Szürke ​galamb 123 csillagozás

Tar Sándor: Szürke galamb Tar Sándor: Szürke galamb

Mondhatjuk rá, hogy vérbeli krimi, de annál ez több, mondhatjuk, hogy regény – de annál ez vérbelibb. Mondhatjuk, hogy bűnregény; hozzá hasonló a magyar irodalomban eddig nem született.

„A POKOL PEDIG A FÖLDÖN VAN, ÉS ÉLETNEK HÍVJÁK.”

„Fura ez a Tar. A férfinak férfiszaga, a nőnek nőszaga van, a helyiségnek Danubius-rádió szaga van. Aztán szinte észre sem vesszük, a nőnek férfiszaga van, a férfinak nőszaga van és nekünk erős Danubius-rádió szagunk van. És nem tudjuk, mitől.” (Bodor Ádám)

Eredeti megjelenés éve: 1996

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2018
370 oldal · ISBN: 9789631436853
>!
Magvető, Budapest, 2018
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631436525
>!
Magvető, Budapest, 2005
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421295

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 29

Most olvassa 12

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Röviden $@!% (a rövid értékelések kedvelőinek).
Bővebben $@!%. Tar Sándor olyan világba vezet minket, ami maga a pokol. Sötét, komor, fertelem. Rögtön a második oldalon felkavar, megbotránkoztat, hidegráz. Városszél, hideg, hó, lucsok, mocsok.
Kitűnő szociográfiai munka a rendszerváltás utáni arcokról. Kik az ő szereplői? Mint mindig lecsúszottak, nyomorultak, bűnözők, betegek, elmebetegek, alkoholisták, csavargók, besúgók, hiénák, akik rendszertelenül éheznek, és néha felötlik bennük a kérdés – amit Tar mindig megkérdez – lehet én is ember vagyok?
Aki fennkölt stílust vár az csalatkozni fog. Egyszerű, prózai, durva. Van itt minden, korrupció, perverzió, alkoholizmus, bűnözés felsőfokon, nyomor, sorolhatnám. Az egész elképesztően kegyetlen és megdöbbentő. És nem csak azért amiket leír, hanem mert tudom nagy része megtörténhetett, vagy meg is történt. Nagyszerű korrajz. A tévé „Tessék mondani a Julcsit megkúrták már?”, a McDonald’s, a trendek, a helyi rádió (Traggs Wild things intróval) világa, hát pont ilyen volt a kilencvenes évek eleje-közepe.
Ezzel a véleménnyel nem szoktak egyetérteni, de azt hiszem nekünk, akik itt élünk egy kicsit mégis mást, talán többet jelentenek ezek a sorok, a szófordulatai, ahogy leírja várost, ahol élünk. A Coca-colás toronyház, a Svetits, a Sárga Templom, a megszokott utcák, mindez meghitten ismerős.
Eszembe jutott az a jelenet az Amadeusból, amikor Salieri leírja mit érez, mikor a Don Giovannit hallgatja, amikor azt mondja kettészakítja a fájdalom. Tar muzsikál a szavakkal – egyszerű, komor dallam – és olyan fájdalmasan zenél, hogy úgy érzem széthasadok. Tíz-, húszoldalanként le kellett tenni, mert azt hittem megzavarodok. És csak ültem és vártam a feloldást, nem jött. Aztán a rémes érzés elmúlt, mintha kiégtem volna. Érzéketlen nevetések buktak ki belőlem. Aztán a végén meglepett, van valami reményteljes a zárlatban. Bűnregény? Az. Minden hétköznapi visszataszító bűnt magába ölel.
Úgy kezdtem, hogy a könyv az maga a pokol, hát ő is ezt írja, „a pokol pedig a földön van, és életnek hívják.” Azt hiszem ő így élte le az életét, és ezt írta meg. Ez egy valóságos fikció. Mostantól figyelni fogom a város felett galambokat, különösen a szürkéket és dúdolom, hogy No More "I Love You's” töböböbötöptöptöp…

50 hozzászólás
Archibald_Tatum>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Megint egy könyv, amit nem tudok besorolni. Elindulok egy kategóriától, és (mivel szeretem cáfolni magam) mindig egy másikhoz, egy abban a pillanatban érzésem szerint a könyvet sokkal inkább leíró ellenkezőhöz jutok.

