Amit ​örökül kapsz 22 csillagozás

Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Emlékezz! Gyógyulj!
Vajon a tárgyak által megismerhető egy ember életútja?
Vajon az emlékek felidézése képes begyógyítani a régi sebeket?
Megoldást jelent-e a menekülés, ha közben utolér a múlt?
Sófalvi Réka gyógytornász a festői szépségű Dunakanyarban él a családjával. Hosszas vívódás után rászánja magát, hogy elhozza demenciában szenvedő édesapját a szülőföldjéről, Erdélyből. A döntését követően egymásra kölcsönösen kiható események sora veszi kezdetét. Kristóf, a fiatal versenysportoló motorcsónak-balesetet szenved és Réka végzi a rehabilitációját. Közben az édesapja múltjából felbukkan egy kulcsfontosságú tárgyi emlék, melynek rejtekéből újabbak látnak napvilágot.
Ahogy megelevenedik és szárnyat bont a múlt, úgy kel életre a család feldolgozandó, egyéni történelme…

>!
Szeléné, Dunavarsány, 2022
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150162959

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Sófalvi Réka


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Előttünk a múlt. A történelmi sebek, az emlékezés átka, és minden összetevője elsöprő erővel jelenik meg, amely nem ítélkezik, egyszerűn csak felkavar. Egy család életét látjuk, nehézségeit és boldog pillanatait, amelyben hangsúlyos szerepet kap a történetmesélés aktusa, ami összetartja és megőrzi a családi, tágabb értelemben a nemzeti hovatartozást is. Tapodi Brigitta családregényében, (amelyben a történelmet tragikus meseszerűvé alakítja az emlékezet) van valami egészen megfoghatatlan, ami miatt még a meg sem született érzelmi húrok is megpendülnek, ahol a tanyát vert érzések a lélek legmélyéig hatolnak, és ott elkerülhetetlenül katarzist váltanak ki a legkülönfélébb pillanatokban. Két nagyon erős szál köti össze a múltat a jelennel – a családi kötelék, és Erdély (megrázóan szomorú) múltjával való szembenézés. Mert (a főszereplőt) Rékát megrohanják az érzelmek, próbálja kordában tartani őket, de a múlt és a jelen néha annyira összemosódik, annyira hasonlítanak egymásra, hogy ő kénytelen merengni a régmúltban. Olyan mély tragédiák sorát emlegeti fel, hogy azok kibontása nem kis írói feladat. Más megvilágításba vonja a történelmet: a kitartást, a túlélés vágyát, valamint az életszeretetét. Az eredmény? Drámai. Megfejthetetlen, (de talán nem is kell megfejteni) hogy mivel képes erre. Annyi biztos, hogy a könyv hangulata, a szívhez szóló, csodálatos leírások, a magunkra, a kis falunkra, vagy épp az országunkra ismerés olyan szembesülésekre késztet minket, amiket nem lehet mély érzelmek nélkül elviselni. Az írónő zsenijének tulajdonítható, hogy pontosan érzi, az ilyen történetnek hogyan kell megszólalnia napjainkban ahhoz, hogy az olvasók a legteljesebb mértékben magukénak érezzék. Újra meg újra tudnak hatni, épp a személyességük miatt, és mert a sok-sok párhuzam mellett mégis van mindben valami egyedi. Az emberközeliség és az, ahogyan a történelem megelevenedik benne valamennyi alkotóelemével.

4 hozzászólás
K_Kata99 P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

„A diófát sosem magunknak ültetjük, hanem az unokáinknak!”

