Antitézis 11 csillagozás

Válogatott tanulmányok 2001–2020
Tamás Gáspár Miklós: Antitézis

Kötetünk a szerző „fordulata” után, eredetileg angol nyelven írt marxista politikafilozófiai elemzéseit tartalmazza, valamint két magyar nyelven írott, nagyszabású tanulmányt, amelyek egyike itt jelenik meg először. A többi szöveg gyűjteményes kötetek, szocialista folyóiratok vagy terjedelmesebb elemzéseket közlő internetes portálok számára készült esszé (kísérlet) és analízis. Tárgyuk heterogén; gondolatmenetük filozófiát (klasszikus német idealizmust, marxi teóriát s a belőle ágazó kritikai elméletet és értékkritikai iskolát) ötvöz társadalom-, mentalitás- és politikatörténeti belátásokkal. Stílusuk összetéveszthetetlen; tétjük meglehetős: politikai és történeti alapfogalmaink tisztázása.

>!
Kalligram, Budapest, 2021
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634682035 · Fordította: Sipos Balázs
>!
Kalligram, Budapest, 2021
456 oldal · ISBN: 9789634682110

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 12

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pinter_bence I>!
Tamás Gáspár Miklós: Antitézis

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

„Nem mondom, hogy mindig könnyű olvasni (mutass nekem egy embert az utcán, aki ért három egybefüggő mondatot manapság Hegelről), de a szövegek, ha nem is hozzák a fisheri lazaságot, egy kis odafigyeléssel és némi történelmi-filozófiai előismerettel teljesen követhetőek, és ebben sokat segítenek a szerkesztő-fordító Sipos Balázs alapos magyarázó jegyzetei.

Tamás Gáspár Miklós feltárja, hogy pontosan milyen világtörténelmi kihívást állított a marxi gondolat a kapitalizmus elé, pontosan hogyan lehet értelmezni az ancien régime, a marxi elméletből sarjadó baloldal és annak különböző megjelenési formái, illetve a polgári liberalizmus és a fasizmus viszonyrendszerét a politikai, filozófiai, gazdasági és társadalmi síkon. (…)

TGM esszéi így egybegyűjtve emlékeztetnek: mindig van remény. Ahogy elképzelhető volt más világ száz éve, úgy elképzehető ma is. És el is kell képzelnünk, ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink és unokáink egy élhető, igazságosabb világot örököljenek tőlünk. Biztos van, aki szerint ez vicces, és „minden a steksz meg a szex meg a rassz”. Szóval lehet persze röhögni is – még egy darabig.”

Részletek az Azonnali Könyves Kálmán rovatában:

https://azonnali.hu/cikk/20210324_miert-erdemes-elolvas…

3 hozzászólás
SignorFormica>!
Tamás Gáspár Miklós: Antitézis

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

Megjelenése után nem sokkal már olvastam. Mindig halogattam, hogy írjak a kötetről. Sajnos nekrológba ágyazott értékelés ez, merthogy TGM már két napja halott.

A XX. század legnagyobb magyar politikai filozófusa volt. Sokkal nagyobb, európaibb, mint az általa vagy általam is nagyra tartott Bibó. Olyan filosz, aki mögött nincs, nem jöhet az utánpótlás. Mert olyan szellemi, nyelvi szintet képviselt, olyan megalkuvást nem tűrő gondolkodásbeli stratégiát, amely tulajdonságok képességei követhetetlenek a maiak számára. Egyszerűen nincs hozzá fogható szellemi színvonalon megnyilvánuló figura (de: Radnóti Sándor az egyedüli!). Manapság már az is erény, ha valaki egy idegen nyelven képes tisztességesen olvasni-írni… A két kötetes Törzsi fogalmak minden mondata katartikus reveláció a magyar összefüggésekbe ragadt, európai perspektívára vágyó olvasó számára. A klasszikus liberális , szabadelvű gondolat késő.modern apostola szól örök érvénnyel fénylő gondolataival abból a két kötetből. Aztán jött az a bizonyos fordulat… És akkor a végeredménye majd negyedszázad után: az Antitézis.

