Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok 25 csillagozás

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!
A Történelmiregény-írók Társasága nevében
Kapa Mátyás
elnök

A művek szerzői: Trux Béla, Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Tapodi Brigitta, Bakóczy Sára, Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert, Cselenyák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor

Tartalomjegyzék

>!
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816178

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

robinson >!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

A történetekben az ókor, az államalapítás időszaka mellett a sötét középkor, a török idők majd a századforduló és a II. világháború történelméről villannak fel képek. Több humoros novella is színesíti. A kötet egyik ékköve, meglepetése Trux Béla írása számomra.

https://gaboolvas.blogspot.com/2020/01/harcosok-vertanu…

luthienlovemagic IP>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

A Történelmiregény-Írók Társasága 2019-ben egy újabb antológiakötettel jelentkezett, amelyben 16 novella kapott helyet. Az írások időrendi sorrendben következnek egymás után, az ókori Rómától egészen napjainkig, kisebb ugrásokkal az időben.

A főbb gócpontok idején több novella is játszódik, ilyenek voltak I. István és a halála után következő zűrzavaros időszak (Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész, Solymár András: Kelepce, Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága) vagy a II. Világháború és annak napjainkra is hatással lévő következményei (Trux Béla: Nyulacska, Izolde Johannsen: Lebensborn). Az erről a korszakról szóló novellák különösen jól tükrözik a szerzők személyiségét és látásmódját, a történelmi alakokról alkotott elképzeléseiket. Jó példák erre a Konstantinápoly a ködbe vész és a Kelepce című novella. Míg Soós Tibor inkább egy nyugodt, visszahúzódóbb embernek festi le Imre herceget, addig Solymár András inkább a harcos, irányító énjét ragadja meg. Ezeken kívül az írások megemlékeztek a fontosabb törvénykezésekről, például a boszorkányok létezését tagadó törvényről is (Bónizs Róbert: De strigis vero quae non sunt). Emellett királyokról (Bányai D. Ilona: Az ajándék), egyszerű polgárokról, mindennapi hősökről (Dr. Várkonyi Tibor: A Héttorony őre), költőkről, oktatásügyi reformerekről, művészekről, tudósokról is – hogy csak a legfontosabb témákat említsem.

A kötet legnagyobb előnye pont ebből adódik: széles spektrumból merít, és lefedi jóformán a történelem összes fontosabb eseményét. Mindig is szerettem a történelmet, ezért ez a korok közötti utazás nagyon élvezetes volt számomra. Sok kellemes emlék elevenedett fel a történelmi és az irodalmi tanulmányaimból (Bakóczy Sára: Malvina aranyideje), vagy éppen az érintőleges neveléstörténeti óráimból (Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív), de a kötet kielégítette az alapvetően inkább természettudományos vénámat (Gál Vilmos: Asztaltársaság) is.

Amikor Izolde Johannsen a figyelmembe ajánlotta a kötetet, azonnal feltűnt a cím: Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok. Ez a három szó – a történelmi korok múltidézése mellett – meghatározza az alap kulcsszavakat, melyek köré a történetek épülnek. Való igaz, a történetek szereplői e három embercsoport valamelyikéből kerülnek ki, bár nem mindenhol szó szerint. Ezeket a történelmi alakokat olyan oldalukról ismerhettük meg, amikre a szemelvényekből nem nagyon lehet következtetni, hétköznapi emberekként. Még ha a köréjük kitalált események néhol csupán fikciók is a fellelhető forrásokból összerakva, megtoldva a szerzők elképzeléseivel. Ha részletesebben nézzük ezt a három kulcsszót, akkor látható, hogy a szerzők különbözőképpen értelmezték őket. A harcosok egyes történetekben szó szerint lovagokként, katonákként elevenedtek meg, de mások kiléptek ebből az értelmezésből és hétköznapi hősökről írtak, akik a nemes uraikat védték a törökök legrettegettebb börtönében, esetleg a nyelvújításért vagy az oktatás fejlesztéséért küzdöttek (Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív), vagy egyszerűen csak a családtagjaikat (Izolde Johannsen: Lebensborn) vagy éppen az igazságot keresték. A vértanúk közül volt, aki tényleg feláldozta magát egy szerinte jó ügyért, de volt olyan is, aki egyszerűen csak feladta a költészetet, hogy ne támadják többé (Bakóczy Sára: Malvina aranyideje). Aztán végezetül ott voltak a boszorkányok, akik inkább az ármánykodás nagymesterei voltak, mint például a senkinek nem kellő leány, aki házasságra kényszerített egy szerencsétlen legényt (Csikász Lajos: Legényfogó).

