A ​test imádása / India 18 csillagozás

Takács Zsuzsa: A test imádása / India

Ki ne törekedne boldogságra? Mi mással foglalkozna a filozófia, a vallás, a költészet, a zene, mint a boldogság elérésnek gyakorlati kérdésével? Ki ne volna végtelenül szabad, ha nem fosztja meg eleve a választás lehetőégétől a hely, ahova született? Mert ha megfosztja is, de csak végül, azaz kijátszható módon, akkor már szabad. Pusztán ésszel nem belátható Tolsztoj halálosan megsebesült Andrejének a felhők járásán érzett megindultsága vagy a fiatal Rosztov gróf bokrokba, fák zöldjébe, földbe kapaszkodó eszeveszett öröme. Ahogyan naplójegyzetei, levéltöredékei alapján sem magyarázhatjuk meg, miért végzi Kalkuttai Teréz évtizedeken át India nyomornegyedeiben, minden józan belátás ellenére, karitatív munkáját. Akit – akár el is nevethetjük ezen magunkat – a halála után boldoggá avatnak. A test imádása című új kötet, és a még újabb még el sem készült kötet első ciklusa, az India a fenti kérdésre választ keresve fordul az ő vallomásaikhoz (is).

>!
Magvető, Budapest, 2010
152 oldal · ISBN: 9789631427356

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Toncsi>!
Takács Zsuzsa: A test imádása / India

Nem éreztem olyan erősnek, mint a Tiltott nyelvet, talán azért, mert kevésbé megszerkesztett kötetnek gondolom. Ennek ellenére fontos gondolatok vannak benne, és jó néhány kifejezetten jó vers.

Naggy_Noemi>!
Takács Zsuzsa: A test imádása / India

Egyik legnagyobb lírai olvasmányélményem volt a 2015-ös évben. Talán nem is lehet fontosabbat, jobbat mondani egy verseskötetről, mint azt, hogy az én személyes életemet is megváltoztatta.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Életrajz-változat

Amikor fölriadsz az éjszaka közepén,
és nem tudsz elaludni újra, felütsz
egy százszor olvasott könyvet, ráébredsz,
hogy másként viselkednek a szereplők,
a történet másfelé tart, mint vakságodban
olvastad azelőtt. Átsiklik figyelmed
a szívet tépő szerelmi búcsúk leírásán,
de a szénrakományát vonszolni képtelen
gebe végigránduló bőrén táncoló ostor
sivítása füledbe költözik, följajdulsz,
és elsírod magadat, mint a tehetetlen
vének. Mint kordé elé fogott rokonod,
föl-alá futkosol hosszan, mozdulatlanul.
Betűkre szögezett, tág szemed előtt
kirajzolódik a hajszálon fejed fölé
kötözött bárd ítélete: hogy megtagadtad
a szomjazótól az utolsó korty vizet, hiába
ismerted a szárazságtól megrepedezett
(anya)nyelv kínjait, hogy egy idegen
életét élted a magadé helyett, és ehhez
hasonló vádak. Mint egy újszülött, aki
csak néhány évig él majd, tanácstalan
vagy, hogy pólyáidból kikelj, és
vacogj-e a többi kitaszított között.

>!

Irigylem a test egyértelműségét,
szomjazom a bőr tapintását,
ahogyan Isten látását szomjaztam azelőtt.

Anima, 46.o.

encsy_eszter>!

Ölelés

Érintse bőrödet bőrömbe vésett,
száraz panaszom? Félek,
hogy verejtékezésem elárul.
Fontold meg jól a következményeket.
Akárhogy döntesz, igazad van.
Messzebb tőled, vagy közelebb:
oda állok, ahova akarod.

encsy_eszter>!

Kérdezd meg

Kérdezd meg, hogy mit tervezek. Nem én,
a csillagok döntenek helyettem. Életemet
egy elbeszélésből ismerem.

Kitalált nevemre egy idegen föláll,
nem kéri, hogy ezt-azt még foglalják bele
(emlékszem, öt-hat éve kérte még:

legyen a történet vége biztató!).
Arcomból akkor hiányzott egy darab,
és elszörnyedtem (tükörbeli) képem láttán.

Fogyatékosságom ma már nem ijeszt.
Életemnek egyik változata ez.
„Kimozdulás onnan, ahol valaha…”

encsy_eszter>!

Folytatás

Nem hívni föl senkit (kinövik úgyis
a cserepet a zöldek, és az ablakot
kilökve az útra kikönyökölnek),

nem torolni meg, de nem is heverni ki
a sértést, nem gyógyíttatni fogfájást,
szem gyulladt hártyáját és leukémiát,

nem nyitni ajtót, ha ég a ház,
fuldoklás közben nem kapaszkodni, vissza-
fordulni az utált ajtóból a megérkezés

pillanatában. Nem nézni előre menet
közben, csak hátra. A csattanást kiállni.
Akkor lehullhat a tóra egy levél.

encsy_eszter>!

Makacsul visszatereled a gondolataimat rá,
hogy nem is olyan régen még szerettelek.

Tér (részlet)

encsy_eszter>!

Föl, álomra!

A tőled született versek sorát
itt megszakítom. Az altató hatott.
Föl, álomra! Álom nélküliségre inkább,

hiszen éjszaka van. Holnap is leszel,
jóllehet, nem nekem. Ámbár, ne tegyek úgy,
mintha azt hinném, lehetsz, nélkülem.

Könyörögj, hogy emlékezzek rád!
Ki is volt, Úristen, melyik?
A véremen hullámzott, mint egy

operetten, át. Föl, álomra!
Álom nélküliségre inkább. Engedjük
járni-kelni az agyunkba költözöttet.

encsy_eszter>!

Bizonyos gondolatok

Ezek a visszajárók, ezek az ismerős,
gyilkos gondolatok, melyekkel jó volna
vigyáznunk, mert hónuk alá csapott dobozzal
érkeznek, és miután ketyegő szerkezetüket,

mely a zár kinyitására robban, össze-
szerelik és agyunkba helyezik, nehéz
szerszámaikkal tánclépésben távoznak
a tett színhelyről. Még találkozunk velük

a lépcsőházban, utat engedünk nekik,
mielőtt a robbanás zajától pánikba esve

megneveznénk őket a fuldoklásunk
örvénye fölé hajló ismeretlennek.

lone_digger P>!

Hó hull a nyári égből.
A sírcsokorra ráfagy
a tegnapi napsütés.

122. oldal - Beney Zsuzsa haikuira

encsy_eszter>!

Maszk

Egy-egy tökéletes arc, amelynek
rabszolgája lennél. Csak el ne árulja
magát! A porcelán maszk mögött ne legyen

ragadozó száj. Képzeld, a megközelíthetetlen
szépséget látod. Adj Istennek hálát, hogy van.
Kérd, hogy megismerned most még ne kelljen,

holnap erősebb leszel, reméled. Ha majd
megadja magát, cinkelt kártyáit kirakja, és
tarolni akar, fölkelhetsz az asztaltól bátran,

hivatkozhatsz az óramutatók derékszög
állására, egy fagyoskodó árnyékra az utca-
sarkon. De ma még nagyon is védtelen vagy.


Hasonló könyvek címkék alapján

Petri György: Összegyűjtött versek
Terék Anna: Duna utca
Faludy György: Vitorlán Kekovába
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Terék Anna: Halott nők
Bereményi Géza: Versek
Baka István: Versek
Szöllősi Mátyás: Állapotok
Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus
Csukás István: Összegyűjtött versek