Bölcső ​és bagoly 55 csillagozás

Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly Tamási Áron: Bölcső és bagoly

A ​három részesre tervezett regényes önéletrajzi mű első kötete. Szíves kalauzként Székelyföldre, időben a század elejére viszi el az olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét példázzák. Gyűrkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya „szenvedő s mégis derűs tekintete”, az apa „komoly és értelemben díszes arca”, de nem hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait felidéző oldalak sem. Néha úgy tűnik, hogy az emlékezés… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1953

>!
Tortoma, 2012
164 oldal
>!
Corvin, Déva, 2004
208 oldal · ISBN: 9736220958
>!
Osiris, Budapest, 1999
222 oldal · ISBN: 9633795885

6 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
OlvasóMókus
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Tamási Árontól eddig az Ábel trilógiát olvastam és az is hatalmas pozitív meglepetés volt számomra. Újra azt tapasztaltam, hogy Tamási Áron valami csodálatosan, gyönyörűen, lélekemelően ír. Annyira érzékletesen tud leírni egy tájat, hogy teljesen ott érzem magam, érzem az illatokat, a szellő simogatását. Imádom a különös szavakat, amiket használ, amit eddig szinte senki másnál nem olvashattam. És emellett mindig szívesen olvasom, amikor egy író a gyerekkorára emlékszik vissza. Tamási Áronnak remek gyerekkora lehetett a nagy szegénység és a sok munka mellett is. Azt pedig eddig nem is tudtam, hogy egy sajnálatos balesetnek köszönhetjük, hogy lett egy újabb remek írónk.
Lélekmelengető ez a regény!

>!
Szávitrí SP
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Szeretem a székelyek világát, így, ismeretlenül is. Olyan tiszta, igazi, őszinte. Tamási Áron megerősített benne, hogy nekem oda egyszer el kell jutnom. Sőt, minden embernek el kellene oda jutnia egyszer.
Gyönyörű a nyelvezete is. Mintha egy egészen más magyar nyelvet használna, melyet még megértünk, de mi már nem beszéljük. Kicsit sajnáltam is, hogy hangoskönyvként hallgattam, mert így nem tudtam elidőzni egy-egy szép kifejezésen, vagy ismeretlen szón. Fogok még olvasni tőle.

>!
Goofry P
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Mottó: Az emberrel az életnek minden fontos dolga megtörténik már gyermekkorában.

Tamási Áron regényes életrajzában gyerekkorát visszaidézve, világának legféltettebb bensőjébe, a földkerekségének középpontjába invitálja olvasóját. Naná, hogy a Székelyföld vadregényes, mesébe illő tájára, a Gordon-hegy lábához, a Nyikó folyó völgyében csendesen meghúzódó Farkaslakára.
Zegzugos utakon át, a virtuális gyalogvándort követve, fokozatosan érkezünk meg a faluba, és amint szemeiket a „betűk szántóföldjein” így sorról sorra járatjuk, hát úgy a családfa ágain is szépen, ágrúl-ágra ugorva kerül látóterünkbe a legifjabb sarj, a zöld ágacska, vagyis a kis írópalánta.
A legényke korát újraélő író, a gyermek csodalátó lelkével mutatkozik előttünk. Néhol tündökletes szépséggel, az egyszerű dolgokra is örömteli, rákerekedő szemekkel láttatja magát, míg máshol a munka, a mindennapi gondok méregpoharából csepegtet apránként, keserűség és mellékíz nélkül, a kikerülhetetlen bajokat megélő ember belenyugvásával.
„A szokott élet szirtes partjai között, a gondok és a ritka örömök váltakozó hullámain, lassan és valahogy előre eveztünk az időben.”
És hogy mivé lett a cserebogár? Bizony a bölcsőből kikerülvén megindul a megbaglyosodás útján, a „megsegítő tudomány tarka mezői” felé.

Azon spekulálok hogy, hangoskönyvként ezt az írást Berecz András előadásában hallgatnám legszívesebben.

Végül el kell, hogy mondjam hogyan is jártam: Míg Tamási Áron életrajzát olvastam, nem ügyeltem magamra eléggé, és aközben székellyé váltam magam is.
Így volt!

>!
pwz ISP
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Szeretem az ilyen történeteket és szerencsére van hová kötnöm az itt elhangzott dolgokat :)! Egy kicsit „arrébb”, a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Kálnokon, még a múlt században, én is belekóstolhattam egy nyáron az ehhez hasonló életbe – no meg gyerkőcként Mezőkövesden is :D. Örök emlék marad és így könnyedén bele tudom élni magam az ilyen helyzetekbe. Lényegében Tamási Áronnak ez „Az én falum” könyve! :)

>!
tündérróka
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Meg sem közelíti az Ábelt. A maga nemében biztosan jó, de engem valószínűleg nem jó pillanatomban kapott el. Pedig egyébként nagyon szeretem a székely-környezetben játszódó regényeket, sok emléket visszahoznak. Azonban az engem meglehetősen zavart, hogy Tamási erre a kontextusra és nyelvre (főleg az elején) még rá is fókuszált. Nem hagyta, hogy az olvasó maga jöjjön rá egy-egy szó jelentésére, mindig kiemelte, hogy „mert mi ezt így mondjuk” – köszi, erre akkor is rájövök, ha nem írod le… Meg amúgy is: mivel a szerzőnek az életéből kellett vennie az élményeket egy „regényes életrajzhoz” (ami nem önéletrajzi regény persze), így kicsit ingerszegénynek és sokszor unalmasnak éreztem. Történészeknek vagy szociológusoknak biztos jó könyv ez, ahogyan a Puszták népe is, de engem nem hat meg különösebben. Sajnálom.

2 hozzászólás
>!
dianna76 P
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Mikor belekezdtem Tamási Áron könyvébe, megijedtem, hogy mire vállalkoztam. Tömény leírás lapról-lapra, ami messze nem kötött le. Aztán a 24. oldalon végre megjelent egy személy is, az író egyik őse. Onnantól kezdett érdekelni az egész. A falusi ház és környezetének, valamint a háztájinak a leírása nagyon tetszett. Szinte magam elé képzeltem az egészet. Majd sorban megszülettek a felmenők, míg a 33. oldalon maga Áron is meglátta a napvilágot, akit egyébként élete első három napján még Jánosnak hívtak. Innentől szívesen, érdeklődve olvastam a gyermekkort, mely már a korai életkorban munkával telt. A kis Áron nagyon ügyesen és lelkesen segített a mezei munkában, a betakarítás során, vagy éppen az állatok körül. A munka mellett a szülők törekedtek rá, hogy gyermekük iskolába járhasson, habár nem sok esélyt láttak arra, hogy valaha kitörhet a falusi taposómalomból és szegénységből. Az esetleges lehetőséget viszont nem szerették volna elvenni tőle. És milyen jól tették!!
Az író soraiból a szülők és testvérek egy-egy jellemvonása is megmutatkozik, bár bővebb képet igazán egyikükről sem kapunk. Talán az apa az, akit a legjobban megismerhetünk. Az Ő komolyságától, szigorától kicsit tart is Áron, míg az anyánál megtalálja a megértést és védelmet. Ízelítőt kapunk a székely hagyományokból is.
Tamási Áron nagyon szépen fogalmaz. A szöveg könnyen olvasható volt a tájszólás és régi kifejezések ellenére. Habár nem egy vidám írás, mégis humoros elemek tarkítják.
S ahogy kint szakadt az eső, miközben elmerültem a regényben, jó magam is vágytam a nárciszmezőn lenni.

>!
Tortoma, 2012
164 oldal
4 hozzászólás
>!
DTimi
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Csodálatos írás! Annyira egyszerű, finom ismertetése a szegénységnek, a nehézségnek, a családi összezörrenéseknek, hogy szinte fel sem merül, itt bizony komoly gondok is akadtak sokszor. Ahogyan a serdülő, kis Áron kezd rácsodálkozni a világra és a benne uralkodó, nem mindig igazságos törvényekre, próbálja kivívni édesapja elismerését, nem vádol, nem keres elégtételt, nem akar senkit megbántani, csak mesél. Elolvastam volna még sok-sok oldalon keresztül. Határozottan ez az írása lett a kedvencem.

>!
Gáborr_Nagy 
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Gyönyörű nyelven megfogalmazott, néha vicces önéletrajz Tamásitól, a gyermekkorát mutatja be a balesetéig. Egy kicsit sok volt nekem a történelmi háttér (pl. székelység és falutörténet), és sokkal több gyermektörténetet is szívesen olvastam volna a szerzőtől.

>!
Kultúrtárs
Tamási Áron: Bölcső és bagoly

Tamási Áron önéletrajzi regényének első részét mindenkinek ajánlom, aki már volt Székelyföldön, aki vágyik oda vagy bármilyen kötődése van a vidékhez. Ízes szóhasználattal megfogalmazott mondatai visszarepítenek az időben és újra Farkaslakán, Szentléleken, Szejkén vagy a Szent Anna-tónál találjuk magunkat.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

De a szántóföldeken csak a zab terem meg; s főleg a burgonya, ami oly szívesen és bőségben el tud szaporodni, hogy kénytelenek voltunk elnevezni pityókának, melyet a táncoló hegyi utakon mégis könnyebb hazavinni onnét, mint ha burgonyát vinne az ember.

>!
csillagka P

De ha már, a kiütköző vagy bujkáló keleti vonásokon kívül, se nem ilyenek, se nem olyanok ezek az emberek, hanem csak székelyek, akkor valójában kicsodák és mik a székelyek? Hogyan kerültek Erdély keleti szegeletébe ezek a titokzatos múltú emberek, akik úgy elütnek a környező népektől, hogy néha önmagukra is csak hasonlítanak? Honnét származnak, s mi a múltjuk; mik voltak azelőtt, mielőtt lettek volna, és hogyan lettek azok, akik mindig voltak?!
Hát ezt senki sem tudja.

Kapcsolódó szócikkek: székely
>!
csillagka P

Így aztán legjobban a krónikások járnak, akik egykorú vagy majdnem egykorú följegyzéseket tettek a székelyekről. Eme krónikás feljegyzések szerint a székelyek nagy része a keleti határokat őrizte már a honfoglalás alatt; kisebbik része pedig a seregek élén járt már azokban a hadjáratokban, melyeket az első magyar királyok vezettek. De jutott belőlük arra is, hogy Erdély állapotát a honfoglalás idején felderítsék, és a való helyzetről hírekkel szolgáljanak a magyaroknak, mint ahogy a bihari kazárokhoz is a székely előőrsök vezették Árpád magyarjait. Ez az ismeretség aztán kicsi háborúval is fűszerezve, elég jól sikerült, mert a kazárok kánjának, vagyis Marótnak a leányát nemsokára el is vitték a magyarok, hogy Árpádnak a menye legyen, vagyis Zsoltnak a felesége.

Kapcsolódó szócikkek: székely
>!
Goofry P

Sok időbe telt, amíg megtudtam, hogy a szerelem húsvéti dolog, szenvedéssel és hozsannával; s hogy a két szerelmes olyan, mint két piros tojás. Csakhogy nem mint a valódiak, hanem csalóka és bolond piros tojások, mert ha folyton koccannak és ütődnek is egymáshoz, nem törnek el. Mihelyt azonban valaki más megfogja az egyiket, akkor a másik összetörik.

191. oldal

>!
Ancsulino

Olyan ember szeretnék lenni, aki az élethez holtig gyűjti a kedvet. :)

… ahol van egy kicsi kapu, ott egy kicsi élet is van mögötte. :)

>!
Mercédesz

A munka és az iskola békességben aludtak; s nem is volt semmi baj egészen másodnapján estig, amikor apám ismét elment egy „kicsit" hazulról, de csak hajnal felé jött haza, amikor a kétnapos békesség után olyan békétlenül viselkedett, vagyis inkább benne az ital, hogy az a békétlenség, ha rendesen elosztotta volna, húsvétig is elegendő elevenségben tartotta volna az egész családot.

>!
Goofry P

Anna azonban nem sokat törődött azzal, hogy mihez és mennyi kedvem van, hanem reggeltől estig úgy dolgoztatott engem, mintha este napszámot adott volna nekem. Mondtam is magamban, amikor jöttünk hazafelé, hogy necsak a betegségtől és a hirtelen szerencsétlenségtől mentse meg az Isten az embert, hanem mentse meg a női zsarnokságtól is.

119. oldal

>!
Goofry P

…messzire kellett mennünk, főleg egy „Bálinté” nevű nagy és igazi erdőbe, mely fent a Nyikó nyakában és a havasi fennsík alatt feküdt. Fiatal fák nem is voltak benne, csak óriási öreg bükkfák, amelyek úgy hallgattak a mélységes csendben, ahogy csak nagy fák és nagy emberek tudnak hallgatni.

138. oldal

>!
dianna76 P

Az egyik fán körte terem, melyet „buta körtövének” hívnak a házbeliek. Nem buta azonban az a körte, mert akkora nagyra nő, mint egy legénykének az ökle; s nem buta azért sem, mert leszedés idején nem kívántatja magát, hanem ászokra vagy sarjúba kívánkozik, ahol ősz végére aranyosra sárgul, és karácsonyra igazi jó ízzel és illattal örvendezteti meg a türelmes várakozót. A másik fán alma terem, s azt „fejér almának” nevezik, de az alma selymes sárga színnel titkolja, hogy ő fehér; nem is bírja sokáig a nyilvánvaló füllentést, mert idő előtt lehull a fáról, s lisztes-puhán várja a földön, hogy elpusztítsa bárki.

27-28. oldal (Tortoma könyvkiadó)

>!
Jesper_Olsen 

Órák hosszat ott ólálkodtunk a kóberes szekerek mellett, amelyek valahonnét messziről hozták a dinnyét. Figyeltük a dinnyék gazdáját, de azok között sem találtunk egyet sem olyant, aki legalább azon a két napon vak lett volna.

211. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyirő József: Uz Bence
Wass Albert: Magukrahagyottak
Szántó György: Öt fekete holló
Székely Mózes: Egy régi udvarház árnyékában / A térkép
Méhes György: Emmi
Nyirő József: Jézusfaragó ember
Nyirő József: Székelyek
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Székely apokalipszis
Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével
Wass Albert: A funtineli boszorkány