Ha például azt mondom, ponyva, Bukowski Ponyvája jut eszembe, mindkét szöveg mintha ironikusan tekintene önmagára, így máris szétfeszítik a besorolást. A sajátos írásmód miatt – rendkívül szaggatott, vagy inkább zaklatott az információk adagolása mikroszinten, kapaszkodnia kell az olvasónak, annyi a le nem írt, de az előtti és utáni történésből kikövetkeztethető jelenetfoszlány – eleve nem is lehet ponyva, ez „technikailag” „szépirodalmi” szöveg. (A szöveget semmiképp nem teszem idézőjelbe, pedig adná magát a sorminta.) Azt mondják, „bűnregény”, fel is kapták a kifejezést, és mintha a Bűn és bűnhődéshez hasonlítanák, nem tudom, mit értenek alatta, ha azt, hogy a bűn természetét vizsgálja, akkor ez szerintem tévedés, vagyis ha ez a nem létező kategória kéne hogy a szépirodalomba emelje, akkor meg inkább kalandregénynek, vagy hard boild kriminek mondanám.

Én tehát (ösztönösen) krimiként olvastam, és így sok pluszt ad, ha „szépirodalmi” olvasásra állítottam volna magam, fanyalognék: mert sok jelenet annyira kapkodó és valószínűtlen, hogy átgondolatlannak és felületesnek hat, a szereplők meg mintha szuperlények lennének – ezt egyenesen (és valószínűleg (?) a szerzői szándékkal szemben) komikusnak láttam: magyar rendőrökről van szó, ráadásul a 90-es években –, a kötet feléig nem tudtam eldönteni, nem valami rossz viccről van-e szó. A dolgot úgy oldottam fel magamban, hogy végiggondoltam, hogyan lehetne ezt filmre vinni: rendes képekkel aligha, inkább valahogy úgy, mint a Sin Cityt*.

Megint rácsodálkozom, hogyan nem lett ez a könyv kultkönyv, aztán megint ugyanaz a válaszom: már nem olvasnak annyian, hogy kultkönyvek születhetnének, a critical mass nem áll össze hozzá, vagy ki tudja.

Konrád György A látogatójáról gondolom úgy, hogy (számomra) a leghitelesebben adja vissza a hatvanas-hetvenes évek hangulatát, ez a könyv a maga erőszakkultuszával, egzaltáltságával, kaotikusságával és kommerszitásával a kilencvenesekét, így meg nem lehet öt csillagnál kevesebb.
    
* https://www.imdb.com/title/tt0401792/

3 hozzászólás
tgorsy>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Azt mondja a PIM legújabb vezetője (neve megjegyzésre méltatlan), hogy magyar írókat olvasni unalmas.
Talán kezdje az olvasást Tar Sándorral.

