A ​6714-es személy 40 csillagozás

Tar Sándor: A 6714-es személy

Hírből ​sokan ismerjük a hírhedt hétvégi munkásvonatokat, de vajon ismerjük-e azokat a munkásokat, akik három műszakban dolgoznak, távol a családjuktól, akik olcsó borral vigasztalják magukat, elvégzik a városokban „a piszkos munkát”, de az „ünnepre” már nem kellenek? Valóban ismerjük-e őket: akik munkásszálláson kotyvasztanak maguknak este és vasárnap meleg ételt, akiknek nem égeti kérges bőrű kezét a forró vas, akik éppúgy, mint bárki más, boldogságot szeretnének, családot, szerelmet, hűséget, igazságot? Ismerjük-e a tekintetüket, a hangjukat, tudjuk-e a nevüket – vagy csupán rájuk mondjuk, hogy ők a nép, a munkásosztály? Tudjuk-e, milyen gyöngédség lakozik bennük, emlegetjük-e szellemes tréfáikat, komolyan vesszük-e őket, felnőttnek, egyenrangú polgárnak; vagy csak hivatkozunk rájuk; mert ők termelik meg azt, ami nélkül megbénulna az emberi világ? Megállunk-e, hogy elbeszélgessünk velük, vagy messzire kerüljük a kocsmát is, ahol nótázva lerészegednek kínjukban? Megértjük-e,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 1981
138 oldal · ISBN: 9632714652

Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Tar Sándor: A 6714-es személy

No igen, fogunk még találkozni Tisztelt Tar Sándor! Szűkebb pátriám, Hajdu-Bihar írója olyan élénkséggel rajzolta meg 70-es, 80-as évek gyári munkásainak életét – amely időszakot magam is már felnőttként éltem meg –, melyet csak az ismer igazán, aki maga is megélte. A szegénység, reményvesztettség, kilátástalanság sarkított ábrázolása akár ma is aktuális. Csak állami gyárak helyett kisüzemekben tengetik életüket a munkások, olykor-olykor még ennél is rosszabb körülmények között. Igaz, már 6714-es személy nincs, mert nincs ingázó. Nem utaznak Szabolcsból, Hajdúból a fővárosba dolgozni az emberek, nem laknak munkásszállásokon, mert nincs munka, sem ott, sem itt. Lényegileg nem változott a munkásemberek élete, legfeljebb nem a vonaton isznak haza utazás közben, hanem helyben a kocsmákban.

5 hozzászólás
>!
prezzey
Tar Sándor: A 6714-es személy

Az egyik barátnőm nagy kedvelője Tar Sándornak és már régóta kapacitál, hogy valamit olvassak tőle; most hogy már kihívás is van, elvonszoltam magam a könyvtárba és hajrá, már tényleg nem akartam tovább halogatni.

Gondoltam, jó lesz időrendi sorrendben haladni, ez volt az első kötete, úgyhogy legyen ez, úgyis rövid, és ha nem tetszik, legalább nem ment el rá sok idő.

Abban a hitben éltem, hogy a címadó novella egy személyről szól, aki a 6714-es számot viseli (lásd még pl. „A 290. számú auschwitzi fogoly” és hasonló könyvcímek), hát nem – ez egy személyvonat, ami még azoknál a személyvonatoknál is durvább, amikkel nekem volt olykor szerencsém utazni. (A fülszövegből itt a Molyon persze kiderül, de a könyvtári példányomról le volt szedve a védőborító.)

A többi elbeszélés is kemény, naturalisztikus, tele van ez a kis kötet jobbnál jobb (vagy mondjuk inkább, brutálisnál brutálisabb) dolgokkal. Azért mindig kicsit szomorú, ha valaki a lepusztultsággal kapcsolatban ír olyan dolgokat, amikre ráismerek, hogy jé ez tényleg így van, meg hogy a mai napig is így van, sőt.

Összevissza csapongtam a kötetben, pedig így utólag végignézve van szerkesztési íve (a vége felé vannak a több szürreális elemet tartalmazó novellák), úgyhogy valószínűleg sorban lett volna érdemes.

Egy-két kitétel zavart, így visszagondolva már meg nem mondanám, mik; gondolkoztam a fél csillag levonáson, de így hogy meg se tudom mondani, hogy mik, nem igazán érzem jogosnak. Mindenesetre már ki is hoztam a könyvtárból a következőt…
        
Erre a kihívásra olvastam:
* Olvassunk Tar Sándort

>!
metahari
Tar Sándor: A 6714-es személy

Az igazi Magyarország ez. A vöröscsillagos éra töményen, pontosan. A történelemkönyvek megborzonghatnak és az életszag definíciója szintén előkerül. Ma sincsen egyébként más, csak az újságpapírok színesedtek meg és a tévében hangosabbak a hirdetések. Az a személyvonat minden reggel menetrendszerint elindul.
Személyes top10.

