Szülőföldem 26 csillagozás

Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem Tamási Áron: Szülőföldem

Tamási ​az utolsó békeévben Kolozsvárról hazalátogat szülőfalujába fölkeresni édesanyját, testvéreit, övéinek körét. Utazásának és otthoni élményeinek aprólékos, már-már szociografikus pontosságú, ugyanakkor anekdotikus hangolású leírásába beleszövi azt a sajátos – olykor mitikus elemekkel, máskor népmesei és balladai színekkel árnyalt – sajátos tónusú elbeszélő modort, amely valamennyi művének sajátja. Már útja első megállóján, Segesvárott a vonat érkezését váró időben éri egy megdöbbentő tapasztalat: a magyar szabadságharc gyászos emléke ellenére dicső székhelyén a húsz esztendei román fönnhatóság után titkolni valóvá lett a magyar nyelv. Ettől a tapasztalattól indítva, ám európai gondolkodóhoz méltó higgadtsággal arra is figyel, hogyan s miképp szorul háttérbe, minősített kisebbsége a magyarság a saját szülőföldjén.

A szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag szűkebb környezetéről szól, valójában azonban koncentrikus körök… (tovább)

>!
Hargita, Csíkszereda, 2016
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789737625885
>!
Helikon, Budapest, 2015
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276830
>!
Tortoma, 2012
144 oldal · ISBN: 9786069308028

5 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Szakállas Ábel


Kedvencelte 5

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Tamási zseni volt, minden sora cseng és bong, még ha olykor – ma már – kissé patetikusnak hat [nem az ő hibája, a mi világunk lett túl cinikus]. Olvastam volna még, valahogy félbemaradtnak érzem, de hát ez persze nem regény. Csak az Ábel Amerikábant, azt nem tudom megbocsájtani neki.

olvasóbarát P>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Remek kis könyv, benne van mindaz amiért Tamási Áront szeretem: az ízes beszéd, ragaszkodás a szülőföldhöz, családhoz, a kisebbségi sorban töltött időszak minden fájdalma, nehézsége. Az írástudó ember felelősségét is számba veszi. A kevés szavú, de huncut székely ember típusát is megrajzolja, akiben van erkölcsi tartás, és aki bármilyen nehezen él, sosem lenne öngyilkos.
„Ritkán esik a szó, de akkor sors épül vagy dől el benne.” Ez a szöveg valóban ilyen, élvezet olvasni minden mondatát.
Nagyon szeretem az ízes székely beszédet, olvasás közben talált szép, tájjellegű, székely kifejezések:
17. oldal: „…felpeckelődöm a hágcsón, kétrét kondorodom valahogy…”
37. oldal „A gyermek nevetgél és megrózsásodott arccal fogadja a kedveskedést…”
45. oldal: „..de anyám nem hagyott cserben, s olyan csizmát szegődött ott nekem, amilyen sohasem lesz többet.”
46. oldal: „… felpártol engem a detektív..”
72. oldal: „… az én lelkem párás levegőjében is feltűnik és puhán forogva pilinkézik egy-egy gondolat-pehely.”
98. oldal: "A hanghordozásban és a beszéd más fortélyában, itt a székelyeknél, már ismeretesebb vagyok, mint a lovak és a szamarak dolgában. Érzem hát ebből a feleletből is, hogy valami fintorog mögötte.
117. oldal: „..s lám micsoda szép kipattanó lányka lett belőle!”
Ugyanezen az oldalon: „Ugye nannyó: ha maga meghal, akkor ez a sok mindeféle a miénk lesz ?!”
143. oldal: „Úgy megvert minket az eső, hogy a ruha összekondorodott rajtunk, akkor.”
144. oldal: „Édes kicsidöm…”
155. oldal: " Ördöglőtte fű.
170. oldal: „Jöjjön nálunk is! ”

Hátsó borítón: „ Isten segedelméböl épitték eszt a kaput Márton Dénes és neje Tözsér Regina 1970.”

