Szívbéli ​barátok 4 csillagozás

Tamási Áron: Szívbéli barátok Tamási Áron: Szívbéli barátok Tamási Áron: Szívbéli barátok

Tamási Áron a nagy székely mesélő ifjúsági regényét utoljára 1946-ban vehette kézbe az olvasó.
A hamisítatlan erdélyi történet sok apró anekdota-szerű elemből válik mesterien szerkesztett gyöngyfűzérré. Izgalom és derű, szeretet és szenvedés, kétségbeesés és előre tekintő bizakodás járja át lelkünket olvasásakor. A meseszép történetet azzal ajánljuk fiatal és idősebb olvasóinknak, hogy mindnyájan megtalálják benne emberségünk nélkülözhetetlen értékeit és gazdagabbak legyenek általa.

>!
Móra, Budapest, 2012
128 oldal · ISBN: 9789631191943 · Illusztrálta: Pekári István
>!
Kairosz, Budapest, 2002
140 oldal · ISBN: 9639406945
>!
Révai, Budapest, 1946
126 oldal · keménytáblás

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
btunde
Tamási Áron: Szívbéli barátok

Miután megszoktam a nyelvezetét kifejezetten élveztem a szavakat, mondatokat. Igazán szépen vannak megfogalmazva, és igazán szép gondolatok is vannak benne, de én nem találom mesterien szerkesztett gyöngyfüzérnek. A főszereplők (Bódika, Ferke) nem szimpatikusak, nekem hol túl giccses, nyálas a sztori, hol túl durva és erőszakos. Látom én az értékeiket, valahogy mégsem állítanám a fiam elé példának egyiket sem. Fazekas Ádám tanár úr viszont megérne egy külön regényt, ha már emberséget és jó érzést akarunk tanítani. Mindenesetre kíváncsi lettem, úgyhogy fogok mást is olvasni tőle.


Népszerű idézetek

>!
psn

Felkelt a nap. A faluban tiszta ruhát vettek a székelyek, hogy megitassák Istennek a lovát, vasárnap fejében.

>!
psn

Örülj és örvendezz, nemes házigazda,
Mivel felragyogott Betlehem csillagja.
Örülj és örvendezz, kedves háznak népe,
Mert idevezérelt a Csillagnak fénye.

És a köszöntésre bentről ünnepélyesen megfelelt a gazda:

Jónál jobb hírt hoztok, haljuk valahányan,
Gyertek azért beljebb akármilyen bátran.

>!
btunde 

Bent Csorja Péternek is megeredt a szava, mint a zúduló folyó. Voltak néha percek, amikor kinyílott a szíve: s akkor látni lehetett, hogy nagy gondolatok lángjában ég. Ilyenkor a jóság és lángolás áradata volt a kemény ember, lelkében elhengeredtek a kövek egy megőrzött másik világ sírjáról, s kiérzett onnét az illat és az erő, amely más sorsra rendelte eszének gazdag voltát és keserűséggé vált szép vágyait.
– Sokan születtünk tudományra – mondta –, de kevesen nevelkedtünk abban. Pedig csak ott lehet nagyra nőni és messzi világítani, s megtenni azt a csodát, hogy halál után is éljen az ember. Aki életiben el tudja ültetni magát nagy tettekben, az méltó Istenhez. De vannak megsértett nagy fák, tűzbe vetett madarak és vízbe vetett virágok…
Tenyerébe temette izzó homlokát.
– Van egy tó, a legszebb élet tava. Beh erősen vágyakoztam én fürödni abban! Sokszor jártam partján, de csak néztem napsugárban csillanó vizét, s nem mehetek belé, mert a világ szeme odasütött, s nem vala feredőgúnya rajtam.
Megivott egy pohárral.

– Azért még egy csillag van az égen, s az te vagy, Bódi fiam! Belőled embert rittyentek én, ha csórén maradok is. Mert mintha magamot látnám annyi idős koromban… Benned, ha Isten van az égben, nagyot fog nőni Csorja. Időt jelző fa leszel, székelyek látó szeme, titkokat olvasztó tűz és elme. Az én halálom felett hidat építesz valamikor, és megfürdesz a legszebb tóban, és nem ijedsz meg a világtól, a bolygó angyalát neki!

52. oldal

>!
btunde

S mint az érett ember, a múlt kedvével tovább támogatta magát, míglen ültében elszenderedett. A többiek már rég ágynak dőlve teregették álmaikban a szívüket.

11. oldal

>!
btunde

– Hát akkor mi nyomoríta el? – szúrta közbe az apja.
– Engem ez a városi helyzet, édesapám. Csak nézze meg, itt ügyet sem vetnek az emberek egymásra, nemhogy kedvibe járna ki-ki a másnak.
– Az ezután válik meg, fiam. Jó embereknek semmi föld híján nincsen.

8-9. oldal

>!
btunde

Rajongó lelke kinyílva fürdött a fényben, és esküdni mert volna, hogy Szabadságnak hívják az Istent.

16. oldal

>!
btunde

Láthatatlan kezek jobb felől mind férfiakat ültetének, és mind asszonyembereket balról. Legelöl gyermekeket, utánuk serdülőket, leányságban és legénységben virágzókat és sorjában családba lépetteket, továbbá élet derekán delelőket, végcél felé fordultakat és halállal társalgókat.

28. oldal

>!
psn

Az asztalon már párolgott Csorjáéknál a leves.
[…]
Egymás látásának örömében ettek.

>!
psn

Ahol a nap felkél, arrólfelől jöttünk,
Istennek kedviért nagy utakat tettünk.
Mert egy Csillag vala amott felkelőben,
Hogy gyorsan induljunk éjféli időben.
Napkelet országból gyorsan elindultunk,
S ezen népes házba hoza el az utunk.
Mostan örvendezünk, mint virág az ágon,
Nevünk a vigasság, számunk tizenhárom.
Származásunk felől sem hagyunk kétségben:
Anyánk gonddal nevelt tartós szegénységben,
S kik a juhnyáj után bölcsen vánszorognak,
Fiai vagyunk mi csordapásztoroknak.
Hanem szegénységünk az Úr nem tekinté,
Szárnyas angyalával nékünk megjelenté,
Hogy földre lejöve világ Megváltója,
Kinek a mi nyájunk igaz szószólója.
Ámen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Csűrös Emilia: Ripsz és Ropsz
Méhes György: Micsoda társaság!
Méhes György: Három fiú meg egy lány
Méhes György: Családom rémtettei
Bokor Katalin: Anyu, apu meg én
L. I. Lázár: Rejtőző kavicsok
Páskándi Géza: A bolhakirály
Marton Lili: Nehéz kamasznak lenni
Méhes György: Ártatlanok bandája
Wass Albert: A funtineli boszorkány