Egy olyan kötet, amely történelmiregény-írók novelláit szedi csokorba, sokat ígér. Kalandos utazást térben és időben, amelynek során egymástól távol eső országokat és régmúlt évszázadokat barangolhatunk be – mindössze a papírra vetett mondatok varázslata által. Étlapot, amely kedvet csinálhat ahhoz, hogy a novellák nyomán megismert szerzők más műveit is kezünkbe vegyük. Új ismereteket, szórakozást, izgalmat, könnyeket, katarzist…
A Történelmiregény-írók Társasága idén negyedik alkalommal állít össze novelláskötet, amelybe ez alkalommal tizennyolc história került. Különféle írások – másfél tucat különböző egyéniség tollából. Soha ennyi történelmiregény-író nem írt egy kötetbe! És eddig talán soha nem volt annyira igaz a megállapítás, hogy egy ilyen antológiában mindenki megtalálhatja a maga kedvenc történetét. Jó szórakozást kívánunk hozzá!
A Történelmiregény-írók Társasága nevében
Kapa Mátyás
elnök
Tagadhatatlanul színes kis gyűjtemény kerekedett ki most is. A már bevált, bizonyított, márkává nemesedett nevek hozták a színvonalat ezekben a rövid írásokban is. Sokszínű és érdekes, izgalmas barangolást tehet a kíváncsi olvasó a történelem ösvényein.
Hűséges olvasója vagyok a TRT antológiáinak, ebben az évben sem maradhatott ki. Ismét egy színes válogatás.
Azt szokták mondani, novellát írni a legnehezebb, mert egy-két mondatba kell belesűríteni mindazt, amiről egy regényben oldalakon át lehet írni. De novellaíráskor mutatkozik meg az igazi tehetség is. Bizonyára így van, nem vitatom, nálam sokkalta jobban tudják a hozzáértők, így én csak az érzéseimről tudok beszámolni.
Ebben a kötetben több olyan novellával találkoztam, amelyek kevésbé tetszettek, mint tavaly, de nagyon gyengével eggyel sem. És ez már önmagában is jó. Szeretem a novellákat, a rövid történeteket, így sokat olvasok. Épp ezért tudom, vannak antológiák, amelyek színvonala igencsak vitatható, és csak a húzónevek viszik a kötetet. Ebben a válogatásban a nem húzónevek is írtak igazán jót. Például Tapodi Brigitta, aki hálás témát választott, és novellája nagyon szépen felépített, jól kidolgozott, remek írás volt. Érdekes volt Hacsek Zsófia novellája is. Nem is tudom, olvastam-e már magyar szerzőtől francia témát. Szerettem Andy Baron novelláját is. Örülök, hogy ebben az évben nem Ugrin mesterről írt. Pazar novellát épített fel egy homburg kalap köré. Várkonyi Tibor egy olyan novellával állt elő, amely egy életet ölelt fel, elképesztő kutatómunka kellett hozzá. Nekem tetszik ez a kicsit tankönyvszagú, száraz, ismeretátadásos stílus. Gál Vilmos ebben az évben is érdekes és jól megírt témával jött, a novella címe remek. Bányai D. Ilona és Izolde Johannsen a novellaírás közben is nők maradnak, az érzelemátadásukkal fogják meg az olvasót. Szerettem mindkét novellát. És a legismertebbek: a Trux-Csikász-Urbánszki trió. A három férfi szövetsége, akik mintha összefogtak volna azért, hogy a történelmi regényeiken keresztül szórakoztatva tanítsák meg nekünk a múltunkat.
ezt mindig leírom nem vagyok egy nagy novellás rajongó , nem is igazán olvasok ilyeneket .
De egy nagy kivételt azért teszek, a történelmi regényírók társaságágának a kiadványával , igaz az is kell hozzá hogy szeretem a történelmi regényeket .
Na nézzük csak van egy csomó tehetséges író és van egy ötlet, egy kötetbe rakni mindet.
Nehéz kiemelni melyik is lett az igazi nagy kedvenc Trux Béla rabló lovagja , igy tudom elképzelni milyen is lehetett az a korszak , Urbánszki László MMA „Kevert Harcművészet” bajnoksága, volt ott minden , Dr Várkonyi Tibor na megint egy gyűrű ami mindig bajt okoz ,Csikász Lajos a kunok csak ennyit írok, Bányai D. Ilona rossz helyen rossz időben . Bónizs Róbert a nők is bizonyítanak .
Szóval sorolhatnám tovább mi is tetszett még ,de inkább azt ajánlom hogy el kell olvasni minnél elöbb . nem fogja senki megbánni.
Nyereménykönyvként érkezett hozzám ez a kötet (is), melyet izgatottan vettem a kezembe. Novelláskötetet már olvastam, a történelmi regényeket, a történelmet is nagyon szeretem – na, de milyen lehet történelmi novelláskötetet olvasni?
Ebben az antológiában a Történelmiregény-írók Társaságának tagjai által írt novellákból kapunk egy csokorra valót. 18 szerző, 18 történet, utazás téren és időn át a görög-perzsa háborúk korától egészen a II. világháborús eseményekig. Egyetemes és magyar történelem egyaránt szerepel benne, bár nekem jobban tetszettek a magyar történelemhez kötődő novellák.
