Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hallgatag erdő (Dublin Murder Squad 1.) 59 csillagozás
1984. augusztus 14-én, egy átlagos, ám szokatlanul forró nyári délután három gyerek – Jamie, Adam és Peter – játszik a Knocknaree nevű ír városka melletti erdőben. Tűz a nap, felhőtlen az ég, a gyerekek pedig ide menekülnek a meleg elől. Az erdő mélyén azonban valami szörnyű dolog történik: Jamie és Peter nyomtalanul eltűnik, egyedül Adamet találják meg, véres ruhában. Ő viszont semmire nem emlékszik a nap eseményeiből.
Húsz évvel később Adam már a dublini rendőrség gyilkossági osztályának nyomozója. Nevét megváltoztatta, a múltjáról senki sem tud, ám a szörnyű nap nem hagyja nyugodni. Rejtélyes emlékképek, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre egyetlen hír hallatán: újabb gyilkosság történt Knocknaree-ban. A nyomozás egyre sötétebb területekre vezet, és minden nyom ugyanoda tart: vissza az erdőbe…
Eredeti megjelenés éve: 2007
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világsikerek General Press
Enciklopédia 2
Kedvencelte 4
Várólistára tette 72
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Kb. 7 éve olvastam először a könyvet, már akkor is a hangulatával fogott meg igazán, és ezzel lett Tana French az egyik kedvenc írónőm. Ezt a fajta egyedi, szomorkás, ködös, sötét, elgondolkodtató légkört senki más nem tudja nekem ilyen jól tálalni. Adam története fájdalmas és nyomasztó, így újraolvasva jobban látom a hibáit, és hogy milyenné teszi az embert egy ilyen múlt. Fura, de még az sem zavar, hogy spoiler. Kárpótolt érte a jelenben lévő ügy felderítése, ami egy igazán csavaros és morbid nyomozás volt, és persze Cassie, aki abszolút kedvenc lett. Egyébként annyira valóságos volt az egész, simán elhiszem, hogy ez valahol tényleg megtörtént, nem csak a gyerekek eltűnése, de Adam spoiler, és a tény, hogy spoiler, ez a jól kidolgozott karaktereknek köszönhető.
Pedig olyan jól indult :( Aztán az egész összeomlott. Borzasztó Adam története, teljesen a hatása alá kerültem. Valahogy olyan elnyújtott lett az egész történet. Az írónő sötét, komor stílusa sem az én világom. Néhol egy nagy zagyvaság az egész. A szereplők közül Adam a legszimpatikusabb, Robot viszont kimondottan utáltam.
Elvileg ezt a könyvet kellett volna elsőnek olvasnom, de már túl vagyok A halott hasonmáson, mert nem tudtam, hogy egymás után jönnek, viszont ettől függetlenül is élvezhető volt a történet. Még mindig nagyon tetszik az írónő stílusa, az a légkör, amit megteremt. Ebben a történetben sem csalódtam, bár ez kicsit kevésbé tetszett, mint a másik könyv. Voltak titkok, amik folyamatosan derültek ki, viszont a végén úgy éreztem, mint amikor szépen, lassan, óvatosan építgetünk egy kártyavárat és amikor az utolsó lapot tennénk a helyére, akkor az egész vár összedől. A történet végén nagyon hirtelen próbált az írónő elvarrni minden szálat, ráadásul a könyv végére Rob is egyre unszimpatikusabb lett, amit nagyon sajnáltam. A két szálból az egyik el sem lett varrva, pedig arra még jobban kíváncsi is voltam, mint arra, amire meg lett a megoldás. Végeredményben jó kis könyv volt ez, szeretem olvasni az írónő könyveit.
Én még mindig haragszom a vége miatt!
Pedig ez egy nagyon-nagyon jó könyv, imádtam a stílusát, érdekelt a történet, minden klappolt, hogy egy kedvenc szülessen, erre így befejezni!? Lapozok, köszönetnyilvánítás, visszalapozok, nem értem. Sorozat, de a következő rész se ad magyarázatot, pfff…
Fogok még az írónőtől olvasni, de ha ezt még egyszer eljátssza velem, megyek és megkeresem ;)
Kb. a felénél tartok. Izgalmas krimi egy eltűnt és meggyilkolt 12 éves lányról. Vajon az évekkel ezelőtti eset (amikor 2 gyerek tűnt el), hogyan kapcsolódik ehhez az esethez? Etikai kérdéseket is feszeget a könyv: nyomozhat-e egy olyan ember, aki érintve van a dologban? Mennyire tudja objektíven megítélni a dolgokat? Vagy az érdekeltsége miatt csak még motiváltabb lesz?
