Battle ​Royale 1376 csillagozás

Takami Kósun: Battle Royale Takami Kósun: Battle Royale

Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.

Eredeti cím: バトル・ロワイアル

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Művelt Nép, Budapest, 2016
750 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155676116 · Fordította: Mayer Ingrid
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543772 · Fordította: Mayer Ingrid
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602612 · Fordította: Mayer Ingrid

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Kavada Sógo · Nanahara Súja · Noriko Nakagawa · Akamacu Josio · Szugimura Hiroki


Kedvencelte 551

Most olvassa 102

Várólistára tette 618

Kívánságlistára tette 504

Kölcsönkérné 22


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
Takami Kósun: Battle Royale

Ennyi, kész, imádtam, brutális volt, csak faltam a lapokat, borzongtam és borzadtam, drukkoltam, kombináltam, a nevek miatt folyamatosan előrelapoztam, meghökkentem, káromkodtam, pipálgattam a névsort, és igen, a vége, és ennyi, oda vagyok érte. Meg vissza. Kétszer.

És ezek után lazán kiröhögöm Suzanne Collinst.
Az Éhezők viadalának első kötete még elment, de a trilógia további könyvei már erős minőségromláson mennek keresztül nálam, hovatovább a Kiválasztottnál konkrétan a földön fetrengtem, a végére 5/1,5-ös produkciót hozott a Katniss-hiszti számomra.
De éreztem, nem lehet ennyire könnyen félredobni az egészet, az alapötletet zseniálisnak tartottam, a disztópikus környezetért is odavoltam. Talán rosszkor olvastam.

Erre szinte hajszálra pontosan egy évvel később jön a Battle Royale, és kétséget nem hagyva lesöpri a pályáról.
Ó, miért is nem ezt olvastam előbb???

Ez nem azon múlik, hogy szürke agyvelődarabok repülnek a lapokon, és mind tudjuk, a szabályok világosak, meg fogják ölni egymást. Mindannyian felképelnék a tetű Szakamocsit, csak pislogunk néhány osztálytárs reakcióján, hideg brutalitásán.
Van valami rideg valóság a sorok között, a realizmus, ami miatt elhiszem, hogy az évek során lezajlott Programok túlélői köztünk járnak.
Takami Kósun pedig elmebeteg. Pont.

Valami arra késztet, hogy elgondolkodj rajta, Te vajon hogyan viselkednél, és mit tennél, ha ilyen helyzetbe kerülnél?
Egyik legmegrázóbb és legfelkavaróbb olvasmányélményem az idei listámban.
Amit legnagyobb meglepetésemre az Ulpius hozott el nekem, a Rukkolán keresztül, első happolt könyvem volt ugyanis.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602612 · Fordította: Mayer Ingrid
7 hozzászólás
>!
_Eriii
Takami Kósun: Battle Royale

Most már értem, hogy ilyen sok olvasás mellett, miért ilyen magas a százaléka ennek a könyvnek. Most már értem, hogy az éhezők viadala honnan ered. Ez a könyv, úgy ahogy van, brutális, durva, felkavaró és zseniális. Egyetlen hátránya van, hogy számomra mindig nehezebb gyerekek haláláról olvasni. Ennyit könyvön rég nem izgultam meg drukkoltam, mint itt ezen. Drukkoltam, de annyira kilátástalan volt a negyvenkét diák sorsa, hogy nem találok szavakat. Drukkoltam először két diáknak, utána háromnak, utána ötnek, tíznek. Képtelen voltam elhinni, hogy sorra hullanak mind a legyek. Sorra durrantsák szét egymás agyát, nyomjak ki egymás szemét, vagy éppenséggel egymás torkát vágják ketté. A nevekkel bajban voltam, tízenakárhányat megtudtam jegyezni, igaz még így is volt egy pár visszalapozás, hogy most ki is halt meg. Ha nem talált, egy keveset fellélegeztem, ha talált, akkor rohadtul elkeseredtem. Nem éreztem rajta a dísztópiát, nem olyan volt számomra mintha a távoli jövőben történne meg. Sajnos mindvégig azt képzeltem, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen napjainkban sem. Mindvégig olyan érzésem volt mintha csakugyan megtörtént volna valahol a távol keleten. A végéről meg nem is tudok írni semmit. Annyira sokkos állapotban olvastam, hogy kétszer kellett neki fussak. Minden tiszteletem az íróé, mert ilyen zsenialisan jó könyvet ritkán találni. E a könyv mellett az Éhezők viadala csupán kakasok közti harc, pedig én tényleg szerettem az Éhezőket is. Ajánlom…….

4 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Takami Kósun: Battle Royale

"– Te tisztára individualistának tűntél, már akkor, amikor az osztályunkba jöttél.
– Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van"

Jesszusom….nem fogok nagyon tudni mit írni, mert még ennyi idő elteltével is a hideg ráz ettől a kötettől.
Elképesztő volt, borzongtam, izgultam és természetesen imádtam.
Mondjuk mikor gyerekek kerülnek a képbe, sokkal rosszabbul viselem a történteket, de ha ezen éppen túl tudtam tenni magam, már csak fogytak a lapok gyorsan egymás után…
Nagyon kell egy saját példány és újra olvasós az is biztos.
Nagy kedvenc!

3 hozzászólás
>!
Bla IP
Takami Kósun: Battle Royale

Nos, elkezdtem olvasni ezt a könyvet, amely még a XX. század utolsó éveiben jelent meg, messze megelőzi Az Éhezők viadalát, 20%-nál tartok. Nem tudtam miről szól, amikor mások/sokak kedvelt olvasmányaként kértem. Szimplán: ez egy brutális, véres horror. Mondom, nem jutottam még a negyedéig, de már egy tucatnyi hulla van változatos eszközökkel és módon juttatva őket az árnyékvilágba. Egy disztópikus horror egy képzelt távol-keleti diktatórikus vezetésű országban, ahol kísérleti program zajlik, amelyben alapvető a fiatalok halála. Kérdem én? Mi ennek az üzenete? Mi a fennkölt mondanivaló, amely érdekében ez a könyv íródott? Ennek olvasásában éljék ki agresszív ösztöneiket az olvasók?
Ennek nemigen lenne értelme Szóval jelenleg nem tudom, de tovább olvasok…
Eljutottam a 40%-ig. Már csak 25-en vannak életben. Közben megtudtam, hogy a rock-nak pozitív ereje van, s egy ilyen feltételekkel folyó játékban érdemes stratégiailag gondolkodni.
Aztán csak emelkedett tovább a halálozási százalék és eljutottam a végére. Időnként mást is kellett közben olvasnom, hogy jobb legyen a szám íze, mert mikor beleképzeltem magam a történetbe – nagyon a vesztesek közt voltam- hisz itt mindenki csak vesztes.
Szóval egy nagyon brutális és durva disztópia, mely – kétségtelen – szól a barátságról, hűségről, teenedzser szerelemről is, na meg a véletlenek szerepéről a konfliktusokban.
Emlékezetes írás, amely nem nőtt a szívemhez, s a végére teljesen valószínűtlenné vált.

22 hozzászólás
>!
szadrienn P
Takami Kósun: Battle Royale

Tíz kicsi néger helyett negyvenkét kicsi japán lopakodik körbe-körbe egy lakatlan szigeten, ahonnan nem távozhat élve senki más, csupán közülük egyetlenegy. Gyilkos társasjáték távol-keleti módon koreografálva.
A háttérben a disztópiákra jellemző könyörtelen diktatúra áll, amely középiskolás gyerekek vérére szomjazik, és a borzalmas játékszabályok demonstrálásával próbálja lakosai között elhinteni a bizalmatlanság magvait.
Mert az elnyomó, fojtogató, zsarnoki államhatalomnál csak az lehet félelmetesebb, ha az iskolatársunk, a barátunk, netán a szerelmünk az a személy, aki alattomosan az életünkre tör.
Bár valószínűleg minden olvasó felvértezi lelkét a várható negyvenegy tragikus halálesetre, a gyilkosságok véres kegyetlensége néhol mégis túl szenvtelennek, öncélúnak hat, a fejből kiálló szekerce, kiskés, nyílvessző diadalmas vezérmotívumként tér vissza. Az irgalmatlan pusztítás közepette bizarr kontrasztként néha elérzékenyülnek a szereplők, és a tizenévesekre jellemző naiv álmok és vallomások hangzanak el a kedvenc együttesről és a kedvenc ellenkező nemű osztálytársról. De megtudhatjuk azt is, hogy miként viselkedik ebben a helyzetben a műszaki zseni, a túlélő típus, a hősszerelmes vagy a pszichopata karakter.
Az adrenalin egekbe emelésére leginkább alkalmas részek a szorongás, rettegés, halálfélelem jelenetei, amikor egy levél rezdülése is kétségbeejtő, és a biztos pusztulást jelentheti. Nem várt mellékhatásként azonban bele is fásulhatunk a vérfürdőbe. Csak erős idegzetűeknek!

>!
Rodwin
Takami Kósun: Battle Royale

Battle Royal, Battle Royal, véres és kegyetlen, ahogy már sokan jellemezték, és valóban az, de ennél azért több is.
Ha nincs a Moly, ez a könyv is valószínű kimaradt volna, mint oly sok minden. A borítót nagyon eltalálták, ahogy a benne lévő rajzokat is.
Ahogy haladtam a könyvvel, úgy szívott magába, és nehezen engedett. Mikor szembesültem vele, hogy mi is ez a Program, és mennyire meg tud változni az ember, ha az élete a tét. Tud e barátságot kialakítani, egy ilyen helyzetben?
Vajon kiben bíznál, ha belecsöppennél ebbe a világba? Segítenél egy bajban lévőnek, vagy inkább elfutnál, esetleg a győzelem reményében, orvul megsuhintanád a katanádat?
Félelmetes, hogy az író mennyire tudott hatni az érzelmeimre. A halál megannyi arcát láttam, hihetetlen részletességgel leírva, szinte éreztem a vér szagát és ízét, az oldalakat lapozva.
Brutális könyv, ilyet tényleg csak egy japán író agyából pattanhatott ki. Érzékeny lelkületűek, azért kerüljék.
Kedvencem Kavada és Micukó lett. Sújáékat meg egy jól irányzott horoggal ütöttem volna ki, úgy idegesítettek.
A végét kicsit jobban meg lehetett volna tekerni érzésem szerint, persze akkor a nagyközönségnek lehet nem tetszett volna annyira.
Jó könyv, bátran ajánlom mindenkinek. :)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543772 · Fordította: Mayer Ingrid
>!
Naiva P
Takami Kósun: Battle Royale

Kegyetlen, brutális és persze zseniális. Nem szeretem a mészárolós témájú könyveket és alapból nem bírom a gyerekek öldöklésével kapcsolatos témákat, iszonyúan meg tud viselni, de nem éreztem öncélúnak. Most talán még jobban lenyűgözött, mint korábban. Ennek a könyvnek kultikus mítosza van. Sokáig fekete listás könyvként kezelték. Nem egy országban be is tiltották. A történet egy olyan alternatív Japán birodalomban játszódik, amelyben Orwell 1984-ét idéző elnyomó diktatúra működik már vagy hetven éve, és a Battle Royale – program évtizedek óta folyik, minden évben harmadik osztályos (15 éves) diákok ezreit küldve a halálba. Ugyanis a versenyt minden tartományban megtartják, titkosan, csak ha véget ért, akkor hozva nyilvánosságra a helyszínt, a résztvevők neveit. Meglehet, hogy néha erőszakos, olykor durva és sokkoló. Nálunk, Európában és Nyugaton, a fiatalkorúak egyre inkább lendületet kapó brutalitása még mindig a megrökönyödés tárgya és valahol tabutéma. Akkor is, ha azzal, mint itt is, egy rendszer összeomlását is szimbolizálja, míg a Távol-keleten, így a japánoknál az ilyesmi csont nélkül elmegy. Kicsit régebbi is kultúrájuk. Ez a könyv egy brutális társadalomkritika. Az egyén életben maradásról szóló döntése, kiélezett helyzetben, egyének egymáshoz való viszonya. Ez maga a Battle Royale. Tetszett, hogy bár eléggé terjedelmes könyv, de közben megismerjük a szereplők jellemét, motivációit, ezáltal a mellékszereplőkkel is könnyebb azonosulni, miközben beleláthat az olvasó az osztályközösség belső kapcsolatrendszerébe, megtudjuk, ki kit szeret, vagy éppen utál, mint, bármilyen közösségben. A végétől pedig most is leesett az állam. Ilyen nincs! spoiler

>!
Lorenza_Pellegrini
Takami Kósun: Battle Royale

Ennek a könyvnek sikerült ami az Éhezők viadalának nem. Miközben olvastam elhittem hogy ez megtörténik. Éppen ott vagyok a közepében és ezek tényleg kegyetlenül legyilkolják egymást. Vagy legalább is hogy megtörténhet. Stabályosan izgultam és féltem az olvasása közben. És nem tudtam szabadulni a gondolattól hogy vajon én megtenném-e ugyanezt. Azt hiszem hogy…

>!
AniTiger MP
Takami Kósun: Battle Royale

Ez a történet valami elképesztő! Imádom a disztópiákat, amiben egymást kell levadászni és meggyilkolni, de ez viszi a prímet nálam mostantól. Nem egy könnyed délutáni olvasmány (738 oldal!), de nagyon nehezen bírtam félretenni és mással foglalkozni, az elolvasása után pedig a történettől nem bírtam szabadulni. (Megnéztem a filmadaptációt és elkezdtem olvasni a mangát…)

Magával ragadó és sokkoló. Folyton újabbnál újabb durva halálnemekbe botlottam és mindig a legsokkolóbban kerestem. Nincs. Mindegyik borzasztó volt – spoiler NAGYON durva, de azt hiszem, hogy a vége a legdurvább.

Voltak olyanok, akiknek a halálát már rémesen vártam (Kirijama Kazuo, Szóma Micuko), akiknek nagyon drukkoltam (Nanahara Súja, Nakagava Noriko, Mimura Sindzsi) és egy hatalmas kedvencem is lett a történetben.
Az én kedvencem: Kavada Sógo!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/07/takami-kosu…


Népszerű idézetek

>!
Natasha

Még az olyan átlagemberek is, mint én, időnként mindent értelmetlennek találnak. Miért kajálok én, amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit, úgyis nemsokára szar lesz belőle, nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben, egyszer úgyis meghalok. Jó ruhákat hordtam, kiérdemeltem az emberek irigységét, vagy megszedtem magam, de semmi értelme nem volt. Teljességgel értelmetlen.

627-628. oldal

Kapcsolódó szócikkek: széklet, székelés
10 hozzászólás
>!
BlissX I

– Te tisztára individualistának tűntél, már akkor, amikor az osztályunkba jöttél.
– Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van.

4 hozzászólás
>!
Almost_Zed 

Mindnyájatoknak egyes-egyedül kell harcolnia. Az élet már csak ilyen…

67. oldal

>!
Natasha

Súja utálta, ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. Nem tudom, ki mondta, hogyha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass.

33. oldal

1 hozzászólás
>!
rlb_32557241

A szavaknak a zenéhez hasonlóan óriási erejük van.

673. oldal, 3. A végső küzdelem

Kapcsolódó szócikkek: Nanahara Súja
>!
Rodwin

– Én akkor is úgy gondolom, hogy a rocknak ereje van.
Méghozzá pozitív ereje.

292. oldal

15 hozzászólás
>!
Tiktak

Ha megtesz az ember minden tőle telhetőt, akkor nincs félnivalója a pokoltól sem.

Kapcsolódó szócikkek: pokol
>!
Rodwin

Nem rossz dolog valakibe őszintén beleszeretni és szívből viszontszeretve lenni.

227. oldal

1 hozzászólás
>!
Rodwin

Hogy lehet valaki ilyen szép, mint én! És még okos is vagyok.

388. oldal

4 hozzászólás
>!
Batus

Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a világon!

24. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A halálsoron
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Joe Hill: Szarvak
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Stephen King: Állattemető
Ladislav Fuks: A hullaégető
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Max Brooks: World War Z – Zombiháború
Isaac Marion: Eleven testek
Dan Wells: Fragments – Töredékek