A ​hajtű 69 csillagozás

Tapodi Brigitta: A hajtű

„Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.
2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Historycum, Budapest, 2020
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816093
>!
Historycum, Budapest, 2019
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816093

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Christoph von Vogel · Csermely Nóra · Kövesi Levente · Stark Emma · Stark Richárd · Szász Erik

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton · Weimar


Kedvencelte 13

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

A hajtű egy igényesen megírt, lírai szépségű alkotás. Méltó helye lenne az iskolai kötelező olvasmányok között, nem csak kifinomult szóhasználata, hanem történetének finomsága miatt is.

4 hozzászólás
K_Kata99 P>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

„Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.”

Tapodi Brigitta Szárhegy öröksége című regényével már belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam, hogy a mesés erdélyi utazás után, hogyan von bűvkörébe a festői Balaton partján játszódó, évtizedeket felölelő történet.
A cselekmény két szálon fut, 1944-ben a Keszthelyen élő Csermely Nóra mindennapjaiba nyerünk bepillantást, aki ekkor még nem is sejti, hogy a küszöbön kopogtató háború nemcsak a pusztítás és rettegés, hanem valami egészen más ígéretét is magával hozza.
2005-ben Nóra unokáját, Stark Emmát ismerhetjük meg, aki igazi művészlélek, a festészet számára maga az önkifejezés. Keszthelyre való hazalátogatása során azonban szembesülnie kell azzal, hogy a múltat nem minden esetben hagyhatja maga mögött. A jelen minden egyes pillanatát pedig csak akkor élheti meg, ha engedi, hogy a múlt válaszokkal szolgáljon.
Életek fonódnak össze, sorsok, melyeknek egy-egy darabkáját magunkban hordozzuk, ami majd generációról generációra továbbszáll. Így öröklődik tovább a bábaság, mint hivatás, a művészet szeretete és a Balatonhoz való ragaszkodás szerepe a Stark családban. Éljenek bárhol, ez a darabka végérvényesen összeköti mindannyiukat.
A gyönyörű tájleírások végigrepítenek minket a lüktető, a kultúra fellegváraként említett Weimaron, a Balaton vizén ringó vitorlások képén át, a Festetics kastély titkos termein, míg végül a hadikórházként működtetett battyánpusztai kastély padlásszobájában az ígéret valósággá válik. A szépséges leírások meghatározó motívumokkal társulnak: ilyen a hajtű, amelyen a két hattyú lehet a rossz és a jó, a Balaton nyugodt és viharos arca, illetve az otthon és Weimar közti őrlődés jelképe. De ahogy a két hattyút is összeköti az ammonites, úgy az életben sem létezhet a rossz a jó nélkül, a Balaton két arcával együtt teljes és néha el kell hagynunk a szülőföldet, hogy tapasztaljunk, fejlődjünk.
Végig fenntartotta a figyelmem mindkét szál alakulása, így Emma útkeresése és a háborús időkben áldozatokat hozó Nóra sorsa is megérintett. Az írónő nagyon tapintatosan mutat rá arra, hogy a háborús idők nemcsak azt teszi próbára, aki elmegy, hanem azt is, aki marad.
Csodálatos történet, szívből ajánlom!

13 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Ha szeretitek a történelmi, a romantikus, az igényesen, szépen megírt, régmúltban és jelenben játszódó, némi titokzatosságot, rejtélyt tartalmazó történeteket, akkor ajánlom Tapodi Brigitta regényét.

Tökéletes nyári olvasmány, aminek nyáriságát az adja, hogy Keszthelyen, a Balaton partján indul a történet, csodás környezetben, kastélyok között és gyönyörű tájakon járhatunk, miközben a könyvet olvassuk.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/08/tapodi-brigitta-h…

Mariann_ P>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Valentin napi romantikus olvasásra választott könyvem.
Imádtam, imádtam, imádtam !
Még soha nem olvastam olyan könyvet, ami a környékünkön játszódik.
Pár településnyire lakom a helyszínektől.
Múlt és jelem.
1944 és 2005.
Festészet, szülésznők, különösen kedves nekem mindkettő.
Szeretem az ilyen történeteket.
Örülök, hogy a saját könyvem, nagy becsben fogom tartani.

1 hozzászólás
Csoszi >!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Nagyon szép stílusban megírt, lebilincselő történet, amelyben jó volt elmélyülni. A cselekmény két szálon fut: Nóra szála az 1940-es években, a világháború idején játszódik, míg Emmáé spoiler bő hatvan évvel később. Nekem a jelenben játszódó részek picit jobban tetszettek, mint a múlt eseményei. Izgalmas volt a nyomozás aspoiler festmény után, Emma élete külföldön spoiler, a munkája spoiler, kapcsolatának alakulása Erikkel és Anettel. A Balatonról és a környékéről, továbbá Keszthelyről pedig olyan csodásak a leírások, hogy kedvet kaptam felkeresni ezeket a helyeket. Remélem, hamarosan lesz is erre lehetőségem.

robinson P>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Összességében azért kellemes meglepetés volt számomra Tapodi Brigitta új regénye. Egy jó történet, igazi léleksimogató, könnyed kikapcsolódás lehet a női olvasóknak. Elég összetett alkotás, jól követhető, hiteles karakterekkel, sok romantikával és családi titkokkal. Azoknak ajánlom, akik kicsit ki akarnak szakadni ebből a világból.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/06/a-hajtu.html

ria_konyvei>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Ennek a könyvnek lelke van és rengeteg mondanivalója.

Nagyon tetszett ahogyan a múlt és a jelen szépen lassan összekapcsolódott.

