Harrow, ​a Kilencedik (Lezárt sír 2.) 20 csillagozás

Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Csatasorba ​állt a Császár hívására.

Magával hozta minden tudását, bátorságát és egyetlen barátját.

Győzött, és diadala romba döntötte világát.

Harrowhark Nonagesimust, a Kilencedik Ház utolsó nekromantáját Császára egy megnyerhetetlen háború megvívására szólítja harcba. Gyűlöletes riválisa oldalán Harrow-nak tökéletesítenie kell tudását, hogy a halhatatlanság angyalává váljon – miközben dögrováson van, hányingert kap a kardja láttán, és úgy tűnik, még saját elméje is elárulja.

A Császár űrállomásának gótikusan borongós falai közé zárva három rideg tanítóval, sarkában egy lemészárolt bolygó tébolyult kísértetével Harrow-nak két sötét kérdésre kell választ találnia. Valaki az életére tör? És ha sikerrel jár, tényleg jobb hely lesz a világegyetem?

Miután döbbenetes debütáló regényével megrengette a világegyetemet, Tamsyn Muir folytatja a homályba burkolódzó Kilencedik Ház történetét a rejtéllyel és gyilkossággal, mágiával és vérontással teli… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax SF Extra Fumax

>!
Fumax, Budapest, 2021
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634702160 · Fordította: Varró Attila

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Harrowhark Nonagesimus · A Kilenc Ház Császára · Első Augustine · Első Mercymoron · Ianthe Tridentarius


Kedvencelte 6

Most olvassa 15

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mulán P>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Tamsyn Muir azonnal a feleséged akarok lenni mert szerelmes lettem beléd.
Hihetetlen ez a sztori próbáltam addig húzni ameddig csak bírtam de b-ssz-s nem lehetett tovább nem bírtam már. Már az előző rész is annyira az olvasási válságba taszított hogy alig bírtam visszajönni hát akkor ez, tegnap fejeztem be és még mindig teljesen kész vagyok tőle, egyszerűen imádom. Annyira fáj hogy Gideon és Harrow nem lehetnek együtt, imádom az ilyen sztorikat. Amikor leesett hogy ki a narrátor azon a ponton beletemettem a fejem a könyvbe hogy Atyaúristen ez megtörténik. Nem tudom hogy Tamsyn hogy tudott ilyet alkotni még sose találkoztam ehhez hasonlóval, se a világfelépítéssel se a szereplőkkel. Csak úgy mellékesen megjegyzem hogy a csontokról mindent megtudtam hála Harrow-nak. Remélem hogy amikor lezárul ez a sorozat vagy trilógia nem tudom mi lesz belőle akkor Gideon visszajön és betud teljesülni a szerelem. Összetört a történet aztán felemelt. Imádom.

Morpheus>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Nehéz pontozni egy olyan könyvet, amit csak olvasol, olvasol és még tovább olvasol, és először fogalmad is alig van arról, hogy mi is történik, aztán harmadában, félig, talán háromnegyedig megvilágosodik a dolog a végére, de hogy teljesen nem, az biztos. És az is biztos, hogy – szerencsére – ez egy egészen más történet, mint az előző volt. Ez egy hagymázas őrület, igazi meglepetés, ráadásul piszkosul jól esett.

Törpillaa P>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Imádom, imádom. ☺❤ Már az első részét is imádtam, de ez végképp taccsra tett, és még inkább tett rá egy fokkal, hogy imádjam Harrow-ot és persze Gideont, akiért az első perctől kezdve totálisan odáig vagyok meg vissza. ☺❤ Ahogy az első része is, ez is ugyanolyan izgalmas volt, és a sztori is pörgős, bár egy kicsit lassabban haladtam vele, mint szerettem volna, de így sokkal élvezhetőbb is volt, mert totálisan beszippantott ismét Tamsyn Muir felépített világa, és már most azonnal kérném a folytatást, mert ez így nem érvényes, főleg a befejezést illetően, és válaszokat akarok, de azonnal. XD Egy csomó olyan dolog történt, történik Harrow körül, ami válaszokat igényel, hogy mi miért történik, és nagyon kíváncsi is vagyok rá, hogy rájöjjek, mi volt ezzel a célja az írónőnek, mert a feszültséget, és az izgalmakat nagyon jól feltudja építeni, és a szereplők közötti szituációk, események is csak egyre jobban gerjesztik, és néha csak úgy kapkodtam a fejem, hogy mégis mi történik velük, szóval ide kérem a harmadik részt is, pls. XD Már ahogy elkezdtem olvasni, akkora röhögő roham tört rám, Harrow beszólásai, vagy Ianthe szövegelése, főleg a köztük való párbeszédek voltak rám ilyen hatással. :D Ja, és imádom a borítót, telitalálat! :D spoiler :D Jöttek régi és új karakterek is, akiket szintén nagyon megszerettem, a Császár, Augustine, és Mercymoron, Ianthe, meg még jó páran voltak, akiket hamar sikerült megkedvelnem, nincs is olyan, akit szívemből utálnék, az írónő tett róla, és úgy formálta meg a karaktereket, hogy mindegyik valamilyen szinten szimpi legyen, de azért mégsem annyira szeretem őket, mint Harrowot és Gideont. :D Náluk senki sem lehet jobb, de mindegyikük tudott mosolyt csalni az arcomra azért, amikor olyan beszólásokat durrogtattak el, amiken jókat nevettem, és azokat a részeket élveztem. :D Ki tudtak rántani a szomorúságomból, és ez nagyon, de nagyon tetszett nekem. :D De visszatérve a sztorira nekem először fura volt, hogy egyszer narrátor, és aztán E3 szemszögén keresztül vezetett az írónő végig, teljesen rabul ejtve, mintha egy film forogna le a szemem előtt, és ezt nagyon imádtam benne. A stílusa valami elképesztően zseniális, ez az idei legfantasztikusabb olvasmányom, azt kell mondanom, és totálisan megérte elolvasni, főleg hogy egy fantasztikus történet bontakozik ki a szemem láttára, ami néha totál összezavar, válaszok nélkül hagy, és most azon gondolkodhatom egy jó darabig, hogy mi történt mindenkivel, és hogy mi lesz velük a továbbiakban… :D spoiler

link

2 hozzászólás
hmelcsi>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Nincsenek rá szavak, hogy mennyire köszönöm a @Fumax kiadónak, hogy elküldték nekem ezt a könyvet, mert ez a történet egy csoda, aminek meg kell találnia az olvasóit.

Először is imádom borítót, mert abszolút visszaadja a könyv hangulatát és csodaszép a maga morbid módján. A történet is művészi, de más értelemben…

Lehet, de csak lehet, hogy a világűrben lebegve, szkafander nélkül, emberi csontokkal kirakózni könnyebb mint a Lezárt-sír könyveiről beszélni…
Az írónő egyszerre zseni és őrölt, mert aki ilyen szinten követni tudja a saját gondolatmenetét azelőtt le a kalappal.

Nálam egy jó könyv mércéje, hogy kicsikarja-e a könnyeimet…
Kétszer sírtam Harrowon…
– Egyszer, amikor rájöttem, hogy ki a narrátor…
– És egyszer, amikor Harrow rájött, hogy kit/mit vesztett el…

Gideont még a magyar megjelenésekor olvastam frissen és ropogósan, mivel semmit nem tudtam róla így tisztalappal indultunk a közös kalandunkra… Kedvenc lett, nem kicsit. Gideon karaktere magával ragadó és imádnivaló a maga mocskos szájával és pimasz jellemével. Aki olvasta Gideont annak nem mondok újat azzal, hogy megszakadt a szívem a könyv végén és hatalmas űrt hagyott maga után, ami miatt úgy vártam a folytatást, mint a messiást. Harrow titokzatos maradt mindvégig az első könyvben, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog adni nekünk belőle az írónő a második részben…

