Egy ilyen könyvben az kellene, legyen meg a fű, a paták nyomán repülő föld szaga, legyen ott az égbolt – ha fényeivel, ha esőjével. Párizsi eső, párizsi fények: hagyjuk ezeket a szép szamárságokat. Ez a könyv, azt hiszem, nem azért „egy másik párizsi regény”, mert Szomory, Hevesi, Hemingway és én nem tudom ki párizsi regényeihez képest más.
Szól valamiről, elég sok mindenről szól majd ez a könyv, de talán kirajzolódik belőle még egy másik regény is.
Raszternyak 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Ady Endre · Krúdy Gyula · Weöres Sándor
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
sophie ♥P>!
Áá, nem akartam én ezt a könyvet elolvasni! Csak beírtam valamit a keresőbe, kattintottam kettőt, és már kész is volt a baj: nem bírtam abbahagyni, csali vers volt az. Csevegős, rövid fejezetek közé volt ékelve, mind finom szálakkal „összeindázva”, közben rajzok, szokás szerint.
Párizsról van szó különben, de nem úgy. A viszonyulás a lényeg, múltból és régmúltból felvillanó emlékek, úgyhogy az összkép meglehetősen „raszteros”, a hézagok pedig mindenféle odaillő és oda nem illő dolgokkal vannak kitömködve. Tandori Párizsa főleg irodalmi természetesen. És festészeti. De vannak más dolgok is, utcák, szállodák, lóversenyek, különböző fájdalomféleségek, evés-ivás, satöbbi. Meg egy wc-ülőke. És madarak,ugye.
Regénynek mondják, jó, legyen. De akkor az író maga a főhős. A cselekmény pedig az, hogy a 62 éves Mester nekiáll, hogy összefoglalja, elmesélje, érzékeltesse, ami egy várossal kapcsolatban őbenne van. Őbenne, és azokban, akiket ismer. Az ilyesfajta sztorizgatás a kocsmaasztal mellett kellemesebb lenne, nyilván, de így sem rossz.
FORTUNATA>!
Párizsban járni Tandorival, fogadni a lovin, festményeket nézegetni és irodalmi művekről „beszélgetni”….
„Látni” őt, amint ül a budapesti otthonában, ír Egy másik párizsi regényt, az egyik -ugye- Szomory Dezsőé, miközben az egyik kis védence véresre csipkedi a karját, különleges, szinte interaktív élmény volt.
FICTION OR NON FICTION?
Részletgazdag útleírása, olvasmányélményei, versei, rajzai, gondolatai, érzései, verebei, egyedi látásmódja
„Igen, hogy a sok raszterpont-egymásmellettiségben ez itt egy nyak, ez egy fej, ez egy pálya, ez egy összkép(?).”
most már kicsit az enyém is. Így, elsőre.
Mert folytatni fogom. Mert elképesztően jól mesél.
Népszerű idézetek
sophie ♥P>!
Van Gogh kávéházterasza
Kell ilyen túl szépen is néha
egy ilyen utca, mint ez a kávéházteraszos;
bár a ponyva iszonyúan sárga,
és a fal meg pár ajtókeret koszos;
az ég külön szakadék-életet él,
de azért kávéház-csillagos.
Mi az a zöldes fény ott jobbra egy ablak
meg egy ajtó mögött: bolt lenne?
könyvesbolt, és valaki, aki mindjárt
leül itt a teraszon, áll benne?
áll benne, így, mert mintha üres kocka
lenne a bolt, s valaki kijönne.
Átvágna a kövezethullámzás
máris kávéház-fényein;
helyet foglalhatna a falnál, a köveken,
a dobogón álló asztaloknál, kedve szerint;
és ha már járt volna itt, egyszerűen
erre a teraszra ülne ki megint.
Egy ág lóg be zölden ugyancsak jobbról,
és a sárga ponyva fölött csend van;
manzárdablak-csend, de még barnás
fények látszanak néhány ablakban;
járókelők jönnek, vagy csak elhaladnak
a terasz előtt, párosan, magányosan.
Talán vett volna egy könyvet,
aki az egyik asztalhoz ül;
talán kiszámította, hogy itt
egy ez-meg-az mennyibe kerül;
talán holnap továbbutazik,
és választ egy széket búcsúhelyül.
A terasz nem ismer ilyen érzelmeket,
de alkalmasan használható;
a ponyva túlsó fényeit
földközellé dolgozza át a dobogó;
és vajon ki szélsőségesebb, egy
ittlakó, vagy egy továbbutazó.
