Szimbolikus ​formák a folklórban 0 csillagozás

Tánczos Vilmos: Szimbolikus formák a folklórban

A szimbolikus formák, amelyekről ez a könyv beszél, az emberi képzelet egyetemes univerzáléi, természetes tehát, hogy nemcsak az úgynevezett hagyományos folklórban és nemcsak a magyar népi kultúrában lelhetjük fel őket, hanem más népi kultúrákban is, továbbá megjelennek a vizualitáshoz és az elektronikus médiához kapcsolódó tömegkultúrában is, nem is szólva arról, hogy ugyanez a képi nyelv jelen van a vallásokban, az irodalomban, a különböző vizuális művészetekben és a nap mint nap használt nyelvi kifejezésekben is. A mai, élőkultúra sajátossága, hogy a régi és az új szimbolikus kódok keveredését, sőt olykor szerves ötvöződését mutatja. A kötet gazdagon illusztrálva mutatja be ezt a nem szokványos témakört.

>!
Kairosz, Budapest, 2007
490 oldal · ISBN: 9789636620394

Enciklopédia 6


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

>!
déli_báb IP

Az indoeurópai nyelvekben használatos „karnevál” szó a 'szekér' + 'hajó' jelentésű latin carrus navalis származéka. A carrus navalis a latinitásban eredetileg egy allegorikus szekér volt, a termékenység és az óév halálának, káoszba hullásának szimbóluma, ugyanakkor a megújuló mitikus idő dramatizált jelképe. Az olasz carne vale (jelentése: 'megválás a hústól') szóból való származtatása hibás, népetimológia.
A Karnevál etnológiai értelemben nem más, mint a káoszhoz való visszatérés, az intézményesített zűrzavar.

117-118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karnevál
1 hozzászólás
>!
déli_báb IP

Az idegen, messziről jött ember mindig gyanús, mert nem tudni, hogy mi vagy ki lakik benne. Sőt az idegen voltaképpen maga az ördög, mert a megszentelt kozmoszon kívüli térből származik, onnan, ahonnan az ördög is. Ezért a középkorban az idegenből jött, ismeretlen embert a település határán kívül vagy a két település határán, az ún. „senkiföldjén” temették el, hogy az esetleges benne lakozó démon ne kerülhessen be a temető megszentelt terébe, sőt még a faluhatárba se, és így ne árthasson a közösségnek.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idegen
>!
déli_báb IP

Az európai népek folklórjában a Sárkány alapfunkciója, hogy katasztrofális esőzéseket okoz, farka mozgásával szélviharokat és forgószeleket támaszt. A magyar hiedelemvilágban ugyancsak a kozmikus időjárás-jelenségek démona, mindenekelőtt vihardémon. Vízi jellegére utal az a hiedelem, miszerint a viharsárkány halból lesz: a harcsa vagy a csuka, ha nem lát embert hét esztendeig, sárkánnyá változik.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sárkány
2 hozzászólás
>!
déli_báb IP

A felkelő Nap nem csak szimbóluma az istenségnek, hanem ő maga az istenség, ezért a gyimesi csángók pap hiányában a nyelvük alá „fehér magyarófalapit” téve a felkelő Napnak is meggyónyták bűneiket.

9. oldal A kép és a transzcendens dolgok azonossága (részlet)

1 hozzászólás
>!
déli_báb IP

Virt István említi, hogy a moldvai Pusztinában a halott levágott haját és körmét vagy elégetik, vagy a koporsóba teszik. Ugyanígy általános az is, hogy a halottas párnát a halott életében összegyűjtött hajával töltik meg, mert ennek elmulasztása a halott nyugtalanságát és visszajárását okozná.

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál · halott
1 hozzászólás
>!
déli_báb IP

A katolikus egyház liturgikus előírása szerint a szentmise rögzített oltár hiányában asztalon is bemutatható, ami ebben az esetben az oltárhoz hasonlóan Krisztus testét jelképezi, tehát megszentelődik. Ezért a magyar néphitben általánosan elterjedt képzet, hogy az asztal tabu, például tilos ráülni. Az asztal megszentelődése miatt az asztalra tétel rítusa is szent cselekménnyé válik. Gyimesbükkön a keresztelőről hazahozott csecsemőt az asztalra tették, és áldást mondtak rá. Nem véletlen tehát, hogy a hagyományos parasztházakban az ún. „szentsarok” mindig az oltárt jelképező asztal körül alakult ki.

158. oldal

>!
déli_báb IP

A magyar etnológiai irodalom is gazdag adatanyagot hozott már fel annak az egyetemesen elterjedt, archetipikus képzetnek bizonyítására, hogy az emberi világra támadó démon női nemi szervben megsemmisíthető, és hogy a nemi szervek általában véve is apotropeikus (rontáselhárító) szerepben tűnnek fel.
(…)
Később László Gyula a Kolozsvár melletti Magyarszentpál lebontott középkori gótikus templomának egyik obszcén kőszobrocskájáról írt tanulmányt, megállapítva, hogy a női nemi szerv elhelyezése a szentségtartó fülke felett az Oltáriszentség védelmét célozta, ugyanis az ilyen ábrázolások odavonzották, majd megsemmisítették a szentséget megrontani szándékozó démonok ártó tekintetét, tehát eleve semlegesítettek minden gonosz szándékot.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vagina
>!
déli_báb IP

Isten végtelen hatalma (majestas) irtózatot, misztikus borzalmat ébreszt az emberben: az égi Isten félelmetes. Rudolf Otto ennek az érzésnek a kifejezésére találóan használja a „mysterium tremendum” ("rettentő titok") kifejezést, de a magyar „istenfélelem” szó is rendkívül kifejező.

151. oldal

2 hozzászólás
>!
déli_báb IP

(…)a kalotaszegi néphit szerint a kereszteletlen gyermekből lett félelmetes mitikus „fehér leány” tudja a kincs lelőhelyét, de csak annak árulja el, aki kézzel fehér zsebkendőt ad oda neki.

108. oldal

>!
Hafnium

„Az ördög fogalma a kereszténységgel kezdődik” – írja Röhritz Lutz, majd rögtön hozzáteszi azt is, hogy az ördögben való hit igazi kora a késő középkor.

63. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Balázs Lajos: Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: „Jelbeszéd az életünk”
Natale Spineto: Szimbólumok az emberiség történetében
Andor Csaba: Jel – kultúra – kommunikáció
Carl Gustav Jung – Marie-Louise von Franz (szerk.): Az ember és szimbólumai
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák
Pál József – Újvári Edit: Szimbólumtár
Jankovics Marcell: A Nap könyve
Barna Gábor (szerk.): Érzékek és vallás
Nicolas J. Saunders: Állatszellemek