9 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Halál a gondolatjelekre! Hiányukban a krimi szépirodalommá, a hard-boiled szociográfiává avanzsál, Molnár hadnagy meg az idők során Sam Vimesszá lesz. A végtelen magyar noir felett véres havat hord a féktelen süvítő alföldi szél, s hidegét, mocskát nem enyhíti más, csak a hosszú, hooosszúúúú körmondatok, amelyek épp olyan végeérhetetlenek, akárcsak a földi pokol, meg az a válogatott gyötrelmek láncolatából álló irgalmatlan pechszéria, amelynek közismertebb neve élet, no és persze a humor, az a bizonyos, ami a Wenckheim bárót a legkönnyebben emészthető Krasznahorkaivá teszi: mert, kérem, nem csak gyilok van itten, vér literszám, nyúlszáj, pincelakás, Bizniszmeny, magyar ugar, hanem a helyzet- és jellemkomikum kiapadhatatlan kútfejeiként szolgáló és mindannyiunk számára bízvást ismerős kisemberek is, valamint olyan már-már rejtői csűrcsavarintása a cselekménynek, ami csak azért nem hat tájidegennek, mert távolról sem öncélú, épp ellenkezőleg: görbetükör.
A Kisváros című örökbecsű tévéklasszikust idéző, olykor szinte bohózatba illő jelenetek sem találtatnak Tar méltóságán alulinak, mert amiért a novelláit szeretjük, az megvan itt is: nem dramatizál, csak leír, méghozzá monokróm, mégis egykettőre kirajzolódik lelki szemeink előtt a deres határ az acélszínű égen keringő ragadozó galambokkal, fókuszban a szereplőkkel, amint épp péppé verik, elgázolják, vagy a tettleges, illetőleg verbális inzultusok számtalan féle-fajta egyéb módozatainak révén bántalmazzák ritkább esetben enmagukat, gyakrabban egymást.
Aki nem olvasott még Tartól: ajánlatos ezzel kezdeni. Befogadhatóbban durva, mint a novellái. A mai ember gyomra legalábbis mintha könnyebben venné be a vért hányást, mint az alföldi mélynyomor csüggesztő kilátástalanságát. Ami azért van itt is bőven, csak tompítják a krimielemek.
Csodás, na! Csakhogy ezzel átmenetileg ki is merültek a tartalékaim, mehetek megint könyvtárba. Addikcióm következtében addig is ócska szóvicceket öklendezem a frissetekbe. Ha halottnak látszanék, ne boncoljatok.

Kovaxka P>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Nehezen besorolható mű, a bűnregény érdekes és elgondolkodtató alcím. A bűn és bűnhődés valóban megjelenő motívum, a krimi (nyomozás), a thriller elemei is fellelhetőek és erős társadalomkritikát tartalmaz. Véres, büdös, elborzasztó. Izgalmas annyira, hogy inkább krimiként olvastam, a stílusa azonban lenyűgöző. Mozaikokból áll össze a történet, nagyon sötét, egyben nagyon filmszerű. Nemcsak filmre, színpadra is kívánkozik. Aktualitását mutatja, hogy két színházban is játsszák jelenleg. spoiler Első Tar Sándorom, de biztos nem az utolsó.

5 hozzászólás
sebzek P>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Nem kevesebbel próbálkozik Tar Sándor, mint a krimi és a szépirodalom összeházasításával. Fogja a jól ismert paneljeit: Debrecent, a kispolgárokat, és a társadalom peremén lakókat, aztán belekever ebbe a masszába egy gallon vért, lecsúszott, meg nem értett rendőröket, valamint egy pár igen erőszakos bűnözőt.

Tar Sándor egy jó író, ez érződik a sorokon. A novelláiból ismert megalkuvó polgárokat, akiknél – számukra- ismeretlen okból eljön a betelt pohár ideje, na őket kisujjból hozza. És az is érződik, hogy nem járatos krimi berkekben. Helyenként túl soknak hat az erőszak. Elidegenít. Regényt sem írt előtte, ezért a töredékes formát választotta, amiben éles vágásokkal választja el a történeteit. Eleinte szerencsés választás (kihangsúlyozza a novella műfajában szerzett tudását), viszont később, a finálénál zavarónak hat. Megtöri az ívet.
Ezeket a problémákat azonban inkább arra a számlára írom, hogy Magyarország neve hallatán nem a krimire asszociálunk. Nem voltak elődök. Most komolyan, ki olvasott a Szürke galamb előtt olyat, hogy egy Csiszár nevű bukott rendőr leszámol az olajszőkítő maffia vezérével. Ki tudja, hol lehet ebben a történetben a határ?

Nincs benne a kultúránkban az ilyen, viszont ha cserélgetünk, például John Colt, a bukott rendőr leszámol az alkohol-maffiával, az már teljesen hihető ugyanennyi rőszak mellett…

A legnagyobb gondom azonban az volt, hogy kiszerettem a krimikből, így a könyvet kizárólag a szépirodalmi jellege miatt vettem elő.
Ez alapján azt lehetne mondani, hogy egy előítéletes értékelő vagyok, sőt, aki ezt mondja, annak talán még igaza is van.