A sötét házak nem adnak választ,
mert ilyet senki se kérdez tőlük;
a megszemélyesítés felesleges,
csak épp a feleslegesből győzzük;
aki itt ül, senkit se ismer,
nem kell bujkálnia előlük.
Jó lenne lefeküdni, holnap
majd érezni fogja, és mégse mozdul;
mert a személytelenítés is minek,
hogy aki itt ül, itt marad teraszostul;
eltelnek a nappalok és az esték,
átlógnak egymásba jól vagy rosszul.
Kellene még inni valamit,
de minek kellene inni még-már;
ha most olyasmi gondolható,
hogy jó annak, aki itt csak sétál;
nem „Van-Gogh-Teraszára-Ül”-e,
aki maradna ott, ahonnét odébbáll –?
41. oldal
sophie ♥P>!
Sem az nincs, hogy két pohár megártana nekem, sem az, hogy krúdys, adys adagokat bírnék (akár egyszer-egyszer is) „elpusztítani”. De valahogy 1992-re, főleg sok németországi út során a sok sörtől, igencsak meghíztam, szokásos 70-valahány kilóm helyett 90 körül jártam. És összevissza ittam mindent. Vodkát, sört, bort, szilvát. Nem tudom, hova vezetett volna ez. Nem is kell tudnom, mert „nem vezetett”.
35. oldal
FORTUNATA>!
Érdekes, újabban milyen nehezen találod meg mindig az Utolsó látogatás elején -közepén?- azt a kis részt, melyben a főszereplőnek megvallja a barátja (egy zűrös fickó, iszákos, de nagy játékmedvebolond), hogy ő mindig elás valamit, képzeletben, hogy ha nagyon szerencsétlen, nyomorult, szegény és öreg lesz, előkotorja, legyen mégis valamije, Na mindegy.
| → |
|---|
sophie ♥P>!
Seurat: Külváros
A kihamvadó lila-kék ég
téglafala előtt a házak
már ellenanyag termelését
kezdik e képen, formaságnak
tüntetik fel színük fehérét,
háttérül egy rigó dalának,
mely unott-formán happogatva
csőrét, tyül-tyol az alkonyatba.
Mintha ritka alakú teknőt
formálna az egyik fehér folt,
trapéz-szerűt, derékszögellőt
egy-félen, de balról a két, volt
micsoda is, sakktábla megtört
sarkát idézi, s mintha lé folyt
volna e teknőzetbe, mélyebb
kék-lila válfaja az égnek.
Merevedő egek, kövekből
képlékenyült ég-állagúság,
és a rigó-tyül-tyol, mely ebből
unott-formán ki-folyosóját
formálgatja, és a teret föl-
tárnázva így, a hallgatóság
számára mégse ad egyébről
hírt, mint a rigók énekéről.
A láthatón a láthatatlan
így, vagyis hogy is, jut teréhez,
s olyan ez, mint ha egy lakatlan
ház a hajléktalannal érez,
olyan, azaz milyen is? Abban
a folyosóban messze érhetsz,
mert mindegyre körébed omlik,
ha a hang némul egy rigónyit.
Így lakni lenne jó akárhol,
így jutni bárhonnét hová is,
így, hogy ha-mint, senki se másol,
csak úgy van egy füttynyire más is,
én ezt Seurat külvárosától
alig ellestem, már tovább is
adom, mintha beomlana
ez itt, mint a rigó dala:
Mint legképlékenyebbjeink,
a szinte képzelt légi lények-
ből szálló Láthatatlan int,
mintha ők, s kik ők, intenének,
s mire intenének? Megint
eddig jut csak valami ének,
megint ki nem derül, miért szólt,
és kevesebb, mint amiért volt.
109. oldal
sophie ♥P>!
Ám a legszebb, szinte konyhaáldásnak kirakható a falra, a levegő falára, bárhol járunk, ez: egy riporter faggatta egyszer, hogyan érte el ezt a nagy lecsupasztottságot, lényegiséget (a műveiben). Mire Wols: „Khmm”; mire a riporter: „ugye, elhagyott mindig mindent, ami fölösleges volt, és így…” Wols (a levegő falára): „NEKEM MINDIG MINDEN FÖLÖSLEGES VOLT.”
145. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bánki Éva: Telihold Velencében 93% ·
Összehasonlítás - Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán? 92% ·
Összehasonlítás - Mátyás Mónika: Pataki Sára naplója 91% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Messiások 80% ·
Összehasonlítás - Csoóri Sándor: Kubai napló ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 95% ·
Összehasonlítás - Oravecz Imre: Ondrok gödre 94% ·
Összehasonlítás