A ​hajtű 35 csillagozás

Tapodi Brigitta: A hajtű

„Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.
2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt… (tovább)

>!
Historycum, Budapest, 2019
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816093

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
klara_matravolgyi
Tapodi Brigitta: A hajtű

A hajtű egy igényesen megírt, lírai szépségű alkotás. Méltó helye lenne az iskolai kötelező olvasmányok között, nem csak kifinomult szóhasználata, hanem történetének finomsága miatt is.

4 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Tapodi Brigitta: A hajtű

Ha szeretitek a történelmi, a romantikus, az igényesen, szépen megírt, régmúltban és jelenben játszódó, némi titokzatosságot, rejtélyt tartalmazó történeteket, akkor ajánlom Tapodi Brigitta regényét.

Tökéletes nyári olvasmány, aminek nyáriságát az adja, hogy Keszthelyen, a Balaton partján indul a történet, csodás környezetben, kastélyok között és gyönyörű tájakon járhatunk, miközben a könyvet olvassuk.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/08/tapodi-brigitta-h…

>!
robinson P
Tapodi Brigitta: A hajtű

Összességében azért kellemes meglepetés volt számomra Tapodi Brigitta új regénye. Egy jó történet, igazi léleksimogató, könnyed kikapcsolódás lehet a női olvasóknak. Elég összetett alkotás, jól követhető, hiteles karakterekkel, sok romantikával és családi titkokkal. Azoknak ajánlom, akik kicsit ki akarnak szakadni ebből a világból.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/06/a-hajtu.html

>!
Sippancs P
Tapodi Brigitta: A hajtű

Nagyon-nagyon jókor talált rám ez a történet. A II. virágháborús szál, Nóra élete és munkássága, a festmény körüli titokzatosság, a sokszor lírai fogalmazásmód mind-mind közel kerültek a szívemhez, félig somogyi lányként pedig a Balatonról, Keszthelyről és a környékéről olvasni, ráadásul ilyen stílusban, maga volt a mennyország. Olvasás közben szinte láttam magam előtt a tájat, a nyugodt és/vagy viharos Balatont, a zsalugáteres házakat, a borospincéket a régmúlt eszközökkel, és a számban éreztem a túrós csusza, a halleves vagy a balatoni bor hazai ízét.
Az egyetlen problémám a történettel az volt, hogy néha soknak éreztem a kitérőket – Fanni és a kislánya például csak töltelékként hatott –, ezt leszámítva azonban nagyon szerettem a könyvet.
Kedves írónő, írj még nekünk sok hasonlót!

2 hozzászólás
>!
ria_konyvei 
Tapodi Brigitta: A hajtű

Ennek a könyvnek lelke van és rengeteg mondanivalója.

Nagyon tetszett ahogyan a múlt és a jelen szépen lassan összekapcsolódott.

Furcsa érzés volt belelátni egy német katona gondolataiba, pár oldal alatt azt vettem észre, hogy megkedveltem és drukkolok neki.

Átélni azt, ahogyan szembesülnek a családok, a férfiak azzal, hogy kötelességük a frontra vonulni valahogy megtörténté teszi az egészet.

Nagyon tetszett, hogy nem csak kitalált szereplők és események kaptak helyet a könyvben, de szépen bele volt építve rengeteg valós, megtörtént esemény, dolog, személy. Tetszett az is ahogyan a gyönyörű festészetet belevitte az írónő.

Fordulatos, érzelmekkel teli, valós, igazi és tartalmas könyv volt.

Nagyon tetszett az írónő írásmódja, ahogy a szavakkal játszott, ahogyan megfogalmazta a lírai mondatokat, ahogy használta a hasonlatokat és a tájleírásokat az valami csodálatos volt. Nagyon látszik a történeten, hogy sokat dolgozott vele és igazi tehetsége van az íráshoz.

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy gondolt rám és elolvashattam ezt a remek művet.
A jövőben remélem még olvashatok tőle.

Ajánló a blogomon: https://riakonyveikonyvesblog.blogspot.com/2020/03/tapo…

4 hozzászólás
>!
Vhrai P
Tapodi Brigitta: A hajtű

Nagyon rég fogtam a kezembe egy “klasszikus” történelmi romantikust. Tapodi Brigitta azonban igazán különleges történettel ajándékozott meg minket. Nagy jól használta a történelmi hátteret, hiteles bemutatást kapunk a korabeli körülményekről. Mindezt kiegészítik a gyönyörű tájleírások. Maga a történet nagy meglepetéseket nem okozott, de végig fenntartja az olvasó érdeklődését apróbb csavarokkal. Bátran ajánlom a történelmi romantika kedvelőinek, és azoknak, akik kedvelik az “életszagú” történeteket!

