A ​közlegelők komédiája 8 csillagozás

A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Az ökológiai válság mindnyájunk életminőségét fenyegeti. Ha el akarjuk kerülni, hogy az éghajlatváltozás, az élővilág elszegényedése vagy a talajpusztulás katasztrófákhoz vezessen, alaposan változtatnunk kellene életmódunkon. A könyv fő állítása szerint mindehhez az egyik legfontosabb, ám mindeddig igencsak elhanyagolt lépés a közösségek újrafelfedezése lenne. A kötet vezérfonala a számos tudományterületen használt, a környezeti problémákra is remekül alkalmazható „közlegelők tragédiája” tanmese – ám friss szemmel tekint erre a modellre. Hogyan segíthetnek helyi közösségek komédiába fordítani a tragédiát, vagyis az ökológiai válságot? Mit tanulhatunk mindehhez két távoli sziget lakóitól? Mi jellemzi azokat a hazai ökofalvakat és más helyi ökoközösségeket, amelyek már elindultak ezen az úton?

>!
L'Harmattan, Budapest, 2017
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634143154

Enciklopédia 8


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Azt hiszem, csak azért adok három csillagot, mert rendkívül érdekes a téma, de számomra néhol túl sűrű volt. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy napestig lehet erről beszélni és írni, de nekem ebben a formában nagyon sűrű volt és néhol értelmezhetetlen. Már gondoltam arra, hogy néha olyan könyveket olvasok amik meghaladják a jelenkori tudásomat, és bár a kíváncsiságom és a örök tudás szomjam hajt, ennél a kötetnél túl vállaltam magam. Talán majd egy pár év múlva újra érdemes lesz kézbe vennem.

Mivel utazókönyvként volt szerencsém olvasni, szeretném megköszönni a lehetőséget. Köszönöm szépen, most is tanultam belőle…

AeS P>!
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

A második TSA-könyvem volt, és míg az először olvasott Építőkockák… egy olyan gyűjtemény volt, ami rengeteg inspirációt adott, ez már egy fajsúlyosabb szakirodalom, nem mindig volt könnyű olvasmány.
TSA az ökológiai válság megoldását alapvetően az ökoközösségek és ökotársadalmak létrejöttében látja, ezt bizonyítja és fejtegeti a tanulmányaiban. Ami szerintem a legfontosabb meglátás, és amin azóta is sokat gondolkozom, hogy a különböző ökoközösségeket, azok fennmaradását vagy éppen széthullását kutatva azt találta, hogy az ökologikus életmódra váltó emberek a legnehezebben a fogyasztói társadalomtól való eltávolodást viselték. Sokan azért morzsolódtak le, mert nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem tudnak felhalmozni, sem javakban, sem anyagiakban, nem tudnak olyan megtakarításokra szert tenni, amikkel elérhető az általuk vágyott létbiztonság. Kiemelkedően fontos gondolat, hónapok óta a hatása alatt vagyok. Nem biztos, hogy itt most tudom vagy szeretném jobban fejtegetni, de komolyan elgondolkoztat a saját határaidról.

brácsa_lant P>!
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Takács-Sánta András fogja a közlegelők tragédiája ismert történetét, mint modellt természeti közjavaink tönkretételére, és példák és más elméleti modellek segítségével bemutatja, hogy a tragédia nem szükségszerű, sőt azt is, hogyan fordítható komédiába. Becsületesen sorra veszi a megoldási lehetőségek előnyeit és hátrányait, így arra jut, hogy csak a kombinációjukkal érhető el jó eredmény (és hogy ma sajnos csak az eszközök egyik felével élünk, ezért nem vagyunk túl hatékonyak).

Ezután az említett megoldási utak közül rázoomol a kisközösségi folyamatokra, és a könyv nagy részében velük foglalkozik. Nem mellesleg felvázol egy kapitalizmustól és államszocializmustól is különböző, ökolokalizmusnak nevezett harmadikutas társadalmi-gazdasági berendezkedést, aztán megmutatja, hogy ennek elérésében miért kulcsszereplők a helyi (kis)közösségek.

A könyv talán legérdekesebb része a Kisközösségi Program nyolcévi kutatásairól szóló, a magyar ökologikus helyi közösségeket feltérképező két fejezet. Első olvasáskor egészen optimista hangulatba kerültem a végére, kész, megmentettük a világot. Másodjára sikerült józanabbnak maradnom, még nem oldottuk meg a gondokat, de legalább látjuk, hogy merre kell menni.
Kiemelném, mielőtt valaki félreérti, hogy nem egy diktatorikusan ránk erőszakolandó „egyetlen helyes útról” van szó, hanem alulról induló, a hely és a közösség adottságaira szabott megoldások sokaságáról. (Az ehhez kívánatos politikai berendezkedés a jelenlegi képviseleti rendszerünknél is demokratikusabb, a szubszidiaritást a mostaninál komolyabban vevő részvételi és deliberatív demokrácia, erről is külön fejezet szól.)

Az egész mű tudományosan korrekt, minden forrás jelölve van, tekintélyes az irodalomjegyzék; ugyanakkor könnyen olvasható, érdekes szöveg, és minden nem hétköznapi fogalmat megmagyaráz lábjegyzetben.

Formailag az ilyen nagy ívű összegzések a kedvenceim, tartalmilag pedig az ilyen józan középutas programok. TSA nem légvárat épít, hanem teszi is, amit mond, majdnem egy évtizedes, jelenleg is folyó gyakorlati munka áll a nézetei mögött. Szerintem remek könyv, olvassátok minél többen. (Ezért mindjárt elindítom utazókönyvnek.)

deaxx P>!
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Van egy legelő, ahova a minden gazda kihajt egy tehenet. Aztán egy gazda vesz még egy tehenet, azt is kihatja, nagyobb haszon. Ezután egy másik gazda is vesz még egy tehenet. Végül mindegyiknek már két tehene van… és így tovább folytatódik, amíg a legelő ki nem merül, hogy aztán sehol se lehessen legeltetni a teheneket, és éhezzenek a családok…
Ez a közlegelők tragédiája.

A könyv abból indul ki, hogy a tragédia komédiába fordítható – a dráma megmarad, de nem sírunk a végén.
Ezt a mesét közös metaforaként lehet használni az egész bolygóra > a tragédia felé haladunk, kimerülnek a forrásaink, szép lassan élhetetlenné válik a bolygó.

Ez a könyv végigvezet a csendes-óceáni szigeteken, átvisz a politikán és a gazdaságon, és elmondja, hogy mi a megoldás, és ezt hogyan lehetne elérni.
Vékony kis könyvről van szó, sok kérdés maradt bennem az olvasás után – de több választ is kaptam olyan kérdésekre, amikre nem gondoltam, hogy létezik válasz.

Nagyon szerettem olvasni, köszönöm @brácsa_lant, hogy (ezzel együtt) immár két könyvet is olvashattam a szerzőtől, neked hála!

Úgy látom, hogy ezek a kutatók erős ár ellen dolgoznak, amikor az ökofalvak létrejöttét és a kisközösségeket támogatják – de valahol remélem, hogy lesz legalább egy naaagy sikertörténetük is… és hogy a tragédia nem csak komédiába fordít_ható_, hanem komédiába is fordul.

XX73>!
Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Régóta meggyőződésem, hogy alapjában vándorsáska-populáció vagyunk a gradáció fölfutó ágában. Zabálunk, ürítünk, romboljuk a környezetet, míg az a gradáció összeomlását nem eredményezi. Csiiing! A populáció létszáma visszaesik, a ciklus újraindul, Földanya pedig bölcsen mosolyog a hullák alatt. Lesz mivel trágyázni a földet.

Az ökológia tudománya régóta ismeri az R és K szaporodási/terjeszkedési stratégiát. Az R stratégia a dömping, a vándorsáska, akinek istenadta népe hol halálra zabálja magát, hol éhen döglik, de néhány pár túlél. Ennek humán vonatkozásaiba nem kívánok belemenni.

Szóval. Akadnak bizonyos externáliák, melyeket az adott közösség teljes természetességgel használ, de valahogy megfeledkezik arról, hogy ez erőforrás, amiért valamilyen formában fizetnie kellene. Lehet ez az extern közjó egy közlegelő. Az adott területen megtermelt étel/takarmány. Netán a jó levegő. Esetleg a rendelkezésre álló édesvíz.

(De az is lehet, hogy mindez kicsit elvontabb: az adott területen létrehozott kiművelt emberfők, újítások, szellemi termékek, orvosok, tanárok, idősgondozók mennyisége.)

Na, és ahogy az az externáliáknál már csak szokásos: valaki learatja azok hasznát, miközben a másik a markába röhög.

***

Leszögezni kívánom: nagyon is tetszett ez kicsinyke könyv, és nem egy forrásnak részletesebben is utána kívánok járni.

A humán R és K stratégiák közti különbségeket PC szempontok miatt nem illik megvitatni, ezért a könyv sem próbálkozott vele sokat. Pedig Tikopia pozitív példája kapcsán azért szó eshetett volna erről is.

