Esőcsináló 110 csillagozás

Tan Twan Eng: Esőcsináló

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1939, ​Pinang, Malajzia. A tizenhat éves Philip Hutton mindig is számkivetettnek érezte magát. Angol édesapja és kínai édesanyja gyermekeként nem tartozott igazán egyik nemzethez sem. Ezen a nyáron azonban véget ér a magány időszaka: megismer egy japán diplomatát, Hayato Endót, aki mestere lesz, és idővel egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Philip körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, Endo szan pedig bevezeti a fiút a japán kultúra és gondolkodás világába, harcművészetre és a zen buddhizmus világszemléletére tanítja.
Az újonnan szerzett tudásnak és barátságnak azonban óriási ára van. Endo szant kötelessége a sajátjaihoz fűzi, amire Philip csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát. A fiatalember kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy mestere, akinek ő feltétlen hűséget és engedelmességet fogadott, olyan titkokat rejteget, amelyek Philip egész világát romba dönthetik. Mindent kockára kell tennie, hogy megmentse… (tovább)

Eredeti mű: Tan Twan Eng: The Gift of the Rain

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Tarandus, 2015
606 oldal · ISBN: 9786155584107 · Fordította: Hegedűs Péter
>!
Tarandus, Győr, 2015
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584091 · Fordította: Hegedűs Péter

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Philip Hutton · Hajató Endó szan


Kedvencelte 27

Most olvassa 20

Várólistára tette 231

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Tyű és hű, jelentem újfent kedvenc született, mert ez ismételten varázslatosan csodálatos volt!
Tan úr első könyve (nálunk másodikként megjelenve) ismét egy gigászi élettörténet és akár az Esti ködök kertjében, itt is Malajzia, mint Anglia gyarmata és a támadó Japán kapcsolatáról tudhatunk meg különleges szeretem és nem-szeretem részleteket a második világháborús időkből.
Sok hasonlóság van a két történet között a mester-tanítvány viszonytól, a szenvedésteli háborús évekig, a élete végén járó visszaemlékező mesélés, az időben ide-oda ugrálás és a rengeteg mélyre hatoló bölcsesség és szépség megélése minden szörnyűség ellenére, ugyanaz az ismerős érzést keltette bennem, még ha teljesen más is maga a történet, a sorsok, a végkimenetel, mégis nagyon szerethető és kimondottan felemelő végkicsengést eredményez legbelül, minthogy minden gonoszság mellett ott van a jó emberi oldal is, aminek olyan ereje van, hogy képes kiemelni akármilyen borzalomból és segít túlélni a kemény időket, (melyekbe a másik oldalunk taszított, érdekes paradoxon, nem lehet megúszni szenvedés nélkül a fejlődést, ahogy ez szépen látható az aikidzsucu/aikido edzések során is) mert minden folyamatosan változik és ezt felismerve tudnunk kell, hogy semmi sem tart örökké, sem a jó, sem a rossz és hogy döntéseink nemcsak a saját sorsunkat befolyásolják, mégis meg kell tennünk a megfelelő időben, amit ránk ró az utunk/sorsunk/szívünk, bármi is lesz a következmény.

Kristálytiszta bölcsességgel/szeretettel, szívbemarkoló sorsokkal, emberfeletti bátorsággal és a maguk emberi kis dőreségeikkel szállnak szembe a sorukkal hőseink és teremtenek számunkra egy olyan csodaszép világot, amibe nagyon jó volt elmerülni és nagyon nehéz volt elbúcsúzni tőlük a végén… azt azért megtudhatjuk, hogy miért is esőcsináló, az esőcsináló, ami eredetileg ugyan Az eső ajándéka volt, de így is teljesen teljesen megfelelő. http://moly.hu/idezetek/563716
Ez a történet is filmre kívánkozik, remélem az Esti ködök után ezt is megcsinálják, nagyon a szemem előtt vannak a filmszerű jelenetek, ínycsiklandozó ételek, izgalmak, szerelmek és ahogyan az idő folyamának ágai egybetorkollanak. és lassan elmosnak mindent, mint egy kiadós monszuneső.

