Nők ​gyermek nélkül 200 csillagozás

Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Napjainkban is kimondott-kimondatlan elvárás a nőkkel szemben, hogy anyává váljanak. A közgondolkodás szerint, akinek nincs gyereke, az önző, karrierista, netán gondja van a nőiességével. Valójában azonban ahány gyermektelen nő, annyiféle történet. Van, akinél tudatos döntés eredménye a gyermektelenség, másoknál a (megfelelő) párkapcsolat hiánya, egészségi problémák vagy elrettentő családi minták állnak a háttérben.
Ebben a hiánypótló interjúkötetben 18 nő, köztük Bocskor Bíborka énekesnő, Csákányi Eszter színésznő és Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó, mesél arról, hogyan éli meg gyermektelenségét. Emellett családszociológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szakember, pszichológus is megosztja tapasztalatait.
Az interjúk megerősítik az olvasót abban, hogy bárhogy is dönt, a boldogságához az önazonos utat kell járnia, ha pedig nem az ő választása a gyermektelenség, akkor erőt meríthet, ötleteket kaphat a helyzet elfogadásához, feldolgozásához.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2019
244 oldal · ISBN: 9789633048474
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2019
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633047927

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Szabó Magda · Szobotka Tibor


Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 215

Kívánságlistára tette 230

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

„A bőrünkön érezzük a társadalmi nyomást, az elvárást: a nő arra született, hogy anyává váljon. A legmélyebb magánügyünk, életünk egyik legintimebb szelete, és mégis mindenki bele akar szólni.”

A Nők gyermek nélkül egy hihetetlenül bátor, hiánypótló, sőt elengedhetetlen könyv, ahogy Péterfy-Novák Éva az utószóban fogalmaz. Sheila Heti: Változások könyve mellett egy ezúttal hazai megjelenést üdvözölhetünk, amely egy igen fontos társadalmi párbeszédet indít el, egy olyan világban, ahol a politikai mellett szó szerint minden közeli és távoli ismerős bele akar szólni életünk talán legnagyobb döntésébe.

Tagadhatatlanul nagyon sok nő anyaságra született, és szerencsésnek mondhatja magát, aki fő életcélját teljesítve, mindenféle akadály nélkül, nagy családot alapíthat. Azonban mindez nem mindenkinek az útja, hiszen, ahogy a könyv is remekül szemlélteti, számos oka lehet annak, amiért egy nő nem vállal gyermeket. A kiadvány 18 teljesen különböző sorsú gyermek nélküli nőt szólaltat meg, bemutatva milyen sokszínű is a sokak által erősen kritizált „gyermektelenség”. Van, ahol betegség, élethelyzet vagy éppen stabil párkapcsolat hiánya áll a gyermekvállalás útjában, illetve van, aki önként dönt úgy, hogy bármennyire is ez a társadalmi elvárás, neki ez nem való. Rávilágít arra is, hogy ez utóbbi sokszor sokkal bátrabb döntés, mint szülni csupán a külső nyomás miatt, mert kell, mert már minden barátnőnek van gyermeke, aztán meg boldogtalanná tenni önmagát, a születendő gyermekét, az egész családot. A bátor megszólalók között olyan hírességek is vállalták történetüket, mint Csákányi Eszter, Bocskor Bíborka és Kőbán Rita, illetve a második fejezetben szakemberek is kifejtik véleményüket, szakmai tapasztalatukat és kutatásaik eredményét a témában.

A kiadvány hasznos lehet mindenki számára, nemcsak azoknak, akik kényszerből vagy önként nem vállalnak gyermeket, hanem azoknak is, akik az előítéleteken túl szeretnék jobban megismerni ezeket a nőket, és más szemszögből olvasni az anyaság témájáról. Természetesen nem mindenki által lesz mindez befogadható, ezért is nem ajánlom most a követőimnek ezt a könyvet, bármennyire is nagy hatással volt rám. Személy szerint nagyon megérintett szinte minden egyes sors, és rengeteget tanultam a történetekből, többek között azt, hogy mindenkinek joga van aszerint élni az életét, ahogy az neki jó, a borzalmasan erős külső nyomás ellenére az embernek csak és kizárólag a saját hangjára kell figyelnie, és hogy nem kell mindig magyarázatot adni a záporozó, sokszor illetlen kérdésekre.

