Lassú ​teher 82 csillagozás

Tar Sándor: Lassú teher

Bizonyos, ​hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: „átlagember” – ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 1998
224 oldal · ISBN: 9631421236

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Debrecen · Debrecen, Református templom (Nagytemplom)


Kedvencelte 21

Most olvassa 1

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Tar Sándor: Lassú teher

Elolvastam, végigéltem és végigszenvedtem. A szó legszorosabb értelmében, a szereplőkkel és az íróval együtt, vállvetve. Tar Sándort kizárólag teljesen bevonódva lehet értékelni, vagy akár csak megérteni is. Ez a kötet pontosan ugyanúgy és mégis tökéletesen másképp lett kedvencemmé, mint A mi utcánk, vagy A térkép szélén.
Képtelen vagyok róla összefoglaló értékelést írni, ezért bemásoltam ide azokat a sületlenségeket, amelyeket az olvasási folyamat során, egyes novellák után, mintegy emlékeztetőként ütöttem a gépbe. Talán ezek a gondolatok, ha nem is magáról a műről, de a bennem keltett érzésekről hitelesen számolhatnak be. Talán az sem meglepő, hogy a sorok között legtöbbször előforduló szavak a következők. spoiler
Amúgy mindenki figyelmébe ajánlom Tar bármely írását, de nem győzöm eleget hangoztatni: Mélyvíz! Csak úszóknak!