Ez a sokféle írói hang és látásmód állt össze egy olvasmányos és érdekes kötetté, amelynek minden története egy-egy különleges utazás. Hol keserédes, szomorú, melankolikus, elgondolkodó, költői (Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész, Bakóczy Sára: Malvina aranyideje, Hacsek Zsófia: Swanswell), hol pedig vidám, humoros, tele helyzetkomikummal (Andy Baron: Megkopasztani egy istent, Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz, Csikász Lajos: Legényfogó). Ez a sok hangulat egyszerre jó és rossz. Jó, mert a történetek színesek, sokféle érzelem van bennük, de rossz is, mert az egymás után következő sztorik hangulata többször is taszítja egymást, ami miatt a teljes szöveg kohéziója néhány helyen megbomlik. Szerencsére ez kevés helyen fordul elő ahhoz, hogy zavaróvá váljon.

A legtöbb novella nyelvezete nagyon szép, nem egy helyen szépirodalmiba hajló, ami miatt nagyon jó volt olvasni őket, mert elmerültem a mondatok, a képek szépségében. Emellett (főleg a humorosabb daraboknál) megjelent a bohókásabb hangvétel, ami oldotta a halálról és vérről mesélő történetek közötti feszültséget. Mindkét kategóriából kerültek ki kedvenceim. Előbbiből Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész és Izolda Johannsen: Lebensborn című novelláját, utóbbiból pedig Andy Baron: Megkopasztani egy istent és Urbánszky László: Fogadó a Visongó Disznóhoz című írását emelném ki, mert ezen a négy írások különösen jól szórakoztam, illetve nagyon megmozgattak, megérintettek. A kedvencek mellett mindkét kategóriában voltak számomra gyengébbnek érzett írások is. Ilyen volt Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága és Csikász Lajos: Legényfogó című írása. Előbbinél némileg rontott az összképen, hogy néhol kicsit vontatott volt, és leült, ahol viszont beindultak az események, ott faltam a sorokat. Jobb lett volna egy kissé egyenletesebbé tenni a szöveget. Utóbbinál úgy éreztem, mintha két külön történetet olvastam volna, ahol az első lány története teljesen félbemaradt. A történet eleje ilyenformán elhagyható lett volna, mivel azután kezdődött a valódi, sokkal tetszetősebb történet.

Bővebben (A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/04/tamasi-…

jehuka P>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Az antológia legjellegzetesebb tulajdonságának a rendkívüli sokszínűséget emelném ki. Tizenhat szerző, tizenhatféle írás, melyek által időben és térben is hatalmas utat járhat be az olvasó. Az ókori Rómától napjainkig játszódó történetek mind stílusukban, jellegükben, mind a témaválasztás tekintetében igen széles spektrumon mozognak. Andy Baron, Urbánszki László és Csikász Lajos most a humoros oldalukat mutatták meg, míg Soós Tibor, Cselenyák Imre és Bányai D. Ilona a legendák világába kalauzolnak el bennünket. Bónizs Róbert és Gáspár Ferenc kegyetlen középkorát Bakóczy Sára könnyed újkori romantikája ellensúlyozza. Nagyon örültem, hogy a sok „férfias” téma között Tapodi Brigitta és Hacsek Zsófia jóvoltából szerepet kaptak a női sorsok is. Ez a sokszínűség szinte garancia arra, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző formát és tartalmat.
Teljes értékelés itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/06/hisztorik-tamas…

4 hozzászólás
Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Ha valaki olyan történelem-szédelgő mint én, az minden bizonnyal kétszer is meggondolja, hogy melyik korból és melyik szerző tollából válasszon magának olvasnivalót. Annyi mindentől függ, hogy éppen mi esik jól: egyik nap világháborús regényekre vágyódom, másik nap az ókori Görögországban szeretnék kalandozni. Igen, elég széles a paletta, de nem tudok és őszintén szólva nem is akarok leragadni egy adott kor mellett. Pontosan ezért szerettem nagyon ezt a novelláskötetet.