2 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

43 éves nő vagyok, nincs férjem és gyerekem és jelen pillanatban nem is érzem ezek hiányát. Ugyan senkinek semmi köze sincs hozzá, mert ez az én életem és az én döntésem, de elárulom, hogy nem egészségügyi vagy ego okok állnak a háttérben, egyszerűen csak nem tartok ott, hogy családot alapítsak, mert még nem futottam össze leendő gyerekeim édesapjával. Engem sohasem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam, saját magamon kívül senkinek sem akarok megfelelni, de ettől függetlenül nem tudom nem észrevenni, hogy az én korosztályomból egyrészt milyen megdöbbentően sokan gyermektelenek, másrészt pedig milyen sokan gondolják, hogy ha valakinek ennyi idősen nincs családja, az biztosan azért van, mert egy önző, karrierista dög. Pedig ez a legritkább esetben van így, ahány ember, annyi történet, nem kellene ítélkezni, mindenkinek megvan a saját oka arra, hogy miért alakul így az élete. Ez lehet egészségügyi probléma (rengeteg példát látok magam körül, hogy kortársaim milyen csatákat vívnak, hogy legyen gyerekük), de lelki okok is állhatnak a háttérben, nagyon sokan küzdenek azzal, hogy feldolgozzák különféle traumáikat, amelyek sokszor tudat alatt akadályozzák őket abban, hogy megfoganjanak. Racionális közgazdászként pedig nem tudom nem megemlíteni azt sem, hogy a gyes és hasonló juttatások értéke a béka hátsó fele alatt leledzik, és akkor még egyetlen szót sem ejtettem a különféle orvosi költségekről, ezeket az anyagi terheket bizony nem mindenki tudja vállalni. Vagyis szerintem egy nagyon fontos problémáról van szó, amelyről sajnos túl kevés szó esik, ezért nagyon örültem, hogy megjelent ez az interjúkötet, amelynek megvannak ugyan a maga hibái, mégis minden tiszteletem a szerzőé és azoké az interjúalanyoké, akik vállalták, hogy nyilvánosan beszéljenek erről a témáról. Mert talán az a legfontosabb, hogy rádöbbenjünk arra, nem ítélkezni kell, hanem meg kell hallgatni a másik embert. Fontos könyv egy fontos témáról.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/11/konyvkritika_…

csucsorka IP>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Kikerülhetetlenül érdekelt ez a kötet, annak ellenére, hogy már ezután úgy éreztem, telítődtem a témával.
Nem segítette a kezdeteket az sem, hogy – az általam egyébként egyre jobban kedvelt – Singer Magdolna, aki a kötet előszavában sorolja a sikeres, gyermektelen nőket, a következőt írja Szabó Magdáról: „Maga döntött úgy, hogy nem vállal gyermekeket, annak ellenére, hogy az irántuk érzett rajongása miatt választotta a tanári pályát.” Mivel ez a teljesen megalapozatlan, nyilvánvalóan téves állítás a 14. oldalon, az első előszóból mosolygott rám, elég nehéz volt jókedvűen nekiveselkedni az előttünk álló 230-nak.
És nem is lettem maradéktalanul elégedett…

Tetszett ebben a könyvben, hogy Tanács Eszter hányféle esetet összeszed, milyen sok különböző nőt megszólaltat, de valami mégis hibádzott. Azt a mintát vettem észre, hogy rengeteg sérült alak volt benne, akinek a teste se engedte, hogy anya legyen; vagy párkapcsolata nem lett, és esküszöm, nem csodálkoztam. 40 meg 50 pluszosan keseregnek a gyerek után és arról mesélnek közben, hogy egész kisgyerekkoruk óta nem volt rendben az életük, egyetlen pillanatig se, és nem tudják, kicsodák. Teljesen tárgyilagosan beszélnek ordító problémákról, mégsem hozták őket rendbe. Ezen teljesen meg voltam döbbenve. (Aztán persze voltak olyan esetek is, akik dolgoztak rajta, de későn, és mire felfogták a mintáikat, vagy eljutottak egy valamire való terápiába, már kifutottak az időből…)
Szívemhez közel éreztem azt a néhány megszólalót, akik sóvárogva vágytak az anyaságra, de rengeteg vetélést vagy egyéb szörnyűséget kellett átélniük a terhességük idején. Mégsem ezek a történetek voltak számomra a legszomorúbbak, hanem az a visszatérő elem, hogy a legnagyobb szabadságharcosok minimum három abortusszal „büszkélkedhetnek”. Aki nem akarja, aki elmondja magáról, hogy nem alkalmas rá, aki kézzel-lábbal hadakozik, annak „kell” három-négy-öt abortuszra elmennie…
Talán emiatt is lehet, hogy a megszólaló emberek pont azt a nemes célt nem szolgálják ki, amiért a könyv születhetett: nem számol le az arrongás, önző, karrierista szingli mítoszával. Talán az empátiára kicsit rásegít, hogy ne kérdezgess hülyeségeket, mert sosem tudhatod, hogy valaki akar gyereket, csak nem lehet neki, vagy nem akar – de ahhoz sincsen közöd.
Viszont úgy látom, abban pont nem segít, hogy természetessé tegye, ha valakinek döntése az, hogy nem lesz anya.

