Utószó 4 csillagozás

Új és válogatott versek
Takács Zsuzsa: Utószó

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Élő irodalom Jelenkor

>!
Jelenkor, Pécs, 1996
162 oldal · ISBN: 9636760365

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Takács Zsuzsa: Utószó

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

Nincs fülszöveg, de ha jobban megnéztem volna a címlapot, észrevehettem volna, hogy úgy néz ki, mint egy gyásztávirat. És a cím is. Utószó? Mihez is?
Szóval főleg halál verseket szedtek össze, újakat és válogatottakat.
Mindez nem változtat azon, hogy nagyon megkedveltem Takács Zsuzsa elmesélő költészetét. Mármint ahogy egy pillanatot képes meglátni, megragadni, és elmesélni, az nagyon kedvemre való.


Népszerű idézetek

sophie P>!

Egy lakás felszámolása

Bekentem kezemet a kamillás krémmel,
amit a te lakásodról hoztam,
ujjad lenyomata még látszik a dermedt,
tiltakozó felületen, elhoztam a megkezdett
liszteszacskót, a porcukrot a vaníliarudakkal,
a fűszereket, kordbársony köntösödet, melyet
meg kellett volna varrnom, de nekem
a varrás büntetés, túl erős fonalat használok
a szétfoszló anyaghoz, így varratlan
maradt a szakadás a hóna alatt és a könyökén,
és vádol ezentúl. Kifosztottuk a lakást,
az íróasztalról egy nylonzsákba belesepertünk
mindent és a feneketlen homályban eltűnt
a nyolcvan év, a zsák száját bekötöttük,
és hallgat. Sorsot vetettünk a tollakra,
ceruzákra, a fényképekre az emlék hevessége
a rajtuk szereplők kiléte, jó vagy rossz
állapotuk szerint, de egyre reszketősebb írásodnál
feladtuk (köszönöm nektek, gyermekeim…),
Pénzzé tettük, amit lehetett. A régiségkereskedő,
vagyis az ócskás, az összeset, vagy semmit,
mondta a képekre, elindult hát a sétapálcás
férfi ágyatok felül a velencei kikötőből
San Michele temetőszigete felé, nemhiába
nézte a tengert, lábbal az ajtó felé kivitték,
kinyújtózhatott talán a rőzseszedő asszony,
aki meggörbedő háttal ötven éve hajol a földre
egy gallyért, elúnta magát a négerfej,
tejes-barnából egyszercsak halottfeketévé vált.
Elajándékoztuk a konyhai mérleget, a hat hibátlan műbőr
széket. Elfeledkeztünk a faragott, régi fogasokról,
és kidobtuk a szétporló, ezüsttel futtatott
antik késeket, de elvittük az összes zöldnövényt,
a pálcikákkal, melyeket még te szúrtál a földbe.
Hiába ígérted nekem, nylonhabokban fekszik,
kidobott zacskók között úszik négyéves mosolyod
a csipkés szegélyű fényképen. A lakásodat eladtuk.
A vevő váratlanul költözött be, egy elvált férfi,
az M3-as mellett fekvő zajos és poros házba.
Nem mered föl többé előttem a sötétszürke épület
rettenetes légvezetékeivel, mint egy lekötözött
haldokló, aki azt hiszi, kitört a háború
és megpróbál menekülni. Nem kell simogatnom
könnyeimet nyelve véraláfutásos csuklóját,
nem képzelődik többé a hamuszürke ház,
hogy a háborút élteti a tömeg és beveszi
a kórházakat. Nem, a megpróbáltatás elmúlt.
Ágyadhoz kéretted az orvost és a nővéreket,
megköszönted a fáradozásukat, és kérted,
hagyjanak meghalni már, és hagytak.

50. oldal

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

sophie P>!