Változatos korokat barangolhatunk be úgy, hogy nem kell elköteleznünk magunkat egyik szerző mellett sem húsz oldalnál hosszabb ideig. Nem tudok pontos számot mondani, hasra ütésre írtam húszat, de higgyétek el, egy-egy novella alig pár perces olvasmány. Ha pedig ritkán vagy egyáltalán nem olvasol ilyen zsánerben, de szeretnél, akkor remek választás lehet a Harcosok Vértanúk Boszorkányok, mintát kapsz a stílusokból. Olvasás közben én folyamatosan jelölgettem könyveket az íróktól, így most bajban vagyok, mert tovább nőtt a őketkelleneolvasni listám.

Pár név már ismerős volt (Trux Béla, Izolde Johannsen, Csikász Lajos, Urbánszki László, Bónizs Róbert), a többiekkel viszont most találkoztam először. És milyen remek könyvrandi sült ki a dologból! Olyan érzésem volt, mintha beültünk volna egy jó kis vendéglőbe, mondjuk éppen a Visongó Disznóhoz címzett fogadóba, ahol mindenki előkapta volna a tarsolyában rejtőző történetét, és nagy nevetések mellett, vagy épp komoly tekintetektől kísérve mesélte volna el azt, az asztalt körülülőknek.

https://csakegypercre.blog.hu/2020/04/10/a_tortenelem_j…

WerWolf>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

A Történelmiregény-Írók Társasága 2019-ben egy újabb novelláskötettel jelentkezett, melyben tizenhat írás kapott helyet, időrendi sorrendbe rendezve, az ókori Római Birodalomtól kiindulva, egészen napjainkig.
A legelső novella, Andy Baron: Megkopasztani egy istent címet viseli, ami egy könnyed, humoros indítása a kötetnek, és egy csaló mindennapjait meséli el a Római Birodalomba, és azon is túl. A nagy fogás reményében szereplőnk és hű szolgája egy élő istenkirály szolgálatába szegődik. Értem én, hogy ad egy hangulatot az írásnak, ha valaki selypít, bár nem illik ezen nevetni. De jól esik, főleg ha a megformált karakter még rátesz egy lapáttal Igaz, hogy kicsit nehezen indul be a történet, és később is kicsit döcögős, de legalább szórakoztató. Persze, tudjuk, hogy ha feltűnik egy (lő)fegyver a történetben, annak el is kell sülnie. Baron pedig az egész történetet e köré építette fel, és szinte érezhető volt a lelkesedés, hogy végre elsütheti a gőzágyút.

Urbánszki Lászlót gondolom nem kell senkinek bemutatnom. Egyedi stílusa könnyen felismerhető, hiszen szabados történetmesélése, a fehérnép és a jó ételek dicsérete nem hiányozhat írásaiból. Elképzelem, hogy Laci bácsi kinn ül a tanyáján az udvarban, forgatja a hideg időben a nyársat, és azon gondolkodik, miről is kellene írni ebbe a novelláskötetbe. Rápillant a nyárson forgó malacra és már meg is van az ötlet: Fogadó a Visongó Disznóhoz. A könnyed, humoros elbeszélés igen szórakoztató, de ajánlatos ezen írás előtt jól megtömni a bendőnket, ha nem akarjuk, hogy a kötet lapjaira csorogjon a nyálunk olvasás közben.
….
Sztálingrád mindenkinek a végsőkig tartó csatát juttatja eszébe, mely egy stratégiailag teljesen lényegtelen várost pusztított el feleslegesen. A romok között mesterlövészek bújtak meg, és egyesével szedték le az ellenséget. A legendák városa ez, hiszen itt vadászott egymásra két szembeálló mesterlövész is. Hogy mi igaz belőle és mi nem, azt már pontosan nem fogjuk megtudni soha, de az biztos, hogy több mesterlövész is itt szerezte be a találatainak nagy részét…vagy éppen itt fejezte be pályafutását. Trux Béla: Nyulacska című elbeszélése egy női mesterlövész pár napját meséli el a romok alatt, miközben arra vár, hogy a náci ellenfele hibát vétsen és végre elkaphassa. Aki látta az Ellenség a kapuknál című filmet, azt sejtheti, hogy mire számíthat.