Tapodi Brigitta regényt olvasni számomra olyan varázslatos utazás, melyben a természet legyőzhetetlen ereje, a családi kötelék elszakíthatatlan mivolta, az emberi lélek kiismerhetetlen tájai és a történelem megmásíthatatlan lenyomatai alkotta egész által önmagunkhoz is közelebb kerülünk.
Erdély vagy Magyarország? Belenyugvás vagy küzdés? Emlékezés vagy felejtés? Menni vagy maradni? Sófalvi Réka egy mesés, hegyek ölelte erdélyi faluból származik, de a folyamatos vívódások, lelki megpróbáltatások hatására az anyaország megbízható, lehetőségeket kínáló hívására útnak indul. Az eltelt idő őt igazolja, szerető családjával a békét nyújtó Dunakanyarban él, és a hivatása egyben a szívügye is. De a múlt lezáratlan szálai alkotta gombolyag addig csavarodik, míg valaki ki nem bogozza azt. Nagyapa-gyermek-unoka, egy szövetség, híd a múlt és jövő között, reménysugár a jelen boldogságának megteremtésére. Kassák Lajos írta: „… azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban.” Réka élni, érezni, tanulni szeretne a múlt megértésével, elfogadásával, élményeinek a jelenbe való átörökítésével.
Tárgyak, családi ereklyék magával ragadó történetein keresztül tanulja meg, hogy a szabadságot választani sosem bűn, mert a föld örök és mindenkor visszavár. A családi örökség pedig sosem veszhet el, mert míg valakiben a kapcsolódás, az „olyanvagyokmintő” érzés, valakiben pedig a tapasztalatok és érzelmek által él tovább.
A könyv nemcsak a múlt és a jelen összekapcsolódásáról, de a természet építő erejéről, a családi tűzhely támogató és önzetlen melegéről, az első szerelem finom rezdüléseiről, a sorsközösségről, mely végérvényesen összeköt minden magyar embert és egyben az emlékekről is szól, melyek nélkül nem ugyanazok az emberek volnánk.
Az írónő bölcs, gyönyörű, szelíd gondolatait pedig útravalóul kapjuk, hogy arra a bizonyos múltat és jövőt összekötő hídra, ne csak Rékának, de nekünk is legyen bátorságunk rálépni. ♥

25 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Egy nagyon szeretetteljes családi kapcsolatról olvashatunk ebben a könyvben, finom és puha érzésekről és gondolatokról, melyek úgy burkolnak bennünket körbe, mint a könyvbéli édesanya, Kincső szép, színes kendője. Egymásra találásokról a szavak, történetek, tárgyak segítségével, az emlékezés fontosságáról és történelmi pillanatokról, eseményekről. Meglátjuk, hogyan változtatja meg, hogyan töri ketté egy család életét a történelem alakulása, amikor nem tehetnek, nem tudnak magukért tenni, csak csendesen makacsul lélekben lázadni és örökké hűek maradni az elveikhez.

Egy gyönyörűséges, szívhez szóló történet, melyben a szereplőkkel együtt emlékezünk mi is a saját szeretteinkre, a saját örökül kapott tárgyainkra és történeteinkre, miközben átéljük velük az adventi várakozást és az ünnep meghitt, csendes örömét. Érzelmek albuma, amelyben találunk mindenfélét, felemelő boldogságot, letaglózó, fájdalmas szomorúságot, kínzó hiányt és megelégedettséget, örömöt és békességet.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/12/tapodi-brigitta-amit-or…