A szerző hihetetlenül hasznos és alapos munkát végzett, hiszen 18 tényleg elképesztően különböző nő mesél döntésről, körülményekről, vágyakról… Az már más kérdés, hogy ebből a 18 nőből nekem, ha jól emlékszem, három volt szimpatikus. Ez riportkönyv esetében kicsit rosszabb, mint egy regénynél… Az viszont megintcsak nagyon tetszett, hogy a könyv két részre oszlik, és a sok történet után szakemberek (kutató, pszichológus, pszichiáter, terapeuta, örökbeadási tanácsadó, stb.) kapnak szót. Szuper, hogy ennek is lett hely, némelyik elképesztően érdekes volt!

Szükség van az ilyen könyvekre! Még olyan naiv vízióm is van, hogy anyukák is elolvassák, és a nők valahol középen találkoznak, egyetértésben és egymást segítésben. (ühüm.)

74 hozzászólás
kratas P>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Végre egy okos ötlet!
Fontos ez a könyv. Nagyon fontos, mert majd' minden kérdőívben/kutatásban ott van a kérdés, hogy 'Gyermekei száma?'. Én anélkül vésem be a nullát, hogy az arcom megrezzenne, de mindig eszembe jut az a könyv – címét és íróját már elfelejtettem sajnos –, ami egy nőről szól, akinek meghalt a gyermeke, és aki arról ír, hogy ilyenkor mintha a szívét tépnék ki, mert mit írjon erre a kérdésre. Hiszen volt egy gyermeke.

Vagy a kérdések és beszélgetések. Nemrég sok új emberrel volt szerencsém megismerkedni és bizony azt figyeltem meg, hogy nagyjából 2-3 napon belül felmerült az a téma, hogy nézd, itt vannak fényképek az én gyereke(i)mről, neked vannak?
Valóban ez a legfontosabb tudnivaló rólam?
Igen, nem fogunk tudni arról beszélgetni, hogy mi történt az iskolában, milyen családi nyaraláson vettünk részt, de ettől még én én vagyok. Én sem húzom a számat, mert mások nem szeretnek mondjuk olvasni.. :) Bár megjegyezném, hogy egy percig sem érzékeltetik velem azt – egyikük sem –, hogy én azért, mert nő létemre nem rendelkezem így 40 évesen egy-két gyerekkel, ettől én kevesebb lennék. Nem, ettől én még Kata vagyok, egy kicsit őrült humorral és meghökkentő reakciókkal, de haver, cimbi, barát, kolléga kinek mi.

Szóval ez mindenkinek a saját döntése kell hogy legyen. Nem iszonyodom a gyerekektől, akiknek ez szíve vágya, hogy gyereket neveljen, annak sok sikert, ha kell segítség, támogatás, akkor jelezze, de én tartósan nem éreztem ezt az ösztönt. Valószínű, ha lett volna olyan partnerem, akivel felmerült volna ez a téma, akkor elképzelhető, hogy itt is szaladgálna egy-két lurkó, de én még keresem a társam. spoiler

Na de hogy végre írjak már a könyvről is. Szóval a történetek igen változatosak voltak, természetesen volt olyan, ami nagyon tetszett és volt olyan, ahol kevésbé tudtam azonosulni az elbeszélővel. És nem feltétlenül csak azokban az esetekben, amikor arról szól az interjú, hogy ő nagyon szeretne, de nem alkalmas rá valamilyen betegség miatt.
A végén pedig nagyon tanulságos és informatív volt a szakértőkkel készített anyag.

Szóval a végszó: olvassátok! De ne azért, mert önigazolásra van szükségetek. Arra nem jó szerintem és különben is, azt magatoknak kell megteremteni és feldolgozni. Azért érdemes elolvasni, mert érdekes :)

13 hozzászólás
Linszyy P>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Először arra gondoltam, miért is érdekelne ez a könyv engem? Elvégre nem tartozom azok közé, akik ne terveznének gyerekkel, bár igaz, hogy amíg nem született kishúgom, addig valóban meggyőződéssel állítottam, hogy nekem nem kell gyerek. Csak aztán egy újszülöttből kis sulissá váló életet követhettem és segíthettem át hét éven, és rájöttem, hogy nem olyan egyszerű ez, hogy valaki eldönti és ez a döntés szilárdan elkíséri élete végéig. Közben lett egy olyan párkapcsolatom is, ami újabb impulzust adott anyai érzéseimnek.

Persze, vannak olyan nők, akiknél semmi nem tudja előhozni ezt az oldalukat, de ahogyan a történetekből is láthatjuk, többen vannak azok, akiknek egyszerűen csak nem adatott meg a megfelelő párkapcsolat, élethelyzet, egészségi állapot és anélkül, hogy ezeken elgondolkodnánk, kérdőre vonjuk őket, mintha nem a legmélyebb magánügyükről lenne szó.