Leginkább a történelmi regényeket részesítem előnybe a novellákkal szembe, de azt kell mondanom, hogy jó ez a kezdeményezés, hiszen így ízelítőt kaphatunk egy-egy író stílusából, és a szívéhez közelálló korból. Ennek köszönhetően könnyebben tudunk választani majd a regények közül is.

Bővebbe: http://www.letya.hu/2020/03/tamasi-izabella-szerk-harco…

Kitabu_hu P>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Nem tudom, ki hogy van vele, de én iskolás koromban utáltam a történelmet, legalábbis a jó nagy részét. Az a sok évszám, meg csata, meg név; mindig bajban voltam, ha meg kellett jegyezni őket. Aztán ahogy idősebb lettem, elkezdett érdekelni, és egyre több ilyen jellegű könyvet olvastam mind komolyabb, mind könnyedebb műfajban.

Ez a kis novelláskötet Tapodi Brigi által talált rám, ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy gondolt rám!♥

Tizenhat magyar történelmi regény író rövid történetét gyűjti egy csokorba, felölelve az ókortól egészen napjainkig tartó időszakot. Nagyon élvezetes utazás volt, főleg, hogy minden rész magán viseli az alkotója stílusát, s az adott kor jellegzetességeit.
Volt ahol Monty Python ugrott be azonnal ( ismeritek a Brian életét ugye??☝️), de olyan is, ahol mintha csak a nagymamámat hallgattam volna.♥
Történelmünk híres-neves személyei elevenedtek meg a lapokon olyan színekben, amikben alapjáraton nem gondol rájuk szinte senki: HÉTKÖZNAPI EMBEREK! Szeretnek, gyűlölnek, árvák, magányosak, hűtlenek, és még hosszasan sorolhatnám.
Harcosok: nem csupán a szó hagyományos értelmében, hiszen a legnagyobb harcosok nem fegyverekkel harcolnak. Harcoltak a magyar nyelvért, a költészetért, a mai óvodarendszerért és a modern orvoslásért. A kis emberekről nem is beszélve, akik látszólag semminek tűnő tetteikkel vittek véghez óriási dolgokat.
Boszorkányok: mert nem csak az a boszorkány, aki seprűn repül és átkot szór, hanem az is, aki aljas módon kényszerít valakit házasságra….
Vértanúk: azt hiszem ezt nem kell túlragoznom, kis hazánk történelme számos példát hoz, amikor nemes eszmékért áldozták fel emberek az életüket.
Szuper olvasmány volt, nagyon gyorsan haladtam vele, élveztem a novellákat.
Kivétel nélkül mindegyik történet érdekes volt, és további kutakodásra, olvasásra sarkallt.
Arról nem is beszélve, hogy rádöbbentett, mennyi kiváló magyar író van, akiktől érdemes olvasnom!

Vhrai P>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Szerintem rendkívül hiánypótló kiadásról van szó, ugyanis a történelmi regények mellett ilyen átfogó antológiák ritkán jelennek meg magyar szerzőktől. Tényleg tökéletes körkép a Történelmiregény-Írók Társaságának munkásságáról. Sőt, kissé olyan, mint egy katalógus, amely segítségével az Olvasó rátalálhat a hozzá közelebb álló szerzőkre. Akadnak persze gyengébb és erősebb alkotások is a kötetben, de szerintem kiválóan kiegészítik egymást.

https://libellum.blog.hu/2020/04/07/tamasi_izabella_sze…

elkepzeltkonyv>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Összességében a Harcosok Vértanúk Boszorkányok egy igazi történelmi kaland, amelyre a jelenlegi bezártságban nagy szükségünk van, és amely kiváló előétel lehet egy testes történelmi regény előtt.
https://www.elkepzeltkonyv.com/2020/04/harcosok-vertanu…