Apánk még élt
Jövőre másként
Mi késztet élni?
Nem tudom, hogy van ez…
Fogalmam nincs, mi történik velem, miért van az, hogy azonnal elveszek és mégis otthon érzem magam, amikor Tar Sándor elkezd mesélni.
S vajon, más hogy van ezzel…?
Vajon mindenkinek volt egy nagymamája, aki két nap alatt megőszült, mikor négy apró gyermekkel várta az emberét a frontról, miközben bejöttek az oroszok felszabadítani?
…és egy nagypapája is, akit bottal vertek be a téeszcsébe, hogy aztán födönfutóvá tegyék?
Én mindenesetre megérkeztem. Gyűlölöm ezt a helyet, de itthon vagyok.
Téli havak
Ha ilyen az élet, akkor a halál csak egy jó tréfa.
A kísértés
„Én csak családot akartam, nyugalmat, szeretetet..”
Egyszerű életkép a „népi demokratikus” fekete vonatok és munkásszállók piától és kilátástalanságtól bűzlő korából és világából.
Már szinte mondanám, hogy banális, de hát ez egy Tar
Az utca vége
Túrisanyi története is egyszerűen csak egyszerű, mégis hétmérföldnyi széles és kilométer mély.
A kísérlet
Ezt én nem fogom, …ez nekem nem is Tar
Róza mama
Álom
A gyanú
Újabb három rövidke zsánerkép a szocreál érából:
ismét a műhelyek olajos, izzadtságszagú miliője, árnyalatnyi abszurd k@k@fetisiszta felhanggal;
majd a már megszokott üres párkapcsolat, a muszáj-házasságok világa, kissé morbid, krimibe hajló csattanóval;
végül valami fura, különös hangulatú tanmese bizalmatlanságról,emberismeretről, elidegenedett kapcsolatokról…
Szoba két ablakkal
A tengert látni
Varjak a hóban
Lakás, lakhatás, albérlet, várakozás az örökségre. Lassú, nehézkes, kicsinyes életek. Három rövidke novella, történnek a szocreálban, de kortalan mindegyik.
Nem történik semmi
Savanykás, életszagú, a legapróbb romantikus beütéstől is gondosan távol tartott bérház-románc.
Talált bánat
Nagyvárosi magány-etűd néhány könnyed hangra, virtuóz előadásban. Annyira kerek és kompakt, hogy lehetetlen szebben, egyszerűbben megírni.
A leghidegebb éjszaka
Tar Sándor néhány oldalon eljuttat bennünket a nyomorúság szánni valóan sötét, bűzhödt vackából, a pokol kínkeserves, füstölgő bugyraiba. Zseniális, pedig milyen banális kis történet…
Descartes Úr!
Különös, filozofikus hangvételű, arcahikus nyelvezetű levélke Pfalzi Erzsébet tollából a nagy gondolkodónak. Szó esik boldogságról és egyéb emelkedett magasröptűségekről. Nem jellemző a szerzőre, nem is érzem idevalónak.
Csere
Rinaldó
Van abban valami megkapó, könnyed elegancia, amilyen finoman, – hogy ne mondjam – szeretettel mesél Tar Sándor hendikepes, retardált emberekről, úgy, hogy az egy picit se fájjon, ne sértsen, ne is alázzon.
Suhanó ájulat
Emlegettem itt már romantikától mentes „bérház-románc”-ot.
No, most bizony beleszaladtam valami egészen másba. Olajos géprongytól szagló, és a kódis szeméremtől csillogó, áttetszően tiszta, csodaszép proletár-romantikára, igazi emberi érzésekre leltem.
…és az ember tragédiájára is…
Mese
„…egyszer azt mesélte az anyja, hogy amarra, túl a háztetőkön, meg a két nagy gyárkéményen, van egy sűrű erdő. Abban egy kerek tó. Annak a közepében, egy zsombékon fészkel a gém, és mikor a nap már lefelé megy, pirosodik, koppant egyet a csőrével. Ott van neki egy koppantó, ami úgy bong, mint a harang, azon. Mikor a nap már csak félig van, és vörös, akkor koppantja a másodikat, hogy este van. Mikor a harmadikat koppantja, addigra a napot teljesen lehúzza a sötét, és fényeset fodroz a víz, mert a halak is aludni úsznak bársony-iszapba, hínárba.”
Hát valahogy így. Amolyan tarsándorosan mondunk mesét is…
Benne van a Kincskereső Kisködmöntől a Holgerson gyerekig mindenki a mesék világából, de leginkább mégis csak a Kisfiú, meg anyuci, meg egy kis mennyei manna.
Nincs mit várni
És valóban… Mire is várni? Mikor felcsillan a lehetőség, mikor az ember még fiatal, tele ideálokkal, aztán egyszer csak újra ott, ahol pusztítóan büdös a kotlósszar, a lehetőségek száma pedig egy alá csökken…
No, akkor mire, vagy hová?
Ezt tudja nagyon Tar Sándor.
Kis fehér ház
„…ki volt jelölve a helyünk, és ez az átlagember esetében egy munkahely volt az iparban, ahol szinte mindennap megalázták, kizsákmányolták, kényszer, erőszak és megtorlás, cserébe apró hétköznapi sikerek, kényszerházasság, kényszergyerekek, panellakás, szekrénysor, másfél méter könyv, keleti kényelem.”
Mit csinál a kisember, akire rátalál a vadkapitalista gengszterváltás, és a család, meg a privát közeg is csak szép szavakból font fojtóláncon tartja.
…mert hogy így szocializálódtunk mi akkoriban, ezt sulykolta a rendszer, a közeg. De vajon Kerekes Antalnak kijár-e az egérút?
„Most már csak azon van, hogy ha nem is örökké, de legalább addig tartson az élete, amíg mindent, de mindent elfelejt.”
Örömhír
A városszéli telep Kelemenje meg Arankája csudára össze nem illő páros. De valahogy ebben a miliőben mégis annyira összetartoznak, mint borsó meg a héja. A történet tragikomikus, vagy giccsbe hajló, vagy amit akartok…
Mégis teljesen hiteles életkép a magyar vidék városának korai kurzusváltó idejéből.
Meghalni nem
„Istenben nem hiszek, nekem egy ilyen hatalmas, rettenetes nagy úr ne parancsolgasson, mikor annyit nem tud, vagy nem akar megtenni, hogy aki nyomorult, az ne legyen az, arról már nem is beszélve, hogy mennyi betegség van a világon, az isten meg sehol.”
Amikor eljön az idő, és már nincs tovább előre, egyszer csak megindulunk csúszva lefelé, akkor aztán az idealista álmokból jön a keserű ébredés, a színtiszta rögmagyar ganéban. No, akkor derül ki igazándiból, hogy nem csak üres frázis a „mindig van lejjebb” szabálya. Ezt az originális, ízig-vérig hungarikumnak minősülő, magyar utat Tar Sándornál szebben, érzékletesebben még nem sikerült kortárs íróembernek megfesteni…
„Aztán van úgy, hogy az ember nem akar felébredni, pedig tudja, hogy előbb-utóbb kell, muszáj, vagy kiszállna a testéből, bújna el valahová, más lenni, máshol lenni vagy sehol.”
Lassú teher
Nem tudom mi a titka. Mitől lesz rövid húszoldalnyi írott történet a lapokon maga a valóság, az élet rettenete és nyomorúsága? A nincstelen kéregető élete és hétköznapi tragédiája mitől válik méltóságteljessé, hitelessé, cseppet sem szánandóvá?
S ezzel szemben miért látom és érzem a mindennapok hús-vér valójában hol a Blahán, hol a Borároson megcsodálható levitézlett, korosodó cigányzenész szánalmasan artikulátlan mantráját, vagy a vendégmunkásként behozott, az aluljárók lépcsőire telepített műkoldusokat gusztustalan vásári komédiásnak, lelkiismeretet csapoló, hazug díszletvámpírnak?
Talán az a magyarázat, hogy Tar Sándor nem hazudott. Talán az, hogy egy irodalmi műben jóval egyszerűbb az ideális arányokat eltalálni a valóság drámája és a fikció csinos hullámvonalai között. De mindegy is, hiszen a lényeg, hogy volt nekünk valaha egy ilyen csodánk, mint Tar Sándor. Nélküle talán nem csak a magyar irodalom, de mi magunk is kevesebbek lennénk…