Több kedvencet is avattam, és biztos, hogy újraolvasom még az antológiát! Mindezek mellett 1-2 szerző regényét is olvastam már (Cselenyák Imre, Szélesi Sándor, Kapa Mátyás), de a többiek műveivel is szeretnék ezután jobban megismerkedni! Külön tetszett az igényes borító!
Nagy várakozással eltelve kezdtem el olvasni a TRT novellás kötetét, kortárs regényírók novelláinak és történeteinek megismerése szándékából. Nagyon jó kezdeményezés ez a novellás kötet, amely egy-egy olvasó számára, aki új kortárs történelmi regényírótól szeretne olvasni referenciaként beleolvashat novelláiban. Vagy éppen fordítva, már olvasott kötetei után novellákat olvas. Bárhogy is legyen nagyszerű választás, már csak azért is mert változatos, több témát és korszakot érint, no meg egyedi az írás mód is. Olvastam a kritikákat, s azok alapján kedvet kaptam ezen kötethez, nyilván nem a legújabb és nem sorban haladok, hanem ahogyan fellelhetem a TRT novellás köteteit. Nem bántam meg a választást, de őszintén voltak szerzők, akiknek írásai számomra nem voltak megnyerőek. Számomra egy adott korszakon belül egyes írók művei sokkal jobban érdekelnének. Tehát adott egy korszak, pl.: török idők, azon belül a szerzők személyhez, vagy helyhez, vagy csatához, vagy éppen bizonyos időszakhoz kötődően írnak, ja és magyar személyt vagy területet érintve. Nem úgy, mint ebben a kötetben, ami nem gond, de számomra ez is kizökkentett az olvasásból, s nem folyamatosan haladtam, hanem a tartalomjegyzékből nézve.Nos én a fenti koncepciót preferálom, s ezért is várom nagyon a Buda és Pest c. antológiát.
Persze van pozitív élményem is, nem csak a kritikus énem alkot véleményt; szóval az ismert és általam is kedvelt szerzők hozták a remek hangulatú, jó történetvezetésű, érdekes novellát. Trux Béla, Bánya D. Ilona, Gál Vilmos, Bónizs Róbert, Csikász Lajos és Tapodi Brigitta, valamint Soós Tibor írásai tetszettek a legjobban. Trux Béla barátom írás pedig teljesen könyvhöz tapasztott, külön novellás kötetet megérne az ő történetei egyébként. Ami kellemes csalódás számomra, Urbánszki László novellája. Mondtam én, hogy novellás történetei mindig jók, kár, hogy már többet nem ír … . Viszont voltak írások, amiket nem tudtam hova tenni, vagy nem tetszettek, írás stílusa, vagy a történet vezetése miatt.
Ez volt az első történelmi antológia, amit elsőtől az utolsó novelláig elolvastam.
Nagyon vegyes volt a felhozatal: mind korszakban (ókori görögöktől napjainkig), mind a novellák színvonalában.
Voltak kellemes meglepetések, számomra (eddig) ismeretlen szerzők izgalmas történeteivel pl.: Tapodi Brigitta, Hacsek Zsófia. A legkellemesebb meglepetés Novák Andor „Lázáros” novellája volt, szerintem ezt nagyon eltalálta.
Viszont akadtak nagyon nehezen olvashatók is (nem sok, kb. 2-3, ami azért igen jó arány 18-ból). Ami érdekes volt, hogy ezek pont azon korban, történelmi közegben játszódtak, ami egyébként leginkább érdekel, de mégsem sikerült lekötniük…
Nekem a rövid, pörgős sztorik tetszettek, ahol lényegében egy aprócska momentum volt bemutatva, ami éppen egy adott történelmi közegben játszódott (pl.: Szélesi Sándor, Bányai D. Ilona, Gál Vilmos).
És persze a régi, ismert és korábban is szeretett szerzőim most sem okoztak csalódást.
Összességében örülök, hogy végigolvastam, hiszen ez most kedvet hozott a többi történelmi antológiához.
Én az olvasást a 189-ik oldalon kezdtem. A történet minden nő életében aktualitást kap, amikor gyermeke lesz. Már a történet elején érezhető az idő utazás, amiben végig benne van az ember. Nagy átérzéssel, gondos szakmai háttérrel megírt novella. Engem nagyon megfogott anyaként a történet, mert tökéletesen adta vissza az érzéseket, amik egy gyermek születése körül kavarognak a fejekben. Elgondolkodtató és nagyon életszerű. Mindenki magáénak érzi a végére, aki körött már topognak gyerekek. De az is aki elgondolkodik rajta, hogy ha ez az orvos nem vitte volna mindenen át az akaratát, akkor másképp alakult volna a történelem, illetve saját fonala
Férfiember lévén nem volt igazán vallásos, úgy gondolta, az imádság az asszonyok dolga, de most valódi áhítattal vetett keresztet és mondott hálát az Úrnak jóságáért.
Nyikolaj Alekszandrovics egy pillanatig elgondolkodva tanulmányozta anyját. Amióta az eszét tudta, tartott tőle. Szerette, mert boldog és gondtalan gyermekkorral ajándékozta meg, de szorongott is mellette. Mert érezte, anyja ugyanúgy nem tartja valami sokra, ahogy az apja sem.