BBetti86 >!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Novellás kötet, válogatott szerzőkkel. Aki olvas magyar történelmi regényt, nagy eséllyel olvasott már a kötetet jegyző szerzők közül is. Így arra is alkalmas ez a különben olvasóbarát, vékony, de tartalmas kötet, hogy eldöntsük, melyik történelmi regény író stílusa jön be, kitől érdemes mást is olvasni. (Nekem pl. Baronnal bővült az olvasandó könyveim listája.)
Vannak, akik új témában próbálták ki magukat, mint Trux Béla, aki inkább középkori történelemmel foglalkozott, most viszont II. VH-s történetet olvashattunk tőle. Számomra ő volt a kötet meglepetése is – ha tartós marad az ilyen érdeklődés és ír még hasonló történeteket, azt is el fogom olvasni. A Nyulacska tartalmas, emlékezetesek a szereplői, van benne történelmi tény és mítosz is, meg egy ötletes csavar a végén. Miért is Nyulacska a nyulacska?
Mások maradtak a kaptafánál, de ezt jól csinálják, és most is hozták a formájuk. Johannsen történeteiben mindig megismerjük egy hajó sorsát, most egy német csatahajóét. De a poén az, hogy nem a háború bűnök, hanem az utóélet a kiemelt téma. Hogy mi történt azokkal a nőkkel és gyerekekkel, akik német katonák családjai voltak a megszállt országokban. A szerző tágítja a hagyományos szemléletet: az ellenük elkövetett visszaélések és megbélyegzés is olyan bűn, amiért a németeket megvetették az ezt elkövető nemzetek, most itt konkrétan a skandinávok.
A szerzőknek már kialakult, saját stílusuk van, amit a novelláikban is meg tudnak mutatni. Van, aki nyelvezetében is archaikus. Egyikük a szereplői lelkére, más a cselekményre helyezi a hangsúlyt. Így egy változatos témájú kötet áll össze, az ókortól haladva napjainkig. (Ez a szervező elv, ami könnyen felismerhető és követhető, biztos hátteret nyújtva az olvasónak.)
Tetszett, hogy egyes történetek mozgatták az agyam, és arra sarkalltak, hogy elmélkedjem. Bónizs Róbert a középkori törvényekről írt szinte csalimesét, kegyetlen véggel, de mennyire változott a joggyakorlat? Talán már nem boszorkányok sorsán, de ugyanilyen szőrszálhasogatóan vannak értelmezve a törvényeink. A gazdasági jogba meg jobb bele sem gondolni…
Mások viszont csak humorosak és mókásak. Mint a Legényfogó, melyben egy gazdag, de nem éppen illatos, sem szép lány talál magának csellel férjet.
Egy téma akad, amit többen feldolgoztak. Szent Imre, akinek emberi arcot adtak a katolikus propaganda mögött. Soós Tibor novelláját akár regényként is elolvasnám. Remek, ahogy egy kívülről jött szereplő szemén át ismerteti meg I. István udvarát és családját. Egy szép, romantikus történet, fájó tragédiával a végén. Ez az Imre, vagy akit Solymár mutatott a Kelepcében, sokkal hitelesebb és szerethetőbb nekem, mint a történelem könyvek szüzességet fogadott hercege.
Ki kell még emelni Baron római történetét, amely visszahozta a Brian élete élményeim. Egyszerre abszurd, nagyon vicces és borzalmas. Bele se akarok gondolni, mennyi mögötte az igazság, mert ez… őrület, de jó értelemben.
Annak is érdemes elolvasni, aki tartalmasabb novellákra vágyik, de annak is, aki csak kikapcsolódna. Jól összerakott, remek kis könyv lett ez, ami még a polcon se foglal nagy helyet – ha több novella kerül be több szerzőtől, azt se bántam volna, bár több hely kellene neki a polcon :)

czetliagi>!
Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Nagyon szívesen olvasok magyar szerzőket, a történelmi téma pedig igazán közel áll hozzám. A TRT (Történelmiregény- Írók Társasága) legújabb novellás kötete, igazi történelmi csemege az olvasóknak. Az ókortól egészen napjainkig elrepítenek a történetek, megjelennek a történelem nagy és kevésbé ismert alakjai. Egy csipet Imre herceg életéből, majd Mátyás korából, megjelenik Brunszvik Teréz, és Szinyei Merse Pál is. Vannak humoros, romantikus és komolyabb, mélyebb hangvételű írások is. Több kedvencem is lett. Nagyon hálás vagyok Tapodi Brigitta, hogy figyelmembe ajánlottad a könyvet, ami egy igazán nagyszerű kötet, én is csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

robinson >!

