Ábel ​Amerikában (Ábel 3.) 82% 127 csillagozás

Ebben a kötetben már egyre jobban látni, hogyan szélesedik ki a horizont. A sorozat szülőföldjén a Hargitán kezdődik. Utána az országban szerez tapasztalatokat. Ebben a kötetben következik a nagyvilág. Itt is az üzlet világával ismerkedik meg. Kiáll az igazáért, kiáll a becsületért. Végre megismerjük a nagy kérdés megfejtését amely végig annyira foglalkoztatta, hogy mi célra vagyunk a világon.

Engem tuti meg vett kilóra!
Egy véletlen folytán kikerül Amerikába, megpróbál a fürge eszével és a jó humorával boldogulni, de rá kell jönnie, hogy bármi pénznél többet ér a szülőföldje és a székely emberek. No meg a Bolha! Az utolsó lökést a Nagy Kérdésére keresett válasz adja meg. Hogy miért is vagyunk a világon?? Hogy, valahol otthon legyünk benne………

Ábel nem kis kalandok után megérkezik Amerikába. Gáspár bácsiék szeretettel fogadják, Toldi is segít, ahol tud. Megkezdődik az élet fenyvesek, szabadság nélkül, sok-sok alkalmazkodással, amit valljunk be, Ábelnek nem nagyon megy. Sokszor úgy érzi az ember, hogy nem szeret dolgozni, egy helyen megmaradni. Pedig ez nem így van. A becsületessége az, ami miatt sokszor mennie kell. Végül is a honvágy, Hargita és Bolha hiánya haza vezeti Ábelt.
Hogy miért is vagyunk a világon? Hogy, valahol otthon legyünk benne………
Több helyen is otthon érezhetjük magunkat – egy ideig.
Az otthon ott van, ahol a gyökereink, a halottaink vannak a temetőben.

Tavalyelőtt amikor a hetedikes osztályommal Erdélyben jártunk nagy élmény volt azokon a helyeken kirándulni amit Tamási Áron és Wass Albert regényeiből megismerhettem. Sokkal élményközelibbé tette az utazást számomra. Tamási Áron sírjánál eldöntöttem, hogy elolvasom a trilógia másik két kötetét is. Nem volt rossz könyv de azért a főhős olykor kissé túl vakmerően, nem oda illő stílusban szólt oda az emberekhez, ami nem mindig tetszett. A regény végén végre választ kapott a kérdésére.

Egy nagyon eszes, talpraesett székely gyerek gondol egyet és világot lát. Vele együtt talál barátokat, ellenségeket, míg végül megtörténik a nagy felismerés. Minden, ami egy útiregényhez kell.

Sokunk számára nagyon is aktuális témát feszeget, a kivándorlást, és a vele járó honvágyat, valamint a kérdést: Miért vagyunk mi a világon?

Ábel karaktere nekem tetszett, főleg ahogy a problémákat probálja székely észjárással megoldani a cseppet sem hasonló kultúrájú Amerikában. Akadnak ebből vicces, mosolyogtató megoldások, de ugyanúgy elgondolkodtatók is.

Kellemes könnyen emészthető regény, ajánlom mindenkinek. Főleg akik gondolkodnak a kivándorláson, vagy már el is hagyták Magyarországot.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Ábelből kiábrándultam.A jó fej székely gyerek egy komolyan ellenszenves kis figurává alakult,túl sok.

Ábel nem találja a helyét nem csak a Hargitán, de Európában sem, így némi készülődés után hajóra száll, és New York fel veszi az útját. Itt már időnként elveszíti humorérzékét, és az esze is mintha lassabban vágna. Sokat nyűglődik, nem tudja, hogy mit kezdjen magával, nem találja a helyét. A régi, talpraesett fiú mintha nem ment volt vele. Persze itt is új barátokra lel, meg rossz emberekre is, de továbbra is nagy kérdésen jár az esze. A regény végére talán a választ is megtalálja.
–
Tanulásog volt végigkísérni egy, a 20. század elején élt kamasz székely fiút a felnőttéválás útján. Nagyon más volt a világ akkoriban, de vannak örök értékek. Vagy talán nem is volt annyira más? Hisz Dániában ülve írom ezeket a sorokat, nem mentem el Amerikáig, mégis hazahúz a szívem. Nekem nem kell egy hétig a tengeren hánykolódnom, a taxi és a repülő pár óra alatt hazavisz. Mégis, van valami az otthonban, a hazában, amit más országok nem tudnak megadni, még ha sokkalta jobb módúak, szebbek, tisztábbak… szerencsére nekem ez most csak fél évre szól, hamarosan utazom haza
Jókor talált most meg ez a történet.

Egy kihívás bírt rá, hogy belevágjak azok után, hogy általánosban elment a kedvem Tamási Áron írásaitól, és ha nem lett volna sürgős visszavinni a könyvtárba, talán még most se végzek a sorozatnak ezzel a kötetével. Az első Ábel könyv még inkább a fogalmazás, a nyelvhasználat miatt volt számomra nehéz, a másodiknál már ezt a problémát sikerült leküzdenem, de itt mint ha nem is ugyanarról az Ábelről lett volna szó, Amerikában kifejezetten ellenszenvessé vált az alakja. No nem baj, én teljesen más vagyok, azért nem bántam meg, hogy elolvastam, mert olvasni szeretek, de számomra a 3 részből ez valahogy nem illett a képbe.

Na, itt visszatér valami az erdőben elveszettekből. Nagyszerű ismeretségek és megismert jellemek. Jó a könyv vége, ami a történet eleje. És Ábel igazi eleme!