Tehát így kezdtem bele a második könyvbe: egy törött szívvel és instabil lelkiállapottal, amit az első könyv okozott… És Tamsyn Muir megint megcsinálta… Legszívesebben aranyba foglalnám a nevét és minden nap sírva borulnék le előtte (viccen kívül). Elszabadította az őrület azon fokát, amit elképzelni se tudtam volna. Harrow elméje nem bírta el azokat a megrázkódtatásokat, amiket a Lyctorrá válása okozott. Folyamatosan cserben hagyja a teste, az elméje pedig minden féle rémképekkel és hallucinációkkal kínozza vagy talán mégsem? Lehet, hogy mégsem a képzelete szüleményeit látja…
Pont ezért is volt nehéz olvasni eleinte ezt a könyvet, mert kb. 350 oldalig azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, nemhogy vajon Harrow most tényleg megbolondult vagy valami tényleg nincs rendben a Császár űrállomásán. Utána viszont (ahogy Gideonnál is megszokhattuk) folyamatosan bontakozik ki az igazság, csak győzzük befogadni. Ezen a ponton kezdtem úgy érezni, hogy végre értek mindent nagyjából és milyen szuper király vagyok, hogy sikerült feldolgoznom az olvasottakat, már csak az epilógus van vissza… Ekkor borult ki a bili, mivel az irónő, odavágott hozzánk egy jelenetet az utolsó KÉT! oldalon, amit nem bírtam feldolgozni és a harmadik könyv megjelenéséig esélytelen, hogy értelmezni tudjam…
Egy dolog biztos, a harmadik könyv megjelenése előtt újra fogom olvasni őket, mert biztosan lesznek olyan részek vagy információk, amik felett átsiklottam vagy csak utólag derült ki a jelentőségük.

Ha valaki nem látta volna át ezt a kaotikus érzelmi kirohanást, annak összefoglalnám:
– IMÁDTAM minden egyes betűt ebben a könyvben (pont mint Gideonban is)
– Őrület az egész, DE, aki olvasta az első részt és azok után is belevág Harrowba akkor imádni fogja
– Nem fogsz mindenre választ kapni, erre ne is számíts :D
– Ez egy réteg könyv, vagy IMÁDOD vagy UTÁLOD nincs alternatíva, nincs más lehetőség. Viszont, ha megkaparint magának akkor nem ereszt és veled marad mindvégig…

UI.: Ha azt hiszed, hogy nem morzsoltam el egy könnycseppet sem, mire megírtam ezt az összefoglalót, akkor csalódást kell okoznom… Megyek vissza a sarokba zokogni…

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

soha nem szenvedtem még egy könyvel ennyit, alig bírtam átrágni magam rajta.
nem is értem mi ez a nagy felhajtás körülötte.
Végig olvasva a többi hip-hip hurrát meg, hogy milyen fantasztikus irigy vagyok, hogy én nem találtam meg bene azt a csodát amit itt mindenki.

donzella P>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Kb. az első 350 oldalon azt se tudod, mi van? Nem érted, mikor zártak diliházba? Nem vagy egyedül, csak Harrow-val töltöd a szabadidőd.
Mindamellett, hogy a jelen keveredik a múlt eseményeivel – vagy legalábbis egy bizonyos nézőpontból –, több megkezdett vagy épp be nem fejezett párbeszédre nyitjuk rá az ajtót, egy olyan szereplő kíséretében, aki nem tartja magát épeszűnek. Így csak egyet tehetünk, csapódunk ide-oda a történetben és reméljük egyszer majd lehorgonyzunk valahol.
Számos kérdésre kapunk választ, de ugyanennyire nem. Annyi szent, hogy az írónő erős kézzel fogja a történetet – egy ekkora zűrzavart nem is lehetne máshogy, borítékolható, hogy a sorozat nagy csattanóval fog zárulni.

Ezt a könyvet, valaki vagy nagyon szeretni fogja, vagy a sarokba vágja, nem lehet kicsit szeretni, vagy kicsit nem. Vagy hajózol és alámerülsz a Sztüx-ben, vagy messzire elkerülöd.

krisztiii88>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

El kell ismernem: ez meglepett. Az első néhány fejezet elolvasása után nem tudtam hová tenni ezt a könyvet, nem értettem, hogy ennyire nem emlékszem az első részre, vagy kimaradt egy egész könyv, vagy mi folyik itt? A könyv felénél jártam, amikor megállapítottam, hogy tetszik, tetszik, de akkor sem értem ezt az egészet, lehet hagynom kéne és inkább olvassam újra az első részt, hátha lesz értelme?
És akkor jött egy fejezet, ami mindenre magyarázatot adott, és én csak ültem tátott szájjal a könyv fölött…. Hogy a fenébe tud ilyen jól írni ez a nő. Hihetetlen. Imádtam!

Wee IP>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Harrow tönkretett. $@!% volt, de tönkretett. Csak most nem az utolsó húsz oldaltól, mint Gideon, hanem úgy az első háromtól kezdve.
Muir egy zseni. Egy megveszekedett elmebeteg, de amúgy egy zseni. Hogy a jó istenben találta ezt ki? Hogy? De komolyan!

Egyszerűen képtelen vagyok nem szuperlatívuszokban, és teljességgel elfogulatlanul beszélni ezekről a könyvekről, de nem is akarok.
Tavaly Gideon volt a minden (igazából még mindig az), idén pedig Harrow is mellé lépett. Mondjuk nagyjából borítékolható volt, hogy így lesz.

Minden oldalon szíven szúrt Harrow gyötrelme, kétségbeesése, magánya. Az a sötét lázálom, amiben lyctorrá válása óta töltötte minden egyes napját.
Gideon meg… De ennél többet nem mondhatok, és különben is, elolvasni kell, nem az én ódáimat 'hallgatni'.

Azért még muszáj megemlítenem Varró Attila fordítását, ami már Gideonnál is egetverően fantasztikus volt, és most is valami csoda. Ebben a könyvben (ezekben a könyvekben) az utolsó vessző is tökéletes. Ez ennyi.

Atina_Scisaili P>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Próbálok spoiler mentes lenni és röviden összefoglalni a gondolataimat!
Ez mi volt?!…. de jó értelemben. Még mindig nem igazán tudom, mi a fene történt, de pokoli út volt (Ez is pozitív értelemben). Őszintén szólva örülök, hogy magyarul megjelent, mert nem vagyok biztos abban, hogy angolul eltudtam volna olvasni. Minden tiszteletem Varró Attilának a fordításért!
Nem könnyű olvasmány! És a narráció sem éppen hétköznapi, kellett egy 100 oldal, mire az agyam rá tudott állni teljesen! Így én úgy gondolom, hogy ezt a könyvet valaki vagy nagyon fogja szereti vagy épp nem. Egy jól kidolgozott és többrétegű regény, rejtélyekről, élőhalott űrszörnyekről (bolygó mértben!), furcsa idővonallal, ami sikeresen össze is zavarja az olvasót, végtelenül szívszorító lázálmok a veszteségről, a feledékenységről és a törött emlékezetről, majd hozzáadsz néhány nagy hatalommal bíró "bosszúállót"(akik az isteni hatalommal rendelkező Császárt szolgálják és szinte lehetetlen megölni őket) és egy kis évezredes interperszonális drámát és árulást, mindeközben egy hatalmas háború is dúl egy másik síkon, egy galaxis méretű lélekfolyóként emlegetett helyen, ahol halálra ítélt szellemek küzdenek egymással, spoiler, nos mindez mesterien össze lett dolgozva, ebben a fantázia gazdag világban.
A cselekmény nem csak szövevényes, hanem félúton már az őrületbe is kergetett olykor-olykor, mivel az időbeli ugrálás véletlenszerű, gyakran annyira váratlanul jött, hogy eltart egy ideig, mire felfogod, hogy elhagytad a fő történetszálat.. (Persze az se utolsó szempont, ahogyan Harrow elméje össze próbál zavarni téged a múltban történt eseményekkel…)
A könyv nagyrészt egy „elveszett” Harrow-t követ, aki valószínűleg őrült, és tudtam, hogy ez nem lehet olyan szórakoztató, mint amilyen Gideon követése volt… persze poénok itt is voltak.
Mindezek ellenére zseniálisan lett megírva! Nekem nagyon tetszett és várom már a folytatást! :)

Shandrish>!
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

Milyen befejezés ez?

