Elejtett ​szavak 9 csillagozás

Tánczos Vilmos: Elejtett szavak Tánczos Vilmos: Elejtett szavak

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Székely könyvtár Hargita

>!
Hargita, Csíkszereda, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786068951195
>!
Bookart, Csíkszereda, 2008
350 oldal · ISBN: 9789738835863

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

havas>!
Tánczos Vilmos: Elejtett szavak

Ha kivonom magam a néprajzi jellegű bűvkörből, akkor is azt mondom, az egyszerűség az, ami megragadt. A nyíltsága az apának, a tisztánlátása. Ő az igazi. A kisember tudniillik. Mikrotörténelmet és világképet kapunk tálalva. Okosan. Ahogyan csak a fiú tudta ellesni, ahogyan csak az apa tudta elejteni. Nem is biztos, hogy szavakat, de történeteket.
Hiteles, motiváló. Abban az értelemben, hogy rákésztet, gondolkodjam el, én a mostani ember, hogy szinte mindenem megvan, mégis inkább a panaszkodáshoz vonszolom magam. Ennek az embernek, mondhatni, volt idő, semmi de semmije nem maradt, és mégis inkább a valahogy leszhez vonzódott. Hogy is van ez? Honnan az az (belső) erőforrás az újrakezdéshez? Tartás lenne csak? Az a karakán, határozott, fel nem adó, meg nem alkuvó székely tartásé? Az Istenbe és az élet adta lehetőségekbe vetett kikezdhetetlen hité?
Köszönöm, hogy olvashattam. Köszönöm, hogy újabb történettel gazdagodhattam. Azt gondolom, ahány ember, annyi történet és annyi világkép. Tudjátok, valahogy úgy, mint egy-egy puzzle-darab az egészhez.

A szerző érdeme, hogy külön kis szószedetet találunk a könyv végén minden olyan szóról, kifejezésről, melyeket ma már nem igazán ismerünk, használunk.

melis>!
Tánczos Vilmos: Elejtett szavak

Az idős Simon bácsi mesél. Az életről. A múltról, viszonyítási pontként. Amikor minden inkább a helyén volt. Amikor az ember közösségben élt, igazi, egymást segítő társak szomszédságában. Amikor a nagy igazságok egyértelműek voltak. Ki ne tudta volna, hogy a naptól jő minden, ami jó. Hogy lát a hold. Hogy a teli kalász lehajlik örökké, csak az hordja fenn a fejit, amelyik üres. Hogy madár nélkül nem lehet! Népi bölcsesség keresetlen szavakkal, ízes székelyül. Már a múlthoz tartozó, valamiféle viszonyítási pontként, idegtől pattanó jelenünkben „bezzeg”-szerű megnyugtatásként fel-felbukkanó történetek. Melyek akár vezérelvekként is működhetnének. De már nem működnek. Elejtett szavak, gondolatok.

Kedves ember Simon bácsi. Szívemhez nőtt. Gondolatait néprajzos tanárfia formálja olvasmánnyá. Hitelesen teszi. Én pedig időnként egy-egy szókapcsolatban hallom hangját, újra követem padok közt sétáló, kissé hajlott alakját.

Tipikus székely bácsinak mégsem nevezhetem a megszólalót. Ilyen bőbeszédű székely emberrel még nem találkoztam. Pedig van közöm hozzájuk. Nem is kevés. Én úgy tapasztaltam, hogy másképpen okoskodnak. A tanítás, a magyarázás gesztusa nélkül. Feszesen, mindig humorra hangolva, annak számtalan árnyalatát pendítve. Itt viszont a néprajzi értékek rögzítésének szándéka határozza meg a közlést, a szöveg jellegét.


Népszerű idézetek

Corinna>!

…a házasság dogát ezelőtt egészen másképp intézték el. János künn volt a johok mellett a havason, s itthon a vénasszonyok esszedugták a fejiket, hogy az üdő má ott van, Jánosnak meg kéne má házasodni. Akkor kikűdtek valakit oda az esztenához a havasra, s az osztán Jánost megszólította:

– János, jer haza?

– Hám mé? Há mi van?

– Há meg kell házasodni.

– Hát kit veszek el?

– Há Julist.

S avval János hazajött, csináltak nekik egy esküvőt, s ők szépen az életet együtt letőtögették.

3 hozzászólás
havas>!

Amikor indultak a harcba, a huszárjelszó ez vót, ezt kellett kiáltani: – Isten, ne segélj, csak csudálkozzál!

99. oldal (Amíg a veres huszárnadrág vérrel megtelik)

havas>!

A háborúba es úgy van, mind máshol az életbe: van, akinek kedvez a szerencse, s van, akinek nem.

100. oldal (Amíg a veres huszárnadrág vérrel megtelik)

1 hozzászólás
Corinna>!

Ezek a magamfajta régi emberek itt Csíkban mind olyanok vagyunk, mint a nyű, amelyik a tormába beléesik, s akkor ott azt gondolja, hogy hát ennél jobb nincsen. El se tudja képzelni, hogy ő a túróba is beléeshetett volna. Mü es bé vagyunk rekesztve ide a nagy hegyek közi, s azt gondoljuk, hogy csak így lehet élni…

1 hozzászólás
havas>!

– Rövid az éjszaka, sokan aludják, s nekünk kicsi jut belőle – tette hozzá a régen hallott formulát, amivel a korán kelő ember a nyugovóra térést szokta megindokolni.

25. oldal (Hajnali varázslat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gyárfás András: Puzzle
Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel
Székely Mózes: Egy régi udvarház árnyékában / A térkép
Dávid Antal: A muzsikáló kút
Bözödi György: Romlás
Gergely Tamás: Torokcsavar
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Csikász Lajos: Arany és vér
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Csikász Lajos: Haragvó liliomok