>!
szadrienn P
Tar Sándor: Lassú teher

Mélyvíz. Leránt az emberi nyomorúság, kiszolgáltatottság legaljára, és még annál is tovább. Arcul csap, és mázsás súllyal nehezedik a lelkünkre a lassú teher.
Keresetlenül egyszerű, igazi, felejthetetlen.

2 hozzászólás
>!
n P
Tar Sándor: Lassú teher

Bevarázsol minket mások életébe, de úgy, hogy közben rájössz ez a te élet-történeted is lehetne. Mert mindannyiunknak van/volt nagypapája, nagymamája, Róza mamája vagy Béla bátyója. Emlékezhetünk öregapánk alumínium kanalára, amivel a háborúból maradt csajkából kanalazta lassan, komótosan, minden falatot az emlékezetbe vésve a krumplilevest. Nagymamám görnyedt hátát látom, ahogy leül a sezlonyra, kezével csendben aprítja a kenyérbelet. Sok mindent el kellene mondani – írja, de kinek? Az emlékek sajátjaink, nehéz róluk beszélni. Úgy elmondani, hogy az a másiknak is emléke lehessen. Tar tud így mesélni. Ha őt olvasod, egyedül akarsz lenni, összekucorodni egy zugba egy sarokba és mesél. Nem elmesélhető meséket mesél, hanem olyat, amit már talán láttál, hallottál és ő újra felidézi benned. Tálentum. Így mondják, ha valamihez istenadta érzéked van. Ő megkapta ezt. És ha olykor teherként is nehezedett rá mindaz, amit a világban látott, hát elmondja nekünk. Hogy a te terhed is vihetőbb legyen. Milyen a lassú teher? Nekem vihetőnek tűnik, nem túl nehéznek. Emberléptékűnek. Pont annyi, amennyit még vinni tudsz. De csak lassan, aprókat és megfontoltan lépve előre.
És ha mégsem tudnád elmondani senkinek, ha már nem lesznek majd szavak benned , akkor majd add kezébe ezt a könyvet és ha igaz, megérti mit vittél magadban.

8 hozzászólás
>!
pepege MP
Tar Sándor: Lassú teher

Számomra Tar Sándor lett az etalon, ami a novellákat illeti. Innen már csak lefele van.