Nekem ez egy nagyon megható és hiánypótló könyv volt. Nagyon is érdemes meghallgatni ezt az oldalt, mert minden szavukkal egyetértek. A jó oldal mellett mindennek van rossz oldala is, és pontosan azokat mondják el ezek a nők, amikről nem szoktunk beszélni és amikre nem szoktunk gondolni. Van, akinek ezek nehézségek, de nem gátló tényezők, de nagyon is megértem azt, hogy más nőknél ezek pont elég nagy nehézségek ahhoz, hogy ne vállaljanak gyereket. Vannak nehezebb esetek ebben a könyvben, és vannak olyanok is, akik egyszerűen kicsúsztak az időből, mivel egy józan gondolkodású nő nem a semmibe szül gyermeket, hanem először biztosítani szeretné neki a megfelelő környezetet.

Rengetegszer gondolok arra, hogy mennyire megnyomorítunk egy életet már csak azzal is, hogy nem várjuk, becsúszik és megtartjuk, miközben lehet, hogy nincs tető a fejünk fölött, nincs állásunk vagy jó párkapcsolatunk. És ilyenkor átcsúszok erre a nem túl népszerű másik oldalra: inkább nem szeretnék gyereket, ha ezek a körülmények fennállnak. A legfontosabb a szeretet mindezek közül. Lehet boldog gyermekkora egy szegény családba született gyermeknek, szerintem még félszülővel is, de ha már az anyaméhben azt kapja, hogy miért is jött ő éppen most, akkor ez a bűntudat egész életében elkíséri majd.

Nagyon-nagyon sok dolog van még, amit felvet ez a könyv, a gyermekvállalás egyébként is egy rettentő sokrétű téma, de ha csak egy kicsit is elgondolkodunk azon, hogy a másik oldalnak is lehet igaza, akkor már megérte megírni ezt a könyvet. Én csak ajánlani tudom.
https://www.youtube.com/watch…

