Busó ​mese 94% 69 csillagozás

Esélyes, hogy ez lesz az idén a kedvenc gyermekirodalmi sorozatom, mert ezúttal sikerült megugrani a pünkösdről szóló kötet által igen magasra helyezett lécet is. Alapból felbecsülhetetlen értékű ötlet egy olyan sorozat, mely megismerteti a gyermekeket a népszokásokkal, már pusztán emiatt is hiánypótló kötetek ezek. Sajnos egyre kevésbé találkoznak a gyerekek kulturális örökségünk ezen értékes elemeivel, így igazán dicséretes minden olyan kezdeményezés, mely megmutatja, micsoda kincseket rejt a múlt, a hagyományok.

Amiben talán még jobb is ez a kötet a pünkösdinél, az a narráció. Gördülékenyebb, cselekményesebb. További erénye, hogy nyomokban sincsenek benne kütyük, ahelyett, hogy hőseink pl. megnéznének egy filmet a busójárásról, elutaznak a helyszínre, és valós élményekre tesznek szert. Sajnos a „megnézünk róla egy filmet” egyre gyakrabban pótolja a gyermekek megismertetését bizonyos dolgokkal, melyek nemigen jönnek át filmen. Mint amikor egy pár évtizede a panellakások nappalijában tengerpartos plakát volt a falon, hogy hátha ettől majd a Bahamákon érezzük magunkat. Nem éreztük, és ugyanígy nem helyettesítheti semmiféle film, applikáció, számítógépes játék stb. a valódi élményeket. Ez a könyv azonban kedvet csinál ahhoz, hogy felkeressük Mohácsot, és telet kergessünk. További erénye, hogy kihangsúlyozza a nemi szerepeket is, ami szintén egyre inkább felértékelődik napjainkban.

Minden szempontból kiváló ez a sorozat, érdeklődéssel várom a további köteteit is. Remélem, minél többekhez eljut!

Bár nem vagyok egy nagy hagyomány párti, mégis azt kell, hogy írjam, ebben a formában szívesen fogom olvasni az unokaöcséimnek.
A mese kedves és tanulságos, bár nem a szokványos módon.
Az illusztráció, pedig nagyon bájossá tette a számomra.
Ha a kiadói sorozat többi része is ilyen szórakoztató, mindenképpen beszerzem az összes kötetet is.
Egy élmény volt az olvasása.

Ez sokkal jobban tetszett, mint a pünkösdi rész (a másik kettőt még nem olvastam). Élvezetes, pörgős, szórakoztató, van íve, nincs az az ismeretterjesztő mellékíz, mint az előzőben.

Hagyományain kiadói sorozat első része (és nagyon kíváncsi leszek, mi lesz itt még, mert nagyon jónak tartom, hogy a népi hagyományainkat már ilyen pici korban megismerjék a gyerekek, akár játékos formában is. Főleg az olyan gyerekek, akik városban élnek, így gyakorlatilag nem is feltétlen látnák az eseményeket), ami a Busójárásról, télkergetésről, szól.
Alapvetően a történet arról szól, hogy Misi az apukájával lemegy a busójárásra, és amíg mennek, információkat tudhatunk meg az egész eseményről. Amikor pedig ott vannak, egy igazán eleven télkergetést láthatunk.
Ami tetszett benne, hogy az információk bár nem mindig voltak történetbe szedve (apuka és apuka rokona beszélt a busójárásról), mégis érdekes és változatos volt, hogy ne legyen a gyerekeknek túl száraz. Nagyon jó volt a kép és szöveg összhangja, hiszen sokszor a kép kiegészítette a szöveget, megmutatta azt, amit a szöveg nem tudott. Ez nagyon jó volt benne.
Ami picit furcsa volt számomra, az az, hogy Misi tesóját, Dórikát csak úgy otthon hagyták, mert lány. Mármint értem én, hogy maguk a busók férfiak, de biztos vagyok benne, hogy a busókat nézni lányoknak is lehet (és akkor nem lett volna ennyire felemás számomra a történet. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy húsvétnál Dórika több szerepet fog kapni).
Nagyon jó kötet volt a Busójárásról, a hagyományokról. Számomra is volt benne új információ, szóval mindenképpen ajánlom nagyjából elsős, másodikos kortól a mesét.

Több ilyen gyerekkönyv kellene. :-) A történet nem volt túldimenzionálva, nem csöpögött belőle a nemzeti érzület, de tele volt szeretettel és izgalmas módon adta át a néphagyomány egy szeletét az olvasóknak. Szerettem az illusztrációkat is, annyira illett az egész a történethez, a témához. Egyszóval: ötcsillagos. :-)

Nagyon aranyos mese, amely remélem, sokunkkal élőben is megtörténik! Felejthetetlen az a forgatag!
Én egyetlen egyszer – már 'felnőttként' (=fiatal egyetemista koromban) voltam a mohácsi busójáráson, de egy életre szóló élmény marad! Rengeteg fotót készítettem, és igazi bolondozással, viccelődéssel, mókázással, tömeggel, zajongással teli nap volt!
Visszamennék, szívesen. És nagyon remélem, hogy lesz még rá lehetőségem!
A könyvecskét nagyon ajánlom, az egész családnak egy esti közös mesélős programnak – kuckózós felolvasásra, főleg ilyen hideg napokon, amikor fontos lesz a meleg – és természetesen azoknak is, akik farsang, téltemetés, tavaszvárás, vagy csak egyáltalán a hideg elkergetése végett szeretnének egy jót olvasni.
Nagyon kedves mese, amiből a gyerekünk játszva és önmagától kinyílva tanulja meg Mohács titkait és ismeri meg, miről nevezetes Mohács – sosem fogja elfeledni a sokácok, busók, jankelék, Kóló, maskara elnevezéseket.
…és addig vágyik Mohácsra a sokác-sokadalomba, a kedvesen gonoszkodó busók közé – hogy a végén tényleg el is jut…
Olvassátok!
Még sok ilyen könyv kell!

Már többször jártam Mohácson, megnézni a Busójárást. Párszor kaptam is ütleget. De ez része a tél űzésnek. Aki elmegy számíthat rá. Jó volt feleleveníteni. Keresni fogom a sorozat többi részét is

Szuper aranyos, informatív mese a busójárásról. Kedves történet, van benne izgalom és rácsodálkozás. Szépen van bemutatva ez a néphagyományunk, gyereknek is érthető módon, és főleg nem unalmasan(!). Nem olyan régen olvastam egy másik könyvet szintén a busójárásról, és szintén gyerekbarát módon megírva, de ennek nyomába sem ért az a könyv.
Az illusztrációk is tetszetősek. Ha ilyen marad a sorozat színvonala, szeretni fogom nagyon.

Idén terveztem, hogy elmegyünk Mohácsra, de nem jött össze, ezért amikor megláttam a könyvtárban, gondoltam legalább majd mesét olvasok erről. Érdekes és számomra is új dolgokat ( nem volt nehéz, bevallom) mondott a könyv. spoiler

Úgy látom, hogy egyre felkapottabb lesz a Busójárás, mint téma. Ezt dicséretesnek tartom. Ám ami miatt én ezt a könyvet különlegesnek tartom azok az apró részletek. Azok az apró részletek, amik többek között megismertetik a gyerekekkel a kereplőt, összekapcsolják a farsangot és a Busójárást, és amiknek köszönhetően részletes képet kapunk a busójárók teljes ruhatáráról, és nem csak az ijesztő maszkokról.
Engem meggyőzött ez a könyv.