Where ​You Are – Ahol te vagy (A sorok között 2.) 78% 134 csillagozás

Lehet, hogy ez most fura, de @Tamlillával értek egyet. Nekem ez tetszett. Az egész olyan volt, mint valami Austin regény modern változata. Brooke a hazug cselszövő és Reid a szívdöglesztő nőcsábász sztárocska összefognak. Tudtam előre, hogy HEA lesz, de reméltem az írónő nem utáltatja meg velünk Reidet. Ugyanis ennek a sorozatnak még van több része is. Lehet, hogy pont jó hangulatban kapott el, de most cseppet sem bántam, hogy lassú a cselekmény. Brooke cselszövései eléggé mozgásban tartották a történetet. Igazi utálatos dög, de minden regénybe kell egy ilyen figura. A lezárásnál egy kicsit több Emma és Graham szemszöget vártam, de azt az írónő a fantáziánkra bízta. Reidről pedig majd még hallunk.

„Hozzád tartozom. Nincs senki más. Csak arra vágyom, hogy ott legyek, ahol te vagy.”

Nekem már az első rész is tetszett, így nagyon vártam már ezt a könyvet. Nem csalódtam! :)
A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Végre kaptunk Graham szemszöget is! Ohhh…. Még mindig No.1. a srác! ;)
Emma és Graham párosa nagyon édes, Reid és Brooke pedig hozzák az első részben megszokott számító kis „párosukat”. Persze a végén mindenki megkapja méltó jutalmát. Mondtam már, hogy egy Graham-féle jutalmat én is el tudnék viselni? ;)
(Caraért nagyon odavoltam. :))

Ez egész jól sikerült könyv lett. Nekem még az első résznél is jobban tetszett.
Broke butasága felülmúlhatatlan, nem hittem volna, hogy ennyire nem látja a fától az erdőt.
Mindenki túl naiv a való élethez képest de hát ez általában nem okoz gondot nekünk olvasóknak, hogy élvezzük a történetet.
Remélem a következő rész Reid magára találásáról fog szólni, jó lenne egy romantikus, mesés befejezés.

Nem vonok le csillagot, ugyanannyit adok mint amennyit az első részre is adtam. Pedig szívem szerint levonnék minimum 0,5 csillagot a sz*rkavarás miatt. De csak azért mert nem bírom a való életbe se. Nem pedig azért mert annyival rosszabb ez a könyv. :D Szóval az van hogy köszönöm ezt a sorozatot, de nekem ez ennyi volt. Nem kérek belőle többet.

A legtöbb szereplőtől kb. a plafonra másztam vagy lekarmizsáltam az arcom. Leginkább Reid akasztott ki. Na és persze Brooke… Úristen az a pic$@… -.-'

A kis nyifi-nyafi Emma az utálom kategóriából nagy küzdelembe feltornászta magát a nem annyira utálom, mondjuk úgy hogy a semleges kategóriába. Nagy harc volt. :D

Graham továbbra is szívemcsücsökje. ♥
Számomra az egyetlen igazán értékelhető momentum a két könyvben.

Ha ezzel a sorozattal ismertem volna meg Tammara munkálkodását, lehet nem olvasom el a nagykedvenc Easyt. Pedig az nagyon-nagy hiba lett volna.

„…a jellemfejlesztésben az ellenlábasok verhetetlenek.”

Ármány és szerelem a sztárság kulisszái mögött. No meg egy újabb könyves álompasi: Graham.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2016/01/tammara-webbe…

Kicsit aggódva álltam neki ennek a résznek, mivel az előző bár szórakoztató volt, egyáltalán nem hagyott mély nyomot bennem. Szerencsére a vége viszont elég kíváncsivá tett és ez pont ott veszi fel a fonalat ahol az abbamaradt. Nagyon szurkoltam Grahamnak és Emmának, immár másodjára, akiknek a dolgát igencsak megnehezítette nem csak a filmes világ, hanem Brooke ill. Ryed is. Azonban a cselekménytől, ahogy igyekeztek aláásni Graham és Emma kapcsolatát, nem dobtam hanyatt magam, inkább a szereplők vitték el számomra a történetet. Közülük is leginkább Graham, mivel őszinteségével, jószívűségével, romantikus alkatával, na és természetesen jóképűségével amolyan tipikus könyves álompasi. Mellette még Ryed-ot emelném ki, mert nem éppen egy pozitív karakter, de abszolút ott van benne a lehetőség, és remélem bizonyít majd. Végül jobban elnyerte a tetszésemet, mint az előző kötet, de azért bízom benne, hogy lesz ez még ennél is jobb.