https://libellum.blog.hu/9999/12/31/tapodi_brigitta_a_hajtu

2 hozzászólás
>!
Oláh_Zita P
Tapodi Brigitta: A hajtű

Nem is értem, miért nem értékeltem ezt a könyvet, amikor nemes egyszerűséggel csodaszép.
A jelenben és a második világháború idején játszódó két idősík több ponton is egymásba kapcsolódik, de ez nem meglepő egy családregénynél.
Jó volt olvasni olyan emberekről, akik tele vannak szeretettel, mégis hibáznak, de gondolkodó emberek lévén tanulnak vagy legalábbis megpróbálnak tanulni hibáikból.
Tapodi Brigitta úgy mutatja be az élet szépségeit és nehézségeit, hogy az ember szíve minden szörnyűség ellenére is tud hinni a szépben és a jóban. Ez ennek a történetnek a csodája.

2 hozzászólás
>!
hel_99
Tapodi Brigitta: A hajtű

https://bookuniversee.blogspot.com/2020/03/tapodi-brigi…

Minden találkozás, minden ember hatással van ránk. Akár pozitívan, akár negatívan, de mindenképpen hatással vannak ránk ezek a találkozások. Én azt gondolom, hogy minden ember okkal kerül az életünkbe, hosszabb, rövidebb időre, vagy azért, hogy tanítson nekünk valamit, magunkról, az életről, az emberekről vagy azért, hogy mi tanítsunk neki valamit, de mindennek oka van. Lehet, hogy valaki, akit pár hete ismert sokkal több dolgot megmozgat és sokkal több érzelmet vált ki belőled, mint az, akit hosszú ideje ismersz. El kell fogadni, hogy nem mindenki azért jön az életünkbe, hogy ott is maradjon, sokaknak csak egy állomás vagyunk, amint megjött a busz, ami elviszi őket a következő helyre tovább is állnak, mintha mi sem történt volna, bennünk mégis rengeteg dolog változik.

A legjobban az tetszett, hogy olyan valóságosan és hihetően ábrázolta a környezetet, hogy ha becsuktam a szemem simán oda tudtam képzelni magam és ezáltal mind a múlt, mind a jelen történései lekötötték figyelmem és érdekelt, hogy hogyan alakul a két nő története. Ugyan voltak olyan részletek, amelyek nem feltétlenül voltak lényegesek a történet szempontjából, de összességében jól követhető, nagyon szép és érdekes történetet kaptunk. Ha valaki kedveli az igényesen megírt, erős női karaktereket felvonultató, több szálon futó cselekményű könyveket, akkor nagyon ajánlom!

2 hozzászólás
>!
Cetti94 P
Tapodi Brigitta: A hajtű

„Annak ellenére, hogy régen nem volt valami fényes viszonyom a történelemmel, sorra érnek a kellemes csalódások a történelmi témájú irodalmi művekkel kapcsolatban. Ugyanezt mondhatom el a romantikus vonalról is, ugyanis a romantikus kötetekkel könnyen ki lehet kergetni a világból. Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy pont egy történelmi romantikus regény lesz az egyik kedvenc kötetem, mielőtt még betölteném a negyedszázat, biztosan kiröhögöm. És pont azért van a világnak egy Tapodi Brigittája, hogy ezeket a régi dacos, zsánerek elleni lázadásaimat felrugdossa lépésről lépésre… akarom mondani, oldalról oldalra.”

„Ami miatt mindenképpen el szerettem volna olvasni, az a két idősíkon futó cselekmény. Mindig is vonzottak azok a sztorik, amik vagy váltott szemszögben vagy váltott idősíkon bontakoznak ki az olvasók előtt. A hajtű esetében az egyik szál 1944-ben játszódik, a másik pedig 2005-ben. Az idők közötti szakadék több generációt érint. 1944-ben Stark Nóra és férje, Richárd, valamint a lány gyermekkori barátja, Kövesi Levente kapja a főszerepet. Illetve rajtuk kívül a német őrnagy, Cristoph von Vogel sem éppen elhanyagolandó személy. A 2005-ös eseményekben pedig Stark Emma, Szász Erik és lánya, Anett szerepe jelentős. A két korszak közötti kapocsként jelen van Kövesi bácsi, illetve Vogel örököse is, akit az egyetlen kellemetlen szereplőként tartok számon a történetben.”

