A ​Térképészek (A Kalaposok 2.) 94% 40 csillagozás

Szórakoztató, kalandos történet, aminek a főszereplője rengeteget változott előnyére az első rész óta. Makacs volt ugyan eddig is, de most már bátran kiáll másokért akárkivel szemben – legyen az egy gonosztevő vagy maga a király –, és mégis megveszekedett álmodozó, aki sosem adja fel a reményt! Bátran vállalja, hogy szeretné összehozni a Mesterek családjait egy közös cél érdekében, és az utolsó pillanatig védi a testvérévé fogadott Samet, illetve bármit megtenne a legjobb barátjáért, Pupákért, aki az egyik ellenséges család leszármazottja. A történet talán még izgalmasabb, mint az első részé, hiszen nem csak hogy nem szabadulunk meg Lord Aszattól, de a nyakunkba kapunk még egy hatalmas adag titkot és rejtvényt is.

A történet számomra lezártnak tűnik*, így nem tudom, várható-e folytatása, de akárhogy is menjen tovább (a többi család megismerésével vagy Kordélia főszereplésével), én mindenképpen vevő leszek rá!
*(Ha valóban ennyi volt, akkor tökéletes befejezést kapott!)

Ajánló:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2022/11/tamzin-me…

Pontosan egy ilyen bűbájos, varázslatos és imádnivalóan lélekmelengető könyvre volt most szükségem. A Kalaposok a tavalyi év egyik nagy meglepetése és kedvence volt számomra, úgyhogy tűkön ülve vártam a folytatást.

A Térképészek sem okozott csalódást, kívül-belül imádnivaló. Hozta az első rész színvonalát és hangulatát, sőt bizonyos szempontból túl is szárnyalta. A történet végig nagyon pörgős és mozgalmas, el is olvastam egy nap alatt. Néhány dolog kissé kiszámítható, de ennyi belefér egy ifjúsági könyvnél.
Tamzin Merchant stílusa annyira elbűvölően szeleburdi, ugyanakkor olyan szépen és erőlködéstől mentesen tudja átadni a mélyebb mondanivalót is, ami egyáltalán nem érződik erőltetettnek. Fantasztikus, ahogy kitágította ezt a világot és a mágiát, a mitológia spoiler bevonásával egészen új dimenziók nyíltak meg. Nem is gondoltam volna, hogy még ennyi lehetőség rejlik ebben a történetben, és ilyen irányokat vehet. Ráadásul annyira imádom, amikor a korábbi apró részletek és elejtett megjegyzések értelmet nyernek, és valami lényegtelennek tűnő dologról kiderül, hogy kulcsfontosságú szerepe van. Erről az érzésről mindig a Harry Potter jut eszembe, ott volt ennyi megvilágosodott pillanatom.

Kordélia, Sam és Pupák továbbra is remek csapatot alkotnak, és tetszett az új karakterek bevonása, a többi ruhakészítő család nagyobb szerepe is. Főleg Adél érdekelt, de az Órások is szimpatikusak voltak. Sir Hugó Hebrenchet is jó volt viszontlátni, mindig annyira jót derülök a ripacskodásán. spoiler

A varázslatos világ feltérképezése, az ördögi főgonosz legyőzése és természetesen a kalapkészítés mellett Kordélia célja továbbra is apja megmentése. Egy kicsit idegesített, hogy miért nem akar hinni neki senki, spoiler, de gondolom könnyebb feldolgozni Proszperó halálát, mint ha feleslegesen reménykednének. Ettől függetlenül kételkedhettek volna picit többet.
Azok a részek is nagyon tetszettek, amikor a sztorizgatások révén bepillantást nyerhettünk Proszperó múltjába és a kapcsolatukba Kordélia anyukájával. Olyan szívmelengető pillanatok voltak, és a könyv egyik legszebb idézete is ehhez kapcsolódik.

A befejezéssel minden szempontból meg vagyok elégedve. Tökéletes lezárást ad a fő konfliktusok megoldásával, szóval akár véget is érhetne, de én nagyon örülök neki, hogy számíthatunk a folytatásra. Az utolsó mondatok új, egész más dinamikájú kalandokat helyeznek kilátásba, és én Kordéliával együtt alig várom, hogy fejest ugorjak beléjük.

Sokkal jobban tetszett az előző résznél: itt már beérik a történet, az írónő – és ezáltal az olvasó is – élvezettel lubickol ebben az egyedi világban, amit alkotott. A cselekmény feszes, végig visz magával, mégis van idő mindenre: megállni, visszarévedni, elgondolkodni a barátságon és az összefogáson.
Nagyon tetszett ez a titkos átjáró az igazi és a varázslatos London között, az egész világ kiválóan simul az újkori Londonra, mintha a valóságban is szerves egész lenne vele. A mondanivaló is értékes. A karakterek kissé egysíkúak, de ez belefér az ennek a korosztálynak írt könyvekbe, egyiküket sem érezhetjük így sem unalmasnak vagy élettelennek.
Jó lenne, ha valahogy mégis lenne egy folytatás…

Bonyolódik a cselekmény. Izgalmas újdonság volt a Térképészek Titkos Társasága. A regény kalandos, fordulatos. Aszat igazán a történetbe illő főgonosz, kezdtem félni tőle. Kordélia bátor és elszánt. Tetszett a befejezés, igazán mesébe illő.