Nagyon érdekes a család-vonal. Hogy ott senki sem normális, az is biztos.
Külön kuriózum volt számomra az elmélkedés a hitrendszerekről. Hogy mindenki hisz valamiben. A modern ember két istene: a pénz és a testkultusz. Sok mindenben egyetértek az érveléssel.
Végeztem vele, de hiányoltam a múlt lezárását. Maga a krimivonal és a nyomozás érdekes volt, de a főhős nyavalygása a könyv közepén kissé felesleges volt szerintem, csak az oldalszámokat növelte. Ezért a fél csillag levonás. Ráadásul az erkölcsi győzelem megvolt, de a nyomozónkat teljesen elvesztettük.
Ír regény, de nagyban emlékeztet a skandináv krimikre. A főszereplő nyomozó, Rob annyira nyomorult, hogy komolyan depressziós lettem az életétől. Van múltbeli trauma, a jelen folyamatos elrontása – szenved, rosszul érzi magát a bőrében. Nem volt ó olvasni ezt.
Az sem segített, hogy a krimi sem ütött. A nyomozás kezdeti szakasza elég esetlen, ahogy csak tapogatóznak. Szerkezetileg nem rossz, ahogy a jelen és a múlt bűnügye összefolyik, de amit kihozott belőle French, nem tetszett. spoiler Amikor már nyomon vannak, összeállnak a részletek – a regény második fele sokkal jobb.
A kihallgatások különösen tetszettek. Ott volt feszültség, ültek a párbeszédek is.
A szereplők közül Rob a kiemelt, de ő annyira szenved, és tudja magát helyenként sajnálni, hogy nem tudtam megkedvelni.
A regény pozitívuma még az atmoszférája. Fájdalmas, ami jól megy a cselekményhez és hangulatos is.
Kedvem támadt valami régivágású krimihez, tipic nyomozócsapattal, akikbe, ha beleszeretek nyomon követhetem a következő ügyeiket is. (Azt hiszem ezt hívhatják nyári olvasási uborkaszezonnak) Bár a hangulata megvolt, már olvasás közben szemezgettem a szerző többi könyvével, de egyből rá is jöttem, hogy a sorozatnak nem a csapat a közös többszöröse. Ami nem baj, úgy sem estem velük szerelembe. (Különben is jön az ősz.)
Azért nem adtam a maximális 5 csillagot, mert kicsit nekem elnyújtott volt a könyv. A történet és az elképzelés nagyon jó lenne, de szerintem meg lehetett volna ezt írni pörgősebben is. Meglepő volt a végkifejlet, bár hazudnék, ha nem sejtettem volna az egyik szereplőről, hogy köze van a gyilkossághoz.
Kicsit fura volt, ahogy az egyik főszereplő narrátorként visszaemlékezve mondja el a történetet. Izgalmasabb történetre számítottam a könyv eleje alapján, de a közepén a nyomozást igazából kínlódásnak éreztem. A végére beindult és a gyilkos személyére nem gondoltam volna a könyv első felében. A gyerekkori esetről (a két gyerek eltűnéséről) érthetetlen módon nem derült ki semmi lényeges, pedig ennek a bűnesetnek a megoldása nekem nagyon hiányzott a könyvből. Valahogy hiányzott az igazi, átütő dinamika a történetből. Cassie karaktere tetszett. Rob azonban oldalról oldalra egyre unszimpatikusabb lett, a végkifejletet csak magának köszönhette.
Fúúú nagyon vártam a végét és erre …????. A végére megértettem a címét! Hát mindenkinek ajánlom az biztos. Felcsigázó, végig éberen tartja az olvasót! Teljesen elveszik benne az ember és mire föleszmélünk már véget is ért a történet. Még jó hogy van belőle még!