De miért nem hiszek a krimiben?

Szerintem a krimi nem releváns és túlírt off. Történik egy, esetleg több gyilkosság, amire jön egy nyomozó, aki felveszi a kesztyűt a bűnnel szemben, de nem ritka, hogy előtte magával kell megküzdenie. Végül azért csak megoldja a rejtélyt, közben pár embert megszeretünk, akik lehet meghalnak, lehet csak majdnem. Akkor általában örülünk. A lepel lehull, átlátjuk a helyzetet, és jobb esetben azt mondjuk: hú, de furfangos volt ez az író úr/ írónő! Sőt, ha a krimi igényes, lehet, hogy még egy társadalmi problémát érint.

Hidegen hagy a nyomozó, és az elkövető macska-egér játéka off, ellenben a szereplők nagyon érdekelnek. A Szürke galamb eleje ezért szintén nagyon érdekelt. A nyitókép például parádés, vagy az ének-zene tanár esete, azt viszont sajnáltam, hogy a végén ezek a szocio szálak lebomlottak a történet körül, és egy krimiként végződik. Megértem, azonban sajnálom.
Félreértés ne essék, tetszetős, ha egy regény tartalmaz -teszem azt- egy autós üldözést, esetleg egy nyomozást, de a végén csalódott leszek, ha nagyobb hangsúly van a megoldáson, mint az alapvető lényegen off.

Emmi_Lotta I>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Nagyon kemény, nagyon kegyetlen és nagyon véres. Elborzasztó epizódok is akadnak benne, ezért a regény csak erős idegzetűeknek javasolt. Komor képet fest a magyar társadalmi valóságról, de mindennek ellenére helyenként a szerző humora is megcsillan.

Meglepően zseniális könyv, akár Nesbo is megirigyelhetné.

>!
Magvető, Budapest, 2005
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421295
Cipőfűző P>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Krimibe öltöztetett szociográfia. Vagy szociográfiából vetkőztetett krimi. Talán inkább az előbbi. Ebben a könyvben olyan sötét van, hogy nem látni ki belőle. Nagyon kellemetlen, dohos. Adott egy omladozó vidéki város, ahol mindig szürkület van, ahol a mocsok megszokott dolog, és az erőszak is megtűrt.
Igazán „tarsándorosan” indul, egyszerű családot látunk és az apró-cseprő (leginkább egymásra vonatkozó) gondjaikat. Aztán hirtelen beindul a vérfürdő (galamblelkűek vigyázzanak), és csak folyik, folyik… Kell egy kis idő, amíg leülepszik, és a permanens borzadály megemésztődik. Addig az húz be, utána meg magunk előtt görgethetjük az eseményeket. Mindenhogy jó.
Többféle benyomást keltett bennem Tar regénye, és hát végülis ez a lényeg, hogy hasson. Először meglepődéssel vegyes idegenkedés kerített hatalmába, a fintor szerintem természetes reakció, aztán meg letaglózott a rögvalóság, mindenki bűnös, nem a kötetet krimivé tevő bűntettek a fontosak.
Tar Sándor könyvének érzelemvilágát ridegséggel kevert érzékenységhez tudnám hasonlítani, ösztönszerű megnyilvánulások, hideg, és számító jellemek, gyermeki vágyakozás. Sok szereplő, és szerintem tartható mennyiségű történeti szál, amit az írónak sikerült összerántani.
És hát Tar írásmódja. A rendkívül feszes, tömör szövegtest, rövid, de mégis találó és életszerű, beültetett párbeszédek sodró dinamikát adnak az egésznek, csak győzzük a tempót, és hagyjuk ránk telepedni a könyvből áradó fekete étert.

>!
Magvető, Budapest, 2005
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421295
gyuszi64>!
Tar Sándor: Szürke galamb

2021/33, könyvtár, 45/121 eddigi olvasás

Nagyon érdekes volt olvasni ezt a 96-os regényt, a vegyes stílusjegyekkel és tematikákkal, a stiláris eszközök és a tartalmi elemek keverésével.