Világépítésből még mindig nem kaptunk sokat, de nem is zavar annyira, hiszen úgy visz a történet.
Ez elején jól összezavarnak minket.spoiler Itt van a Császár/Isten és megismerjük a többi, szám szerint, három megmaradt Lyctor-t. spoiler
Nem lett túlzásba véve a kiképzésük, talán úgy is mondhatnám, elég lazára vették. Legalább Ianthe is szenvedett, még ha a spoiler. Harrow úgy érzi és mondja is, hogy ő nem lett rendes Lyctor, amit persze nem értettem. spoiler
spoiler Ennek ellenére Harrow sokkal jobb, mint Ianthe, egyrészt az első Folyón való átkelés miatt, másrészt az egyik kedvenc jelenetem spoiler. Haláli volt, szó szerint! :D Senki sem hisz neki, leginkább Isten nem spoiler. Bár szerintem spoiler a másik két Lyctor hitt neki, hiszen beszélték is, amit Harrow hallott, hogy spoiler Plusz, mikor Harrow bevallja Istennek, hogy mit tett spoiler
Aztán kiderült, ki a narrátor! Te jó ég! Ott sipítottam! Imádom!
Hát spoiler
Arra azért kíváncsi vagyok, de lehet következő olvasásnál összeáll, spoiler.
Mit ne mondjak, a végére rendesen össze lett kuszálva és ki is lett bogozva szinte minden. Vannak még kérdéseim.
Gideon spoiler Főleg spoiler Legalább megtudtuk, miért élte túl Gideon az ideggázt, amivel Harrow szülei spoiler
Sajnos az spoiler Ami késik, nem múlik, remélem.
Majdnem a legvége, hát komolyan….
A „lenti jelenet” spoiler, nagyon tetszett, legalább kicsit jobban megismertük spoiler
spoiler spoiler
spoiler
A legvége meg… Na ne már!! Ki? Mi? Hol? Az utolsót még sejtem spoiler, na de akkor is!
Mire megjelenik a harmadik-negyedik rész! Ha ilyen lesz mindegyik, felőlem még írhatja az író, én vevő vagyok rá! Bár lehet nem bírom ki a magyar megjelenésig! :)
IMÁDOM!


Népszerű idézetek

Törpillaa P>!

– Fogjátok rövidre, kérlek. Túl sokat pepecseltek az előjátékkal.

496. oldal

Törpillaa P>!

– Úgy festesz, akár egy esküvői tortába ragadt denevér, és rád férne minimum két hajvágás, de azért látszik rajtad, hogy te vagy… leszel… és voltál…

77. oldal

hmelcsi>!

Legjobb lett volna egyszerűen eldőlnünk, az és egy bánatos „Upsz”-szal feldobni a talpunk.

415. oldal

Törpillaa P>!

– Nem fogom a csizmasarkad szopni. (…) – Nem tűröm a lekezelést. (…) Adósod lettem… de ne csinálj paprikajancsit belőlem.
– Hát az tényleg nem vagy, semmi kétség – mondta Ianthe fülig érő szájjal. – Inkább tűnsz egy nagyra nőtt medvecukorrúdnak. Fogd ezt… és ezt.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harrowhark Nonagesimus · Ianthe Tridentarius
Törpillaa P>!

– Főzőcskézz, olvasgass. Ezek az apróságok…

234. oldal

Törpillaa P>!

Olyan őszinte és feszélyezetlen élvezettel bámult, hogy a frászt hozta rád. Mintha lenyelt volna egy százas égőt.

54. oldal

Törpillaa P>!

– Csodásan festesz. Akár egy érett úritök.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Első Augustine
Törpillaa P>!

– Harrow, élj normálisabb életet – folytatta. – Tanulj meg főzni. Olvass el egy regényt. Folytasd a felkészülést… elvégre erről szól most mindnyájunk élete… de pihenj is néha. Mikor aludtál utoljára?

232. oldal

Törpillaa P>!

– Itt helyben rúgjam szét a segged, vagy később szeretnéd, esetleg mindkettőre befizetsz? – kérdeztem.
– Kérlek, intézzük ezt úrihölgyek módjára (…)
– Egy frászt! Szétkaplak, mint a szalmazsákot!

440-441. oldal

Törpillaa P>!

– Tévedsz – jelentette ki.
– Miben?
– Még mindig kolonc vagy.
Meséljen.

362. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Justin Cronin: A tükrök városa
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Végítélet
Stephen King: Az Intézet
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Amy Tintera: Reboot – Lázadók hajnala
Veres Attila: Odakint sötétebb
M. R. Carey: Kiéhezettek