés, nem vagyok elégedett.

18 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Tara Altebrando: A távozás

Egy nagyon intelligens kis könyvecske ez, és érdekes témát boncolgat. Az emlékezetvesztés, vagy kihagyás szerintem olyan dolog, ami minden embert érdekel. Miért történik, mi váltja ki, hogyan is működik az agyunk ezen pontja, ami ezt a funkciót üzemelteti. Olvasás közben én is visszagondoltam régi emlékekre, barátokra, játékokra, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok dologra nem emlékszem. Karácsony, születésnapok, iskolai fellépések, stb. Ez a téma annyira érdekelt, hogy miért is veszítünk az emlékeinkből, hogy a könyv elolvasása után bele is vetettem magam a neten fellelhető cikkekben. Számomra abszolút öt csillagos volt Tara Altebrando könyve, nehezen lehetett letenni, vagy félbehagyni, olvastatta magát, és végig izgalmas volt.
Ajánló folytatása a honlapon:
https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/03/28/tara…

>!
ggizi P
Tara Altebrando: A távozás

Nekem nagyon tetszett az egész könyv. Az eleje kicsit misztikusan indul, ahogy a 11 éve elrabolt hat gyerekből öt, teljesen tisztára radírozott elmével visszakerül a családjához. Minden nagyon zavaros és érthetetlen, és pont azok, akik kezében ott a megoldás kulcsa, semmire nem emlékeznek. Három szemszögből is végigkísérhetjük az eseményeket és nagyon érdekessé és elgondolkodtatóvá válik a téma. Mire emlékszik a testük és mire nem az agyuk, mi marad a személyiségből az emlékek nélkül és olyan nagy baj-e, ha a traumatikus emlékek teljesen kitörlődtek. Avery énközpontú viselkedése engem kevésbé zavart, igazából teljesen belepasszolt a képbe, hiszen nemcsak az elraboltakról szól egy-egy ilyen és hasonló történés, hanem a közvetlen környezetükről, a családtagjaikról is. A bajom vele inkább az volt, hogy egyáltalán nem értettem, hogy miből fakadt spoiler iránti vonzódása/szerelme. Nyilván nem a 4 éves korában begyűjtött élményeiből, de abból se tűnt reálisnak, ami a visszatérés utánra esett…
Nagyon sokat hozzáadott a történethez a formabontó megjelenítés, ami látványra is tükrözte az elbeszélő zaklatottságát és felerősítette a zavaros gondolatokat. Vagyis kívül-belül nagyon erőteljes volt a könyv.


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Körhintához nem lehet túl öreg az ember.

73. oldal

>!
Niitaa P

Ne bízz abban, aki nem bízik benned.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucas Davis
>!
Niitaa P

Akinek nincsenek emlékei, azt sem tudja, igazából kicsoda.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék · Lucas Davis
>!
Niitaa P

A legtöbb ember sosem tudja meg, hogy miért történnek vele rossz dolgok.

370. oldal

>!
Niitaa P

Ha végül ír egy könyvet, olyan könyv lesz, amit el is akarna olvasni?

195. oldal

4 hozzászólás
>!
Niitaa P

Emlékek nélkül aranyhal vagy.
Úszkálsz körbe-körbe.
Emlékek nélkül… senki vagy.

240. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Scarlett Waters
>!
Niitaa P

A felejtés tudatlanságot jelent, sötétséget jelent, talán azt is jelenti, hogy újra és újra elkövetjük ugyanazt a hibát.

424. oldal

>!
Niitaa P

Visszatérve a földbe.
Mert por vagyunk.
Mind meghalunk.
Mind veszítünk.
Mind felejtünk.
Mindannyian mindig távozunk.

445. oldal

>!
Niitaa P

Ha az ember nem a megfelelő személlyel van, az összezavarja a fejét.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Avery Godard

Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Mészáros Dorka: Én vagy senki
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Michael Connelly: Az Echo Park titka
Dennis Lehane: Viharsziget
Stephen King: Aki kapja, marja
Julie Garwood: Árnyéktánc
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok