Az ​alku 20 csillagozás

gonosz történetek
Tar Sándor: Az alku

Reménytelenség, ​unalom, fásultság, szomorúság, gépiesség – ez uralja Tar Sándor világát. Hősei többnyire üres lelkű, kisemmizett kisemberek, hajléktalanok, alkoholisták, elmebetegek vagy csak nyomorultak, lecsúszott értelmiségiek, tanárok, orvosok, szerencsétlenek. Történetei – mert ő továbbra is történeteket ír – hétköznapiak, mégis, vagy éppen ezért, megrendítők és igazak. Olykor vidámak is. De inkább ne lennének azok.Tar katartikus élményt nyújtó mesélőkedve mit sem változott. Hol alakjai bőrébe bújva kandikál gúnyos pofával kifelé, hol meg kívülről kukucskál befelé, kukkol és megfigyel. Eleinte csak érezzük, hogy mindig az ő – már-már giccsesre mázolt – valóságában éltünk, később már tudjuk is. Nem lehet szabadulni belőle. Itt van. Szörnyű és gonosz. Az ember pedig, akit látni sem akarunk, akivel találkozni sem szeretnénk, ott áll a lépcsőházban, bekopog az ablakon, bámul ránk egy kerti padról vagy egy kocsmaajtóból. Leskelődik. Alkukat köt, és nem akar semmit. Hátha neki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Noran, Budapest, 2004
282 oldal · ISBN: 9639539406

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Tar Sándor: Az alku

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

Mindig keresek valami hatásos igét, ami nagyjából kifejezi Tar Sándor rám kifejtett hatását. Azt hiszem a letarol megfelelő. Próbálom elkapni, hogy mit érzek, amikor olvasom, sikertelenül. Hangulatingadozások törnek rám. A szomszédokat bolygató hangos, csüggedt nevetéstől, a szánalmon át a kínkeserves sírásig minden érzelem áthullámzik rajtam. Egyszer egy okos ember azt mondta itt a molyon, hogy Tar Sándort az szereti, aki szociálisan érzékeny, aki fogékony a vesztesek problémáira. Hajlok rá, hogy igaza van. Ha levelet írnék a könyvnek, úgy fejezném be, hogy örök szerelemmel.

40 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Tar Sándor: Az alku

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

A kisiklott életek tárháza ez a novelláskötet! Annyiféle-fajta írás van benne, hol nevet az ember, hol sír, hol felháborodik, de mindenképpen kivált valamiféle érzést. Mindig is szerettem – és ezt az író nagyon ügyesen hozza – a szegény, megfáradt ember humorát, ahogy képes saját sorsát keserű iróniával szemlélni. Nem egy könnyed, nevetős nyári olvasmány, de annyira nem is lehangoló, ez az élet, mert én sajnos simán elhiszem, hogy ilyen az élet.

>!
fülcimpa
Tar Sándor: Az alku

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

„Szegi fásult közönnyel vette tudomásul, hogy néhány hét után megszűnt a munkaviszonya, minden következmény nélkül, ahogy Balla, az ügyvezető fogalmazott, és mivel szerződéses volt, az most nagy csörömpöléssel lejárt.”

„Mostanában a belsőépítészet foglalkoztatta, mert ez a szakma már a nevével misztikus képzeteket ajzott fel benne, olvasta valahol, hogy valami flancos épületet belül valaki belsőépítész tervezett, mégis talány volt számára, hogy egy kész épületben mit lehet még építeni?”

Aki ilyen mondatokat ír, aki a szomorú dolgot is fanyar humorral tárja elém/elénk, az a szívembe csempészi magát. Tar a szívemben. Annyira egyszerű ember, látható a fotókon. Ennek ellenére Óriás! Földim, egy megyéből valók vagyunk, ez is büszkeséggel tölt el. Ha elfogult vagyok vele, nézzétek el.

http://moly.hu/karcok/116040

>!
metahari
Tar Sándor: Az alku

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

Mint a legtöbb Tar-novella és írás. Ahogyan elmesél és bemutat, azért szeretem. Amit mond – azért különösen, bár nem dörgöli oda egyszerűen az orrunk elé, hanem hagyja, hogy egy mondat belefurakodjon a fejünkbe és egy 'ahá' bólintással otthonossá tegye magát. Miért és mit mondanak az emberek, miért pont azok az emberek, mit gondolnak a világról – nagyon érdekes kérdések ezek, teli munkásbakancs-talppal állnak a földön, semmi hangzatos elmélkedés, csak az, hogy Bélám, igyunk egy sört, már megint nincs éjszakai műszak.

>!
Bencuska
Tar Sándor: Az alku

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

Ennyi szomorúságot összegyűjteni.Még jó, hogy kiírta magából, mert ha csak a fele gondolatban megmarad már az lebetegít bárkit.Úgy olvastam, mint a kislányomnak az esti mesét, mindig csak egypárat had ülepedjen.


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Tessék elhinni, hogy az alkoholistánál igazabb barát nem létezik.

15. oldal, Noran, 2004.

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

10 hozzászólás
>!
ahanem

Dénes akkor nevetett, de kíváncsi volt, mit mondott még Hevenynek, akinek nem volt lába, egy se. Mit mondtam, kérdezte a csapos, azt mondtam neki, hogy ő egy szerencsés ember, télen is járhat rövidnadrágban, nem kell cipőre költeni, annak az árából is sört ihat. Intett Dénesnek, hajoljon közelebb, majd halkan még hozzátette, azt is mondtam neki, súgta, hogy más bezzeg örülne, ha a földig érne a farka.

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Na, ott tartottam, hogy a két fiúnak elmagyaráztam az élet lényegét, hogy tudniilik, azért vagyunk szegények, mert vannak, akiknek sok van, nekik pedig azért van sok, mert a mi részünket is zsebrevágták.

5. oldal (Túlélési gyakorlatok)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Ő azt mondta, nincs felejtés, minden tovább él bennünk, annak minden következményével.

86-87. oldal (Fohász)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Baly

Hát ember az, aki ingyen hányja ki, amit pénzért iszik?

114. oldal, Egy javadalmazás

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Bacsó Elemér szerette volna élvezni az életet, csakhogy az élet erről nem vett tudomást…

41. oldal (Másként élünk)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Hát látott már maga itt például farkast, depresszióval?

144. oldal (Szabadon, mint a vadak)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Erre igyon! Ez a pozitív dolog itt, az üvegben!

194. oldal (Sóvárgások hídja)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Hogy tudta volna megmagyarázni felnőtt fiának, hogy az öregkor olyan, mint a gyerekkor, az ember, ahogy vénül, egyre több szeretetet, gyengédséget, gondoskodást kíván, és a végén már szinte csecsemőként csüggene rajtuk. Úgysem értenék, azért van itt.

222-223. oldal (Az otthon)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek

>!
Maya 

Egyedül élni nehéz, de lehet boldogulni, különösen, ha az ember a természettel társul, az erdővel a madarakkal, a földdel, a vízzel, a folyóval. És az sem mindegy, milyen fajta víz csobog, nevetgél az ember háza előtt vagy éppen durcásan háborog, jéggel recsedezik, morajjal ijeszt, mindjárt rádszakítja a házat. Vagy fogja magát és eláraszt mindent, erre mondják, hogy árvíz, pedig ez csak a folyó, a természet szabadsága, mely nem tűri a gátakat. Hát ilyen a Tisza. Halász bácsi, akinek nemcsak a neve, hanem a foglalkozása is halász, soha nem értette, miért sopánkodnak, mikor a Tisza kiárad, emberek, mondaná, hagyni kell, ilyenkor a folyó szerelmes, át akar ölelni mindent, mindenkit, aztán majd megnyugszik, mint a fiatalok egy perzselő együttlét után, békésen teszi a dolgát, ahogy mindig, száz vagy ezer éve.

117. oldal (Halász)

Tar Sándor: Az alku gonosz történetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Napra jutni
Krasznahorkai László: Megy a világ
Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek
A. M. Aranth: A Liliom Kora
Fejes Endre: A hazudós
Halász Margit: Forgószél
Bächer Iván: Hatlábú
Ta-mia Sansa: Forradások
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok
Laár András: Laár Pour L'art