Te ​következel 45 csillagozás

Tar Sándor: Te következel

Válogatásunk természetesen csak szűk keresztmetszetet adhat, mégis igyekeztünk olyan írásokat összegyűjteni, melyek Tar Sándor művészetének minél több erényét megmutatják. Az írások időrendben követik egymást az 1981-ben megjelent A 6714-es személy című első kötettől az utolsó könyvig, a 2004-es Az alkuig.

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Novellárium Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2008
348 oldal · ISBN: 9789631426809

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Tar Sándor: Te következel

Méregerős gyűjtemény. Persze némi szeretetsüti előzetes fogyasztása most is javallott, mert bár úgy tűnik, a kötetben közölt írások születésekor Tar viszonylag jó passzban volt (tehát itt még úgy tud szószólója lenni a marginalizált arcok csapatának, hogy egyszersmind kívülről tudja szemlélni ezeket a személyes poklokat, nem pedig a maga poklából kiált kifelé, miközben a keserűség akaratlanul is hályogot von bizonyos pillanatokban a szemére), illúzióink ne legyenek, ezeknek a novelláknak a hősei sem fognak réveteg mosollyal, kitárt karral fejest ugrani a rózsaszínű boldogság sosem apadó tengerébe. Talán csak néhány rakéta meg egy kis kutyapörkölt elfogyasztása után.

Amit viszont nem árt nyomatékosítani magunkban, miközben egyik nyomorúságos bugyorból a másikba pottyanunk: az élet azért nem csak ilyen tud lenni. Lehet ilyen is, és soha ne gondoljuk teljes bizonyossággal, hogy mi nem keveredhetünk a jó öreg térkép szélére, ugyanakkor… Mint Örkény mondta (aki mellesleg egy napon született Tarral, én meg mindkét fiút imádom, lehet-e ez véletlen?): „Nem egy lehetőség van. Száz van. Száz út az élet.” Tar viszont, érzésem szerint, gyakorta csak hangja, nem pedig kritikusa kíván lenni hőseinek, holott néhol azért ki-kificcen a személyes felelősség lólába. Kétségtelen, hogy a sors bizonyos szerencsétlen fordulatait az ember nem képes befolyásolni, ugyanakkor a kárcsökkentés hol többé, hol kevésbé szerény módjai adottak, ahogy a választás lehetősége is. Folyton lecsúszni a falról, amit tízezredszerre próbálunk megmászni, szörnyű dolog. Önmagunkkal megküzdeni pedig talán nehezebb, mint bárki és bármi mással. De talán mégis megéri újra és újra nekifutni annak a falnak. Hogy legalább annyit mondhassunk, mi megpróbáltuk, és – ha elbuktunk is – legalább nem döntöttünk a könnyebbik út mellett.

2 hozzászólás
krlany I>!
Tar Sándor: Te következel

Én ebbe egy picit belehaltam… és így utólag a címe is, Te következel, kicsit baljóslatú… persze csak az is lehet, hogy mostanában túl sok gyerekkönyvet olvastam, és nagy váltás volt, még annál is nagyobb, mint ahogy azt elsőre elgondolja az ember.
Tar jól ír, ez nem is volt kétséges. Olyan történeteket tud előszedni az ismerős helyszínekről, hogy rendesen gyomorszájon vág. Mondom ezt úgy, hogy nem az első Tar-kötetem, ismerem a munkásságát, láttam színházban, filmen, itt Debrecenben velünk él pl. az őszi Tar-túrákon. Mondhatni szokva vagyok… de ebbe nem lehet beleszokni. Ez mindig üt, és fáj. És talán pont emiatt is kell olvasni. Kell, hogy időnként fájjon, hogy érezzük, hogy érzünk.