Átváltozások

Hirtelen fölébredsz az éjjel közepén,
fejed mellett a hófehér lepedőn
megdermedt, fekete bogarat látsz,

figyel rád. Lesöpröd a párnával és keresni
kezded a padlón, szarvasbogár volt,
reméled. Közben a villanyfényre benyit

akit szeretsz. Baj van? kérdezi.
Csak onnan tudod, hogy képzelődtél,
hogy nem borzadsz annyira, mint tennéd,

ha nem álmodtad volna. Nem, semmi válaszolsz.
Igen, tudod, hogy baj van. Aki nemrég még
párnádon feküdt, az figyel feketén, mereven.

99. oldal

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

2 hozzászólás
sophie P>!

Zajok

„Tudod, hogy mindegyik lakásban vannak
zajok, de itthon mostanában egyre több.
Apád tűnik fel különböző helyeken.
Ezt csak azért, mondom, hogy ne sajnáljatok.
A viselkedése teljesen hétköznapi.
És minden ruháját ismerem.
Mintha a halála óta itt lakott volna
velem, csak most valahonnan előlépett.
Ha elmentek sem vagyok egyedül.
Ezt csak azért mondom.”

148. oldal

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

sophie P>!

Vendégség

Ez volt a halott tányérja.
Borzongva ülök a sütemény fölött.
Mert velem volt egyidős? Mert két

gyermeket hagyott hátra? Mert nekem is
ilyen sötétszürke üvegtányérjaim voltak?
De kicsorbult mindegyik és kidobtam.

Ő – vigyázott; minden szegély hibátlan;
mégis: meghalt. „Mért éppen titeket
hívtalak meg – kérdezhetné –, kedveseim?

Itt ül a nővérem, itt ülnek a barátai,
az erkélyajtó nyitva, esznek a tányéromból,
és én halott vagyok.”

78. oldal

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

sophie P>!

Az érem másik oldala

A hangyabolyra telepedett szerelmespár
kimondhatatlan kínjait kiállni,
ágyrugók szabályos kattogását
a csúcson, vallomás közben gyomorkorgást,
és eltéveszteni a megszólított nevét
az egymásra találás felejthetetlen pillanatában.
Öngyilkosság tervezgetése közben
tavaszi mélabú helyett a nyitott ablakon
beáradó gránátoskocka szagban pácolódni.
Tűrni a náthájával küszködő pap
szaggatott imáját holttestünk felett.
Az időváltozás miatt ébren töltött
éjjelt követő napon elaludni életfogytiglani
ítélünk kihirdetése közben.
Saját szobánk helyett egy szállodában
a tükre előtt meztelenül borotválkozó
kéjgyilkos szobájába nyitni.
Berekedni az utolsó szó jogán.
Önmagunkkal találkozni a lépcsőházban
(ő fölfelé megy, én hullok lefele).
Felindultságunkban a kenyérszeletelővel
férfiasságunkat szeletelni fel.
Önajtónkon kopogni engedélyre várva.
Szájunkban spenóttal az újházasok
selyemkanapéján görcsösen fuldokolni
egy-egy szakállas tréfán.
Pelenkacserélés közben óarany
karamellpudingot kanalazni.
Kezet rázni a tanítvánnyal, aki a halott
mester aranyfogával házal.
Megvilágosodni homályos körülmények között.
Egy nyitott szekrényajtó előtt, félig öltözötten
megállni örökre; egy kád vízben
megülni, amíg a csapra jégcsapok telepednek
puszta halmozási vágyból.
S ha nem, hát nem!
Akkor eljön az a nap: a nyitott ablakon
a gránátoskocka szag, megjön a beretvás
gyilkos, hogy levagdossa a bőrünkre
nőtt jeget. És tavasz lesz! tavasz!

68. oldal

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek

sophie P>!

De hiszen a farkast
ki merné megenni?

60. oldal (Édes Churchill, köszönöm a táviratot)

Takács Zsuzsa: Utószó Új és válogatott versek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete Vince: Vak visszhang
Baranyi Imre: Tudod, a költő…
Tőzsér Árpád: Erről az Euphorboszról beszélik
Dobai Péter: Ma könnyebb. Holnap messzebb
Serfőző Simon: Félország, félvilág
Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
Dobai Péter: Belvedere
Dobai Péter: Vitorlák emléke
Kamarás Klára: Álmok útján
Benke László: Veszteség