„Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.”
Tapodi Brigitta Szárhegy öröksége című regényével már belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam, hogy a mesés erdélyi utazás után, hogyan von bűvkörébe a festői Balaton partján játszódó, évtizedeket felölelő történet.
A cselekmény két szálon fut, 1944-ben a Keszthelyen élő Csermely Nóra mindennapjaiba nyerünk bepillantást, aki ekkor még nem is sejti, hogy a küszöbön kopogtató háború nemcsak a pusztítás és rettegés, hanem valami egészen más ígéretét is magával hozza.
2005-ben Nóra unokáját, Stark Emmát ismerhetjük meg, aki igazi művészlélek, a festészet számára maga az önkifejezés. Keszthelyre való hazalátogatása során azonban szembesülnie kell azzal, hogy a múltat nem minden esetben hagyhatja maga mögött. A jelen minden egyes pillanatát pedig csak akkor élheti meg, ha engedi, hogy a múlt válaszokkal szolgáljon.
Életek fonódnak össze, sorsok, melyeknek egy-egy darabkáját magunkban hordozzuk, ami majd generációról generációra továbbszáll. Így öröklődik tovább a bábaság, mint hivatás, a művészet szeretete és a Balatonhoz való ragaszkodás szerepe a Stark családban. Éljenek bárhol, ez a darabka végérvényesen összeköti mindannyiukat.
A gyönyörű tájleírások végigrepítenek minket a lüktető, a kultúra fellegváraként említett Weimaron, a Balaton vizén ringó vitorlások képén át, a Festetics kastély titkos termein, míg végül a hadikórházként működtetett battyánpusztai kastély padlásszobájában az ígéret valósággá válik. A szépséges leírások meghatározó motívumokkal társulnak: ilyen a hajtű, amelyen a két hattyú lehet a rossz és a jó, a Balaton nyugodt és viharos arca, illetve az otthon és Weimar közti őrlődés jelképe. De ahogy a két hattyút is összeköti az ammonites, úgy az életben sem létezhet a rossz a jó nélkül, a Balaton két arcával együtt teljes és néha el kell hagynunk a szülőföldet, hogy tapasztaljunk, fejlődjünk.
Végig fenntartotta a figyelmem mindkét szál alakulása, így Emma útkeresése és a háborús időkben áldozatokat hozó Nóra sorsa is megérintett. Az írónő nagyon tapintatosan mutat rá arra, hogy a háborús idők nemcsak azt teszi próbára, aki elmegy, hanem azt is, aki marad.
Csodálatos történet, szívből ajánlom!
