Novellát írni (a hozzáértő írók, kritikusok, irodalomtörténészek szerint is) nagyon nehéz, történelmi novellát pedig különösen. Nem elég, hogy megfelelően kell tömöríteni az eseményeket, bemutatva a szereplőket, viszonyrendszerűket, adott esetben szimbólumok segítségével tenni átélhetővé, érthetővé motivációikat, de emellett még mindezt történelmi környezetbe is kell helyezni, be kell mutatni az adott kor különlegességeit, egyedi látásmódját, átadni a másképp gondolkodás mai ember számára furcsa aspektusait, az írók által megszerzett, „kikutatott” tudást pedig mégiscsak át kell adni, hogy nem pusztán öncélú információközléssé silányuljon az elkészült mű. Erre regény terjedelemben nagyon sok eszköz állhat rendelkezésre, a rövidebb műfaj viszont alapvetően behatárolja a lehetőségeket. spoiler
Kicsit úgy érzem, hogy a kötet nem mindig képes a fenti kritériumoknak megfelelni, összességben úgy éreztem olvasás közben, hogy nagyon kis szórakoztatóak ezek a novellák, de maradandó hatást nem érnek el. Természetesen tiszteletreméltó a Történelmiregény-írók Társaságának törekvése az igényes történelmi regények, novellák megjelentetése iránt, valamint az a szándék, hogy a novellásköteteikkel amellett, hogy szórakoztatva tanítsanak, megismertessék szerzőiket a szélesebb közönséggel, felületet biztosítsanak nekik rövidebb írásaik közzétételre, ami után esetleg az olvasó a már regénnyel is rendelkező szerzőket felír, megjegyez, és esetleg vásárolni fog köteteikből.
A kötet írásai közül kiemelkedett Pete László, Trux Béla, Urbánszki László, Dr. Várkonyi Tibor (az a rengeteg kutatás, amit a novella végén közölt szemelvények sugallnak, atyaég!), Csikász Lajos, Gál Vilmos írásai voltak, melyek érzésem szerint egy érdekes történelmi korszak valamely eseményét mutatták be hitelesen, és a benne szereplők jelleme, motivációja is világos volt, ugyanakkor mindez szórakoztató formában történt. Plusz izgalmas volt felfedezni a szöveg során elszórt kis utalások alapján, hogy épp melyik valós történelmi személy az, aki épp a novellában szerepel, megszólal. (Kicsit hatásvadász megoldásnak tartom egyébként ezt, de az esetek többségében nálam működtek.) Az utolsó három novella pedig szinte nem is történelmi írás, hiszen egyrészt nagyon közel játszódik napjainkhoz, másrészt a történet eseményei, mondanivalója, feldolgozásának módja okán akármelyik szépirodalmi válogatásban is megállnák a helyüket.