Szürke ​galamb 108 csillagozás

Tar Sándor: Szürke galamb Tar Sándor: Szürke galamb

Mondhatjuk rá, hogy vérbeli krimi, de annál ez több, mondhatjuk, hogy regény – de annál ez vérbelibb. Mondhatjuk, hogy bűnregény; hozzá hasonló a magyar irodalomban eddig nem született.

„A POKOL PEDIG A FÖLDÖN VAN, ÉS ÉLETNEK HÍVJÁK.”

„Fura ez a Tar. A férfinak férfiszaga, a nőnek nőszaga van, a helyiségnek Danubius-rádió szaga van. Aztán szinte észre sem vesszük, a nőnek férfiszaga van, a férfinak nőszaga van és nekünk erős Danubius-rádió szagunk van. És nem tudjuk, mitől.” (Bodor Ádám)

Eredeti megjelenés éve: 1996

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár 2.0

>!
Magvető, Budapest, 2018
370 oldal · ISBN: 9789631436853
>!
Magvető, Budapest, 2018
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631436525
>!
Magvető, Budapest, 2005
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421295

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 25

Most olvassa 10

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53
Tar Sándor: Szürke galamb

Röviden kurva jó (a rövid értékelések kedvelőinek).
Bővebben kurva jó. Tar Sándor olyan világba vezet minket, ami maga a pokol. Sötét, komor, fertelem. Rögtön a második oldalon felkavar, megbotránkoztat, hidegráz. Városszél, hideg, hó, lucsok, mocsok.
Kitűnő szociográfiai munka a rendszerváltás utáni arcokról. Kik az ő szereplői? Mint mindig lecsúszottak, nyomorultak, bűnözők, betegek, elmebetegek, alkoholisták, csavargók, besúgók, hiénák, akik rendszertelenül éheznek, és néha felötlik bennük a kérdés – amit Tar mindig megkérdez – lehet én is ember vagyok?
Aki fennkölt stílust vár az csalatkozni fog. Egyszerű, prózai, durva. Van itt minden, korrupció, perverzió, alkoholizmus, bűnözés felsőfokon, nyomor, sorolhatnám. Az egész elképesztően kegyetlen és megdöbbentő. És nem csak azért amiket leír, hanem mert tudom nagy része megtörténhetett, vagy meg is történt. Nagyszerű korrajz. A tévé „Tessék mondani a Julcsit megkúrták már?”, a McDonald’s, a trendek, a helyi rádió (Traggs Wild things intróval) világa, hát pont ilyen volt a kilencvenes évek eleje-közepe.
Ezzel a véleménnyel nem szoktak egyetérteni, de azt hiszem nekünk, akik itt élünk egy kicsit mégis mást, talán többet jelentenek ezek a sorok, a szófordulatai, ahogy leírja várost, ahol élünk. A Coca-colás toronyház, a Svetits, a Sárga Templom, a megszokott utcák, mindez meghitten ismerős.
Eszembe jutott az a jelenet az Amadeusból, amikor Salieri leírja mit érez, mikor a Don Giovannit hallgatja, amikor azt mondja kettészakítja a fájdalom. Tar muzsikál a szavakkal – egyszerű, komor dallam – és olyan fájdalmasan zenél, hogy úgy érzem széthasadok. Tíz-, húszoldalanként le kellett tenni, mert azt hittem megzavarodok. És csak ültem és vártam a feloldást, nem jött. Aztán a rémes érzés elmúlt, mintha kiégtem volna. Érzéketlen nevetések buktak ki belőlem. Aztán a végén meglepett, van valami reményteljes a zárlatban. Bűnregény? Az. Minden hétköznapi visszataszító bűnt magába ölel.
Úgy kezdtem, hogy a könyv az maga a pokol, hát ő is ezt írja, „a pokol pedig a földön van, és életnek hívják.” Azt hiszem ő így élte le az életét, és ezt írta meg. Ez egy valóságos fikció. Mostantól figyelni fogom a város felett galambokat, különösen a szürkéket és dúdolom, hogy No More "I Love You's” töböböbötöptöptöp…

50 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum
Tar Sándor: Szürke galamb

Megint egy könyv, amit nem tudok besorolni. Elindulok egy kategóriától, és (mivel szeretem cáfolni magam) mindig egy másikhoz, egy abban a pillanatban érzésem szerint a könyvet sokkal inkább leíró ellenkezőhöz jutok.