"A történet sűrűn váltakozik a múlt és a jelen eseményei között, ami a kevésbé alapos olvasókat próbára teheti. Én ezt nem éreztem különösebb kihívásnak olvasás közben, ugyanis a szerző pont úgy váltja ezeket az idősíkokat, hogy esélye sincs lankadni az olvasó figyelmének. Néha picit azért bosszankodtam a fejezetek vége miatt, mert szívesen időztem volna tovább vagy a múltban, vagy a jelenben. Persze mindenre sor került a maga idejében, így nem panaszkodom.

Amivel igazán megfogott a történet, az a művészi vonal, gondolok itt az alapot szolgáltató festményre, valamint Emma munkájára. Mint művészeti beállítottságú, és meserajongó, ezek kedvemre valók voltak, még kedvesebbé vált számomra a könyv. Különösen tetszett, hogy bár a történet valamennyire kikövetkeztethető, azért bőven tudott meglepetéseket okozni. Sok apró fordulatot fedezhet fel az olvasó, és bevallom, a végét sejtettem, azért egy picit mégis meglepett. A magam részéről pozitívum, hogy a romantika nem szirupos törménységgel van jelen, hanem csak finoman érzékelteti az olvasóval az érzelmeket.

Növeli a történet fényét Brigi stílusa, nagyszerűen bánik a szavakkal! A csodálatos tájleírásoknak köszönhetően mi magunk is ott lehetünk a fontos helyszíneken, a háború alatt érezzük a feszültséget, a kétségbeesettséget. A jelenben megcsap a Balaton hűs szellője. Együtt érzünk és lélegzünk a szereplőkkel, hol felnőttek vagyunk, hol pedig egy kíváncsi, és nagyon okos kislány szemével látjuk a világot. Kiemelhetném még a történelmi hitelességet, amelyben megmutatkozik az alapos kutatómunka, erről azonban jobb, ha az olvasó maga bizonyosodik meg. Megmutathatnám azt a bensőséges kapcsolatot, ami kialakul Emma és Anett között, vagy akár azokat a nyomokat, melyek elvezetnek a festményt körülölelő rejtély megoldásához, de akkor mégis mi maradna a leendő olvasóknak?"

Bővebben: https://szellemicsemegek.blog.hu/2019/07/22/_tapodi_bri…

>!
zsanna525
Tapodi Brigitta: A hajtű

Balaton környéki somogyiaknak ajánlott olvasmány!!Mintha otthon lettem volna:)Szeretem a több szálon futó történeteket,ez nagyon betalált!! Remélem még sok hasonló történet van az írónő tarsolyában!!!


Népszerű idézetek

>!
ria_konyvei

Az élet azonos módon működik. Egyszer rombol, másszor épít.

89. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson P

Valójában mindannyian érző embernek születünk, akiben állandó vágy él a szépre, a jóra.

(első mondat)

>!
ria_konyvei

Távolról szerette őt, sosem tolakodóan.

18. oldal

>!
ria_konyvei

– Ő egy magyar Bellatrix Lestrange…
– Nem mondod, hogy Harry Pottert nézel?! – hitetlenkedett.
– Nem nézem. Olvasom – húzta ki magát.

99. oldal

>!
ria_konyvei

Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít.

9. oldal

>!
Sippancs P

– A természet ellen nincs mit tenni. A lélek jön, ha úgy kívánja, háború ide vagy oda.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború · születés
>!
Bea_Könyvutca P

– Húzd el a firhangot, hadd süssön be a Nap!

109. oldal

>!
ria_konyvei

„A hattyú egy életre választ párt”, mesélte a nagyi, de mi van, ha sohasem? Ha sohasem történik meg?

71. oldal

>!
ria_konyvei

A szeretet és a gyűlölet közötti mezsgye olykor nagyon keskeny. Csupán egy hajszálvékony vonal választja el őket. Mégis törekednünk kell arra, hogy a vonal ne halványuljon el vagy ne távolítson el egymástól.

49. oldal

>!
ria_konyvei 

Erik belekortyolt a borba. Hagyta, hogy testét-lelkét átjárja az isteni nedű.
– Nos, hogy ízlik?
– Valóban más, mint a megszokott. Nyárra még jobb lesz, addigra teljesen beérik.
– Így remélem én is – somolygott a fiú. Értelmes vonásai közé elégedettség költözött.
– Van már neve? – érdeklődött Erik.
– Még nincs, igazából nem is gondolkodtam rajta – felelte meglepetten.
– Legyen a neve „déjavu”.
– Déjavu? – kérdezett vissza Attila.
– A lány, aki sok év után feltűnt az életemben ugyanilyen különleges és zamatos, mint ez a bor.
– Nyárra beérik?
– Remélem – kacsintott Erik.

224. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Eoin Dempsey: Fehér rózsa
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
María Dueñas: Öltések közt az idő
Paullina Simons: A bronzlovas
Fábián Janka: Emma fiai