Egy fokkal jobbra sikerült, mint az első rész. A nyelvtani hibák itt is megmaradtak ugyan még, de történet kicsit fordulatosabbra sikeredett. Sajnos azonban túlságosan is kiszámíthatóan. Brooke kavarása nagyon is várható volt, ahogy intézte, az azonban kiveri a biztosítékokat. Emma és Graham azonban ripsz-ropsz megbocsájtanak egymásnak, nem is értem hogyan mehet ez nekik ilyen könnyen. Mikor a felesleges aggódásaikkal meg oldalakat töltött meg az írónő. Kibékülés meg talán 10 sor és minden újra happy. Legalább Reid a végén ráébred, hogy az ármánykodás nem célravezető. Remélem Emmának lesz igaza, és van még számára némi remény.

Bár nem kapott annyira magas értékeléseket, nekem már az első kötete is tetszett a sorozatnak, és így voltam ezzel a résszel is. Ami külön jó volt az előző részhez képest, hogy most 4 szereplő szemszögéből is nyomon követhettük az eseményeket és ez nagyon érdekessé tette (és egyáltalán nem volt követhetetlen, hogy most akkor épp kinek is a szemszögében vagyunk?). A sok szemszögnek köszönhetően pedig számos részlet kiderült a szereplők múltjáról is olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyekre csak utalások voltak az első részben. Brooke terve egyszerűen ördögi volt, a végkifejlet viszont nagyon tetszett, végig szurkoltam, hogy így alakuljon. :)

Ez a rész jobban tetszett mint az első. Talán Brooke intrikái miatt jobban pörgött a könyv. Igazi alattomos kígyó módon irányította a dolgokat. Graham és Emma párosa nagyon aranyos. Cara mindent visz!

Hű. Őszintén. Köpni-nyelni nem tudtam olvasás közben. Meghökkentem, alig kaptam levegőt, és teljesen megfeledkeztem a külvilágról. Olvasás közben úgy voltam vele, hogy atyaisten, ezt most úgy lepontozom, hogy nagyon. Cselekmény szempontjából nagyon nem tudtam, hogy most mi hogy van.

Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az előző. Több volt benne a cselekmény, az izgalom, és – bármennyire is szar bevallani – ez a cselszövés igazán nagyot dobott a történeten. A vicces, humoros jeleneteken nagyokat nevettem – ezt is szar bevallani, de Reidnek igazán jó a humora, imádtam a megjegyzéseit. Graham pedig egy igazi… álompasi. Igen, álompasi, mégpedig a legjobb fajtából. Imádom őt, a karakterét, meg mindenét. Ebben egyet tudok érteni Brooke-al.

Elképedve olvastam, tényleg. Nem jutottam szóhoz egy jó ideig. Az, amit Reid és Brooke művelt… na, jó, ez a köcsögség legalja. Utáltam őket, pedig az első kötetben még a kedvelt karakterek határán álltak.. Mondjuk már akkor is jelen volt ez a „szakítsuk-szét-a-szerelmeseket” szindrómájuk, ami a második kötetre ki is teljesedett, de akkor úgy gondoltam, nem képesek erre. Közben pedig dehogynem. Reidben kellemeset csalódtam. Örülök, hogy nem tett olyat, amit nem kéne. Rendes srác ő, igaza van Emmának. Kár, hogy erre csak a kötet végén döbbent rá. Brooke pedig eemehet a $@!%. Akár most azonnal indulhat, és valószínű, hogy hamar odatalál. Ennyire utálatos és megátalkodott karakterrel még soha a büdös életben nem találkoztam, és remélem, hogy nem is fogok.

Picit irreális számomra, hogy az öri hari után (a végén, Emma kiakadása, Brooke áltelefonhívása, stb, stb… ) azonnal kibékülnek. Oké, nekik teljesen más a kapcsolatuk, és lehet, hogy a való életben is hamar kibékültek volna, de számomra egy picit lehetetlen küldetésnek minősül. Végül is, ők tudják.

Örülök, hogy azért mindkét karakternek van esze, és nem dőlnek be a hazugságnak. Ez egy picit ellentmond az előző bekezdésnek, de… Ha megfigyeljük, a mai fiatalok hamar bedőlnek az embereknek. Nekik legalább van eszük. Oké, hogy túl sokszor használják, és már egy kicsit túlzás, hogy mindenen átlátnak, de most nem is ez a lényeg. Legalább nem Brooke nyert, és ez a fontos. Ha ő nyert volna, tényleg hisztit kapok, ami nem a legjobb, ha a körülöttem élő emberekre is tekintettel vagyok…

Caran lepődtem meg a leginkább. Édes kislány, Emmából pedig egy csodás anyuka lesz, ha a következő két kötetben kitartanak egymás mellett Grahammel. Amiben reménykedek, mert egy ilyen történet megérdemel egy boldog véget. A másik dolog, ami meglepett, az az, hogy Brooke kihordta azt a gyereket. Nem is a miért, hanem az, hogy hogyan… Van egy olyan érzésem, hogy ennek még nagy jelentősége lesz az elkövetkezendőkben.