Foucault ​és a többszörös nemi identitás elmélete 6 csillagozás

Amit mi egyetemlegesen, netán alkalmilag az „én”-nek gondolunk, az sokkal inkább társadalmilag megkonstruált fikciónak tekintendő (még ha véresen komoly is), ami a nyelv és a tudás megosztásához kapcsolódó meghatározott párbeszédek terméke.

49. oldal

Korántsem nemi identitásunk okán viselkedünk bizonyos módon, hanem ezt az önazonosságot éppenséggel azoknak a viselkedési mintázatoknak a nyomán valósítjuk meg, amelyek a nemi hovatartozás normáit fenntartják. Az ismétlés folyamata „rögvest a jelentések azon készletének újólagos beiktatása és újraélése, amelyek már társadalmilag megalapozottak – legitimációjuk pedig épp ezt a világi és ritualizált formát ölti.”

55. oldal

A önkielégítésről Jane Austin: Érzés és érzékenység (Sense and Sensibility) című műve nyomán írott dolgozata […]

46-47. oldal, Heteroszexualitás vagy homoszexualitás?

Elméleti szempontból a „queer” szakadatlanul perben áll a normalitással és a normával, legyen az akár az uralkodó heteroszexualitás, akár pedig a a meleg/leszbikus identitás. Visszavonhatatlanul különc és abnormális.

39. oldal

Miközben a többszörös nemi identitás teoretikusai újratárgyalják a maguk tantárgyává váló személyes összefüggésük részleteit, meglehet, az utolsó szó mégis Focault-é: „Az önmagunkra vonatkozó kritikai ontológia semmiképp nem elmélet,nem doktrína, és még csak nem is folyamatosan felhalmozódó tudásanyag; attitűdnek tekintendő az: etosznak, filozófiai életformának, amiben annak a bírálata, hogy mi magunk mik vagyunk, ugyanaz, mint a reánk háruló korlátozások történelmi elemzése, és kísérletezés – mi lesz, ha még azokon is túlmegyünk.”

66. oldal

A „meleg” és „leszbikus”, valamint a korábbi kategóriák között az volt a legnyilvánvalóbb különbség, hogy a leszbikusokként vagy melegekként azonosuló személyek, ahelyett, hogy az ismeretek tárgyaiként egy passzív állapotra való megjelölést szenvedtek volna el, tüntetőleg maguk választottak, s nyilatkoztattak ki egy álláspontot. Melegnek vagy leszbikusnak lenni büszkeség és nem betegség, ellenállás, nem pedig önfeladás lett.

28. oldal

A huszadik század végén hajlamos volnék nemi mivoltomat a lehetséges identitásváltozatok sokasága – a „szabványos”, a „meleg”, a „leszbikus”, a „biszexuális” – mentén elgondolni, amelyek persze maguk is a nemekre vonatkoztatott osztályozási sémáimhoz kötődnek.

49. oldal

David Halperin a többszörös nemi identitást „a lehetőségek szemhatárának” látja, a többszörös nemi identitású embert pedig olyasvalakinek, aki „külsődleges pozíciót vett fel” a normális, a legitim, az uralkodó alakváltozathoz képest.

61. oldal

Eve Kosofsky Sedgwick szerint, hogy ha valaki többszörös nemi identitásúnak tartja magát, akkor „a kísérleti jellegű önészlelés és leszármazás sajátos, performatív cselekményére vállalkozik.”.

62. oldal

A szexológia beszédmódja például megteremtette a „nemi inverzitást” mint a normától való elkanyarodás kategóriáját, amely egyszersmind képessé teheti az egyént arra is, hogy saját társadalmi és politikai állapotát megkérdőjelezze.

23. oldal