Ha például azt mondom, ponyva, Bukowski Ponyvája jut eszembe, mindkét szöveg mintha ironikusan tekintene önmagára, így máris szétfeszítik a besorolást. A sajátos írásmód miatt – rendkívül szaggatott, vagy inkább zaklatott az információk adagolása mikroszinten, kapaszkodnia kell az olvasónak, annyi a le nem írt, de az előtti és utáni történésből kikövetkeztethető jelenetfoszlány – eleve nem is lehet ponyva, ez „technikailag” „szépirodalmi” szöveg. (A szöveget semmiképp nem teszem idézőjelbe, pedig adná magát a sorminta.) Azt mondják, „bűnregény”, fel is kapták a kifejezést, és mintha a Bűn és bűnhődéshez hasonlítanák, nem tudom, mit értenek alatta, ha azt, hogy a bűn természetét vizsgálja, akkor ez szerintem tévedés, vagyis ha ez a nem létező kategória kéne hogy a szépirodalomba emelje, akkor meg inkább kalandregénynek, vagy hard boild kriminek mondanám.

Én tehát (ösztönösen) krimiként olvastam, és így sok pluszt ad, ha „szépirodalmi” olvasásra állítottam volna magam, fanyalognék: mert sok jelenet annyira kapkodó és valószínűtlen, hogy átgondolatlannak és felületesnek hat, a szereplők meg mintha szuperlények lennének – ezt egyenesen (és valószínűleg (?) a szerzői szándékkal szemben) komikusnak láttam: magyar rendőrökről van szó, ráadásul a 90-es években –, a kötet feléig nem tudtam eldönteni, nem valami rossz viccről van-e szó. A dolgot úgy oldottam fel magamban, hogy végiggondoltam, hogyan lehetne ezt filmre vinni: rendes képekkel aligha, inkább valahogy úgy, mint a Sin Cityt*.

Megint rácsodálkozom, hogyan nem lett ez a könyv kultkönyv, aztán megint ugyanaz a válaszom: már nem olvasnak annyian, hogy kultkönyvek születhetnének, a critical mass nem áll össze hozzá, vagy ki tudja.

Konrád György A látogatójáról gondolom úgy, hogy (számomra) a leghitelesebben adja vissza a hatvanas-hetvenes évek hangulatát, ez a könyv a maga erőszakkultuszával, egzaltáltságával, kaotikusságával és kommerszitásával a kilencvenesekét, így meg nem lehet öt csillagnál kevesebb.
    
* https://www.imdb.com/title/tt0401792/

3 hozzászólás
>!
tgorsy
Tar Sándor: Szürke galamb

Azt mondja a PIM legújabb vezetője (neve megjegyzésre méltatlan), hogy magyar írókat olvasni unalmas.
Talán kezdje az olvasást Tar Sándorral.

9 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Tar Sándor: Szürke galamb

Halál a gondolatjelekre! Hiányukban a krimi szépirodalommá, a hard-boiled szociográfiává avanzsál, Molnár hadnagy meg az idők során Sam Vimesszá lesz. A végtelen magyar noir felett véres havat hord a féktelen süvítő alföldi szél, s hidegét, mocskát nem enyhíti más, csak a hosszú, hooosszúúúú körmondatok, amelyek épp olyan végeérhetetlenek, akárcsak a földi pokol, meg az a válogatott gyötrelmek láncolatából álló irgalmatlan pechszéria, amelynek közismertebb neve élet, no és persze a humor, az a bizonyos, ami a Wenckheim bárót a legkönnyebben emészthető Krasznahorkaivá teszi: mert, kérem, nem csak gyilok van itten, vér literszám, nyúlszáj, pincelakás, Bizniszmeny, magyar ugar, hanem a helyzet- és jellemkomikum kiapadhatatlan kútfejeiként szolgáló és mindannyiunk számára bízvást ismerős kisemberek is, valamint olyan már-már rejtői csűrcsavarintása a cselekménynek, ami csak azért nem hat tájidegennek, mert távolról sem öncélú, épp ellenkezőleg: görbetükör.
A Kisváros című örökbecsű tévéklasszikust idéző, olykor szinte bohózatba illő jelenetek sem találtatnak Tar méltóságán alulinak, mert amiért a novelláit szeretjük, az megvan itt is: nem dramatizál, csak leír, méghozzá monokróm, mégis egykettőre kirajzolódik lelki szemeink előtt a deres határ az acélszínű égen keringő ragadozó galambokkal, fókuszban a szereplőkkel, amint épp péppé verik, elgázolják, vagy a tettleges, illetőleg verbális inzultusok számtalan féle-fajta egyéb módozatainak révén bántalmazzák ritkább esetben enmagukat, gyakrabban egymást.
Aki nem olvasott még Tartól: ajánlatos ezzel kezdeni. Befogadhatóbban durva, mint a novellái. A mai ember gyomra legalábbis mintha könnyebben venné be a vért hányást, mint az alföldi mélynyomor csüggesztő kilátástalanságát. Ami azért van itt is bőven, csak tompítják a krimielemek.
Csodás, na! Csakhogy ezzel átmenetileg ki is merültek a tartalékaim, mehetek megint könyvtárba. Addikcióm következtében addig is ócska szóvicceket öklendezem a frissetekbe. Ha halottnak látszanék, ne boncoljatok.