4 hozzászólás
Mariann_ P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Éreztem, hogy kell nekem ez a könyv nem is csalódtam benne.
Nagyon sokat adott. Elsősorban azt tartom nagy erényének, hogy az emberi kapcsolatokat egy más oldalról mutatta, mint ahogy manapság megszoktuk. Nincs benne semmi lázadás, inkább az egymásra odafigyelésre helyezi a hangsúlyt. Gyönyörűen megírt sorok, simogatta a lelkemet.
Mellette az időskori demenciát is bemutatja egy másik szemszögből, sajnos én is végigéltem mindezt, csak dühöt váltott ki belőlem, hogy miért nem lehet méltóságteljesen befejezni az életet.
Itt, ebben a történetben éppen az emberi élet gyarlóságait próbálja elfogadtatni velünk az írónő ,és ez az, ami nagyon megérintett.
Ha előbb olvasom (nem lehetett volna, hiszen most jelent meg ) , sokat segített volna nekem is.
Néhány sor, ami nagyon-nagyon közel áll hozzám, de rengeteg idézetet lehetne kiemelni :
„A világ, ahol álmában csatangolt, csodahely lehetett, mert a szája sarkában a boldogság piciny mosolya futkározott. ” (így is lehet aludni )
„Szánalmas látványt nyújtott. Egy meggörbült, emlékezetében botladozó öregember, aki mégis méltósággal hangoztatja tisztának vélt emlékeit. ”
Nekem most úgy érzem, annyit adott, hogy az év könyve lett.
Köszönöm az írónőnek ezt a történetet.!
Sajnálom , hogy a Szárhegy öröksége számomra beszerezhetetlen, mert az eddig olvasott két könyv után azt gondolom, hogy hasonló nagy élményt nyújtana az elolvasása.

2 hozzászólás
Sippancs P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Az eddig megjelent három könyv közül egyértelműen ez az írónő legerősebb könyve. Tiszta, mély, érzelmekkel teli. Két kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor szökött könny a szemembe olvasás közben, vagy hogy hány oldalt jelöltem meg egy-egy idézetért. Bár érdekes volt a jelenben is lenni, leginkább tata fejezetei váltak a kedvenceimmé, egy letűnt kor és annak értékei, a maga egyszerűségével és bájával… a napokban egyre csak az járt a fejemben, hogy rohanó világunk mennyit veszít az Attila-korúak halálával!
Egy dolog volt csupán, ami számomra furán vette ki magát, mégpedig az, hogy nem tudtam beazonosítani, pontosan mikor játszódik a történet, így kénytelen voltam olyat tenni, amit szinte soha: hátralapoztam az utolsó oldalra – ahol ott volt a válasz. (Én inkább az első oldalak valamelyikén jelöltem volna.) A borító viszont kárpótolt eme bakiért, csodásan tükrözi a könyv lényegét.
Csak ismételni tudom magam: szeretnék még olvasni Tapodi Brigittától!

3 hozzászólás
V_rita P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Családregényt olvashattunk. Réka lelkére egy kis árnyék vetül édesapjával kapcsolatosan. Lelkét megnyitva azt tapasztalta egyedül nem tudja megoldani az édesapjával kapcsolatos érzelmeit. Padláson elpakolt édesapja ládájában édesanyja kendőjére talált rá. A kendő sok kis emléktárgyat őrzött szülei életéből. Édesapjával együtt az emléktárgyak által felidézett múlt fényt hozott a lelkébe. Együtt a múlt feldolgozásával és megismerésével a múlt, jelen és jövő összekapcsolódott.
A múltbéli képek ábrázolásának megszólaltatása nemcsak a titkot fejti meg, hanem a múlt és jelen összekapcsolása is egyben.

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe. „ Babits Mihály

Az írónő gyönyörűen ír a természet szépségéről, tisztaságáról, emberi kapcsolatokról és a múlt értékeiről. Sok minden rejlik benne, hogy szebben éljük az életünket. Egy gyöngyszem. Varázslatos olvasmány, szívből ajánlom.

4 hozzászólás
Kitabu_hu P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Tapodi Brigi neve számomra garancia egy jó történetre, immáron három regény és a novellái ismeretében ki merem jelenteni, hogy a rajongója vagyok.