ppeva P>!
Tar Sándor: Te következel

Ha rám talál egy igazán jó könyv, belemerülök úgy, hogy a fülem se látszik ki belőle. Állítólag úgy is alszom el, hogy fogom a könyvet, és alva se eresztem el… Éjszaka felébredek, először nem tudom, miért, aztán rájövök, csakis azért, hogy tovább olvashassam. Mindegy, hogy éjjel van vagy nappal, dolgozni kéne vagy aludni végre, a könyv nem ereszt. Le is tehetem, a fejemben csak az zakatol továbbra is. Ezzel a könyvvel is így jártam.
Most egy csomó kérdés járt a fejemben, ha egy kicsit el kellett engednem a könyvet. Hol volt eddig Tar Sándor, hogy sose találkoztunk? Hogyan lehet így írni? Hogy lehet ennyire belebújni emberek bőrébe, szívébe, lelkébe, agyába – férfiéba, nőébe, őrültébe és normáliséba, gyerekébe és öregébe, mindegy, hogy falu, város, paraszt, katona, bűnöző vagy áldozat? Hogy lehet mindent úgy elmesélni, hogy szinte itt látom a mesélőt magam mellett, mintha egyenesen nekem mesélné el az életét? Hogyan lehet ennyi nehéz, szörnyű, gondokkal-átkokkal terhes életet úgy elmesélni, hogy közben egy pillanatra se lesz nehéz tőle a szívem? Hogy lehet az, hogy miközben ezeket a tárgyilagos, saját életüktől távolságot tartó, szenvedő vagy már nem is szenvedő emberek monológjait olvasom, végig azt érzem, hogy az élet szép? Pedig ez a mondat még csak nyomokban sincs ott egyik történetben sem. Mégis nekem valahogy ez lengi át a legreménytelenebb novellát is.
Voltak benne novellák, amik különösen szíven ütöttek. És a végén a drezdai történet…. az fájt nagyon. A Hauptbahnhof, a Platz der Einheit, a Blaues Wunder, a Weisser Hirsch, a Bastei, minden. Mintha kézen fogva vezettek volna, egészen oda fel, a Bastei tetejéig. Na ezért nem akarok oda soha visszatérni. Mert ami volt, már nincs sehol. Ami lehetett volna, az meg nem lett. Az az igazi nagy csoda, hogy minden fájdalmon, szenvedésen túl, tűzön-vízen át – mégis szép az élet…

23 hozzászólás
brigi11 P>!
Tar Sándor: Te következel

Túl rideg, túl profi, túl valós. Tar Sándor A mi utcánkkal magasra tette a lécet, azt jobban szerettem.

Miestas>!
Tar Sándor: Te következel

Lassan, nagyon lassan haladtam most ezzel a kötettel. Valahogy most nagyon tömény volt nekem a Tar által szociografált való világ. A szegénységgel együtt élő gyakori ostabaság, butaság, nem általánosságban gondolom, de egy-egy novella erejéig mindenképpen. Fárasztott a nyomor, az embertelen körülmények…ebben talán az is közre játszott, hogy meghalt egy kedves idős ismerősöm, akinek a fiai szintén megállnák a helyüket az író novelláiban, sőt! Így aztán az alkoholizmus, a pénztelenség, a nem törődömség, a való életben is elém lépett. Dühített és felháborírott, mert közvetve egy olyan embert súlytott,aki erősebb volt valamennyiüknél a maga 80 évével és mégis ő szenvedett ettől a gyávák betegségétől, az alkoholizmustól.
Most egy pici szünet következik a Tar Sándor kötetekben, de idővel újból szembesülni akarok gyarlóságainkkal és akkor megint előkerül majd egy.

6 hozzászólás
utazó>!
Tar Sándor: Te következel

Néhány novella már ismerős volt, de mivel úgy tud írni, láttatni, érzékeltetni helyzeteket, sorsokat egy-egy rövid írásában, hogy azok nem megunhatók. Kicsit olyan, mint a féltve őrzött csoki, amiből csak egyszerre apró kis falatikat szabad magadhoz venni. Be kell osztani, nem elsietni az olvasását.

metahari P>!
Tar Sándor: Te következel

Remélem, hogy ezek az írások megmaradnak unokáink unokáinak is, hogy olvashassák és érthessék, honnan nőtt a családfájuk. Hogy érthessék, emberül élni valahogy így lehet, akármilyen a berendezés körülöttünk. Remélem, hogy a politika már csak múlt idő és nem értékmérő. A novellák szava a lényeg és az a biciklizés közben sóhajtva félrecsapott svájcisapka.

robertjordan>!
Tar Sándor: Te következel

Véletlenül került a kezem közé. Elolvastam, megdöbbentem. Egy író, akiről én semmit sem hallottam korábban, hogy lehet ennyire jó?

3 hozzászólás
sztimi53>!
Tar Sándor: Te következel

Ha valaha író lennék, úgy szeretnék írni, mint Tar Sándor. Szeretem a hajdú-bihari szavajárását, hogy amikor olvasom, az olyan, mintha a nagyanyám vagy a nagyapám mesélne, és mert olyan életszagú, olyan igazi. Kap 5 csillagot meg egy szívet.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Vannak pillanatok, mikor az emberből előkívánkozik egy másik, és nem lehet tovább titkolni […]

114. oldal

12 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Ott lakik a párjával, azon a domboldalon, amit Kecske-hegynek hív a környék népe, a kis fehér ház egy fenyvesnek tart hátat, és a nap is perzsel rendesen. Azt mondja, sikerült. Napraforgó-szárból, nádpallóból színt, fészert, kerítést csinált, van jó vizű kútja, diófája, aprójószág rengeteg, szőlő is, sorolhatná. Nem az, hogy boldog, ez most már másként van, olyan az egész, mint amikor egy jó alvásból felébredve nyújtózkodik az ember, és nem üti bele a kezét semmibe.