Először is „tényleg” bűnregény, és noir, de nagyon. (Ezért a fél csillag levonás: néha funkciótlannak éreztem a bűn és vér halmozását, a sok defektes személyiség mellett alig találni átlagszereplőt a könyvben. Egy hasonló skandi krimiből csak néhány tucat oldalt bírnék.) Másodszor a lapokról visszaköszön az igazi (kaotikus) rendszerváltás, erre ráerősít a szerző halmozott mondatszerkesztése, és fura, de a káosz szép egységgé áll össze a könyv végére. Mert harmadszor, ez bizony krimi a javából, szórakoztató és cselekményes, a regény végén a kötelező, szép kerek magyarázattal (indoklással a torzult személyiségekre), és egy kis fénysugárral a nagy-nagy feketeségben.

A szerző nagy erőssége a bekezdés terjedelmű, pontos karakterrajzok sokasága, ezek tökéletes leírások/jellemzők. Sokáig azt hittem, ez a legfőbb erőssége, de most már nem is tudom: a megjelenő irónia és alkalmanként a groteszk is igazi, és nagyon a topon van a regény cselekményszervezése is.
Összefoglalva: egy különleges, egyéni hangú „magyar” próbálkozás a krimi bevonására a szépirodalomba.

2 hozzászólás
Rituga P>!
Tar Sándor: Szürke galamb

Volt egy pont az elején, amikor majdnem feladtam. Aztán azt vettem észre, hogy már érdekel, leköt és csak azért teszem le, hogy felfogjam, megemésszem, amit olvastam. Egy biztos: kegyetlen, véres, komor. Letaglóz mindenki bűnösségével, felemészt. Kemény. De nagyon klassz.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

(…) hogy aztán teljes legyen az Isten büntetése: a pokol pedig a földön van, és életnek hívják.

166. oldal, Magvető, 2005.

sztimi53>!

Molnár hadnagy valami egérízű szendvicset evett az éjjel-nappal nyitva tartó McDonald’s étteremben, és meg volt róla győződve, hogy valami műanyagot rág, ami ugyanúgy jön majd ki, ahogy bement, és valami titkos szervezet újra összegyűjti a szennyvíztelep ülepítő medencéiből, miáltal ötletes módon visszakerül a táplálkozási láncba.

132. oldal, Magvető, 2005.

4 hozzászólás
giggs85 P>!

De szép is lenne egyszer olyat aludni, amelyből egy álomvilágba ébredne az ember, és az lenne a valóság: arra nyílna a szeme, hogy friss, kipihent és maradéktalanul egészséges, az összes foga ép, lehelete tiszta, minden ízében fiatal, és még az sem baj, ha nem igaz, csak örökké tartson.

217. oldal

sztimi53>!

Az őrmesternek akkor az volt a véleménye, hogy egy huszonnyolcas biciklibelsővel hamarabb össze tudna melegedni, mint ezzel az emberrel, de nem mondta ki, minek? Ezek mind egyformák, beszélnek, beszélnek, de azt sem tudják, hogy mit. Most is ez volt a véleménye, ezen a sokat próbált, kényelmetlen heverőn, de nem erre gondolt, a férfi ölelése alig észrevehetően gyengéddé vált, lélegzete lelassult, ő már azt hitte, mindjárt elalszik közben, aztán meglepődve tapasztalta, hogy a férfi már csak szorítja, szorítja, vállgödrébe fúrva a fejét, mintha az arcát szégyellné, akkor jött rá, hogy ez az ember tulajdonképpen magányos, de nagyon. És talán nem is őt érzi most maga mellett, hanem valaki mást. A keze akaratlanul tévedt a hadnagy tarkójára, hajára, a másikkal is a hátát kezdte simogatni, és valami szánalmat, egyben hálát is érzett a férfi bizonyára meglepődne, ha tudná, ő is egy másik szerelemre emlékezett közben, és hogy milyen örömet okozott neki azzal, hogy a maga bumfordi módján annyi idő után Malvin őrmesterből ismét nővé változtatta. Ugye nem sír, kérdezte később, mire a férfi váratlanul elnevette magát. Aztán beszélgettek még valameddig, olyan ez, mint egy rossz film, mondta a hadnagy, kint esik, az ablakon vízcseppek kopognak, mi meg itt hempergünk, és éppen azt a jelenetet játsszuk, hogy szeretjük egymást. Azért jó lenne sokáig így maradni. Mi a véleménye? Lehet, hogy mi is emberek vagyunk?