Bűbájos mese, ez a regény, minden kis részletét átjárja a varázslat. Míg az előző kötet végén inkább azt éreztem, hogy jókor volt jó helyen, minthogy mindenképpen neki kell megvívnia a nagy összecsapást, most menetközben felnőtt a feladathoz.
Kordélia nagyon szimpatikus főszereplő, rendkívül makacs, és a céljaihoz időnként nem egészen etikus lépésekre szánja magát, viszont a céljait a szíve diktálja, ami abszolút a helyén van.
Azzal indítja a részt, hogy most már ha törik, ha szakad, megtalálja az apját, de amikor a nyomok nem hozzá, hanem a világ varázslat megmentéséhez vezetnek, akkor felveszi a kesztyűt, és mindent megtesz, hogy megmentse. És még közben arra is van ideje, hogy a Mesterek évtizedes utálatával foglalkozzon.
Tündéri történet, és bár már nem volt meg az első ismerkedés varázsa a világgal, minden sora lekötött. Azt kicsit sajnálom, hogy a végén maradt néhány szál, ami semmi lezárást nem kapott, csak feltételezni tudja az olvasó, hogy megoldották azt is. spoiler

Az első rész számomra hatalmas pozitív löket volt, és igazán izgalmas és újszerű világépítéssel találkozhattam. Ez a második részben sem volt másként, bár egy kicsit az üldözős részt néha soknak érzékeltem.
Imádtam a Könyvtáros vonalat benne, nagyon fantasztikus, és nagyon eredeti volt. Viszont ez a rész az amire azt kellett mondanom, hogy kisiskolásnak való, de felolvasni belőle, talán nem. Az első könyv ehhez képest talán tűrhető.
Felnőtt fejjel nagyon élvezhető, nagyon kikapcsol, és tényleg egyedi fantasy.

Az első rész annak idején teljesen magával ragadott. Azóta Babnak is annyit áradoztam arról, hogy az volt egyik legjobb gyerekeknek szóló fantasy, amit valaha olvastam, hogy meg is kaptam tőle a második részt születésnapomra.
Gyermeki lelkesedéssel álltam neki és szinte a legvégig meg is maradt bennem ez az érzés. A történet jó, a varázsvilágot még mindig imádom benne, ahogyan azt is, hogy milyen gazdag az érzelmi világa. De valahogy a végén mégis egy kicsit csalódottan csuktam le a fedelét. Talán én vagyok túl kritikus, de engem zavart, hogy két külön témát (Mesterek vs. Térképészek) összemosott. spoiler

Az elején olyan hirtelen csapott bele a történetbe, hogy nem tudtam élvezni, de a közepétől az elsőnél sokkal – sokkal jobb lett!!!

Folytatódik Kordélia és barátainak története. A Mesterek mellett megismerjük a Térképészeket is, akik egy másik titkos társaságot alkotnak. A szereplők változtak az első részhez képest, bátrabban viselkednek, és tényleg barátok lesznek a végére. Tetszett a lezárás is, a gonosz megkapja a büntetését, a jók pedig győznek. Kerek egész így is, de benne van a folytatás lehetősége is. És szívesen olvasnék még Kordéliáról és barátairól. Meg hogy mi lesz így a Mesterekkel, spoiler.

Esti 15 perces olvasással végére értünk Kalapos Kordélia elképesztő történetének, ami a barátságról, a család erejéről, az összetartozásról és a megbocsátásról szólt. Az események fonalát ott vettük fel, ahol az előző kötet véget ért, Aszat kiszabadult a bitó alól és pusztítani kezdi a mágikus helyeket. Ebben a kötetben megismerkedünk a Mesterek titkos társaságával, a Térképészekkel, akik ezeket a mágikus helyeket védenék, sajnos hasztalanul, mert sorra pusztulnak el. Egy minden csatát eldöntő térkép és a varázsesszencia megtalálása a fő feladata Kori kis csapatának, ami már nem hármójukból áll, hanem csatlakozik hozzájuk több mester leszármazottja is, így összefogva harcolnak Aszat ellen a gyerekek. A kötetben kevesebb volt az apja utáni kutatás – épp a világ pusztulásával volt elfoglalva a csapat – de spoiler. A kötet végére az igazi összefogással a mesterek is kibékülnek egymással és Kori még azt is eléri spoiler Sam pedig spoiler