11 hozzászólás
Molymacska>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Sokszor kezdem úgy az értékeléseimet, hogy nehéz erről a könyvről írnom, és most sem szakítanám meg ezt a hagyományt, mert tényleg nem könnyű erről a könyvről írnom. Egyszerűen azért, mert akármennyire is távolságtartással kezeli ezt a könyvet az olvasó, mégis a saját véleménye és érzései lesznek azok, melyek még jobban előjönnek a témával kapcsolatban (akár van gyereke, akár nincs). Én kétlem, hogyha odaadnám ezt a könyvet idős ismerőseimnek, és elolvasnák, ezután nem kérdeznék ugyanúgy: mikor jön a gyerek?
A könyv első fele életutakat mutat be, míg második fele szakemberek írásait tartalmazza köznyelven, érthetően, a különféle témákról (amikben szakmailag benne vannak).
Az életutak nagyon érdekesek voltak, mert változatos helyzeteket láthatunk (bár tény, hogy nagyon sok értelmiségi művész került bele a mintába. Bár történet szinten érdekesek voltak, átlag emberekről inkább olvastam volna). Mindegyik történetben láthatjuk, a személy honnan jött, milyen a párkapcsolata, nagyjából milyen a viszonya a munkával, és más emberekkel, akár gyerekekkel kapcsolatban. Alapvetően két életút mintát láthatunk: akik szeretnének gyerekeket, de nem sikerült, és aki nem is akar gyereket (a szakember később úgy mondja, a tudatos, és tudattalan),
Az, aki szeretne gyereket, de nem sikerült, nagyon érdekes utakat láthatunk. A próbálkozások, lelki terhek, párkapcsolati problémák. Úgy éreztem, hogy ezek az emberek nagyon erősek, hogy ezeket a megpróbáltatásokat túlélik, és a legtöbb történetnek az volt a lezárása, hogy más szempontból próbálja az anyaságot megélni: rokonok gyerekein, tanításban, stb. Valahol ezt nagyon megtudom érteni, hogyha nem lehet, akkor is tudjon kapcsolódni a gyermekekhez, legyen kapocs, és bár máshogy, mégis megélje azt, amit szeretne: anya lenni.
Számomra kevésbé érdekes volt a tudatosan nem szeretnének gyermeket csoport, hiszen én is idetartozom. Amik érveket felsorakoztattak a nők, szinte mindegyiket én is érzem, hol erősebben, hol gyengébben, de bennem van. Ezeknél az életutaknál sokszor bólogattam, mintha csak magamat látnám, mintha csak az én életemet mesélnék, mintha csak én mondanám el, hogy miért nem szeretnék gyereket. Ezek a részek egy nyitott ember számára útmutatást jelenthetnek, hogy mi lehet az, ami miatt egy nő nem szeretne gyereket vállalni. Mivel az érvek listája igen hosszú, mindenki megtalálhatja benne, mivel tud egyetérteni, és mivel kevésbé.
Ellenben sok történet igazán megosztó, és emiatt nagyon sok embernek nem is tudnám ezt a könyvet ajánlani. Nem azért, mert nem értenék egyet én az adott személlyel (dehogynem!), de olyan történetek vannak, melyben szó esik az abortuszról, ami szerintem a nők leginkább támadott döntéseihez kapcsolódik (van valami, ami jobban feltudja hergelni az embereket? nem hiszem…). Bár a történetekben mindig van ok az abortuszra, mégis úgy érzem, aki nem elég nyitott, hogy ezeket az érveket meghallja, azoknak ez a könyv egy igazi szenvedés lesz.
Érdekes volt, hogy több személy vallásos is volt, és nagyon jó volt látni, hogyan alakul így az életük, és hogyan értékelik át így a gyermektelenséget. Én kíváncsian hallgattam ezeket a történeteket, hiszen talán a vallás az, ami legjobban szabályozza és ez a környezet az, ami legjobban „akarja” hogy a nőnek gyermeke legyen. Kicsit katasztrófaturizmus, ha így nézzük, a történetek mégis nagyon motiválóak voltak, hogy mindenre van megoldás.
A végén a szakmai rész nagyon jól érthető volt, és az életutak „tanulságait” próbálták kicsit elmondani, más szemszögből, kicsi távolságot tartva, kicsit több információval. Nagyon jó volt, bár bevallom őszintén, sok esetben inkább a meddőségre, és a gyermeket szeretnék érzésre dolgoztak rá, és (szerény véleményem szerint) keveset foglalkoztak azzal, hogyha egy nő tudatosan nem szeretne gyermeket (de ez talán logikus is, ezzel nehezebb foglalkozni).
A könyv számomra nagyon jó élmény volt: picit motiváló, hogy igenis eldönthetem, mit kezdek a méhemmel. A könyv megmutatja, milyen lehet az élet gyerek nélkül, és mindenki eldöntheti, mi az az életút, amivel ő szimpatizál, ami számára az életében és a családjának is optimális. Itt jöhetne az a rész, hogy ajánlom mindenkinek a könyvet és ódákat zengek róla, hogy igen, olvassátok el, értsetek meg, meg ilyen dolgok.
De ezt nem fogom mondani. Sokan, ha a kezükbe veszik ezt a könyvet, egyáltalán nem lenne jótékony hatása. Ha az ember kellően nyitott gondolkodású, akkor mindenképpen ajánlom számára, hogy láthassa ezeket a lehetőségeket, mert emiatt mindenképpen érdekes és hiánypótló ez a könyv. De ha azért vennénk meg az idősebb rokonoknak, hogy ne nyaggassanak a gyerektelenség miatt, hát.. nem hiszem, hogy pont ezzel a könyvvel érnénk célt. Nagyon megosztó a könyv, ezt szem előtt kell tartani, és nagyon változatos dolgokat mutat be. Egyszerűen sok embernek nem való szerintem, mert nem látná meg benne azt, ami a könyv célja: megmutatni a gyermektelenséget, és azt, hogy lehet így élni.
Szóval ha valakit tényleg érdekel a téma, akkor mindenképpen ajánlom, de csak akkor, ha fel van készülve rá az ember, hogy a sajátjával eltérő véleményeket is fog kapni. Nagyon jó könyv, tényleg hiánypótló olyan szempontból, hogy közérthetően beszél fontos témákról. Ha nem is kedvenc, de mindenképpen fontos könyv az olvasmányaim között.

diamondfox P>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

"A könyv igyekszik megmutatni, hogy vannak tudatosan gyermektelenek, vannak a kényszeredetten gyermektelenek (elfutott felettük az idő, nem találták meg a tökéletes párt, stb.), és vannak a betegségben szenvedők. Ez bármilyen betegség lehet és egyre többeket érint. Felesleges azon lovagolni, hogy kinek miért nincs gyermeke, vagy épp miért nem akar. Az a lényeg, hogy az a gyermek, ha megszületik, azért szülessen, mert szeretni fogják. Nevelni akarják, életre-vidámságra-szeretetre. (…)
De én csak egy vagyok a milliárdból, aki ráadásul csak osztja az észt a semmibe."