Népszerű idézetek
Manapság vajmi keveset gondolunk a múlandóságra. Csak hisztérikusan hadonászunk feléje az ezerféle trendi testmozgással, a magas rosttartalmú zabpehellyel meg a nikotintapasszal. Eszembe jutott, milyen szigorúan, rendíthetetlenül észben tartották a halált a viktoriánusok; milyen kemény, egyértelmű sírfelirataik voltak: Emlékezz, zarándok, ki itt elhaladsz, hogy én is olyan voltam, amilyen te vagy, s amilyen én vagyok, te is leszel olyan… Ma a halál nem túl menő dolog, ódivatúnak számít. Véleményem szerint korunk meghatározó jellemzője a tetszés szerinti alakíthatóság. A piackutatás addig alakít minden árut, hogy már jóformán nem marad belőle semmi, a márkákat, a zenekarokat pontos „műszaki leírás” szerint gyártják. Annyira megszoktuk, hogy azzá alakítjuk a dolgokat, amivé csak akarjuk, hogy mélységesen fölháborodunk, amikor szembesülünk a halállal, amely makacsul, formálhatatlanul, megmásíthatatlanul önmaga.
Dühösen meredt rám. – Minek néz minket, a kurva életbe, hórukkmunkásoknak?
Nem tudtam mit feleljek erre, hiszen abból ítélve, amit én láttam, bizony hórukkmunkásoknak néztek ki, a kurva életbe.
Nemigen szoktam észrevenni, ha boldog vagyok, legföljebb utólag. Inkább a nosztalgiához van tehetségem − lehet, hogy ez az én végzetes hibám. Néha azzal vádoltak, hogy a tökéletességet hajszolom, hogy eltaszítom magamtól a szívem vágyait abban a pillanatban, mihelyt közel kerülök hozzájuk, és a titokzatos, impresszionista ragyogás fakó, színtelen pöttyökre bomlik. Az igazság azonban nem ilyen egyszerű. Tudom én nagyon jól, hogy a tökély kirojtosodott szélű, ütött-kopott banalitásokból áll össze. Azt hiszem, az én igazi gyengém egyfajta távollátás: rendszerint csak messziről és a kelleténél jóval később veszem észre, hogy van a dolgokban rendszer.
Cassie-vel egy egész délelőttöt áldoztunk egy fazonra, aki elmondta, hogy Isten azért büntette így Katyt, mert szemérmetlenül közszemlére tette magát, amikor hagyta, hogy az Irish Times lenge balett-trikóban lefényképezze. Az igazat megvallva komoly reményeket fűztünk ehhez az alakhoz, aki Cassie-vel nem is volt hajlandó szóba állni, mert szerinte a nőknek nem lenne szabad dolgozni, és a farmer szemérmetlen viselet. (A női szemérmesség mércéje, amint azt indulatosan közölte velünk, a Fatimai Miasszonyunk.) De kikezdhetetlen alibije volt: hétfő este a Baggott Street közelében lévő, miniatűr piros lámpás negyedben szórta átkait seggrészegen az örömlányokra, és írogatta föl a kuncsaftjaik rendszámát.
Az ír politikai életet hihetetlen alattomosság jellemzi […] a korrupciót mindenki természetesnek veszi, sőt a lelke mélyén még csodálja is. Mélyen belénk ivódott a gyarmatosított népekre jellemző agyafúrtság és gerillamentalitás: az adófizetés elsumákolása meg a kétes ügyletek az ír lázadó szellem ékes bizonyítékai a szemünkben, ugyanolyan hősi tettek, mint amikor eldugtuk az angolok elől a lovakat meg a krumplit.
A sorozat következő kötete
Dublin Murder Squad sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Patricia Gibney: A bűnös lány 93% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Mr. Mercedes 89% ·
Összehasonlítás - Michael Connelly: Sötét visszhang 88% ·
Összehasonlítás - John Banville: Hó 80% ·
Összehasonlítás - Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz 84% ·
Összehasonlítás - Audrey Carlan: Lélek 83% ·
Összehasonlítás - Nina de Gramont: Agatha Christie-affér 79% ·
Összehasonlítás - Noah Hawley: Zuhanás előtt 78% ·
Összehasonlítás - Sidney Sheldon: Álarc nélkül 77% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás