A létezés értékének tanúsítása és szeretete nyilatkozik meg ezekben a versekben. Tamás Menyhért a létezés szépségét keresi saját bajainak sokasodása közben is. Tudja és megvallja, hogy életérdekű szolgálatában nem állhat meg, hiszen nem csak a maga gyötrelmét hordja, hanem „osztott énekekben” él. Emberi, közösségi felelősségtudat vezeti. Ezért vallhatja összegzőn a kötet zárósora: „lefelé is felfelé lépek!”
Alkonyút 0 csillagozás
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tornai József: Aranykapu ·
Összehasonlítás - Kiss Anna: Fabábu ·
Összehasonlítás - Kalász Márton: Gyermek-Bábel ·
Összehasonlítás - Kiss Benedek: Utak keresztje ·
Összehasonlítás - Utassy József: Földi szivárvány ·
Összehasonlítás - Csoóri Sándor: Breviárium ·
Összehasonlítás - Buda Ferenc: Hatalmam: nyugalom ·
Összehasonlítás - Vári Fábián László: Fecskehajtó idő ·
Összehasonlítás - Nagy Gáspár: Fölös ébrenlétem ·
Összehasonlítás - Farkas Árpád: Másnapos ének ·
Összehasonlítás