143. oldal (Osiris)

3 hozzászólás
Ezüst P>!

Hát nem érted? Az van, amit elképzel magának az ember.

Asszonyok feketében (303. oldal)

ppeva P>!

Mert Viktor, a fia azt magyarázta, apu, mi üzletet viszünk, soha nem vagyunk itthon, maga meg itt van egyedül egész nap, nincs aki főzzön magára és lassan megbolondul itt magában. Elintéztem az öregek otthonát, nem volt olcsó, de ott legalább magakorúak közt lesz, van orvos is, ápolók, törődnek magával, és törődünk mi is, ne féljen. Ervin sem látott jobb megoldást elözvegyülve, magányosan, amellett a fia sikeres üzletember, nyilván igaza van. A másik lehetőség, egy másik házban, ahol egy lakosztályt lehetett volna venni, de cserébe oda kellett volna adni Ervin lakását, és ott különben sincs hely, kihalásos alapon lehet bejutni, ott előbb-utóbb megölik és jöhet a következő. Nem. Ez jobb, itt nem tehetik el láb alól, mert olyan, mint egy kórház, havonta fizetünk, minél tovább él, annál többet. Ez az érdekük. Érti? Értette. Mit tehetett mást? Hogy tudta volna megmagyarázni felnőtt fiának, hogy az öregkor olyan, mint a gyerekkor, az ember, ahogy vénül, egyre több szeretetet, gyengédséget, gondoskodást kíván, és a végén már szinte csecsemőként csüggene rajtuk. Úgysem értenék, azért van itt.

313. oldal

Ezüst P>!

[…] oroszul is beszélt, Leningrádban tanulta, ott nyúlt életében először a pohárhoz, amit azóta sem tud elengedni […]

Az otthon (311. oldal)

Sárhelyi_Erika I>!

Néhány nap különbséggel éppen ötvenéves volt, mikor megkapta a papírt: „rendes felmondás”, és szinte megkönnyebbült. Egy kicsit még hőzöngött is vele, most már a magam ura leszek, mondta, aztán szólt a művezetőnek: ide figyeljen, holnap búcsúzok, öltözzön fel rendesen, ha tud, mert szopóversenyt rendezek és maga fog győzni.

137. oldal (Osiris Kiadó)

ppeva P>!

…Váradi csendesen hallgatta, rájött, hogy őt itt már leírták, ezeknek mindegy, ő már öreg, egyen, igyon, mindegy, mit csinál, úgy sincs már neki sok hátra. Viszont a lába szépen gyógyul, azt mondták, gyógyul, gyógyul, gondolta ő, csak kinőni nem fog sohasem. A főorvos is magához rendelte, megvizsgálta a sebet, ő sem mondott semmit a szaglásról, csak egy pálcával méregette a lábát, majd azt mondta, erre majd rendelünk egy protézist. Váradi csak hüledezett, volt már egy a szájában, a felső sor, most kivette és a főorvos orra elé dugta, ilyet? A lábammal is harapni fogok?

251-252. oldal

6 hozzászólás
n P>!

Jula, mondta neki Szanku, az öreg herélő, higgye el, az a legjobb, ha odamegy, és megmondja neki. Hát micsoda dolog ez? Ha szereti magát, akkor tessék a dolgát úgy tenni, az annak a rendje. Na, majd megmondom én neki. Hagyja csak, Szanku bácsi, mondta boldogan Jula, hagyja csak. Nekem nem sürgős. Kaphatok én mást is. A vége úgyis az lesz, hogy megunom. Látom én a filmekben, hogy hogy megy ez.

11. oldal

Natalie_Danaisz IP>!

Én már csak a hangjára várok. Akkor majd elindulok én is valamerre. A kóchajammal, fogatlanul, tökön-paszulyon keresztül tűzbe, vízbe, lángba, mint a többi vén bolond.

169. oldal

Twisted_words>!

Nászúton Balatonfüreden voltunk, szakszervezeti beutalóval, hát mit mondjak. Valahogy úgy kellene élni, hogy az ember el is higgye azt, hogy ő egy ember. Még fürödtünk is, pedig rém hideg volt, de azt mondtam, Jutka, innen haza nem megyünk, míg nem fürdünk a Balatonban, mert lehet, hogy az életben soha többé el nem jutunk ide. Csak az ötös jönne így be, ahogy ez bejött.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Balatonfüred

Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Anne L. Green: Csábító vallomások
Ruby Saw: Angyalom
Ella Steel: Öröm a köbön
K. M. Holmes: Mason
Ruby Saw: #dutchboy