Smici P>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Ez a könyv kicsit visszarepített a múltba. Kicsit nekem is eszembe jutott gyerekkorom. Majd az lebegett szemeim előtt, miközben olvastam ezt az önéletrajzszerű kötetet, hogy mennyire jobb lehetett a XX. század elején az élet. Na meg nagyszüleim gyermekéveiben is. Mennyivel több szokás volt még életben, mennyivel másképp viszonyultak az emberek egymáshoz, mint manapság.
Tamási Áron hazalátogat falujába. A világ megváltozott, Farkaslaka már nem Magyarország része. Legalábbis a térképen nem. A mindennapokban az emberek megmaradtak magyarnak. A következő nagy történelmi változás pedig már ott áll a küszöbön.
Ki lehet jelenteni, hogy szép a nyelvezete a könyvben található két visszaemlékezésnek. Úgy érzem, nagyon jókor olvastam el ezt a könyvet. Ez valahogy az én világom is. Nem vagyok ódivatú, vagy szentimentális, de szeretem az értékeket. Ennél a könyvnél nem volt semmi hiányérzetem.

Andukaphar>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Jó könyvre számítottam benne, mert amikor kb. harminc-harmincöt évvel ezelőtt olvastam az Ábel-trilógiát tetszett nekem, és ebben a könyvben is olyasmi hatást számítottam. Az eleje jónak is tűnt, aztán kezdett unalmasabbá és együgyűbbé válni a könyv. Tetszett benne az, hogy fel tudja fogni az író a kisebbségi magyarok sanyarú sorsát a régi román világban, de amikor azt a papírra veti ott már botladozik a tolla. Untatott viszont a túl sok siránkozása. Még jók benne, azok a részek ahol a korabeli székely vidék szokásairól ír.

boresz>!
Tamási Áron: Szülőföldem

szókincs gyarapító,térképet elővetető székelysors fájdalom

Arabmókus>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Nekem csalódás volt a mű, mert nem túlzottan érdekes az önéletrajzi leírás. A szülőföldről csupán úgy nyilatkozik mint a határon túli magyarok folyamatos sanyargatási helyszínéről…Én szívesebben olvastam volna az ország csodás adottságairól és a székely magyarok erős jelleméről többet. Ettől még szeretjük Tamási Áront, de ajánlom mindenkinek Nyirő Józsefet is, aki csodásan ízes nyelvezettel ír! Kettejüket szokás összehasonlítani, de inkább erősítsék egymást azzal, hogy nem állítjuk rangsorba őket.

3 hozzászólás
Phoenix88>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Kicsit vegyes élmény volt ez a könyv.
Tamási Áront egyrészről szerintem szeretni fogom olvasni, mert jól ír. „Könnyedén”, mesélősen nekem. Tetszettek azok a fekete-fehér régi képek is a könyvben, ami által a szerzőnek arca is lett, anélkül, hogy utánanéztem volna. Megismertem jobban a családját is így, illetve 1-2 ismert név is előbukkant a képeken, pl. Kodály, Benedek Elek(Mik ki nem derülnek:D).
De ott volt a kicsit komor, szomorú hangulat, szegénység, halál témája is. Előjött a Wass Albertnél megismert érzés néha…

csodaszarvas01>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Ez egy tökéletes történet, tökéletesen megírva. Igazi magyarság árad belőle és ezt hihetetlen jó volt olvasni. Lélekemelő! Öt csillagot érdemel!

szuzii>!
Tamási Áron: Szülőföldem

Író élete, megismerhetjük Farkaslakát ahol felnőtt. Szíve mindig visszahúz-e tájra. Egy térkép az életéből.


Népszerű idézetek

Cheril>!

– Bátyám, majmot látott-e? – Egy vonása sem rezdül, olyan komoly Ágnesnek az arca. Az idegen mérget venne rá, arcának láttára, hogy a feltámadás nagy ünnepére egy majommal meggazdagodtunk. Én azonban ismerem Ágnest és magamat egyaránt, s ilyenformán nagyon jól tudom, hogy a tréfát így csináljuk mi.
– Hol fogtad? – kérdem.
– Én az oltár előtt – feleli Ágnes. Ennyiből már tudom, hogy sógor jött haza az erdei munkából.