>!
Chöpp 
Tar Sándor: Lassú teher

Tudom, hogy lepontoztam, de ez nem az írónak és tehetségének szól. Egyszerűen csak nehezen viseltem ezeket az összességében nagyon nehéz teherként jelentkező alkotásokat. Nagyon örültem annak, amikor valami kevésbé szívbe markoló téma szerepelt egy-egy novellában. Akkor fellélegeztem kicsit. A mese határozottan felüdített, annak ellenére, hogy a hátterében kucorgó mélyszegénység nagyon megindító volt.
Egyszóval az érzelmileg megterhelő témák engem mindenek előtt végtelenül nyomasztanak és elszomorítanak. Talán nem is valók igazán nekem. Néha kellenek, és jól esik dagonyázni a melankólia cuppogó sarában, de többnyire inkább köszönöm, nem szeretnék ilyen olvasmányokat.

>!
cseri P
Tar Sándor: Lassú teher

Hát nem esett jól olvasni, de Tart nem is azért olvassa az ember. Legközelebb majd olyan 4-5 év múlva. Legjobb a korábban már olvasott címadó novella.

1 hozzászólás
>!
petibácsi
Tar Sándor: Lassú teher

Legegyszerűbben talán úgy lehetne jellemezni, hogy olyan ez a könyv, mint a címe.
Tar ugyanis annyira testközelből képes bemutatni a megnyomorított, kisemmizett kisemberek életét, jellemző élethelyzeteit, hogy az szinte szaglik. Persze nagyon jó író, novelláiban néhol ott éreztem Békés Pál történeteinek fanyar humorát és Gelléri Andor Endre elbeszéléseinek (mára mondhatni klasszikus) érzelmi telítettségét, vagyis annak örökségét, lehámozva róla a pátoszt és gyermeki rácsodálkozást.
Ez itt kérem az alsó tízezer világa: szalagmunkák és garzonok, féldecik és feketézés, kétségbeesett szerelmek és zsíros kocsmapultok. A kisbetűs élet (a kurva anyját).
Azért pár novellának kissé sietősnek találtam a befejezését, szóval a szerkesztésmóddal, történetvezetéssel nem mindenhol voltam elégedett, ezért a fél csillag levonás (nemrég pont azt olvastam egy Halász Margit interjúban, hogy ő Tar novelláiból tanult meg szerkeszteni, hehe, na mind1), de az tuti, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit olvastam Tartól.

2 hozzászólás
>!
cippo IP
Tar Sándor: Lassú teher

Olyan nekem a Sanyi bácsi, hogy úgy megvágom vele magam mindég kicsit. Ahogy mesél, azt' ülök és hallgatom, folyton valami idióta vigyor ül a képemen, de a végin mindegyre csak azt bírom hajtogatni, hogy aztakurva! aztakurva!, meg talán hogy egy kicsit meg is akarnék halni, dehát ott van a sör előtte(m), olyankor nem hal meg az ember, még ilyet!

10 hozzászólás
>!
havas
Tar Sándor: Lassú teher

Esténként almát hámozott a kötényébe, én hallgattam. Mesélt háborúról, bunkerekről, táncról…, sokmindenről. Mama már nem él. DE ez a könyv mintha őrizni (megmenteni) akart volna az ő idejéből valamit. Tar Sándor mesél itt tovább.
A teher lassúvá vált időközben. Muszáj volt sok szünetet tartsak a történetek között. Mert olyanról beszél, ami az én (kisember) világom is lehet(ett volna). Mert fontos, hogy ilyenekről is tudjon az ember. Hogy én tudjak. És itt akadok el: amikor minden szavam összetörik (és nem tudom elmondani, ami van, amit látok néha), amikor sehogyan sem tudok emlékezni azokra a dolgokra, amiket mama mesélt, megszólalnak a novella-szereplők…
Nem furcsa ez?!
Ma valami történik. Az ember megérzi azt– mondja.
Igen.

