Egyenes ​Tóbiás 3 csillagozás

– A jó apának nincs rossz gyermeke […]

72. oldal, Rendes feltámadás

– Itt a földön ne keress igazságot – jegyzi meg szomorúan az öreg.
– Hát mért ne keressek?
– Azért, mert nincs.

75. oldal, Rendes feltámadás

– Vetted-e észre, hogy megjött a tavasz?
– Igen – feleli Gáspár.
– S miből?
– Én abból, hogy unalmas egyedül, mint valamikor Ádámnak.

127. oldal, Kikelet

– Jó-jó – mondottam neki –, de milyen a bátor ember?
– Olyan, hogy jóban-rosszban ember tud maradni – felelte a öreg.
– S ki a becsületes? – folytattam.
– Aki életének utolsó órája szerint él!

147. oldal, Szabadság madara

Az Isten megjelenik, és halotti csend lesz. Int Énekesnek és Péternek, hogy lábszárcsontjaikat akasszák helyre, és menjenek elébe.
Énekes és Péter engedelmesen megcselekszik.
– Miért békétlenkedtek? – kérdi tőlük az Úr.
– Azért – feleli az öreg –, mert az angyal a sor végére akart állítani.
– És miért nem akartál odaállni?
– Azért, mert egész földi életemben tűrtem és szenvedtem, hogy most boldog lehessek.
– És a sor végén nem tudsz boldog lenni?
– Nem.
– Miért?
– Azért, mert magam előtt látom azokat, akik egész életükben tolvajok és gonoszok voltak.
Az Isten sajnálkozással néz Énekesre, és megkérdi tőle:
– Minek teremtettelek?
– Jónak és szegénynek.
– Akkor légy jó és szegény, a sor végére állván.

83. oldal, Rendes feltámadás

Édesanyám otthon maradt vót: nemcsak azért, hogy nekünk délebédet főzzön s hozzon, hanem aznap kenyeret is sütött. Azonban még nem is harangoztak volt délre, s ő már megjelent a mannával: a nagy kantáros fazékkal s egy meleg cipókával. Mindjárt családdá kuporodtunk, imádkoztunk futva egy kurtát, s hozzáláttunk az ebédeléshez.

85. oldal, Fanyelű bicska

– Anyád van-é?
– Van a főd alatt.
– Hát apád?
– Ő egy kicsit feljebb, mert örökké iszik.

54. oldal, Iparos Bimbó

– Mi volt a foglalkozása? – érdeklődött a mester.
– Napközben szántóvető volt, de esténként s innepnapokon a könyvet nem lehetett a keziből kihúzni.
– Érdekes ember lehetett… – gondolkozott el Nádler úr.

56. oldal, Iparos Bimbó

S akkor, mint a hirtelen világosság, egyszerre eszébe jut, hogy éppen nagyhét közepén vannak, csütörtökön estefelé. S másnap éppen nagypéntek következik, melynek világi nevezetessége is van!
Akkor lesik meg, vecsernye alatt, hogy ki igazán boszorkány!
[…]
Azzal megfordul, és nagy szakértelemmel elmagyarázza, hogy kicsi fakanalat kell csinálni, azt bé kell pirosra festeni, s aztán az öble közepén ki kell fúrni. Amikor ez megvan, s a nagypénteki vecsernye ideje eljön, az illető ember a piros fakanalat szépen a zsebébe dugja, elmegy a vecsernyére, s ott aztán eléveszi a piros kicsi fegyvert, és a likján keresztül megleskelődi az embereket. Aki boszorkány, annak a feje hátrafelé pattan, amikor rátekintenek a likon; a többiek pedig ülnek, mint a piros fakanál nélkül rendesen.

128. oldal, Kikelet

– S a foglalkozás mindegy?
– Nem egészen – felelte Lőrinc bácsi, aztán meleg mosolygással nézett reám, és így folytatta: – Ifjúnak tanácsot adni nagy dolog, de mivel csakugyan meg is kell élni valamiből, mondanék neked valamit. Vagyis nem azt mondom, hogy legyél pap, aki némelyek szerint könnyebben béjut a mennyek országába, mint a világi ember. Azt se mondom, hogy gyógyító orvos légy, aki sokat enyhít a szenvedéseken; sem azt, hogy légy törvénybíró, aki igazságot oszt. Hanem inkább legyél olyan ember, aki pap, orvos és bíró egyazon személyben. Vagyis légy költő!

148. oldal, Szabadság madara