>!
Kovaxka P
Tar Sándor: Szürke galamb

Nehezen besorolható mű, a bűnregény érdekes és elgondolkodtató alcím. A bűn és bűnhődés valóban megjelenő motívum, a krimi (nyomozás), a thriller elemei is fellelhetőek és erős társadalomkritikát tartalmaz. Véres, büdös, elborzasztó. Izgalmas annyira, hogy inkább krimiként olvastam, a stílusa azonban lenyűgöző. Mozaikokból áll össze a történet, nagyon sötét, egyben nagyon filmszerű. Nemcsak filmre, színpadra is kívánkozik. Aktualitását mutatja, hogy két színházban is játsszák jelenleg. spoiler Első Tar Sándorom, de biztos nem az utolsó.

5 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta I
Tar Sándor: Szürke galamb

Nagyon kemény, nagyon kegyetlen és nagyon véres. Elborzasztó epizódok is akadnak benne, ezért a regény csak erős idegzetűeknek javasolt. Komor képet fest a magyar társadalmi valóságról, de mindennek ellenére helyenként a szerző humora is megcsillan.

Meglepően zseniális könyv, akár Nesbo is megirigyelhetné.

>!
Magvető, Budapest, 2005
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421295
>!
Cipőfűző P
Tar Sándor: Szürke galamb

Krimibe öltöztetett szociográfia. Vagy szociográfiából vetkőztetett krimi. Talán inkább az előbbi. Ebben a könyvben olyan sötét van, hogy nem látni ki belőle. Nagyon kellemetlen, dohos. Adott egy omladozó vidéki város, ahol mindig szürkület van, ahol a mocsok megszokott dolog, és az erőszak is megtűrt.
Igazán „tarsándorosan” indul, egyszerű családot látunk és az apró-cseprő (leginkább egymásra vonatkozó) gondjaikat. Aztán hirtelen beindul a vérfürdő (galamblelkűek vigyázzanak), és csak folyik, folyik… Kell egy kis idő, amíg leülepszik, és a permanens borzadály megemésztődik. Addig az húz be, utána meg magunk előtt görgethetjük az eseményeket. Mindenhogy jó.
Többféle benyomást keltett bennem Tar regénye, és hát végülis ez a lényeg, hogy hasson. Először meglepődéssel vegyes idegenkedés kerített hatalmába, a fintor szerintem természetes reakció, aztán meg letaglózott a rögvalóság, mindenki bűnös, nem a kötetet krimivé tevő bűntettek a fontosak.
Tar Sándor könyvének érzelemvilágát ridegséggel kevert érzékenységhez tudnám hasonlítani, ösztönszerű megnyilvánulások, hideg, és számító jellemek, gyermeki vágyakozás. Sok szereplő, és szerintem tartható mennyiségű történeti szál, amit az írónak sikerült összerántani.
És hát Tar írásmódja. A rendkívül feszes, tömör szövegtest, rövid, de mégis találó és életszerű, beültetett párbeszédek sodró dinamikát adnak az egésznek, csak győzzük a tempót, és hagyjuk ránk telepedni a könyvből áradó fekete étert.

>!
Magvető, Budapest, 2005
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631421295
>!
Muki75 P
Tar Sándor: Szürke galamb

Volt egy pont az elején, amikor majdnem feladtam. Aztán azt vettem észre, hogy már érdekel, leköt és csak azért teszem le, hogy felfogjam, megemésszem, amit olvastam. Egy biztos: kegyetlen, véres, komor. Letaglóz mindenki bűnösségével, felemészt. Kemény. De nagyon klassz.