Teljes értékelés: https://hogyacsudaba.blogspot.com/2019/07/tanacs-eszter…

26 hozzászólás
ppeva P>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Hogy akarnak-e a nők, az emberek gyereket? Az emberek sokfélék, így a válaszok is. Az eredmény sem csak igen vagy nem. Most nem, már nem, még nem, talán, talán egyszer, soha, igen, majd igen, hát persze, bárcsak, bármi áron…

Az biztos, hogy mostanában sokkal később jön el az a pont, amikor a fiatalok családalapításra gondolnak. És ezzel együtt növekszik azok száma is, akiknek sosem lesz gyerekük, akkor se, ha (majd) szeretnének. Mert kifutnak az időből. Akár tetszik, akár nem, a természetet nem lehet megvesztegetni.

Én még egy másféle – nem jobb, nem rosszabb, csak más – világban voltam fiatal. Akkoriban teljesen normálisnak számított fiatalon házasodni, családot alapítani (már ha volt „mire”). A viszonyok sokkal egyszerűbbek voltak, az igények is töredékei voltak a maiaknak, nem beszélve a lehetőségekről. Ha a fiataloknak volt hol meghúzniuk magukat – legtöbbször a szó szoros értelmében –, akkor nem volt mire várniuk. Házasodni „kellett”, hiszen ahhoz, hogy együtt élhessenek, vagy akár egy szobában alhassanak nyaraláskor egy szállodában, házasságlevélre volt szükségük. Gyerek nélkül pedig szinte esélyük sem volt egy későbbi lakáshoz hozzájutni.

Mivel az emberi szervezet reprodukciós képessége az idővel egyre romlik, akkoriban, a huszonévesen házasodók között sokkal kevesebb olyan házassággal találkoztunk, ahol nem születtek gyerekek. És alig-alig hallottam olyanról, aki szándékosan, tervezetten nem akart gyereket. off Se egyelőre, se később, se semmikor. Ez olyan fura dolognak tűnt. Mert nemcsak vallásos nézőpontból, de valláson kívül is az volt a vélemény, hogy az ember azért kapta az életét, hogy továbbadja. Kevesek számára volt kérdés, hogy hogyan lesz tovább, hogy meglesz-e „mindene”, hogy milyen szülők leszünk (természetesen mindent jobban akartunk mi is csinálni, ahogy előttünk és utánunk is, de talán „elég jó szülők” lettünk, annál többet meg nehéz elérni).

Szóval így indultam én a világba, egész kislány koromtól kezdve tudtam, hogy nekem gyerekeim lesznek. Húszévesen házasodtam, huszonhárom éves koromban született az első lányom. A barátainknál, családtagjainknál hasonló volt a menet, mindenütt gyerekek cseperedtek.

Sokminden történt életem során, de ez az, amit sose bántam meg. Így volt ez jól, akkor volt ennek az ideje. Közben egy új házasságban „nagycsaládos” lettem, és én így vagyok boldog, hogy gyerekek, unokák vesznek körül. Az unokáink se túl későn születtek.

De ahogy változik a világ, változnak a szokások, az emberek körülöttünk, érdekelni kezdett, mások miért látják másképp. Mi az oka, hogy egyre később találnak egymásra a jövendőbeli szülők? És hogy egyre többen visszariadnak a feladattól, hogy gyerek(ek)et neveljenek fel?

Sokat beszélgetünk erről a gyerekeinkkel is, a gyerekeink barátaival is, a barátaink gyerekeivel is – sok-sok történetet ismerek. Gyakorlatilag minden történet egyedi, mégis tipikus: hol a körülmények, hol az elvárások, hol a félelmek, hol egészségügyi problémák, hol a legalapvetőbb: a lehetséges „apajelölt” (férfiaknál „anyajelölt”) hiánya befolyásolja, hogy nem születnek meg a gyerekek. Mert úgy látom, még mindig kisebbségben vannak azok, akik egyáltalán nem akarnak gyereket. Akik nem ábrándoznak arról (vagy éppen harcolnak azért), hogy legyen gyerekük. De ilyen is van, persze, miért ne lenne, miért ne lehetne. Én mindig azon a véleményen voltam: aki nem akar gyereket, annak hadd ne legyen. Bárcsak minél több ember ismerné fel, hogy nem való neki a gyerek, mielőtt még a gyereke megszületne! Mert utána már gyakran életre szóló tragédia, mindenkinek.

Ez a könyv azért hagyott bennem hiányérzetet, mert csak szaporította számomra a történetek számát. Szinte semmi más nem volt, mint elmesélt történetek sorozata. Kevés kivétellel egybefolytak a történetek. Újat mondani már nem tudott, „tanulság” nem volt, ellenben panasz túl sok, és valahogy kevés kivétellel egy irányba mutattak: sok a nehezen, lassan felnövő ember, aki belemerevedik a problémáiba, kevés a felelősségvállalás, a lemondás. És hiába vágyik társra, gyerekre a fiatal nők egy (jelentős) része, nagyon nehéz erre a feladatra társat találni. Sokan azt se látják, hogy ők maguk sem alkalmasak tartós kapcsolatra.