– Az érzések a szív mélyén lakoznak, a gondolatok a fejben születnek, a cselekvés pedig a saját kezedben van. Ez a te szentháromságod. Sose feledd!

robinson >!

De egyetlen bocsánatkéréssel nem lehet egy élet szenvedését semmisnek tekinteni.

robinson >!

De a béke tovatűnt, s vele távoztak a madarak is. Csak a fegyverropogás maradt. És a holtak szellemei.

robinson >!

− Mi magyarok okozzuk a saját vesztünket! A világ sosem tudna legyőzni bennünket, így mi magunk írtjuk mi magunkat!

robinson >!

– Stephanus úrnak sok az ellensége, akik örülnének, ha a családjának magva szakadna. Mert nem mindenki híve ám itt a Krisztusnak.

robinson >!

A tisztes tímár napjait csupán egyetlen dolog árnyékolta be, de az aztán jó alaposan: Hildegard nevű, egyetlen lányának sorsa. Való igaz, a leányzó hatalmas árnyékot vetett a környezetére.

BBetti86 >!

Néha azt kívánta, bár lenne ő is halott, mert akkor véget érne ez a rémálom. Sokszor csak a rettenetes, csontig hatoló hideg miatt hitte el, hogy még él. Majd ha megszűnik ez a fájdalom, onnan tudni fogom, hogy halott vagyok.
A hideg olyan, mint a tűz. Amikor megérint a fagy – de úgy isten igazán –, úgy érzed, valójában nem is hideg, hanem éget.

202. oldal - Trux: Nyulacska

BBetti86 >!

– Cupaszképű vagy, de ez szovány védekezész. Ha nem vallod be, hogy élcelődöl, Szúlyosz lesz a bünti.
– Élcelődöltem, istenem!
– Helyeszen mondd! Élcelődöl.
– Élcelődöl.
– Kussz! Latrinatakarítász, kiszkanállal. Ész beleírod a szalakba, hogy Isztennel nem élcelődöm! Százszor.
– Bocsánat – vallotta meg a szolga –, de nem tudok írni.
– Akkor márisz kétszáz a penzum. Nyomász a végbelek templomába, pimasz!

15. oldal - Baron: Megkopasztani egy istent

Mariann_Radasits>!

Zajcev szeretett nőkkel dolgozni, és ezt nem is tagadta. Na nem a két szép szemükért.
– A nők állhatatosak. Ők az én nyulacskáim. Amit a fejükbe vesznek, azt tűzön-vízen keresztül véghez viszik. A férfiak között temérdek a bátor katona. Hajtja őket a lelkesedés. Csakhogy hamar elfogy belőlük a tartalék. A bátorságuk megcsappan az első tűzharc alatt, a lendület pedig tovatűnik, mintha nem is lett volna soha. De a nők… – csóválta a fejét Zajcev, miközben egy másik tanítványával hármasban kuporogtak egy romhalmaz alagsorában.
Felettük a törmelék élt és mozgott, a robbanások és lövések közötti szünetekben hallani lehetett, ahogy néha átrendeződnek a törött gerendák és az omladék a tömérdek súly alatt.
– A nők türelme és kitartása felülmúlja a férfiakét. Ne vegye zokon, katona – nézett a mesterlövész a harmadik társukra, egy Joszif nevű fiúra, aki olyan két évvel lehetett fiatalabb Szvetlánánál. – De ha ez vigaszt nyújt, maga felér egy nővel.
Nevettek. Néha kell az is.

205. oldal (Trux Béla: Nyulacska)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Izabella (szerk.): Oratores Bellatores Laboratores
Békés István: Hazádnak rendületlenül
Grandpierre Attila: Ősi Magyarország
Krúdy Gyula: Régi pesti históriák
Tamási Áron: Tamási Áron válogatott művei I-II.
Életmesék a Kárpát-medencéből 2018
Bitó László – Czeizel Endre – Csepeli György – Dragomán György – Heller Ágnes – Kun Árpád – Lángh Júlia – Markó Béla – Máté Gábor – Parti Nagy Lajos – Solymosi Frigyes – Szelényi Iván – Varnus Xavér – Végel László: Hazám
Kósa László: Hagyomány és közösség
Sípos (S) Gyula: Haldokló nemzet, feléledő nemzet
Vécsey Aurél: A huszárok