Furcsa érzés volt belelátni egy német katona gondolataiba, pár oldal alatt azt vettem észre, hogy megkedveltem és drukkolok neki.

Átélni azt, ahogyan szembesülnek a családok, a férfiak azzal, hogy kötelességük a frontra vonulni valahogy megtörténté teszi az egészet.

Nagyon tetszett, hogy nem csak kitalált szereplők és események kaptak helyet a könyvben, de szépen bele volt építve rengeteg valós, megtörtént esemény, dolog, személy. Tetszett az is ahogyan a gyönyörű festészetet belevitte az írónő.

Fordulatos, érzelmekkel teli, valós, igazi és tartalmas könyv volt.

Nagyon tetszett az írónő írásmódja, ahogy a szavakkal játszott, ahogyan megfogalmazta a lírai mondatokat, ahogy használta a hasonlatokat és a tájleírásokat az valami csodálatos volt. Nagyon látszik a történeten, hogy sokat dolgozott vele és igazi tehetsége van az íráshoz.

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy gondolt rám és elolvashattam ezt a remek művet.
A jövőben remélem még olvashatok tőle.

Ajánló a blogomon: https://riakonyveikonyvesblog.blogspot.com/2020/03/tapo…

4 hozzászólás
Sippancs P>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Nagyon-nagyon jókor talált rám ez a történet. A II. virágháborús szál, Nóra élete és munkássága, a festmény körüli titokzatosság, a sokszor lírai fogalmazásmód mind-mind közel kerültek a szívemhez, félig somogyi lányként pedig a Balatonról, Keszthelyről és a környékéről olvasni, ráadásul ilyen stílusban, maga volt a mennyország. Olvasás közben szinte láttam magam előtt a tájat, a nyugodt és/vagy viharos Balatont, a zsalugáteres házakat, a borospincéket a régmúlt eszközökkel, és a számban éreztem a túrós csusza, a halleves vagy a balatoni bor hazai ízét.
Az egyetlen problémám a történettel az volt, hogy néha soknak éreztem a kitérőket – Fanni és a kislánya például csak töltelékként hatott –, ezt leszámítva azonban nagyon szerettem a könyvet.
Kedves írónő, írj még nekünk sok hasonlót!

2 hozzászólás
kratas P>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Választékos szókincs, lassan csordogáló történet, ami kellemes órákkal ajándékozott meg. Szeretnék még olvasni majd a szerzőtől, mert igazán remek munkát végzett és csak annyi problémám volt vele – ezért nem öt csillag –, hogy a szöveg több helyen nagyon darabos. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó mondatokat. Nyugodtan össze lehet fűzni. Hiszen több bekezdésben ez sikerült is. De így nekem nem volt elég gördülékeny a megfogalmazás, sajnálom, de legközelebb biztos jobb lesz.

1 hozzászólás
Könyves_polc>!
Tapodi Brigitta: A hajtű

Gyönyörűen megírt történet a jelen és a múlt összefonódásáról, melyeknek közös helyszíne a csodálatos Balaton, ahol szerelmek születtek és vesztek el. Megrendítően mély és érzelmes történet, melyben a háború nehézségei és következményei is jelen vannak. Az egész művet körüllengi a titokzatosság, a remény, a hit és végső soron helyet kap még a magány és az emberi esendőség érzete is.
Bővebben, itt: https://blankakonyvespolca.blogspot.com/2021/01/tapodi-…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

K_Kata99 P>!

Az ember nem hal meg, míg gondolnak rá…

109. oldal

K_Kata99 P>!

– Amit soha nem kapunk meg, azután örökké vágyakozunk.

274. oldal

ria_konyvei>!

Az élet azonos módon működik. Egyszer rombol, másszor épít.

89. oldal

2 hozzászólás
robinson P>!

Valójában mindannyian érző embernek születünk, akiben állandó vágy él a szépre, a jóra.

(első mondat)

K_Kata99 P>!

Mind egy utat tapostak, a túlélés ösvényét.

243. oldal

K_Kata99 P>!

Vogel felismerte, hogy mennyire fontos a jelenlét. A küzdelmes, szenvedések útján megérlelt jelenlét. Van, de még sincs, jön és megy. Ám, ami a kettő között zajlik, az a lényeges. Azt hívják életnek.

267. oldal

K_Kata99 P>!

Az ember sosem felejt, legfeljebb a józanész diktálta szükséges döntés végett többé nem öntözi, nem gondozza, nem ölelgeti lelkének régmúlt virágját. Ám annak gyökérzete az olykor esőáztatta, nedves földben erősen kapaszkodva tovább él. Ez a lélekdarabka néhanapján még felsír, ez a magyar vérünk.

132. oldal

K_Kata99 P>!

Ám, ha az otthonra gondolok, akkor máshol nem tudnám elképzelni az életemet, csak a Balaton közelében.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Balaton · Szász Erik
1 hozzászólás
K_Kata99 P>!

– A Führernek sosem lesz elég. Mindig több és több kell. Ilyen az emberi faj. Ilyenek vagyunk, mi emberek. Mindig lesz egy eszement lázadó, ezen vagy azon az oldalon. Végül teljesen mindegy, hogy melyik felén, ha elindítja a tébolyt.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kövesi Levente
K_Kata99 P>!

A Starkok mindig szerelemből házasodtak.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stark Richárd

Hasonló könyvek címkék alapján

Kate Morton: Az órásmester lánya
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Laura Barnett: Variációk egy párra
Jodi Taylor: Semmi lány
Colleen Hoover: Confess – Vallomás
Sam Wilberry: Flash
Bauer Barbara: A fényfestő
Jennifer Probst: Elhibázott házasság
William Somerset Maugham: Karácsony Párizsban