Cicu>!

Amikor idáig jutottam, ahova visszanézék az előbb, egy kicsit megálltam, hogy körültekintsek. Alig állottam meg azonban, odajött egy fiatalember hozzám, és így szólt minden köszönés vagy más bevezetés nélkül:
– Maga nagyon ismeretlen nekem.
Úgy éreztem, hogy ezt a közvetlenséget csak tréfával lehet áthidalni, s azt feleltem neki:
– Maga sem tartozik a rokonaim közé.

Nandi>!

Ahogy egy falevélről az egész erdő jut eszébe az embernek, az édesanyám szava is úgy hozza emlékembe az egész gyermeki világot. Apám volt ebben a világban a hatalmas császár, kinek zord uralmát viselnünk kellett. S viseltem én is, néha zúgolódás nélkül, de nagyon sokszor feszülő lázadással. Egyfolytában tizenkét éves koromig, s még azután is a nyári szünidőkben s ünnepi vakációk idején. Akkor még nem láttam meg, de ma világosan látom a magyarázatot, ami keserűen és örökös feszülésben ott élt e zord uralom mélyén. Ő sem szerette, szenvedő és balsorsú apám, ezt a nehéz és láncos munkát. Úr szeretett volna lenni, a szónak keleti értelmében, mert testi pompájában és lelkileg egyaránt arra született. S ennek a vágyának a talpa alatt, mint forraló öröktűz, ott égett szellemi ereje, mely nem tudott soha párologni, csak kicsapott ivások idején, vérben és nótában. De aztán újra visszahúzódott ketrecébe, és egész héten félemlített minket, mint az oroszlán.
Neki nehezebb volt, mint nekünk.

olvasóbarát P>!

Ahogy nézem őket az ablakon keresztül, egészen észrevétlenül, de egyre szorosabban szövődik a testvériség közöttem és a természet között. Idővel már annyira megy a dolog, hogy az én lelkem párás levegőjében is feltűnik és puhán forogva pilinkézik egy-egy gondolat-pehely. Folyton csak szaporodnak a pelyheim, s mint künn a háztetők, az én csúcsaim is fehérbe borulnak, és a hálózatom drótjait, melyeknek Istennel és emberrel egyaránt kapcsolatuk van, puha és fehér burok veszi körül.

72. oldal

Cicu>!

Már semmi baj, gondolom magamban; s úgy vélem a nagy személyi harc után, hogy nem árt ugyan, ha néha gyötörjük önmagunkat, de van olyan fontos az önszeretet és a jóság is. Vagy még fontosabb. Bizony, szeretnünk kell magunkat, és a jóságot gyakorolni ebben az irányban is, nehogy úgy járjunk, mint a gondozatlan tűz, amelyik másokat sem melegít már, ha maga kialszik.

Cicu>!

Látom, semmiképpen nem engedi, hogy derűsebb útra vigyem. De mivel feltettem magamban, hogy itt ma mindenkinek vidámságot kell éreznie, egykönnyen én sem hagyom magamat. Egy hír jut eszembe, amit nemrég olvastam az újságban, s már mondom is Ágnesnek:
– Hadd el, egy szót se szóljunk, amíg úgy nem járunk, mint egy Zsíros nevű kereskedő.
– Hát az hogy járt? – kérdi.
– Úgy járt, hogy az üzletével megbukott, s a nagy nyomorúságban felakasztotta magát. Reggel. S délben sürgönye jött, hogy megnyerte sorsjegyével a milliót.
Jól választottam, mert Ágnes kacagja erősen a boldogtalan kereskedőt. Jobban is, mint ahogy kéne; törölgeti belé a könnyeit. Várok egy ideig, majd megkérdezem tőle, hogy mit nevet éppen olyan erősen.
– Hát hogyne!… Hiszen a másvilágon mérgiben ismét megütte a guta!…
Így mulatunk, ha másként nem lehet.