2 hozzászólás
>!
Eva62
Tar Sándor: A 6714-es személy

Szegények, nyomorultak, tanulatlanok. Munkásszállók lakói, ingázók. Az alkohol barátai. Szerencsétlenek.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_vonat

>!
Brenner
Tar Sándor: A 6714-es személy

A realista novellaírás etalonja, pontos látlelet egy országról. Szikár, feszes tökéletes.

>!
sztimi53 P
Tar Sándor: A 6714-es személy

Abszolút hitelesnek érzem, bár én nem éltem meg ezt a korszakot (csak a legvégét), valós emberek elbeszéléseiből, hallomásból jól ismerem. Csak ismételni tudom önmagam, leigázott újra, kedvenc ez a könyve is. Életképeket tárt elém, ahol éreztem az ízeket, szagokat, a bűzt a gyárban, hallottam a nótákat a vonaton, a neszeket a munkásszállón, és a tanyán is. Csillagok a köbön.

9 hozzászólás
>!
Avraham
Tar Sándor: A 6714-es személy

tetszett először azt hittem távol fog állni tőlem de végülis nem az utolsó novella pedig feltette a pontot az ire

>!
motyi11 P
Tar Sándor: A 6714-es személy

Kemény. És bár sok minden megváltozott azóta, ma is nagyon aktuális.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az a baj, hogy nem tudunk mi élni! Élni! Meg hát ha tudnánk is, hát hogyan?

27. oldal

>!
robinson P

… Hogy a munkásvonatoknak kellene a legtisztábbnak és legkényelmesebbnek lenni, azt én is aláírom, meg hogy szocializmus van, de ne kapjon a fejéhez majd, ha mást tapasztal, mint amit a kisdobos-eligazításon hallott,…

19. oldal

>!
robinson P

A város szürke, állapította meg P., hát persze, itt van a cementmű. Szürke, idegeb, kihalt, hideg és ellenséges.

6. oldal

>!
rekavojnics

Szegény feleségem is mindig mondta, Alfréd, maga nem tudja mi az elég. Soha nem evett egy falattal többet, soha nem ivott egy korttyal többet az én feleségem, mint amit kellett, aztán egyszer bevett negyven darab altatót, és meghalt. Most már sose tudom meg, miért hívott Alfrédnak, mikor én Gábor vagyok.

44. oldal, Téli történet - A 6714-es személy

>!
volna

„…Az a baj, hogy nem tudunk mi élni! Élni! Meg hát ha tudnánk is, hát hogyan? Hát hogyan, kérdem én!” "Ne ordíts, te hülye, így sose fogod megtudni!" „Mit érdekel engem! Nekem négy lovam volt! Négy! Most meg mi vagyok? A föld alatt, Pesten! Vakondok!” "Jól van már, ülj le, játszol, vagy nem?

A 6714-es személy 27. o. (Magvető, 1981)

>!
volna

Tulajdonképpen semmi baja, hallotta később az öregasszony hangját, csak nem akar már élni, a húgom például sokkal betegebb. Sokkal, de sokkal.

Téli történet 37. o. (Magvető, 1981)

>!
volna

Egy fiú rikító pulóverben gitározik, alig hallani, csak az éneke nyüszít fel olykor: „rossz helyen állnak a fák…”

A 6714-es személy 19. o. (Magvető, 1981)

>!
Diaval

„Annácska, maga főzte ezt a kávét, kiscsillag?” A nő ragyog. „Igen, mindig én főzöm…” "Fertelmes!"

57. oldal - Éjszakai műszak

>!
Diaval

„Bugyó, te hogy alszol nappal?” "Behunyt szemmel. Szóljon, ha valakinek jobb ötlete van."

66. oldal - Éjszakai műszak

>!
rekavojnics

A fiú Máriára gondolt, aki nemsokára át fog jönni a női szárnyból, és csak úgy árad róla a Camea szappan illata. A pulóveremet fenn hagyom, mondja majd, mert nincs mellem. És fenn fogja hagyni a pulóverjét, és úgy is nagyon lehet szeretni, hogy nincs melle.

94. oldal, A víztorony- A 6714-es személy


Hasonló könyvek címkék alapján

Balázs Anna: A bukott lány
Borbély Szilárd: Nincstelenek
Székely Csaba: Bányavidék
Dragomán György: A fehér király
Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan
Bíró Kriszta: Fiókregény
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója