Samuel ​Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából 5 csillagozás

Talamon Alfonz: Samuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából

„Talamon ​Alfonz alteregója, Samuel Borkopf, legendás személyek hősiesnek aligha nevezhető cselekedeteiről mesél ebben a sajnos befejezetlenül maradt könyvben…A huszadik század hajnalán és reggelén vagyunk egy kisvárosban, ahol a polgárok a Galántha és környéke című napilapból értesülnek szűkebb pátriájuk és a világ dolgairól. Magyarok és németek, keresztények és zsidók élnek egymással többé-kevésbé békében ezen az áldott helyen, ahol mindenki mindenkit ismer, s még a gazdag Kuffner bárót sem zaklatják holmi szocialisták…Talamon Alfonz korábbi prózáiból az anekdotikus elemek éppúgy hiányoztak, mint a humor és felhőtlen derű. Ebből a könyvből kiderül, hogy Talamonnak nagyon is kezéhez állt a mesemondás, a színvonalas szórakoztatás és mulattatás. Soha ennyire felszabadult és ellazult nem volt még, mint itt, a Borkopf-történetekben…Bizonyossággal állítható az, hogy Talamon Alfonz posztumusz könyve…az újabb magyar irodalom legeredetibb, legkülönlegesebb vállalkozása” – írja a kötet… (tovább)

>!
Kalligram, Pozsony, 1998
240 oldal · ISBN: 8071491942

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Talamon Alfonz: Samuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából

Melyben Talamon Alfonz, a fiatalon elhunyt felvidéki magyar író alteregója, Samuel Borkopf, a zsidó kocsmáros mesél maga és barátai dicső tetteiről, elsősorban a kocsmázás és ivás gyönyörűségéről, és sajnos nyomorúságos következményeiről, bár ez utóbbiról inkább csak kötelességtudóan, hiszen inkább tárgya ezen anekdotikus novellafüzérnek a vidám kaland, amelyben a kocsmalovagok részesülnek.
Itt csupán felsorolásszerűen említenék meg néhányat e legendás alakok cselekedetei közül, kísérletet nem téve arra, hogy a jeles szerző stílusát, végeláthatatlanul burjánzó mondatait utánozzam, miképpen arra sem, hogy a helyszínt, Galánta kisvárosának békebeli, Krúdy és Hrabal írói világát idéző hangulatát felfessem.
Az utószavából idézek, melyet a pályatárs, Grendel Lajos fogalmazott, irodalmi igényességgel:
A könyv a polihisztor, hatalmas erejű és óriási munkabírású Schön Attila, a szeszek illatát már hét mérföldről megérző Stofek Tamás, a hősszerelmes Béla von Goffa, a bumfordi, feneketlen gyomrú Herr Vincenzo, a cukorgyári képviselő Pepik Zefstein és az ő ismerőseik és barátaik tetteit őrzi. (…)
Magyarok és németek, keresztények és zsidók élnek egymással többé-kevésbé békében ezen az áldott helyen, ahol mindenki mindenkit ismer, s még a gazdag Kuffner bárót sem zaklatják holmi szocialisták. A várost ugyan meglátogatják Prónay különítményei és a Tanácsköztársaság vöröskatonái is, de hiába fosztogatnak, rabolnak és gyilkolnak, a polgárok egymás iránti szolidaritását nem tudják megtörni. Komolyabb háborúság csupán akkor tör ki közöttük, amikor lángba borul a cukorgyár, s az egymással versengő magyar és német tűzoltóbrigád derék ifjai az elsőség, a hírnév és a szép lányok kegyeinek kedvéért egymást locsolják ahelyett, hogy a tüzet oltanák. (…)
Mulatságos epizódja a könyvnek az is, amelyben Samuel Borkopf az első filmvetítésről számol be. A nagy esemény akkor vesz drámai fordulatot, amikor kiderül, hogy a mozigépész Schön Attila és mások fenyegető unszolására sem képes rávenni a vásznon megjelenő hölgyet arra, hogy végre minden ruhadarabját levesse. Hiába vetítik le újra a filmet, a hölgy mindig hajszálra pontosan ugyanazt teszi, amit az előző vetítések során. Iszonyatos botrány keveredik a dologból, és a mozigépész örülhet, hogy a végén nem hagyja ott a fogát.
Vagy az a jelenet, amikor Kuffner báró automobilt vesz, és a fáradhatatlan Schön Attilát bízza meg, hogy zászlóval a kezében, az automobil előtt futva jelezze a balesetveszélyt a város polgárainak, akik automobilt most láttak először életükben.
A komikum sok helyen csap át groteszkbe, s ilyenkor mintha egy Hrabal-novellából készült Menzel-filmet látnánk.

A könyv sajátossága a szerzőre egyébként is jellemző hosszúmondat, amely gyakran több oldalon keresztül is tart, és ezzel az olvasót erősen próbára teszi. Ezek egyik remek példányát, szorgos és gondos munkával az idézetek közé bemásoltam. Az az idézet két mondatból áll, és a könyv egy fejezetét alkotja. (http://moly.hu/konyvek/talamon-alfonz-samuel-borkopf-barataimnak-egy-trianon-elotti-kocsmabol/idezetek)
Ami most következik, a könyv utolsó mondata, és kissé szomorkás. E posztumusz kötet egy fiatalon elhunyt nagyon tehetséges magyar írónak állít emléket, ezért talán még a költőisége és pátosza is megbocsátható.

Őrhelyemen, gyűrött huzatú ágyam mellett álmatlanul strázsálva várlak benneteket, barátaim, hogy poharat emelve oszlassátok el gyerekes félelmem az elalvástól, gyertek, kóstoljátok meg az idén főzött eperpálinkámat, amit hozzáértők csak éjszaka fogyasztanak, amikor a nedűt bársonyos párnaként, csitítóan öleli magához a sötétség, amennyiben szerencsénk lenne, meghallhatnánk a légtérben úszó aeroplánok motorjainak duruzsoló hangját, találgathatnánk, nem a parókia irányába tart-e, akkor, mikor már minden fortélyos bájuk eltűnt ezeknek a masináknak, esdekelve kérlek benneteket, barátaim, mentsetek ki a siralomházamból, ahol már alig várják, hogy lehunyjam a szemem, máris az egykoron magukat megrövidítetteknek érző hazajáró lelkek készítik a dézsákba a mosogatólevet, hogy elveszejthessenek, egyikünket a másik után, szemünk az elmúlás kendőjével takarva be.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szomolai Tibor: Felvidéki saga
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
N. Tóth Anikó: A szalamandra mosolya
Dobos László: Messze voltak a csillagok
Kováts Judit: Elszakítva
Dobos László: Egy szál ingben
Mács József: Apám regénye
Dobos László: Sodrásban
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Jezsó Ákos: Megyek túlra