103. oldal, Magvető, 2005.

8 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

Igen nehéz dolga van a közlekedési rendőröknek a gyorshajtókkal szemben, és nemcsak azért, mert azok gyorsan mennek, a bemérő kocsi pedig áll, hanem mert lehangolóan unalmas az egész, az autó nagy, fehér ernyőjét már messziről kiszúrják a vezetők, és azonnal intenzív fékmunka következik, egyidejűleg a biztonsági övek csattogásától lesz hangos a határ, villognak, mutogatnak egymásnak, kész röhej.

224. oldal

samspade>!

Érdekes volt a lakás most így, a felesége nélkül, rájött, hogy még soha nem volt alkalma körülnézni a saját otthonában, az utóbbi időkben inkább a konyhában üldögélt, itt pedig Ilus fetrengett, ha belépett az ajtón, csak őt lehetett látni, mást semmit. Fonnyadó levelekkel dacolt a szárazsággal egy nagy bokor hibiszkusz az ajtó mellett, Albert szeretettel nézett rá, ki fogsz pusztulni, mondta gyönyörűséggel a hangjában, és a többi is, mind.

178. oldal

1 hozzászólás
giggs85 P>!

Az is lehet, hogy Lajos mindezt csak képzelte, a puffanást azonban nem, és tanácstalan volt, mikor visszament a szobába, az egész olyan hirtelen jött, mint minden ma este, jobb, ha elfelejti az ember az egészet: a fiúgyermek is furcsa arcot vágott, mikor az apja eléállt a hírrel: anyád meg kiesett az erkélyről, hát hallottál már ilyet?

99. oldal

lacrimosa>!

Pál Lajos sokszor érezte úgy, hogy mindenből elege van, Summa Cum Laude végezte a jogot, sikeres ügyvédként vonult, igen, vonult nyugdíja, most pedig itt ténfereg egy lavór zöldséggel az erkélyen. Ha ezt most a kollégák látnák! És ha még azt is látták volna. mikor hirtelen ledobta az erkélyről az egészet, mindenestől, meg se nézve, hová esett, kikre abban a tömegben! Aztán egymáshoz törölte a tenyerét, és valami rég áhított, nagy-nagy nyugalom áradt el benne. Egy ideig az égre bámult gyűrött pizsamában, koszlott frottírkabáttal a vállán, majd úgy, ahogy volt, fésületlenül, borostásan leugrott ő is.

228. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

(…) a leleményes időjósok erre azt találták ki, hogy az előre jelzett melegfront a felső légrétegekben következett be, miáltal lent hideg lett, a hidegfront ugyanezen észjárás szerint tavaszias meleggel öntötte le az alant elterülő környezetet, és ez igen hatásos magyarázatnak bizonyult, hiszen a felső légrétegekben úgyszólván nem jár senki. Aki még ekkor sem kapcsolta ki a tévét, rádiót, hallhatott egy hasonlóan tudományos fejtegetést is az úgynevezett hidegérzetről, ami nem más, mint olyan meleg, amiben fázunk és viszont.

221. oldal

ppeva P>!

(…) ha gazemberek vesznek körül, ki kell egyet választanod közülük, akiben megbízol, másként nincs esélyed – így tanulta.

247. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Ittzés Laura: Nyolc perc
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Munkácsi Miklós: A sintér
Pill Pillgrin: Halálvirág
Nagy Zoltán (szerk.): Téboly