Sajtószabadságról ​nézetei egy rabnak 3 csillagozás

Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

Táncsics Mihály neve a történelmi tudatban szorosan összekapcsolódik a rabsággal; hiszen ő volt az, akit ama diadalmas márciusi napon a fiatalok kiszabadítottak börtönéből.
E munkáját azonban, amely 1844-ben készült, még nem fogolyként írta. A szerző neve helyett szereplő „egy rab” kifejezés ezúttal tágabb értelmű: olyan ember jelöl, aki meg van fosztva a szabad sajtó használatától, a sajtószabadságtól. Pedig a gondolatok szabad közlése Táncsics szerint éppoly természetes joga az embernek, mint az evés, alvás, a mozgás szabadsága. Akit ebben korlátoznak, az rab, akkor is, ha nem csörög bilincs a kezén.
„Természeti tulajdonságainktól, szabadságunktól és jogainktól – írja művében Táncsics – … megfosztva lévén, nem azzá fejlődtünk, mivé kellett volna. Mesterkélve fennállhatunk ugyan egy ideig, de létünk tartót nem leszesz, nem lehet, miként a növényé nem, melynek tenyészésére és életére megkívántatóknak valamelyike hiányzik.”

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1984
96 oldal · ISBN: 9631401243
>!
92 oldal

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Táncsics Mihály


Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

Ez volt az értekezletes olvasmányom. Bár a végén mindig „csalok”, mert annyira benne vagyok az olvasásban, hogy értekezleten kívül fejezem be. (Ugyanez érvényes a konyhai olvasmányomra is.)
Aktualitása változó. Érdekes a cenzúra és a ki nem mondott cenzúra, vagy éppen öncenzúra esete. Minden esetre az idézetekből is kitűnik Táncsics logikus okfejtése és éleslátása mind a politikai, mind a közéletet tekintve.
Ajánlom archaikus nyelvezete ellenére. Érthető és élvezhető az okfejtése és a stílusa is. Több, mint valószínű, hogy korunkban is ki tudná fejteni áldásos tevékenységét. És elképzelhető, hogy sok mindent nem hagyna szó nélkül.

4 hozzászólás
mohapapa I>!
Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

Voltaképpen a könyvből vett idézetek mindent elmondanak a bárhol, bármikor, bármilyen indokkal létrehozott, fenntartott, indokolt szólásszabadság-megvonásról.

A vékony kis könyvecske summázata:
1. Mindenkit megillet a szólásszabadság, s annak megvonása soha, semmivel nem indokolható meg jogosan.
2. Aki megvonja mástól a szólásszabadság jogát, az olyan jogokat vindikál magának, amelyekkel ember soha nem rendelkezhet: a „felsőbbrendűség” jogát.

Tamás_Felber>!
Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

150 évvel ezelőtt írt munka, mely a mai napig aktuális és mi mindenre tanította meg ez a becsületes és józan szlovák gondolkodó a magyarokat és a többi nemzetiséget a Monarchia idején, örökérvényű igazságokat hagyva az utókorra melyek itt idézetekben olvashatóak tőle! Kitűnő munka, középiskolai olvasmány kellene legyen szemelvényekben a történelem órákon, „mindenkinek okulására”, ő volt a magyar sajtó-és véleményszabadság Voltaire-je(T.M.alias Mihajlo Stancic 1799-1884)!


Népszerű idézetek

mohapapa I>!

Ti, kik cenzúra által csak azt akarjátok megakadályozni, hogy az ember írva ne árthasson senkinek, legyetek következetesek, és mindent akadályozzatok. Hogy az ember könyvével árthat némelyeknek, az tagadhatatlan, de másoknak megint használ; így van ez az egész természetben, mint néhány példában fölebb érintém. Az ember kezével nemcsak úgy árthat, ha könyvet ír, hanem úgy is, ha valakit meglő, megcsonkít, megver, más tulajdonát elveszi sat. Tehát gyökerénél kell az orvoslást kezdeni, azaz kezét kell az embernek elvágni, akkor aztán bizonyos, hogy nem árthat. Az ember meglát valamit, neki megtetszik, s elveszi; tehát szemét ki kell vájni, hogy semmi olyast meg ne lásson, mit elvinni kedve kerekednék. Továbbá az ember egy helyen szobájában maradva nem árthatna a szobáján kívül levőknek, de ő nem marad otthon, hanem elkimegy, s többnyire úgy árt; hogy az ne történhessék, lábait vagy kötözzétek meg, vagy vágjátok el, ekkor nem árthat lábával.

Nem tudtok alaposan gondolkodni s cselekedni. Ne akkor tiltsátok meg a gyümölcsöt, mikor már érett s talán némelyek ettek is belőle, hanem a fát gyökerestűl vágjátok ki, mielőtt még virágzott volna. Így ne a könyveket akadályozzátok, mert minden gátolás mellett néha mégis a szerintetek legveszedelmesebb, legkárosabb könyvet olvassák, hanem eszközöljétek, hogy senki még olvasni se tudjon. Így bizonyosan nem ír senki ellenetek.

67. oldal

2 hozzászólás
mohapapa I>!

Nem, nem, a kormányoknak nem az a célja, hogy cenzúra által a vallást, a moralitást oltalmazzák, hanem hogy a nép fel ne világosodhassék, hogy vele baromként bánhassanak.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cenzúra · kormány
1 hozzászólás
Chöpp >!

… a gondolkodásra ébresztés pedig kimondhatlan nagy haszon.

79. oldal

Chöpp >!

Szabad akarattal bíró ember semmi állítást el nem fogad csupán azért, hogy valaki állítja, hanem ha arról meg van győződve. Rákényszeríteni nem képzelhető, mert akkor nem volna szabad akarata, márpedig azt vinni végbe, hogy valakinek szabad akarata ne legyen, abszurditás.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabad akarat
mohapapa I>!

De kérdezzük, józan ész-e az, midőn valaki mondja; neked nem szabad beszélned, vagy csak úgy szabad beszélned, mint én akarom. Az igazi józan ész azt mondja: hogy az ily kívánat bolond kívánat, tehát nem józan ész súgja.

34. oldal

mohapapa I>!

Ha egyébként hatalmatokban van, semmisítsetek meg minden tévedést, hogy e pillanattúl fogva csak a tiszta igazságot lássuk, s megköszönjük nektek.

69. oldal

Chöpp >!

    És mit gondol az olvasó, a zsarnokot okolom-e vagy a népet? Ez utósót, mert ahol szolgalélek nincs, zsarnok nem támadhat.

23. oldal

mohapapa I>!

A meggyőződés nyilvánítását akadályozhatjátok egy ideig, de megsemmisíteni emberi erő nem elégséges; s minél inkább akadályoztatik, annál dühösebben tör ki. Ha Luther szabadon kimondhatja véleményét, sőt meggyőződését, oly pusztítást nem vont volna maga után.

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

B. Czakó Andrea: Hajnalpír
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Petőfi Sándor: Útirajzok
Jókai Mór: A cigánybáró / Párbaj Istennel
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Jókai Mór: Mire megvénülünk
Harsányi Zsolt: Ember küzdj'…
Jókai Mór: Az elátkozott család
Arany János – Petőfi Sándor: Arany és Petőfi levelezése
Kapa Mátyás: Izzik a parázs