A borító meseszép és a fordító Hegedűs Péter ismét remek munkát végzett, fantasztikusan szép nyelvezettel járulva hozzá a tökéletes olvasmányélményhez.
(Amivel igazából önmagamat is megleptem, ugyanis általában nem szeretem a háborús vagy történelmi regényeket, de itt tökéletes az egyensúly, meglepne, ha nem lenne Tan Twang Eng maga is magas képességű harcművészet gyakorló – és kicsit rákeresve valóban maga is aikidózott/ik. http://www.bookslut.com/features/2012_09_019353.php)

>!
Tarandus, Győr, 2015
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584091 · Fordította: Hegedűs Péter
6 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Ismét egy könyv, ami a kedvenceim közé került. Egy egzotikus, különleges, az érzelmek változatosságát és mélységét bemutató történet volt az Esőcsináló. Főszereplője Philip, az angol-kínai fiú, aki szemünk láttára érik férfivá. Az idős Philip története keretbe foglalja a régi eseményeket, tulajdonképpen ő meséli el Micsikónak, a japán asszonynak Endo szannal közös múltjukat, a háborúban hozott döntéseit és azoknak következményeit. Elmeséli és közben leteszi a múlt terheit, amit egész életén át cipelt magában, hogy megkönnyebbülten élhesse hátralévő éveit. A fiatal Philip nagyon megfontolt, komoly fiatalember volt, először vele ismerkedhetünk meg a könyv lapjain, majd Endo szannal, és tanúi lehetünk annak, amint Endo szan a tanítványául fogadja Philipet, majd japán harcművészetre, aikidóra tanítja. Első pillanattól kezdve érezni lehetett közöttük a különleges kapcsolat erejét, az összetartozásukat, mint akik nem most találkoznak először.
A könyv hangulata, írásmódja rabul ejtett, gyönyörűség volt olvasni. Külön élmény volt látni Malajzia szépségeit, az ott élő nemzetek, kínaiak, angolok, japánok sokszínűségét, a gazdagokat és szegényeket, a hagyományokat tisztelő malájokat, az uralkodó angolokat, és a diplomatikus japánokat. Nagyon megkedveltem Philip kínai nagyapját és édesapját is, irigylésre méltó volt a szeretetteljes kapcsolat, ami ezek között a férfiak között végül kialakult.
Folytatás itt: http://konyvutca.blogspot.nl/2015/12/tan-twang-eng-esoc…

>!
szadrienn P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Mindig mellbe vág a kultúrsokk élménye, amikor belépek Tan Twan Eng világába. Egzotikus fűszerek nehéz illata száll a levegőben, ismeretlen ízek, hangok, fények ostromolják az összes érzékszervet. Fullasztó a trópusi hőség, mégis zsibong a sokféle nemzetiség lármájától hangos város, az ősi templomban mérgeskígyók tekergőznek, és hívogat a vad, áthatolhatatlan maláj dzsungel.
Ebben a környezetben nő fel ifjú főszereplőnk, aki angol és kínai szülőkkel, Malájföldön, japán aikido mester segítségével próbálja megtalálni az identitását. Csodálja Japán harcművészetét, kultúráját, japán férfihez fűzi szoros kötelék, ugyanakkor ez az ország hazája számára a legrettegettebb ellenség.
Megismerhetjük egy brit család gondtalan, kifinomult életét a gyarmatokon, amit aztán összezúz a második világháború. Nagyon éles a váltás, amikor az idilli életforma bemutatása után elkezdődnek a háborús pusztítások, kegyetlenkedések jelenetei. Főhősünk talán még az ördögnek is eladná a lelkét, hogy megmenthesse szeretteit, de vajon sikerülhet-e ez neki, és szembe tud-e nézni döntése következményével?
Mindez kiderül, de kár siettetni a választ, jobb ráérősen ízlelgetni a különleges stílust, és elmerülni a mindent átszövő keleti hangulatban.

7 hozzászólás
>!
robinson P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Míg Az Esti ködök kertje egy filozofálós, elmélyülős, merengős történet volt, addig az Esőcsináló egy mozgalmasabb, lendületesebb történet. A dátum sokat sejtető: 1939.
Jól kitalált és hihető, magával ragadó a cselekmény, jó volt elmélyülni a világ e távoli országának történetében. Lendületes kalandregény, több párbeszéddel. Érdemes időt hagyni az olvasásra. Nem bántam a kitérőket, és azt sem, hogy nem rövidebb vagy feszesebb a történet. Alapos és mély karakterek, történetvezetés jellemzi. Jó volt olvasni. Újra kedvet hozott egy ismétlődő sétára Az Esti ködök kertjében.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/12/esocsinalo.html

