A költő medvéi: mackók a játékboltból, bazártrafikból, áruházból, mackók a desszertesdoboz fedeléről, üvegmackók, de talán még képzeletbeli mackók is. Vegyes társaság, de mégis igaz jóbarátok, társak. Lehet velük beszélgetni, ki lehet találni, mire gondolnak, mit néznek, látnak, mire vágynak, mi az, amire a nagyokat intik. Pirongatni, korholni lehet őket, rájöhettünk apró cseleikre, úgy tehetünk, mintha…
Lehet velük játszani, de ők is játszanak velünk.
Egy szó, mint száz; nagyon fontos, hogy a versekből megtudhatunk mindent, „amit a játékmackókról tudni kell”. De talán még többet is ennél, mert ezekben a medvékben emberi érzések élnek, mosoly és könny csillog a szemükben, emlék, részvét, szeretet bujkál bolyhos testükben.
Medvék minden mennyiségben 44 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1977
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Most olvassa 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Nekem nagyon tetszettek ezek a medvés versek, annál is inkább, mert én is nagy medvegyűjtő voltam egykor. Ahogy megelevenedtek ezek a macik a szemem előtt, mindenféle helyzetekben, diskuráltak, filmet forgattak, tévét néztek, kocogtak, nagyon el is szégyelltem magam, hogy az én medvéim bizony zsákokban laknak most, de még ez sem akadályozza meg őket abban, hogy a nagy medvelelkükkel szeressenek engem. Mert ők ilyenek, bizony. :)
Ezenkívül pedig szerintem egyik-másik versnek felnőtteknek szóló, mögöttes tartalma is van. Hmm, a mackók okosak és gondolkodnak.
Http://konyvutca.blogspot.hu/2016/04/verses-meses-konyvek.html
Nos, azt szögezzük le, hogy ezek nem gyerekversek. Agócs Írisz cuki rajzaival sem (habár nekem az eredeti 77-es kiadás van meg más rajzokkal). A kiadó 4-99 éves korosztálynak ajánlja, az Alexandra besorolta nemes egyszerűséggel a 4-8 éves kategóriába. Megnézném én azt a 8 évest, aki érti ezeket a verseket. Néha én sem. De sebaj, akik ajándékba megveszik úgysem olvasnak bele, nem jutnak tovább a színes cukorságon. ’77-ben jelent meg először, az azért nem volt olyan cuki valóság. Na jó, cukor volt, de pl. banán…
Tandori szabadságon, olyanok ezek a versek. Egy részük amolyan kis életkép otthonról, medvetársaságban, mások meg próbálnak valamit megfogalmazni virág- (medve) nyelven, ahogy az már a kádárizmus alatt dívott. A „Más”-maci című verset szerintem nem kell magyarázni, akkoriban nem volt jó másnak lenni )most sem(. Vagy ott van A mackó mind kiváncsi című vers. Nem tudjuk, mire gondolt a költő, de egy kettéosztott világ képe dereng fel a versből. És még megemlítem a Megkönnyebbülés és a Nehéz dolgok című verseket, amik az írói lét nehézségeiről szólnak.
És érdekességképp még megjegyezném, hogy a bevezető-féle végén ott egy smile, 1977-ből! Meg lehet nézni, a linkek alatt ott az egész kötet ebookban.
A medvék, a macik barátja vagyok, mindig nagyon szerettem őket és úgy tűnik, ebben hasonlítunk Tandorival. Sokfélék, nagyon „emberiek” a medvéi, jópofák, kedvesek, szellemesek. A mackó mind kíváncsi , az őskereső, koalataláló Az ősök és a még ősebbek, A mackóról, aki nem hasbeszélő mackó volt és a mindennapi élet történetei a mackókról Tandori versikéiben. Az én kötetem 1977-ben jelent meg, jobban szeretném, ha a Réber László vagy az Agócs Irisz által illusztrált lenne meg, de Hegedűs István rajzai sem rosszak.
Tandori medveversei hangulat-költemények, vagy ismerős élethelyzeteket írnak le az olvasójuknak, vagy nagyon távolit.
Viszont Agócs Írisz rajzai annyira cukorfalatok, imádnivalóak, részletgazdagok és látszódik, hogy szeretettel, gondosan készültek.
A medvék iránti imádatom miatt esett a választásom erre a kötetre. Tandori Dezső most sem okozott csalódást. Egyik vers sem volt az a „hű, de hosszú”, ami azért jó, mert így legalább egyiknél sem vesztettem el a fonalat. (Nem úgy, mint a múltkor.) Bár ezek között is volt olyan, ami nagyon tetszett, és olyan is, ami kevésbé.
Olvastam véleményt, ilyet is, olyat is,
ezektől jobb verset, írtam már magam is.
Nagy Mackó-Medve-Maci – imádó vagyok, jöhetnek a bundások minden mennyiségben hozzám.
A könyvről alkotott elég szélsőséges vélemények felkeltették érdeklődésemet, de valahogy sejtettem előre, hogy nem lesz egyszerű a dolog.
Elővettem hát, és nagy lelkesen hozzákezdtem, mellétéve amúgy is mindig kéznél lévő játékos énemet, hozzá még eredeti szakmámat is.
Aztán hamar kezdtem kiborulni, már a bevezető versikétől.
A Ha című egész kedveskére sikeredett, de a végéig tartó folyamatos hullámzásom után – még jó, hogy nem lettem tengerimedve-beteg – a pálma akkor is az Így lett a sakk fejére került.
Elég sok versnél azt tapasztaltam, hogy aranyosan indult, már kezdtem volna ringatózni a rímek dallamától, amikor mintha skizofrén nagymama közbelépett volna, homlokegyenest másról, másfajta rímekkel szólt.
Komolyan, mintha egy kicsit problémás lelkületű, beteges szemléletű, és bármily sok más idegi eredetű gonddal küszködő, félig sem sikerült, néhány éves pálcikaemberke írta volna. Ugye elég finoman fogalmaztam?
Pedig én úgy akartam szeretni, de már nevetni sem volt kedvem, gyatra, halványka mosolyocska sikeredett csak néha, de lehet az is csak azért, mert gyorsan közeledett a vége.
Sajnálom.
Azt a gyereket is, aki a kezébe kapja.
A versek annyira nem. De én ilyen aranyosan illusztrált könyvet még soha nem láttam. Olyan édiii, hogy mindjárt belehalok. Na. :)
Népszerű idézetek
gyorsan idecsusszantok egy
BEVEZETŐ-t: CSAK NAGYOKNAK
Ugye vannak neked is medvéid?
Úgy értem: játszol néha?
Avagy az van csak, ami elmélyít,
S ami kárpótlásul elszédít?
Csak komoly vagy? csak léha?
Úgy értem: ha nagyon fontos vagy,
Akad-e valaki, aki rád szól:
„Te főkolompos, lompos Nagy,
Mondd, ugye csak rosszul játszol? ”
10-11. oldal
Épp
Most 36 éves vagyok:
A medvékről épp tudhatok.
Ha kevesebbet tudnék.
Nyugtalanabbul aludnék.
Ha ennél többet tudnék,
Alighanem hazudnék.
Az asztal
Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj:
Reggelre se lett meg az asztal.
„Hova lett a jó kis asztalom!”
– És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik – s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
„Legyen újra tegnap este.
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.”
A hasbeszélő mackóknak
Született egy fura csemetéje.
Ez a bocs még azt se mondta: „Bocs!”
A nagyok lábára lépve.
De ez még hagyján; más volt itt,
Amitől a család megrebbent:
Hogy: bárhogy nyomkodták a hasát,
Ez a mackó meg sem nyekkent.
Több medvedoktor megnézte,
És mind azt mondta: „Félő…”
S a szülők jól érthették: Ez a bocs
Nemigen lesz hasbeszélő.
Így is lett. S múlt a medve-idő,
A bocsból nagy mackó vált.
De egyszer sem nyikkant a hasa,
Akárki akármit próbált.
Aztán… született egy gazdája.
Az nem erőltette a dolgot.
A medve szemébe nézett,
Látott két üveggombot,
De alattuk – el se hinnétek! –
Apró képmagnó forgott!
És akkor a mackó megszólalt:
„Ha tudnád… erre vártam!
Az első vagy, aki nem nyekteti
A hasam meg a hátam.
És egyet kérnék még tőled:
Hagyd, hogy soha-soha ne beszéljek;
Használj hűséges néződnek,
Nekem az a dolgom, hogy nézzek;
Mert látod, örökre megőrződnek
A szememben a képek.”
A mackóról, aki nem hasbeszélő mackó volt
Kötélhúzás
Írok… Betűk, sorok, lapok…
Írnom kell ezt a könyvet.
Látom, ti már elaludtatok.
Hát melyikünknek könnyebb?
Sokféle kismackó van itt:
Az egyikük hazája trafik,
Kettőé üvegfúvóműhely,
És mindé csupa nagyszerű hely!
Kül- s belföld, nyomda, játékbolt…
És egy sincs, aki már másé volt.
Habár ezt is ki tudja?
Melyik játékmedvéje
Emlékezik egy fiúra,
Aki annyit, annyit nézte
Még akkor, a boltkirakatban –
Ez kinyomozhatatlan.
Ami kinyomozhatatlan
Egy bizonyos Alacsony Maci
Él egy bizonyos Alacsony Maci,
Milyen alacsony, senki se látta.
Ezért hát senki nem is hiszi,
Hogy én vagyok a barátja.
Holott ez így van bármikor!
Ha a Vásárban járkálunk,
A Kedvezményes Téli Szatyor
Nem nálam van, hanem nálunk.
S az ismerőseink! Vakok?
Miért nem veszik észre,
Hogy valakivel már vagyok?
Mind örökké beszélne.
Ha ezen idegeskedem,
Alacsony mindig nyugtat:
„Te nem szivesen jönnél velem
Ahol csak rólam tudnak?
De ha úgy érzed: rajzolj képet,
Álljunk ott egymás mellett:
Én, ahogy épp képzellek Téged,
És Te, ahogy én képzellek.”
Hát… ezt még csak elképzelem;
De hogy ő engem hogy képzel?…
Így – alacsonyan és hirtelen –
Adós maradok a képpel.
23
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tóth Krisztina: A londoni mackók 81% ·
Összehasonlítás - Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát? 92% ·
Összehasonlítás - Zelk Zoltán: Száll az erdő 93% ·
Összehasonlítás - Kormos István: Vackor az első bében / Vackor világot lát 92% ·
Összehasonlítás - Szentmihályi Szabó Péter: Tíz kicsi mackó ·
Összehasonlítás - Osvát Erzsébet: Az álomszuszék medvebocs 92% ·
Összehasonlítás - Juhász Magda: Bocsok, őzek, mókusok ·
Összehasonlítás - Nyulász Péter: Medvers 86% ·
Összehasonlítás - Hajnal Anna: A náthás medve 83% ·
Összehasonlítás - Juhász Magda: Macivonat ·
Összehasonlítás