Építőkockák ​egy új világhoz 90% 12 csillagozás

Annyira jó íve van ennek a könyvnek, hogy nagyjából fejezetre pontosan meg tudnám mondani, hogy meddig hatott rám, és mettől nem.
Ennek a könyvnek köszönhetően nagyon ráindultam például a hulladékcsökkentésre, minden erőmmel próbálok megszabadulni a palackozott víztől, a csomagolt kozmetikumoktól és az egy fej fokhagymát egy nejlonzacskóba kényszerítő élelmiszerboltoktól.
Ugyanakkor kiráz a hideg attól, ha egy vallási csoport bármilyen cselekvését nekem követendő példának állítják be, sírógörcsöt kapok arra a gondolatra, hogy más emberekkel (akár a barátaimmal) osztozzam a házon, amiben lakunk, azzal együtt, hogy közösen használjuk a mosókonyhát és egyéb közösségi egységeket (biztos én választok rosszul barátokat), és konstans hányingerem van a bázisdemokráciától.
Mindenesetre azt hiszem, az első bekezdés is előrelépés.

Lelkesítő kis könyvecske, amely most bennem egyetemista éveimet idézte, amikor még erősen zöld voltam… legalább is elméletben. Ma már gyenge zöld vagyok, de legalább gyakorlatban.
Érdekes volt olvasni a co-housingról, ennek utána is olvasok. Egyébként pedig ezek a könyvek mindig rávilágítanak, hogy milyen sok-sok lehetőségünk van ezen a világon, amellyel nem csak rombolni, de építeni és védeni, óvni is tudunk.
(Azt azért el kell mondanom, hogy voltam már békamentésen, de nekem elég félelmetesek voltak ezek a nagy ásóbékák, akik mint a tank csak mennek előre…)

De jó lenne sok-sok kézbe eljuttatni ezt a kis könyvet, hogy segítse a szemléletformálást!
Köszönöm, hogy utazóként olvashattam.

Milyen pofás, szagos kis könyvecske ez! Kis picike, négyzet alakú, fényes lapokkal – nagyon aranyos!
De a címe és fülszövege alapján nem arra számítottam, amit kaptam. Ezek nem építőkockák, hisz már elkezdték lerakni őket! És ezekre a lerakásokra látunk példákat, ötleteket, terveket, megvalósításokat. Nem csak úgy „lóg a levegőben” az egész.
Sok dolgot megtanultam a könyvből, sőt, szinte minden az újdonság erejével hatott rám – már bocsánat, de az utópia szónak még csak véletlenül sem kéne a könyv közelébe kerülnie. Itt valós tervekről és azok megvalósulásáról, kiteljesedéséről van szó, és ahogy haladtam előre, egyre inkább úgy voltam vele, hogy „hm, ebben benne lennék, de jó már ez az egész!”
Apropó, újdonság ereje. Egyedül a békamentésről tudtam én is ilyen részletesen (pluszminusz adományboltok), és azt is csak azért, mert szeretem a békákat, és a béka-fényképes újságcikkeket muszáj elolvasni. Pedig ezek fontos dolgok! Hiszen akármennyire is jól járna /mindenki/ egy ötlet megvalósulásával, nem fog a dolog megvalósulni, ha nem áll mögé x ember. És ahhoz, hogy mögé álljunk, nyilván először tudni kéne, hogy miről is van szó, és hogy mi magunk döntsük el, hogy „ja, ezt támogatnám”. Nagyon fontosnak tartom ezt a kis könyvecskét, és minél több embernek bele kéne lesnie, mégha csak egy-egy fejezetbe/bekezdésbe is.
A könyv egyébként tökéletesen érthető, de látszik mögötte a szakmai háttérmunka, tanulmányok, kutatások, további olvasnivalók. Na meg rajzok, fényképek, amik mind megtámogatják azt, amit a kötet mond, és közelebb is hozzák a terveket az olvasóhoz. Na, hogy mondjam, tetszik, hogy példát mutat.
(Az utószó szerint ez a kis kötet egy kisebb bevezetőnek számít egy nagyobb könyvhöz, ami jelenleg is készülőben van, Kiútikönyv címmel fog megjelenni – abba a könyvbe is biztosan belenézek.)

Az eddigi környezetvédelem nagyrészt a problémákra való figyelemfelhívásból állt, ami mindenképpen fontos, de önmagában nem elég, sőt gyakran kontraproduktív. Nagyon hiányoznak a megoldási javaslatok, a pozitív víziók.
Ezekről a hiánypótló pozitív víziókról hallgattam ebben a félévben Takács-Sánta Andrást az ELTE-n, ezért figyelek egyre inkább az általa vezetett Kisközösségi Programra, és ezért vártam óriási lelkesedéssel a nagy könyvük előhírnökeként most megjelent kis kötetet.

Az (egyébként online is elérhető) előszóban gyönyörűen leírják azt, amit én az előbb próbáltam a hiánypótló pozitív víziókról, és csak azért nem idéztem ki az egészet, mert hosszú.

Aztán tizenkét fejezetben hoznak az élet tizenkét különböző területéről magyarországi és külföldi jógyakorlatokat, a sikeres, fenntartható, helyi, közösségi megoldások példáit. Ahogy Édesanyám fogalmazott: „Nem arról, hogy mit ne. Arról, hogy mit igen :)”

A könyv nem hosszú, a projektek bemutatása elég tömör. Egy részükről hallottam/olvastam mostanában többet is, mint ami itt le volt írva, de az ismeretlenebb témákat nagyon élveztem.

Bár osztatlan lelkesedéssel vártam a könyvet és teljes mértékben mögötte állok, a kivitelezés sok szempontból kevéssé tetszik. A borító szerintem szép, és jó az is, hogy nem esik szét az első rendes kinyitáskor, amitől azért tartottam, amikor megláttam. De egyrészt nem értem, hogy egy ilyen kiadványt miért nem újrapapírra nyomnak (persze, a szép fényes vastag papír nélkül nem is lenne könyv méretű…), másrészt sajtóhiba is maradt benne, és az oldalszámok is a lapok belső sarkán vannak, ami nem túl praktikus (bár ilyen kis terjedelemnél annyit nem is számít, oldalszám nélkül is eligazodik az ember).

Az apró kellemetlenségek ellenére muszáj 5 csillagra értékelni. Nagyon kellett már egy ilyen. Nem tudom, hogy működik a szemléletformálás, de talán ez elég kicsi, színes és vonzó ahhoz, hogy eljusson azokhoz, akik nem találkoztak eddig a környezetvédelem kapcsán ilyen megoldás-alapú hozzáállással. Első lépésnek való ez a könyv. Olvassátok.