Az a finomság, líraiság és egyedi mesélés amivel alkot, minden alkalommal elvarázsol, magába szippant, és ad valami olyat, ami örökre belém ivódik. Regényeiben megidéz egy-egy letűnt kort, melyet mesterien kapcsol össze a jelennel, hiszen pont ilyen az életünk: mindenki hordozza magában elei sorsát is. Generációról generációra hat ránk a közvetlen és a tágabb környezetünk, a kultúránk, a családi szokások, s mindez nem múlik el nyomtalanul, még ha néha nem is tűnik fel az a sok-sok kisebb és nagyobb lenyomat, amit ezek hagytak a lelkünkön, a személyiségünkön, az életünk alakulásán. Nem titok, sokszor leírtam már, hogy rajongok a történelmi regényekért, illetve a transzgenerációs családtörténetekért, nem csoda hát, hogy Brigi könyvei mindig megérintenek: pont ezt a kettőt elegyíti mesterien, igazi értéket képviselve. Azt hiszem nem lövök mellé nagyon, ha azt mondom, talán számára is az Amit örökül kapsz az eddigi legszemélyesebb elbeszélése, bennem legalábbis végig ez motoszkált, s ezáltal még intimebb, még szívhez szólóbb volt olvasni. Ezúton is nagyon köszönöm Brigi, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és lehetőséget kaptam megismerni Réka és a családja meséjét. ♥

https://www.kitabu.hu/menu/hungarikum/344-tapodi-brigit…

1 hozzászólás
Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Első olvasásom az írónőtől, ami után kíváncsi vagyok a többi regényére is *-*
Útkeresésről olvashatunk a történetben, ami összeköti a múltat, jelent, s még akár a jövőt is. Nagyon tetszettek a visszaemlékezős részek, Tata meséi, ami által megismerhettük a múlt történéseit, az apa-leány viszony alakulását. Nehéz élet és sors adatott Erdélyben a magyaroknak, de az ember értékeit senki és semmi el nem vehette, tartozhatott a szülőföld, a hon bárhová. Az idősebb generáció gyökerei eltéphetetlenek, míg az ifjúság minden eszközzel küzdött a „gúzsbakötés”, a szűkös lehetőségek ellen. Szívmelengető volt olvasni Tata és Kincső szeretetteljes szövetségéről, mély, tiszta és őszinte érzelmeiről, mely jellemezte őket veszteségeik ellenére is. Jó volt átélni, ahogy az emlékek segítségével Réka is elfogadott, megértett dolgokat, ahogy a felszínre törő érzelmeit megélte és átadta. Ebben nagy segítségére voltak fantasztikus gyermekei, akik ösztönösen kapcsolódtak nagyapjukhoz és támogató férje, aki szíve minden szeretetével ölelte őt körbe óvón, védelmezőn. Szívmelengető történet, mely lassan csordogál, mint egy kis patak és finoman, szelíden csiszolja medrét az emlékek bőséges folyamához. Léleksimogató, képszerű leírások tarkítják az írást, kitűnően ábrázol szavakkal a szerző *-*
Az olvasás kezdetekor a borítót nem nagyon tudtam hová tenni, de a végén nem győztem csodálni *-* Fantasztikus, hogy minden rajta van ezen a kis képen, amiről a történet szól … minden kis részlet jelképez valamit. Ha elolvassátok ezt a könyvet, ti is megértitek *-* Nagy gratuláció az ötletért és a kivitelezésért is!

>!
Szeléné, Dunavarsány, 2022
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150162959
3 hozzászólás
zia P>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Ha nagyon szigorú akarnék lenni, levonnék fél csillagot, mert nagyon sokáig zavart, hogy azt se tudtam hol vagyunk időben a történetben. Valamiért úgy tűnt, mintha most játszódna a cselekmény. Emiatt nekem jobb lett volna, ha a könyv utószava helyett már a legelején szerepel egy évszám.
Aztán valahol a 180.oldal környékén elengedtem ezt és inkább csak élveztem a könyvet, mert ez egy csodálatosan megírt könyv, tele gyönyörű mondatokkal. Él az egész. Ott voltam végig a szereplőkkel akár Erdélyben jártak, akár a Börzsönyben kirándultak. A szívemnek legkedvesebbek mégis azok a részek, amelyek a kilátásról írtak a Dunára. Bár egy másik szakaszát, de én is mindig nagyon szívesen szemlélem a Dunának, és mindig ezt érzem, amit a szerző mondatai oly nagyszerűen visszaadtak, sírni tudnék a gyönyörűségtől.
Számomra az egész könyvet ez jellemzi a legjobban. Sokszor sírni tudtam volna az olvasási élménytől, annyira szépen, igényesen van megírva.
És a borító?! Annyira meseszép, hogy muszáj néha csak úgy kézbe venni és megsimogatni.