>!
smetalin
Tar Sándor: Szürke galamb

Tar Sándor nem kedveli a tőmondatokat, sem a párbeszédet, ritkán tesz pontot egy mondat végére, előnyben részesíti a vesszőt, a sok szereplőt, az emberek orrán-száján folyó vért, a bonyodalmat, és a fekete humort. Szereplőit, mélységeiben mutatja meg.
Azt nem tudom, hogy hasonló bűnregény a magyar irodalomban van e másik mint ez, ami biztos én még nem találkoztam ilyennel, és itt nem nem csak a magyar irodalomra gondolok. Ez más, tényleg más.
Amiért csak ennyi a csillag, az a bonyodalom és a sok szereplő, néha elvesztettem a fonalat, na jó, ez a sok hosszú mondat és párbeszéd nélküliség is kicsit zavaró volt. Tudom, hogy ez a regény ettől is az ami, de akkor is.

>!
modus_operandi
Tar Sándor: Szürke galamb

Ha valamiről nehéz megállapítani valójában milyen műfajba tartozik – vagy szinte lehetetlen – , na én ezt a könyvet mondanám. Krimi is meg nem is, szociográfiai- és miliőleírásokkal, szóval ez olyan mindenesleves. A történet mozaikos, homályban és kétértelműségben tart. Ha egy filmcímmel kellene jellemeznem: „mocsokváros utcáin” lenne..Örület, hogy mi folyik Tar Sándor és az én kisvárosomban (zárójelben megjegyzem, hogy Debrecenről van szó, de ezt én is később tudtam meg): rafinált és nagyon egyszerű gyilkosságok, rejtélyes alvilági figurák érthetetlen párbeszédei, agyonhajszolt durva rendőrök önkényeskedései, egy titokzatos megfigyelő kényszeres diktafonozása, a város fölött hibbant galambok kóvályognak – és félelem, agresszió mindenütt, az utcák bűzlenek a bűnözők és bűnüldözők hatalmi viszonyaiból fakadó nyers erőszaktól. És hovatovább Tar gyilkosságaiban nem paradicsomlé folyik, páratlanul ocsmány halálokban vagy még visszataszítóbb életekben lehet részünk..és mindez Tar Sándor kiváló előadásmódjában.


Népszerű idézetek

>!
sztimi53

(…) hogy aztán teljes legyen az Isten büntetése: a pokol pedig a földön van, és életnek hívják.

166. oldal, Magvető, 2005.

>!
sztimi53

Molnár hadnagy valami egérízű szendvicset evett az éjjel-nappal nyitva tartó McDonald’s étteremben, és meg volt róla győződve, hogy valami műanyagot rág, ami ugyanúgy jön majd ki, ahogy bement, és valami titkos szervezet újra összegyűjti a szennyvíztelep ülepítő medencéiből, miáltal ötletes módon visszakerül a táplálkozási láncba.

132. oldal, Magvető, 2005.

4 hozzászólás
>!
giggs85 P

De szép is lenne egyszer olyat aludni, amelyből egy álomvilágba ébredne az ember, és az lenne a valóság: arra nyílna a szeme, hogy friss, kipihent és maradéktalanul egészséges, az összes foga ép, lehelete tiszta, minden ízében fiatal, és még az sem baj, ha nem igaz, csak örökké tartson.