TGM nem önszántából fordult a marxizmus felé a 90-es évek végén. Liberális, politikai elvbarátaival szemben az utolsó leheletéig ragaszkodott a szabadelvű minimumhoz, amit ezen kedves barátok feladtak, elárultak a politikai térben, aztán a kultúrában is. Gyalázni kezdték, hogy ő nem is igaz liberális. Egy ideig keményen küzdött, tűrte, de aztán érzelmileg megtört, megfájdult a lelke, és kijelentette: „Igen, igen! Nem vagyok többé liberális, így akartátok!” Aztán fogódzót keresett a szellemi otthontalanságban, és ott hevert előtte a marxizmus. Ennek a későmodern kori páli fordulatnak a dokumentumai az Antitézis írásai: sokszor fölöslegesen túlterhelt mondatokkal: hol bővítő, magyarázó mellékmondatok dzsungelével, hol már-már gőggel átitatott szaknyelvnek álcázott terminológiával. A lényeg: a marxista TGM metszően pontosan képes kritizálni a nyugati kapitalizmus dinamikáját, strukturális működésében megmaradt barbárságát, és uralkodó osztályának a burzsoáziának mozgásterét, lehetőségeit, kártékony létezésének aspektusait. De ezek a kritikák már csak egy 19. századi modernséget (liberalizmust) mozgásba hozni igyekvő „konzervatív” lélek próbálkozásai. Éppen ezért soha sincs következetesen végiggondolva a régi jó osztályharc, és ha még léteznének is ezek a klasszikus osztályok (nem léteznek, már régen föloldódtak egymásban – szegény TGM ezt nem akarta tudomásul venni), akkor sem világos, hogy milyen alternatívát kínálna elméletben TGM. Mert ha logikusan, következetesen végigvinné a gondolatmenetét, akkor újra megérkeznénk a teljes szabadságnélküliség bolsevik börtönébe. Szerintem ezt tudta is, és azt csinálta, amiben a legjobb volt: ostorozta a kapitalizmus visszásságait. De korrekciós javaslatokra már nem tellett tőle, de nem intellektuális deficitje miatt, mert olyan nem volt neki, hanem lelki sértettsége okán választott marxizmusa miatt: ez az elmélet következetesen csak a diktatúrába vezethet„,
A Törzsi fogalmak volt a Tézis, aztán itt az Antitézis. A Szintézist TGM magával vitte odaátra. Minden idők egyik legnagyobb magyar szelleme hagyott itt minket ezen az átkozott Magyar Ugaron. Nyugodj békében TGM! A Törzsi fogalmakat mindörökké olvasni fogjuk!


Népszerű idézetek

rudischf>!

A mai helyzetben, ahol a munkanap egyre hosszabb, a lázadó szubkultúrákat fölvásárolták, ahol a burzsoázia egyre nagyobb szegmentumai proletarizálódnak – elveszítik az életük folyása fölötti kontrollt, és rákötik őket egy üzleti-bürokratikus virtuális univerzumra, amely spontánnak hazudja magát –, ahol az emberek rettegnek a be nem programozott szabadidőtől, a csöndtől, a magánytól, az elmélkedéstől (a szabadság régi szinonimáitól), ahol az alvás rövid pillanatain kívül képnek és hangnak kell lennie (tőkeképnek és tőkehangnak), nehogy tere nyíljék a reflexiónak és az egyediségnek-egyéniségnek, ahol a kiszolgáltatottságot, a valóság és az én együttes elvesztését mazochista kéjsikolyok kísérik, ott elvesznek a burzsoázia privilégiumai, különösen a szemlélődő rentier és flâneur ősi kiváltsága, a múlt (azaz kiút a többiek banális életvilágából), hiszen a történelem mint élvezet, szórakozás éppúgy kihalt, mint a merengés és az epekedés, mint a latintudás és a kottaolvasás, mint a lázongás és a gőg […].

67. oldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

Schopenhauer>!

Az a múló öröm, amelyet a provinciális hatalom egy-egy kirívóan undorító kormányzójának a megbuktatása okozhat, a nulláig csökkenhet, ha ráébredünk, hogy a szóban forgó pokolfajzat csupán helytartó, akinek a teljhatalma csak a periférián is marginálisnak tudott páriák megtiprására meg némi baksisra terjed ki.

42. oldal, Új kelet-európai baloldal (Pesti Kalligram, 2021)

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

Schopenhauer>!

Szó se róla, a lenini-sztálini antiszocializmust marxista szocialisták csinálták, s mint lidércnyomásos álomban vagy horrorfilmben, „a történelem gyorsvonata” már az első pillanattól az ellenkező irányba robogott velük, amint azt olykor maguk is sejtették, s amit Rosa Luxemburg óta számtalanszor megmondtak nekik. Minél több véráldozat, mártíromság, hőstett, szenvedés, képzelődés, téboly falazódott be a képtelen építménybe, erkölcsileg annál nehezebb lett volna kimondani az igazat – s az alternatíva a vezetők, a „komisszárok” tízezrei számára a kínhalál lett volna vagy a magánzárka örökös sötétje, a pogrom, a lincselés, a katorga (a keserű történeti vicc az, hogy ez saját rendszerükben is megtörtént velük, tehát mindegy volt, de ezt ők nem tudhatták még). Ezért egyre lelkesebben, egyre fanatikusabban, egyre kegyetlenebbül váltották valóra az eredeti program egyenes ellenkezőjét. Az „erkölcsi befektetés” sajnos épp olyan, mint a pénzügyi befektetés: minél többet ad oda valaki magából vagy a sajátjából valaminő entitásnak, annál értékesebbnek tetszik neki ez az entitás, „fut a pénze után”; szinte lehetetlen elhinni az ügyről, amelyre az ember föltette az életét, amelyért kimondatlan kínokat és nélkülözéseket állt ki, hogy gazság vagy marhaság.