>!
jehuka P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Hű!
Nehéz megfogalmaznom az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nagyon intenzív élményt adott. Teljesen elvarázsolt és magával ragadott a hangulata, nyelvezete, egzotikuma, ahogy szépen lassan bontakozik ki a történet. Csordultig töltötte a szívemet és a lelkemet végtelen bölcsességgel és szeretettel, majd kegyetlenül kifacsarta és még meg is taposta, hogy aztán kezdje az egészet elölről.
Ritkán fordul elő, hogy ennyire azonosulni tudjak egy főhőssel, mint azt tettem Philippel. Végig együtt gondolkodtunk, tépelődtünk, gyötrődtünk azon mit kellene tenni, melyik lenne a helyes út, hogyan lehet két tűz között úgy lavírozni, hogy egyik oldalról se emésszenek el a lángok. A regény során a világban helyét nem találó, magányos gyermekből igazán összetett személyiséggé fejlődik, ami nagyrészt újdonsült japán tanítójának, Endó szannak köszönhet. spoiler A könyv rajtuk kívül is hemzseg a zseniális karakterekben: Noel Hutton, Isabel, William, Kun és Tanaka, mindannyian igazi, eleven, hús-vér figurák lettek.
Meglepő volt számomra, hogy egy első könyves fiatal ember (mindössze 35 éves volt, amikor a regény megjelent) ennyire sokrétű és érett írást adjon ki a kezei közül, páratlan tehetségre vall. Kíváncsian várom az Esti ködök kertjét (hasonló fantasztikus élményekre számítok, de a kettő között úgy érzem, el kell telnie egy kis időnek, hogy önmagában tudjam majd értékelni), de abban is biztos vagyok, hogy ezt a regényt is időről időre előveszem majd és újraolvasom.
Egyszóval ez a könyv egy csoda. Csak ajánlani tudom :)

4 hozzászólás
>!
Chöpp P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

A második legpompásabb monumentális regény, amit ebben az évben olvastam.

7 hozzászólás
>!
Szamღca
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Ez volt a második könyvem az írótól; bár úgy tudom ez az első könyve. A másik Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje amit tavaly olvastam egy fokkal jobban tetszett.
Ez a könyv is érdekes volt, talán kevésbé varázsolt el; talan több volt itt a brutalitás…. itt a központi dolog a karate-n és annak elsajátításán van mig a másikban a japán kert építésen.

A regény központi figurája Philip aki angol apukától és kinai anyukától származik ami miatt fèlvèrkènt elég sok atrocitás éri gyerekkorában Malájziában.
Egy olyan családban kell felnőnie ahol édesanyja halála után az édesapja, (fèl)testvérei angolok – emiatt ő sokszor érzi magat kirekesztettnek….
A regény itt is két idősíkon fut. Egyrészt a jelenben ahol Philip már öregemberként éldegél és egyik nap bekopogtat hozzá egy idős japán hölgy, Micsiko aki azzal a céllal látogatja meg hogy élete utolsó napjaiban szeretne hallani fiatalkori szerelméről, Endo szan-rol aki Philip tanára volt…. Ezzel mély sebeket szakít fel Philipben aki ahogy elkezd visszaemlékezni ezekre az évekre nem csak a múlttal hanem saját magával is szembe kell néznie….

Ezzel mi is visszatérünk a múltba; a II. Világháború előtti évektől amikor összebarátkozik Endo szan-nal aki tanítványává fogadja az akkor 16 éves fiút és karatéra, meditációra; japán nyelvre oktatja. Veszélyes barátság az övék hiszen akkor már egyre inkább érződik a háború szele; már a japánok kegyetlenségei eljutnak Malájzia partjaira is így nagy ellenérzetet váltanak ki különösen a kínai lakósokból akik Kinabol menekülnek Malajziába a japánok elől….Philipet azonban egyre jobban elbűvöli ez az életfelfogás amit mesterétől tanul és egyre inkább a hatása alá kerül…. Kitör a háború; és Malajziàt megszàlljàk a japànok… Philipre nagyon erős nyomás nehezedik részben családja részben korábbi oktatója àltal…
Ez számunkra (szerencsére) elképzelhetetlenül nehéz, durva, brutális időszak volt…. és nagyon jól visszaadja az író ezeket az érzéseket….Megrázó olvasmány volt de nagyon örülök hogy elolvastam és remélem, még sok könyvvel ajándékoz meg minket az író mert nekem nagyon bejön a stilusa….

3 hozzászólás
>!
Juci P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Szép, szép, árad meg minden, de azért én ezt eléggé untam. Nem dolgoztatott meg a legkevésbé sem (maximum a csuklómat, mikor fél kézzel próbáltam tartani a buszon), pedig nem azért olvasok el hatszáz oldalt, hogy ne legyen vele semmi dolgom. Talán sok is a négy csillag, de nem akartam bántani szegény könyvet, olyan, mint egy régimódi, kedves úriember :)

>!
Futóhomok P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Ugyan maradt bennem számos, európaiságomnak köszönhető értetlenkedés Endo szan és Philip Hutton mester-tanítvány viszonyával kapcsolatosan, ám a regény egésze- és az abban itt-ott sűrűsödő gondolatmenetek épp európaiságomból fakadó értetlenkedésemet csiszolták. Ez az idézet* például, bármerre is kanyargott a cselekmény, mindvégig a segítségemre volt a történet/japán-maláj történelem befogadásához.