217. oldal

>!
sztimi53

Az őrmesternek akkor az volt a véleménye, hogy egy huszonnyolcas biciklibelsővel hamarabb össze tudna melegedni, mint ezzel az emberrel, de nem mondta ki, minek? Ezek mind egyformák, beszélnek, beszélnek, de azt sem tudják, hogy mit. Most is ez volt a véleménye, ezen a sokat próbált, kényelmetlen heverőn, de nem erre gondolt, a férfi ölelése alig észrevehetően gyengéddé vált, lélegzete lelassult, ő már azt hitte, mindjárt elalszik közben, aztán meglepődve tapasztalta, hogy a férfi már csak szorítja, szorítja, vállgödrébe fúrva a fejét, mintha az arcát szégyellné, akkor jött rá, hogy ez az ember tulajdonképpen magányos, de nagyon. És talán nem is őt érzi most maga mellett, hanem valaki mást. A keze akaratlanul tévedt a hadnagy tarkójára, hajára, a másikkal is a hátát kezdte simogatni, és valami szánalmat, egyben hálát is érzett a férfi bizonyára meglepődne, ha tudná, ő is egy másik szerelemre emlékezett közben, és hogy milyen örömet okozott neki azzal, hogy a maga bumfordi módján annyi idő után Malvin őrmesterből ismét nővé változtatta. Ugye nem sír, kérdezte később, mire a férfi váratlanul elnevette magát. Aztán beszélgettek még valameddig, olyan ez, mint egy rossz film, mondta a hadnagy, kint esik, az ablakon vízcseppek kopognak, mi meg itt hempergünk, és éppen azt a jelenetet játsszuk, hogy szeretjük egymást. Azért jó lenne sokáig így maradni. Mi a véleménye? Lehet, hogy mi is emberek vagyunk?

103. oldal, Magvető, 2005.

8 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP

Igen nehéz dolga van a közlekedési rendőröknek a gyorshajtókkal szemben, és nemcsak azért, mert azok gyorsan mennek, a bemérő kocsi pedig áll, hanem mert lehangolóan unalmas az egész, az autó nagy, fehér ernyőjét már messziről kiszúrják a vezetők, és azonnal intenzív fékmunka következik, egyidejűleg a biztonsági övek csattogásától lesz hangos a határ, villognak, mutogatnak egymásnak, kész röhej.

224. oldal

>!
samspade

Érdekes volt a lakás most így, a felesége nélkül, rájött, hogy még soha nem volt alkalma körülnézni a saját otthonában, az utóbbi időkben inkább a konyhában üldögélt, itt pedig Ilus fetrengett, ha belépett az ajtón, csak őt lehetett látni, mást semmit. Fonnyadó levelekkel dacolt a szárazsággal egy nagy bokor hibiszkusz az ajtó mellett, Albert szeretettel nézett rá, ki fogsz pusztulni, mondta gyönyörűséggel a hangjában, és a többi is, mind.

178. oldal

1 hozzászólás
>!
giggs85 P

Az is lehet, hogy Lajos mindezt csak képzelte, a puffanást azonban nem, és tanácstalan volt, mikor visszament a szobába, az egész olyan hirtelen jött, mint minden ma este, jobb, ha elfelejti az ember az egészet: a fiúgyermek is furcsa arcot vágott, mikor az apja eléállt a hírrel: anyád meg kiesett az erkélyről, hát hallottál már ilyet?

99. oldal

>!
lacrimosa

Pál Lajos sokszor érezte úgy, hogy mindenből elege van, Summa Cum Laude végezte a jogot, sikeres ügyvédként vonult, igen, vonult nyugdíja, most pedig itt ténfereg egy lavór zöldséggel az erkélyen. Ha ezt most a kollégák látnák! És ha még azt is látták volna. mikor hirtelen ledobta az erkélyről az egészet, mindenestől, meg se nézve, hová esett, kikre abban a tömegben! Aztán egymáshoz törölte a tenyerét, és valami rég áhított, nagy-nagy nyugalom áradt el benne. Egy ideig az égre bámult gyűrött pizsamában, koszlott frottírkabáttal a vállán, majd úgy, ahogy volt, fésületlenül, borostásan leugrott ő is.

228. oldal

>!
Tarja_Kauppinen IMP

(…) a leleményes időjósok erre azt találták ki, hogy az előre jelzett melegfront a felső légrétegekben következett be, miáltal lent hideg lett, a hidegfront ugyanezen észjárás szerint tavaszias meleggel öntötte le az alant elterülő környezetet, és ez igen hatásos magyarázatnak bizonyult, hiszen a felső légrétegekben úgyszólván nem jár senki. Aki még ekkor sem kapcsolta ki a tévét, rádiót, hallhatott egy hasonlóan tudományos fejtegetést is az úgynevezett hidegérzetről, ami nem más, mint olyan meleg, amiben fázunk és viszont.

221. oldal

>!
ppeva P

(…) ha gazemberek vesznek körül, ki kell egyet választanod közülük, akiben megbízol, másként nincs esélyed – így tanulta.

247. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Ittzés Laura: Nyolc perc
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Munkácsi Miklós: A sintér
Pill Pillgrin: Halálvirág
Nagy Zoltán (szerk.): Téboly