9 hozzászólás
>!
robinson P
Tar Sándor: Lassú teher

Szomorú és sokszor reménytelen történetek az élet árnyékosabb feléről. Megrázóan szépek.
Őszinte és kőkemény megfogalmazásban, fanyar humorral. Emberi sorsok, ala Magyarország.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/01/lassu-teher.html


Népszerű idézetek

>!
petibácsi

És ha meghalt, kérdezte Bőrradír, nem is mozog! Eredj már, torkolta le Sallai, ott van a sör előtte, olyankor nem hal meg az ember, még ilyet!

112. oldal

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Nem kell mindig a rosszra gondolni, mondta az őrmester, jön az magától.

2 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

Aztán van úgy, hogy az ember nem akar felébredni, pedig tudja, hogy előbb-utóbb kell, muszáj, vagy kiszállna a testéből, bújna el valahová, más lenni, máshol lenni vagy sehol.

Meghalni nem

>!
gesztenye63 P

…egyszer azt mesélte az anyja, hogy amarra, túl a háztetőkön, meg a két nagy gyárkéményen, van egy sűrű erdő. Abban egy kerek tó. Annak a közepében, egy zsombékon fészkel a gém, és mikor a nap már lefelé megy, pirosodik, koppant egyet a csőrével. Ott van neki egy koppantó, ami úgy bong, mint a harang, azon. Mikor a nap már csak félig van, és vörös, akkor koppantja a másodikat, hogy este van. Mikor a harmadikat koppantja, addigra a napot teljesen lehúzza a sötét, és fényeset fodroz a víz, mert a halak is aludni úsznak bársony-iszapba, hínárba.

Mese

>!
Miestas

… ki volt jelölve a helyünk, és ez az átlagember esetében egy munkahely volt az iparban, ahol szinte mindennap megalázták, kizsákmányolták, kényszer, erőszak és megtorlás, cserébe apró hétköznapi sikerek, kényszerházasság, kényszergyerek, panellakás, szekrénysor, másfél méter könyv, keleti kényelem…

165. oldal

>!
petibácsi

Kapott valami kis nyugdíjat, mást nem, mert feketén dolgozott, aztán lassan beletörődött a sorsába, ha így, hát így, akkor ő szépen, apránként addig fog inni, míg meg nem hal.

48. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

Abbahagyom ám én mindjárt ezt a jópofizást, és szétesek majd, ahogy szoktam, csak a lényeget akarom elmondani, míg egy darabban vagyok.

188. oldal Meghalni nem

>!
Chöpp 

Még ez a szerencse. Hogy a lelkem mélyén azért nyugodt vagyok, csak a mellemet feszíti valami pánik, idegesség. Szatyor, az egyik ismerős is hasonlókról mesél a kocsmában, de ő állandóan részeg, rajta nem lehet elmenni. Azt mondja, fehér színű varjakat lát, amik őt nézik, akármerre megy, belátnak mindenhová, már a hűtőszekrénybe is bebújt előlük, hogy kipróbálja, de ott is.

189. oldal Meghalni nem

>!
gesztenye63 P

Mert ha ebben tényleg jóság van, akkor most idejössz a csámpás lábaddal, és megvakarod a fülem tövét, mivel én, az én nagy tappancsommal nem férek rendesen hozzá. Ha pedig tényleg a szeretet is benne van, akkor én közben nem foglak széttépni.

Mese

>!
gesztenye63 P

…az, hogy a szerelem miként válik inkább szeretetté, megértő együvé tartozássá, még nyomon követhető, a kapcsolatok elhidegülésének indokait is fel lehet tárni, bár ez többnyire már a tárgyalótermekben zajlik, de egy átlagosnak mondható házasság hogy fajul csendes gyűlöletté, azt senki sem tudja.

Álom


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok
Lázár Ervin: A Masoko Köztársaság
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Vámos Miklós: Jelenleg tizenharmadik a listán
Szabó Magda: Alvók futása
Hajnóczy Péter: A fűtő
Palotai Erzsi: Karambol
Vámos Miklós: bár