Ördögkút 5 csillagozás

Takács Tibor: Ördögkút

Sok híres ember raboskodott hajdan a krími tatár kánok legendás palotavárosában, Bahcsiszerájban, de kevesen tudják, hogy néhány magyar, erdélyi főúr is ott morzsolgatta fogsága bús napjait. Arra vártak a szerencsétlenek, hogy a kor szokása szerint váltságdíjért kiválthassák őket hozzátartozóik. A rabok közt a leghíresebb Kemény János, a későbbi erdélyi fejedelem volt. A lengyelekkel szövetséges krími tatárok serege 1657-ben támadta meg a Kemény vezette erdélyi hadakat, és július 31-én foglyul ejtette a kiváló vezért. Sikerül-e hűséges menyasszonyának, Lónyay Annának összeszednie a tatárok által követelt száztizenhatezer tallért? Hogyan menekül meg a börtönből a fogságot emelt fővel viselő, örök reménykedő Kemény János? Erről szól ez a ritka érzelmeket elemző, színes és lenyűgözően érdekes történelmi regény.

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Móra, Budapest, 1988
234 oldal · ISBN: 9631155833 · Illusztrálta: Eszik Alajos

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

>!

Mert az írás kedv dolga. Szántani a papírost, futtatni a lúdtoll fekete vonalát, emlékezni a voltakra, nagyon is a kedvétől függ.

192. oldal

>!

Milyen jó, hogy az ember nem látja előre a sorsát.

65. oldal

>!

Egy asszony nem kötheti meg a férfiembert. Ha menni akar, úgyis megy. A maga útján. Talán a szerencséje, talán a végzete felé.

211. oldal

>!

– Szereted az életedet? – kérdezte a kán.
– A becsületemet jobban szeretem.

35. oldal

>!

A lélek szárnyalásához kell egy kis lobogás, egy kis földi tűz, amely a borban vagyon.

188. oldal

>!

Valakiért jót cselekszünk, s aztán az vissza sem adja.

188. oldal

>!

Üljön le addig is kegyelmed, üljön le, s ne legyen velem kegyes, hanem kegyetlen, jobb, ha azonnal megtudom a valót, mintha kiskanalanként csöpögtetné belém a rosszat, mint a gyógyító főzetet kisgyerekkoromban.

27. oldal

>!

Belenézett Borzas szemébe. A tört fény, a libegő gyertya lángja furcsán villódzott a kutya szemében. Így múlik el egy élet! A sajnálkozás, a szánalom összeszorította a férfi szívét. Hagyta peregni a könnyeit, nem akarta kivenni a kezét a kutya teste alól. Mert óvatosan helyezte a két hatalmas tenyér védő kosarába, hogy felemelje, magához húzza, hogy beszéljen neki, apró, halk, becézgető, kedves szavakat.

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A Damokosok
Makkai Sándor: Ördögszekér
Szántó György: Hajdútánc
Móra Ferenc: Rab ember fiai és más történetek
Móricz Zsigmond: Tündérkert
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Csikász Lajos: Arany és vér
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Gál Vilmos: A korona ára