A szakértők elemzései sokkal érdekesebbek voltak. off

Érdekes volt a témafelvetés, kell erről beszélni, de ennél a könyvnél sokkal jobbra számítottam.

12 hozzászólás
gumicukor>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Számomra sosem volt kérdés, hogy majd egyszer szeretnék gyereket. Egy időben egyáltalán nem értettem azokat, akik viszont nem szeretnének. Ez az utóbbi időben elég erősen megváltozott, már kezdem érteni a tudatosan gyermektelenségre vágyók egy részét. Azt vártam ettől a könyvtől, hogy több szempontot is feltárjon a tudatosan döntőktől. Biztos csúnyán hangzik, de a meddő, ugyanakkor gyerekre vágyó nők történeteit kevésbé „vártam”. Nagyon-nagyon sajnálom ezeket a nőket, és tudom, hogy emberfeletti küzdelmet folytatnak a vágyott gyerekért, de sajnos ezek a történetek nagyjából egy sémára épülnek: nem jön össze a baba, orvostól orvosig, ilyen diagnózis, olyan diagnózis, műtétek és mély fájdalom, gyász. Én pontosan az ellenkezőjére voltam kíváncsi: hogy hogy jut el addig valaki, hogy ő tudatosan nem akar gyereket és akár sokadszorra is elveteti.

Tetszett a könyv, azt kaptam, amit vártam, sőt a végén a szakértők gondolatai kifejezetten jók voltak, szépen lekerekítették az amúgy sok szempontból befejezetlen történeteket. A tudatos gyermektelenséget választók közül több helyen azt éreztem, hogy a körülmények „áldozatai” és utólag próbálják elhitetni a világgal és magukkal is, hogy tulajdonképpen ők soha nem akartak gyereket. Teljesen megértem, minden bizonnyal én is pontosan ezt tenném (mert azért tegyük a kezünket a szívünkre, szerintem mindenkiben legalább egyszer felmerült élete során, hogy való-e neki gyerek, jó anya lesz/lenne-e, akarja-e egyáltalán), de furcsa volt ilyen sokszor ezt olvasni. Becsülöm azokat, akik kimondják, hogy nekem igenis fontosabb volt a karrierem, a szabadságom stb. és ezért nem vállaltam az anyaszerepet.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Azt kaptam, amit vártam. Az is tetszett, hogy ismert nők is megszólaltak ebben a témában, jobban tudtam kapcsolódni hozzájuk, mert arc is volt a név mellett a fejemben. Voltak, akiket nagyon hitelesnek találtam függetlenül attól, hogy ismertek vagy sem, másokat kevésbé. Viszont pontosan ezért szeretem azokat a történeteket, ahol az emberek a saját életükről beszélnek, mert akkor a saját igazukat adják elő, ami – eltekintve attól, hogy elhiszem-e, amit mondanak – számomra mindig érdekes.

2 hozzászólás
Sippancs P>!
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Olvastam egy kicsit délelőtt, olvastam egy kicsit a buszon, olvastam kávézás közben és pakolás alatt, olvastam hajnali 4-kor, amikor nem tudtam aludni, és olvastam a parkolóban is, öcsémet várva. Némelyik történet nagyon megrázott, mások kevésbé, némelyikkel egyet tudtam érteni, másokhoz teljesen közömbösen viszonyultam, mégis azt mondom, ami az ajánlásban is elhangzott: nagyon kellett ez a könyv, és kell még sok hasonló!

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika >!

A földkerekség negyede olyan szülők gyereke, akiknek nem szabadott volna gyereket vállalni.

13. oldal, Ajánlás, Singer Magdolna

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

1 hozzászólás
Málnika >!

Mások csak azért szülnek, mert ez az elvárás. Én nem vagyok hajlandó amiatt görcsölni, hogy másoknak mik az elvárásaik. Nem én vagyok az első a világegyetemben, és nem is az utolsó, akinek nincs férje meg gyereke. Ha valakinek egyedül kell lennie, akkor valószínűleg saját magán kell dolgoznia, a maga szellemi, lelki, fizikai fejlődésén. Ezt vállalta, ez a dolga az életben. Csak hát a legtöbben nem így gondolkodnak, elvárások szerint élnek. Mit szól a szomszéd, a munkatárs? Hát kit érdekel?!

117-118. oldal, “Mindig a saját utamat jártam, Kőbán Rita, 53 éves

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

2 hozzászólás
csucsorka IP>!

