Mint ​egy elutazás 0 csillagozás

Tandori Dezső: Mint egy elutazás

Tandori Dezső hat színművet tesz közzé ebben a könyvben. Az 1978 és 1980 között keletkezett öt darab voltaképpen egyetlen, közös konfliktusú művé szerveződik, melyben az irodalmi forma és az élet megélésének természete közötti ellentétet tárja fel lírai megrendültséggel az író; az élmény igazságának elmásmilyenülését és az abból fakadó szomorúságot és tragikumot – ez élmény elmúlását és „elvesztését” a kifejezésben. Tandori Dezső ugyanis ahhoz a belátáshoz jut el, miszerint az egyszeri alakulás és a végleges forma között nincs kiegyezés; elér arra a pontra, ahol nem kielégítő többé a hibátlan termék, a jó minőség, a kifejezőerő, amikor túlságosan szembekerül egymással az, amiről állítólag beszélünk, és az, ami ezt állítólag kifejezi. És hogy ez miért van így, miért olyan nehéz megteremteni a közlés valóságát vagy organizmusát, arra próbál – a szó Tandori-értelmében „próbál” – ez a zaklatott és fájdalmas színműköltészet magyarázatot találni.

>!
Magvető, Budapest, 1981
412 oldal · ISBN: 9632715284

Enciklopédia 4


Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

melanzskólia>!

Ezer közül egy
veszendő verébfióka menekül meg
így:
hogy ők találják meg éppen,
ők vagy mások, akik
hasonlóképpen csinálják aztán,
és tízezerből talán
egy sem jut
olyan szerencsés sorsra, hogy
itt élhessen náluk,
és így vegyék körül,
mint a két ittmaradót.
Ezer közül egy, és vajon
hány közül voltam én
az a bizonyos, aki
mindezt elmondhatja magáról,
ezt a változatot,
vagy hasonlót,
és van-e ok panaszra, van-e
értelme a panasznak, van-e olyan pont,
ahonnét a dolgok zűrzavara
tekinthető, ahonnét
egy szakasz kijelölhető, amelyet aztán
bármiféleképpen is megítélünk.
Talán nincs. Jól felöltözöm majd,
ő benne lesz a dobozban,
és azt gondolom: ilyen hatalmas vagyok,
teljhatalommal vagyok felruházva, azt
gondolom: ő
van ebben a dobozban, ez a madár: ez ő, aki
valamikor rendelkezett velem, de
most én rendelkezem
vele, megbízásból csupán, de föltétlenül,
így viszem
a dobozban, arcom
a megszólalásig hasonlít majd
az ő arcára,
hanem az öltözetem
éppúgy merőben idegen lesz neki,
ha a doboz fedelét felnyitom,
mint az a világ, amelyik hirtelen
körülveszi. Megteszek minden
szükséges óvintézkedést, jó
helyet választok ki, ahol
sok veréb van, egy csapatot
kölessel és száraz, olajos morzsákkal
odacsalogatok, hogy mintegy
közéjük ereszthessem ki, hogy
magukkal ragadják. Ez lenne
a legjobb megoldás, de
erre csekély a remény, valószínűbb, hogy
dobálni kell majd, ha
utánam jönne, amikor lelépnék,
színes kendőkkel és kabátommal
lengetve kell ijesztgetnem,
és még így is jön és jön és jön,
nem akar kiszakadni a világomból,
nem akar elveszíteni engem,
nem akar mást, mint ami eddig volt, bár
ez a pár hét
igazán legalább olyan idegenül kezdődött, mint
az úgynevezett természetes világ,
amelyből szelíden hoztam el,
ahová erőszakkal kergetem vissza,
mert nincs számára hely,
nincs még egy szoba,
nincs annyi idő,
nem lehet még és még és még és még és még
madarakat költöztetni a lakásba,
nem lehet, Buckingham, értsd meg, lezárult
egy korszak,
nekem fog a legjobban fájni, bár
főleg az, hogy talán nem felejtesz el,
és mindenkihez odamégy, és én leszek neked az,
az leszek neked én, az lesz
a veszted, amelyről ugyanúgy nem tudok már,
mintha sose találkoztunk volna,
és mintha mégis
magamból veszítenék el valamit
örökre, ahogy azzal a hamisan írt
levéllel, a körülmények vélt
kényszerének engedelmeskedve, mert
a körülmények kényszere mindig csak vélt kényszer,
bizonyíthatatlan, honnét kezdődnek
valóban életre-halálra ezek a dolgok,
de valahol meg kell vonni a határt,
valahol meg kell határozni, mit igen, mit nem,
valahonnét számítani kell a hajnalt,
ahogy piszokszínű lesz tőle az ég,
és ezt nevezzük majd világosságnak,
és akkor az is.

287-289.

Kapcsolódó szócikkek: arc · kényszer · madár · veréb

Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Molnár Ferenc: Színművek
Gárdonyi Géza: Fehér Anna
Spiró György: Honderű
Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok
Molnár Ferenc: Az ördög
Szigligeti Ede – Csiky Gergely: Liliomfi / Buborékok
Molnár Ferenc: A testőr
Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára
Szabó Magda: Az a szép, fényes nap