Oratores ​Bellatores Laboratores 6 csillagozás

Izgalmas olvasmány, érdekfeszítő feladatokkal kombinált, hasznos, tanulást segítő kötet ez. A jó ötlet mellé egy nívós kivitelezés társult.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/09/oratores-bellator…

Ismét egy csalódás. A novellák túl hosszúak, iskolai órán feldolgozhatatlanok. Gyermekszemszög? Ugyan már! Az, hogy van a történetben gyerek – még nem gyerekszemszög! Akkor fogjuk már rá, hogy „lószemszög”, mert sok ló is akad… Illusztrált? Az egy darab vaktérkép nem illusztráció. A feladatok meg nem feladatok. Gyerekeknek nem ilyen feladatok kellenek – főiskolán, egyetemen talán elmegy, de középiskolában nem. Főleg nem hátrányos helyzetűeknek, akik nem információkeresésre használják a mobiljuk netjét. (Elfelejtettem a célcsoportba bevenni az elit gimiket, na talán az ottani doktorutánpótlás gyerkőcök megoldanak egyedül ilyen feladatokat egyetemelőkészítő magánóráikon.) Szóval, alapvető problémám az, hogy nem olyan kérdéseket tesznek fel, amiket a szövegből meg lehet válaszolni, hanem csupa olyat, ami kapcsolódhat valami nyakatekerten az adott szöveghez, ha továbbkutakodik még az olvasó. Csak hát ezek nem ilyesmire hangoló szövegek. Na. Bosszant, hogy nekem kell használható feladatokat összeállítanom, hogy fel tudjam dolgoztatni a gyerekekkel. Kivételt talán a hajléktalanokról szóló és a 2 esztergomi novella, mert az előbbiről lehet jó vitát provokálni köztük, a másik kettő meg a helyszín miatt érdekes a tanulóimnak, ez pusztán véletlen, hogy épp itt jártak 3 napra és a várban, meg a kincstárbán elég sok infót hallottak. Kicsit az a benyomásom támadt, hogy ezek a szerzők nem oktattak középiskolában.

A Történelmiregény-írók Társasága most már hagyományosan évente ad ki egy-egy novelláskötetet, melyben a szervezethez tartozó alkotók rövid írásai kapnak helyet azzal a céllal, hogy megismertessék a (magyar és egyetemes) történelem egyes korszakait az olvasóval, népszerűsítsék a történelmi regényeket, tanítsanak, formálják a közvéleményt, mindezt szórakoztató formában.

A Társaság tavaly megjelent kötete tetszett ugyan, de hiányérzetet hagyott bennem. Az idén megjelent kötet esetében szó sincs ilyesmiről, ugyanis nagyon tetszett, mindegyik novellában megtaláltam azt, ami korábban hiányzott, szórakoztatóak voltak, érdekes téma köré épültek, érzelmeket tudtak kiváltani, és igényesen, gördülékeny stílusban fogalmazták meg üzenetüket.

Egy-két esetben éreztem csak kissé didaktikusnak a bevezetést, amikor a szerzők igyekeztek felvázolni az alaphelyzetet*, de utána az adott szereplők valóban megelevenedtek a lapokon és éltek saját történelmi környezetükben. Nagyon jó ötletek köré épültek a novellák: történelmi ereklyéket állít középpontba a Szent Margit fátyolfőkötője és a Mátyás király kálváriája, jelentős történelmi város előtt tiszteleg a Gyönyörűséges Esztergom, ismert személyeket mutat meg hétköznapjaikban az István király, a Farkasok, a Mátyás király kálváriája, megmutatva, hogy a mindennapi helyzetben is a többségi társadalom fölé nőttek tetteik messze ható következményei miatt. Ez utóbbi szándékot bizonyítja a cím is, mely a bencés rend egyik híres apátjának munkájából származó társadalmi felosztást idézi, miszerint imádkozókra, harcosokra és dolgozókra tagolódik a nép, de mindenkinek megvan maga helye a történetben/történelemben. De a kedvenc novellám talán Urbánszki László A tímár fia című írása lett, ami leginkább hangulata miatt tetszett, illetve ez mutatta legjobban azt, hogyan lehet egy nagy történelmi korszakon belül egy kis mikortörténetet érzelmesen, érdekesen, szórakoztatóan bemutatni.

A kötet különlegességét az adja, hogy nevelési-oktatási segédanyagként jelentették meg, és az előszóban megfogalmazott, a Nemzeti alaptanterv célkitűzéseit próbálták érvényesíteni a novellákhoz kapcsolódó, azokat követő feladatokban. Nagyon jó kérdéseket gyűjtöttek össze a könyv alkotói, mert egyrészt a novellákban megjelenő eseményeket, személyeket, adatokat dolgoztatják fel a diákokkal, másrészt továbbgondolkodásra, további kutatásra ösztönöznek. Mindezt pedig a diákokhoz közelebb álló infokommunikációs eszközök segítségével teszik, de nem elfelejtve, hogy a könyvtári munka is fontos a történelmi búvárkodás során. (Szinte látom magam előtt a diákokat a padokban, ahogy okostelefonjaikkal keresik a válaszokat a kérdésekre.) Illetve jó ötletnek tartom a csoportos feladatok beemelését is, még ha néhányat nehezen megvalósíthatónak is gondolok (pl. 4. feladat: színdarab, 7. feladat: bőreldolgozás), de többségében nagyon jól használhatók (kedvencem pl. 3. feladat: kirándulás, 5. feladat: betegségek, járványok).