Ami még idegesítő, amikor egy sokgyerekes anyuka kiposztol valami olyat a Facebookra, hogy „amikor a gyerektelen ismerősöd azt mondja, hogy fáradt, muhaha”, és ott egy kép egy koktélt szürcsölgető szingli nőről a tengerparton. Ez a megbélyegezettség, hogy azért, mert nincs gyerekem, nem tudhatom, mi a fáradtság, mi a teljesség, az érzelmi gazdagság, nem vagyok igazi nő, és nem tudhatok semmit a való életről… Ezek bicskanyitogatók. Egyrészt, senkiről nem tudhatod, hogy választotta-e. De még ha igen, akkor is! Az az érzés, hogy nem érek semmit, ha nincs gyerekem, nem belőlem fakad, a tágabb környezet ezt tolja rám.

100. oldal, "Bekerültem a szingli, gyerektelen státuszba, a különleges nagynéni szerepébe" Vera, 38 éves

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

7 hozzászólás
Poufsouffle>!

Lázadok. Nem az ellen, hogy másnak se legyen gyereke, hanem azért, hogy elfogadja a szűkebb környezetem és a társadalom, hogy akkor is élhetsz teljes és egyenértékű életet, ha van gyereked, és akkor is, ha nincs. Ez egy lehetőség, amivel lehet élni, de nem kötelező. Senki sem rosszabb, ha úgy dönt, nem lesz gyereke. […] Szerintem a nők számára még mindig nem egyértelmű, hogy választhatják azt az opciót is, hogy nem lesz gyerekük. Pont emiatt szoktam elmondani a véleményemet. Én is egy ilyen hatására kezdtem el ezen egyáltalán gondolkozni.

168. oldal

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Málnika >!

[…] igenis nő vagyok, és ezt nem az életkor vagy az anyaság határozza meg, hanem az, hogy hogyan tudjuk elfogadni az élethelyzetünket.
Észre sem vesszük, milyen sokszor lefokozzuk magunkat másodrendűvé: vannak a hagyományos családok, a gyerekes párok, és ez után, alatt vagyunk mi. Magam elé engedek mindenkit. Nagyon sok embernek, függetlenül attól, hogy szeretne vagy sem, nem adatik meg a gyerek, de ez nem azt jelenti, hogy a családosok előbbre valók.

27-28. oldal, “Magunkban sírtuk el a könnyeinket” Gyöngyvér, 51 éves

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

Poufsouffle>!

Nagyon hiszek a könyvek gyógyító erejében.

16. oldal - Ajánlás (Singer Magdolna)

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

csucsorka IP>!

Most épp egyedül élek, és jönnek azzal, hogy ha lenne gyereked, nem lennél egyedül. Hogy a fenébe ne lennék? Ha lenne gyerekem, élné az életét, és akarnám is, hogy így tegyen! Nem magamnak szültem volna. Nem azért szül az ember gyereket, hogy majd öregkorára ápolója legyen.

105-106. oldal, "Igazolt az élet" Csákányi Eszter, 65 éves

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

12 hozzászólás
Málnika >!

Mivel a magyar társadalomban nagyon erős az elvárás a gyermekvállalás tekintetében – akkor vagy normális ember, akkor gondolkodsz helyesen, ha gyereked születik –, sokan nem akarnak magyarázkodni, egyszerűbbnek tartják azt mondani, hogy nem lehetett, nem olyanok voltak a körülmények, vagy egészségügyi problémák játszottak közre.

184. oldal, “Nagyon elterjedt az az elképzelés, hogy akkor lehet valaki boldog, ha gyermeke születik”, Szalma Ivett családszociológus

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

csucsorka IP>!

Óriási csodának tartom a gyerekeket, a fogantatástól kezdve a felnövésükig. Ahogy abból a két kis izéből ember lesz, aki jön, megy, szuszog, szeret. Akkora csoda, hogy ha lenne gyerekem, egész nap zokognék a meghatottságtól. Az meg milyen már?! „Milyen gyerekkorod volt?” "Hát, anyám hatéves koromig bőgött a boldogságtól."

128. oldal, "Jönnek a behajtani tilos táblák" Gabi, 41 éves

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról

2 hozzászólás
Málnika >!

Foglalkoztatott a kérdés, hogy én mit szeretnék, ám ennyi elvárás és minősítés kereszttüzében, ekkora zajban úgy éreztem, nem hallom a saját hangomat.

17. oldal, A szerző előszava

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról


Hasonló könyvek címkék alapján

Czeizel Endre: Születésünk titkai
Ó. G. Marianna: Hogyan éljük túl a küzdelmet a terhességért?
Sz. Makó Hajnalka – Veszprémi Béla (szerk.): A párkapcsolattól a gyermekágyig
Debra Bridwell: Gyermekre vágyva
Ina May Gaskin: Spirituális bábaság
Szabó A. Ferenc: Az abortusz ellenszerei
Mami Info
Jackie Mize: Gyermekszületés természetfeletti módon
Heather Welford: Babát várunk
Kovács András: Nővédelem – anyavédelem – családtervezés