5 hozzászólás
Könyvmoly1958>!
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Jól ismerem az írónő eddig megjelent könyveit és bevallom nagyon vártam már a beharangozott legújabb regényét,aminek már a címe is felcsigázott és amiből sejteni lehetett,hogy a családi kötelék,a család szerető ereje lesz a témája.
Szeretem az ilyen történeteket,kedvelem az írónő egyedi,sajátos stílusát.
A történet egyszerűen lenyűgözött,levett a lábamról,szinte egyszerre olvastam el az egész könyvet,mert vitt magával…
A történet,ami egy kendőbe burkolt élet emlékeit rejtette magában és szép lassan kibontva ismertetett meg a cselekménnyel és azzal,amit az ember élete során örökül kapott.
Nagyon megérintett a történet,előhozta az emlékeimet…mosolyogtam,könnyeztem és napokig a hatása alatt voltam.
Nemcsak a közelgő ünnep,a gyermekkor emlékei tették érzelgősebbé a napjaimat,hanem az írónő csodálatos regénye is,melyet sosem fogok elfelejteni és biztos vagyok benne,hogy néha-néha előveszem majd,emlékezni,újra átélni,azt. amit örökül kaptam…

Drága írónő,nagyon köszönöm ezt a gyönyörű könyvet,az élményt,az érzéseket,amit keltett bennem!
Nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe!!

Az idézet csupán egyike a történet mondanivalójának…
„- Ha egy tárgy eltörik,és összeragasztjuk a darabjait,akkor mi,magyarok azt mondjuk
rá,hogy szép,szép,de hiába a javítás,már sohasem lesz ugyanolyan,mint egykor volt.
Mert ami egyszer elrepedt,azon a hasíték nyoma örökre megmarad.”

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

mate55 P>!

Mondják, a tiszta gyermeki öröm olyan, mint az áradó fény, átragad azokra, akik nyitott szívvel fogadják.

66. oldal

2 hozzászólás
mate55 P>!

Mindig is a nők tartották össze a családokat, ők óhajtották a szeretet, ők hoztak gyógyírt, és oltották el a viták fellobbanó haragos tüzét, vagy épp szították fel a melegséget árasztó lángokat. Nők nélkül nincs család, nincs oltalom, ahogy nincs igazi otthon sem.

254. oldal

mate55 P>!

Hagyjátok meg a templomot és az iskolát! – […]
Hisz a templom és az iskola mindennek az alapköve.

196. oldal

mate55 P>!

Aki ismerte az apámat, mind úgy mesélte, hogy sosem találkozott korábban olyan emberrel, aki ennyire vágyott volna az életre.

(első mondat)

Bea_Könyvutca P>!

A diófát sosem magunknak ültetjük, hanem az unokáinknak!

113. oldal

mate55 P>!

Miért kell ahhoz magunkon nevetni, hogy el tudjuk viselni a megpróbáltatásokat?

252. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Élj, ahogy szeretnél, ahogy neked jó. De élj!

41. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Mindig is a nők tartották össze a családokat, ők óhajtották a szeretetet, ők hoztak gyógyírt, és oltották el a viták fellobbanó haragos tüzét, vagy épp szították fel a melegséget árasztó lángokat. Nők nélkül nincs család, nincs oltalom, ahogy nincs igazi otthon sem. Köréjük gyűlik az élet, és a nők magukban is hordozzák azt.

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők

Hasonló könyvek címkék alapján

Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Kristin Hannah: Fülemüle
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Fábián Janka: Emma évszázada
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Fábián Janka: Julie Könyvkuckója
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete
Jojo Moyes: Akit elhagytál