*Feltételezem ez a kötet célkitűzéseivel lehet összhangban, próbálták az alkotói és a nevelés-oktatási szándékot is érvényesíteni az írásokban.
** Mint fentebb írtam, a kötet oktatási segédanyagként jelent meg, jómagam az iskolánkba eljuttatott példányokból kölcsönöztem a könyvtárból.

A 4. TRT-s antológia, amit elsőtől az utolsó novelláig elolvastam és mondhatom, hogy eddig a kedvenc. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a középkorban játszódik az összes történet, ami korszak hozzám legközelebb áll.
Egy dolgot nagyon sajnáltam, hogy a középkoros történelmiregény-írók közül az egyik legjobb, Bónizs Róbert nem írt az antológiába – nekem nagyon hiányzott belőle, be kell valljam.
Alapjában véve elégedett vagyok, mert a 9-ből talán 2-nél mondtam azt a végén, hogy nem éppen erre számítottam (és nem pozitív értelemben).
Jó ötlet és kezdeményezés volt, hogy az ifjúság számára készült egy ilyen tematikus irodalmi összeállítás, azonban egy másik kritikában olvasottakkal egyet kell értsek: a szövegek végén lévő kérdéssorok (tisztelet a kivételnek) nem voltak túl kreatívak, olyan nagy többletmunkát sem igényeltek talán. Ez valamilyen szinten érthető is, hiszen a szerzők többsége nem pedagógus, hanem más szakmabeli és emellett irodalommal is foglalkozik. Lehet szerencsésebb lett volna, ha ezen feladatok kidolgozásáre egységesen felkérnek egy külsős szakembert, egy olyan pedagógust, akinek nagy tapasztalata és gyakrolata van ebben). Akkor talán könnyebben beilleszthető a tananyagba.
Tetszett az, hogy a történetek hosszúsága nem túl elnyújtott – a korábbi antológiákban voltak közel 50 oldalas novellák, itt viszont a 15-16 oldal a maximum. Én ebben a műfajban ezt sokkal szerencsésebbnek tartom. Mivel lassan olvasó vagyok, így nekem ez az egy ültő helyemben is befogadható mennyiség. És akkor kiemelve néhány gondolat:
Pete László Miklós Szent Istvánról és Imréről szóló története jó felütése volt a kötetnek, egy számomra nagyon szimpatikus szemszögből (és élvezhető stílusban) mutatta be első királyunk uralkodásának végét.
Utána jött Soós Tibor (Könyves) Kálmán és Álmos herceg konfliktusáról szóló novellája, ami számomra a kötet egyik (pozitív) meglepetése volt, talán a kedvencnek is mondhatom. Egy ilyen rövid írásban is kiválóan érzékeltette azt a mély dilemmát, ami ennek a szomorú históriának a hátterében állt. Olvasmányos, izgalmas történet!
Cselenyák Imre egy példán keresztül szépen kifejtette, amit magam is gondolok a középkori magyar műveltségről: nem feltétlenül csak az a szép, csak az csillog, amit Nyugat adott (ez a nézet mostanában kezd „divattá” válni). Ez persze nem feltétlenül vonzza magával a másik végletet, hogy minden jó, csak az jó, ami magyar. De az biztos, hogy nincs semmi szégyellnivalónk és fontos az ilyen szemlélet egy egészséges nemzettudathoz!
Trux Béla (IV. Kun Bélás) és Gáspár Ferenc (Anjou-korszak végi) történetei azért tetszettek különösen, mert még nekem is sok újdonságot tanítottak ezekről a picit kevésbé közismert időszakokról. Ilyen szempontból Soós Tibor írása is ide sorolható.
Sőt Várkonyi Tibor Corvin Jánosról szóló novellája is. Azonban utóbbinál már azt éreztem, hogy túl sok információt kívánt átadni, nem sikerült megtalálni azt a nagyon vékony határvonalat, hogy egy történelmi regénynél/novellánál milyen szintig mehet az ismeretterjesztés. Kicsit szájbarágós volt például, ahogy próbálta ismertetni (a herceg szemszögén keresztül) a Corvin kálváriát. Arról nem is beszélve, hogy Bakócznak volt egy nagyon anakronisztikus párbeszéde, mikor arról győzködte a herceget, hogy Szent Imre legendája lényegében nem az igazságot mutatja be, lényegében az inkább egy „politikai kampány” volt a dinasztia részéről. Ez számomra egy 20-21. századi gondolkodásmód beillesztése egy középkori egyházi személy szájába, akitől véleményem szerint ez teljesen idegen volt.
Nekem most Bányai D. Ilona és Urbánszki László történetei kicsit kevesebbet adtak: nem volt benne konkrét történelmi esemény, vagy személy, amivel nem is lenne gond. De engem ezek a történetek nem fogtak meg, nem éreztem benne az ívet, aminek a végén elértünk valahova (habár a Tímár fiában volt a végén egy „fordulat”, ami tény, hogy meglepett).
Csikász Lajos írása a Megátkozottak című könyv egyik részlete volt, amely könyvet korábban már értékeltem.
Összességében szerettem, hogy ez az antológia tematikus volt. Örülnék, ha a TRT a jövőben is csinálna még ilyeneket. Nem feltétlenül a középkorral, de pl. a török korból, esetleg Szent István előtti időszakról, stb.

Nagyon jó kezdeményezés! A novellák sokszínűek, a hozzájuk tartozó feladatok érdekesek