*https://moly.hu/idezetek/559913

>!
encus625 P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Olvasás közben is éreztem, hogy képtelen leszek normális értékelést írni erről a könyvről. Az első mondataival megfogott magának és nem eresztett el még most sem. Nem könnyen olvasható, érdekes, izgalmas és elgondolkodtató is. A fordítás is nagyon jól sikerült. Képes lennék most újra elkezdeni és elolvasni még egyszer. Ritkán van ez így nálam egy könyvvel.

>!
Tarandus, Győr, 2015
606 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584091 · Fordította: Hegedűs Péter

Népszerű idézetek

>!
Kkatja 

    Emlékek – az öregeknek csak az emlékeik maradnak. Az ifjak bővelkednek álmokban és reményekben, miközben az öregek görcsösen markolják hajdanvolt álmaik hamuját, és azon tűnődnek, mi történt az életükkel.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
>!
Kkatja

– Az aikidzsucu egészében érvényes alapelv szerint itt sem szabad szemtől szembe fogadnod az ütés erejét. Helyette hárítasz, oldalra lépsz, hogy elkerüld a csapást, majd visszafordítod a lendületét, és kibillented az egyensúlyából ellenfeledet. Ugyanígy kell eljárni a ken, a kard esetében is.
    Amikor folytatta, ünnepélyes komolyság csendült hangjában:
– Ugyanezek az alapelvek érvényesek a mindennapi életben is. Soha nem hagyd, hogy a másik ember egyenesen rád zúdítsa haragját. Térj ki előle, vond el a figyelmét, akár helyeselj is neki! Billentsd ki elméjét az egyensúlyából, és akkor már tetszés szerint bármilyen irányba terelheted!

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: aikido
1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP

Mozdulatlanság a mozgásban,
mozgás a mozdulatlanságban.

>!
Kkatja

– Ha a budzsucu magasabb szintjén az ember az elméjével harcol, akkor mi lenne a magasabb szint?
    Endó szan egy darabig lehunyt szemmel ült, olyan dolgokat látva, amelyeket nekem sosem mutathatott meg.
– Az – felelte végül –, ha egyáltalán soha nem harcolnánk.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hajató Endó szan · Philip Hutton
>!
Zsófi_és_Bea MP

Amikor eltévedsz e világban vagy magában az idő birodalmában, emlékezz rá, ki voltál valaha, és nyomban tudni fogod, ki vagy jelenleg. Ezek az emberek hajdan mind egyek voltak, s most te is egy vagy ővelük. A születésed előtt énbennem éltél, s én tebenned élek majd a halálom után. Ez a család lényege.

Kapcsolódó szócikkek: család
>!
Kkatja

    A régóta halott jósnő azt mondta, hogy az eső adományával születtem. Immár tudom, hogy ez mit jelent. Szavait nem átoknak szánta, de nem is áldásnak. Tragédiával árnyékoltam be sok ember életét, akár egy hirtelen lezúduló felhőszakadás – de az eső az esetek többségében megkönnyebbülést, tisztaságot és megújulást is hoz. Elmossa a fájdalmunkat, és előkészít bennünket az újabb napra, sőt akár egy újabb életre. Most, vénségemre úgy találom, hogy az esők mindenhová követnek engem, és vigaszt nyújtanak – akárcsak mindazok szellemei, akiket valaha ismertem és szerettem.

599. oldal

>!
Zsófi_és_Bea MP

Gyakorta mondogatta tanítványainak, hogy erejének titka a szeretet; a mindenki iránt érzett egyetemes szeretet, amellyel még halálos ellensége irányába is viseltetik. Hiszen a szeretet a mindenség egyik fő erőforrása, márpedig, ha az ember mögött ott áll az egész mindenség, ugyan ki győzedelmeskedhetne felette?

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
robinson P

– Csak mert az ember megtanul lőni, még nem muszáj használnia is a fegyvert.

125. oldal

>!
Chöpp P

Az elme hatalma mindig fölébe kerekedik a gyarló testnek, bármilyen erős legyen is.

200. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rani Manicka: A kígyó szíve
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
David Benioff: Tolvajok tele
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Khaled Hosseini: Papírsárkányok