43. oldal, Új kelet-európai baloldal (Pesti Kalligram, 2021)

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

rudischf>!

Abban a társadalomban, ahol a munka mint szocializációs modell réges-rég működésképtelen, paradox módon a munkát dicsőítik legfőbb erényként […].

387. oldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

RSH >!

[A] kapitalizmust megszilárdító jogrendet és jóléti intézkedéseket szocialista mozgalmak […], nem pedig polgári forradalmak kényszerítették rá a XX. századi társadalmakra […]
Ez egy még fontosabb állítást támaszt alá: a marxi szocializmusra sosem történt érdemi kísérlet.
A két típusú (rousseau-i és marxi) szembeállítás segít megértenünk, miért nem lehet hatékony a szociáldemokrata reformok útján minél méltányos(abb) újraelosztást célzó politikai program, ha érintetlenül (azaz magánügyként) hagyja a munkát […], s miért nem volt kommunista (vagy akár csak szocialista) a létezett szocializmus sem.

13. oldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

RSH >!

Rousseau úgy gondolta, erényesebbek és jóval boldogabbak lennénk, ha megfosztatnánk vagy valahogy megszabadulnánk a közvetítéstől (mediatizációtól). Tudta, hogy már késő, megoldási javaslatai pedig híresen kétségbeesettek, lényegében a purgálás […] különböző módjaira korlátozódnak. Valamennyi rousseau-iánus szocialista javaslat […] az együttérzést célozza. Egyszerűsítést egy természetesebb […] életmód érdekében. Végtére is, Polányi Károly híres tézise úgy szól, hogy a piaci társadalmak nem természetesek, kivételt képeznek a történelemben, nem szabályt. Polányi egyfelől tiltakozott az ellen, hogy a kapitalizmust természetes rendnek állítsák be, mintha valami spontán fejlődés végterméke volna, amelyet a tudományos és technológiai visszamaradottság meg a vak előítéletesség régebbi korokban föltartóztatott, vagy hogy a versengés meg a bírvágy valamennyi táradalomban jellemző „ösztönök” lennének, amelyet eleddig csupán a lovagi és vallási „hamis tudat” fojtott el ‒ mindebben pedig egy véleményen volt a marxistákkal. […] Másfelől azonban Polányi nagyon is „természetesnek” tekintette a nem-piaci társadalmakat, mondván ezek voltak történelmi többségben.

117-118. oldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

RSH >!

[A] múltbeli forradalmi mobilizációk szinte kivétel nélkül a „kasztrendszerben” (vagy „rendiségben”) inherens gazdasági, társadalmi, kulturális, faji, jogi, vallási, szexuális és szellemi megaláztatásokat vettek célba, ennél fogva különböző jellegű arisztokratikus berendezkedések elleni egyenlősítő (egalitárius) mobilizációk voltak. Igaz, hogy a „demokrácia” a gyakorlatban sosem jelentette az alsóbb rendek tényleges uralmát […] mégis enyhített egy terhen, amelyet nem szabad lebecsülnünk. Az egyenlő méltóság, a polgári jogok és szabadságok elve […] más, egyszerre mélyebb és orvosolhatatlanabb szintekre helyezte át az emancipációs küzdelmeket.

177. oldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

Kapcsolódó szócikkek: egalitárius, egalitarizmus
RSH >!

Az etnicizmus […] az alternatíva nélkül bomlásnak induló késői kapitalizmus terméke. Még az is kiderülhet, hogy a mostanra összeomlott modern polgári államot egykor a proletár ellenhatalom és ellenkultúra dúcolta alá, amely nélkül az általános választójog és a jóléti állam jóformán elképzelhetetlen lett volna. […] A világtörténelmi kihívó kihunytával láthatóvá vált, hogy bizonyos mindeddig magától értetődőnek vett dolgok, mint a joguralom és a liberális nacionalizmus korántsem nélkülözhetetlen elemei a modern kapitalizmusnak.

418. oldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020

>!

(Hogyan tudnál összeesküvést szőni, édes ifjú elvtársam, olyan presszóban, amelyben üvölt a ságerrádió – hisz a csöndesebb kávéházban nyolcszáz forint egy dupla – és kinéznek a Baleárokról aranybarnán hazatért, csinos, harmincas, új méltóságos asszonyok?)

39. oldal – Új kelet-európai baloldal

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis Válogatott tanulmányok 2001–2020


Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Bódy Gábor: Végtelen kép
Heller Ágnes: Társadalmi szerep és előítélet
Bacsó Béla – Csorba László – Gábor György – Heller Ágnes – Rugási Gyula – Vajda Mihály: A történelem árnya
Trencsényi-Waldapfel Imre: Humanizmus és marxizmus
Tavaszy Sándor: Válogatott filozófiai írások
Baranyai Katalin – Csonka Zsófia (szerk.): Korlátok
Baka Györgyi (szerk.): A beváltás helye
Lukács György: Magyar irodalom – Magyar kultúra