Cicu>!

Azt feleli a szellem, hogy nézegessem inkább a cégtáblákat, mert nem tudja, hogy azok zavarodtak-e meg, vagy pedig ő. Nézni kezdem, majd pedig azzal nyugtatom meg az ártatlan hazai szellemet, hogy ne aggódjék semmit, mert ő nincsen megzavarodva, csupán járatlan még egy kicsit, mivel nem ismeri a cégtáblarendeletet. De mi ismerjük bezzeg, s ennek megfelelőleg járunk el. Vagyis tisztelettel kivetkőztetjük magyar neveinket a formájukból: ami hátul volt eddig, azt most megváltoztatva elöl tesszük; s ami pedig elöl volt, azt hátul marasztjuk. Sajnáljuk bizony édes nyelvünket, hogy a szükség törvényét bontotta, de hát abban reménykedünk, hogy ő jobban kibírja az erőszakot, mint maga az ember.
– Az igaz… – mondja a szellem, majd nagy hevességgel így folytatja: – De mégsem jó gazda az olyan, ki az édesanyjától egy szerszámot örökölt, amivel lelke dolgozhatik: s akkor ő nem ügyel arra a szerszámra, hanem csak nézi, hogy a szomszéd megcsorbítsa!

olvasóbarát P>!

Engem pedig feszít az indulat, hogy milyen nehezen adják a szót. Pedig megszokhattam volna, hogy itt, ezek között az emberek között, így szokott ez lenni: nagy készülődéssel ássák a történetnek az ágyat, ahogy a folyónak is küszködve és kavarogva ássa a medrét a víz. Aztán végre járható lesz a meder, s elindul benne a szó.

177. oldal

Nandi>!

Úgy veszem észre, hogy az öreg és a fiatal asszony között kifeszült a húr, s amit játszani szeretnének rajta, nem hallgató vagy andalgó dallam az. Most szeretné elmondani ki-ki a magáét, hiszen végre itt ülök én, aki családi körünkön belül az egyetlen igazságos bíró lehetek. Ismerem azonban őket és az állapotot egyaránt, s így szükségtelennek látom, hogy elévonják a harci kocsikat. Így is meg tudom mondani, amit harci zaj után mondani tudnék. Így szólok tehát:
– A békétlenség miatt mindenki szenved: aki felidézi, s a többiek is. Okos ember nem csinálja tehát. Belátónak és türelmesnek kell lenni, mert az élet rendjét senki nem tudja úgysem felforgatni. Aki megöregszik, kíméletet érdemel; aki pedig fiatal, az érhet még jobb időket.

olvasóbarát P>!

Ha a más nyelvű kisebbségeket nem számítom, mi magyarok is másfél millió számban éljük ezt az életet.Vizsgáljuk meg tehát ezt a cseppet, ami a tengerből való, s már mondom is: Igen, Erdély földje ez; s te is erdélyi vagy. Nem jövevény, ki sóval vagy arannyal kalmárkodni jött volna ide. A nép,melyből származol, már itt volt ezer esztendővel ezelőtt. S ha igazuk van a tudósoknak, hogy avarok maradványai a székelyek, akkor itt volt azelőtt is.Nemzetséged sem habozott soha, hogy más országnak jobb földjét kívánta volna lakhelyül, hanem ezt védte tatárral, némettel, muszkával szemben.

11. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyirő József: Kopjafák
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Nyirő József: Néma küzdelem
Ignácz Rózsa: Keleti magyarok nyomában
Csalog Zsolt: Börtön volt a hazám
Méliusz József: Sors és Jelkép
Markó Béla: Egy irredenta hétköznapjai – Lehallgatási jegyzőkönyvek – 1986. április–1989. december
Végh Alpár Sándor: Legyél vándor!
Cser László: Kína arca és sorsa
Wass Albert: A funtineli boszorkány