Másfelől. Az ökologikus élet helyes, Földanyának tetsző, magasabb etikai szintet képvisel, de a pusztába kiköltözve sokszor úgy vannak vele az érintettek, hogy én magasabb szellemi nívót képviselek, én inkább terjesztem az igét és vezetem a közösséget, a ganajt meg túrja más.

spoiler


Népszerű idézetek

deaxx P>!

Az ökolokalizmus legalább három dimenzióban élesen elválik mind a kapitalizmustól, mind az államszocializmustól. Egyrészt lokalista, miközben a kapitalizmus és az államszocializmus egyaránt globalista. Másrészt nem növekedéspárti – ellentétben a másik kettővel. Harmadrészt lényegi különbség mutatkozik a tulajdonviszonyokban is. A kapitalizmus a magántulajdont, míg az államszocializmus az állami tulajdont helyezi előtérbe. Az ökolokalizmus esetében viszont egy harmadik lehetséges tulajdoni forma, a közösségi tulajdon legalábbis egy szintre kerül a másik kettővel.

50. oldal - Az ökolokalizmus vázlata, Az ökolokalizmus mint harmadik út

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Kapcsolódó szócikkek: kapitalizmus · közösség · magántulajdon · szocializmus
deaxx P>!

A tudomány művelőinek többsége előszeretettel helyezi magát a semleges, objektív külső szemlélő pozíciójába, aki pusztán leírja a világ történéseit. Mintha a kutatók valamiféle űrlények lennének, akik a Földbolygóra tévedtek, és személyesen nem érintettek kutatásuk tárgyában. Abban pedig végképp nem, hogy világunk merre halad. „A tudomány dolga a világ leírása, megismerése, nem pedig a megváltoztatása” – hallhatjuk sokszor.
Csakhogy a tudománynak ez az értéksemleges, pusztán a világ leírására szorítkozó képe egy hamis mítosz. Ha továbbra is ragaszkodunk ehhez a képhez, akkor továbbra is becsapjuk magunkat.

9. oldal - A tudományt nem űrlények művelik (Előszó)

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Kapcsolódó szócikkek: tudomány
deaxx P>!

A környezeti problémák enyhítése/megoldása érdekében, illetve elmélyülésüket megakadályozandó tehát a nagyobb csoportok részeit képező egyének, embercsoportok és szervezetek viselkedésének kellene megváltoznia. De vajon hogyan vehetők rá a környezetkímélő viselkedésre? Alapvetően négyféle lehetőség kínálkozik (Gardner és Stern 2002, Ophuls 1973, 1977):
1. A kormányzati rendszer által alkotott törvényeken, szabályozásokon, illetve ösztönzéseken keresztül.
2. (Kis)közösségi, nem kormányzati társadalmi folyamatok beindításával.
3. Ismeretterjesztés útján (attitűdök megváltoztatása és informálás a cselekvési lehetőségekről).
4. Az értékrend és a világnézet megváltoztatásával.
Az első két lehetőség inkább a társadalmi intézmények megváltoztatását (vagy kialakításukat) célozza, míg a másik kettő inkább a gondolkodásmód átalakítására törekszik.

17. oldal - A közlegelők tragédiája és komédiája, Hogyan kerüljük el a tragédiát?

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Kapcsolódó szócikkek: környezetvédelem
deaxx P>!

Intenzív árucsere zajlott tehát a klánok között, de emellett versengtek is egymással. Ennek legszembetűnőbb módja a híres moaik állítása volt. Ezek az ősöket formázó szobrok a vallási élet részei lehettek, és az egyes klánok tagjai fontosnak tarthatták, hogy minél több és minél magasabb moait állítsanak fel. Végül összesen mintegy ezer ilyen szobrot készítettek, a legnagyobb 20 méter magas, és mintegy 270 tonnát nyom.

27. oldal - Csendes-óceáni szigetek mint közlegelők, A közlegelők tragédiája a Húsvét-szigeten

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Kapcsolódó szócikkek: szobor
deaxx P>!

A kulturális tényezők közé egyrészt a társadalmi intézmények tartoznak (lásd az 1. fejezetben a 10. lábjegyzetet). Másrészt pedig a gondolkodásmódunk, ideértve annak felszínibb, racionálisabb rétegét (tudás, ismeretek) csakúgy, mint a mélyebb, kevésbé racionálisat (értékrend, világnézet).38

44. oldal - Modell az emberi bioszféra-átalakítás mögött húzódó okok rendszerezésére, Közvetett hajtóerők

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

deaxx P>!

B=PO(T+S+G)

Ahol B az emberi bioszféra-átalakítás mértéke (Biosphere's transformation), P a népességszám, O az egy főre jutó gazdasági teljesítmény (Output per capita), T a technológia (Technology), S a gazdaságszerkezet (Structure of economy), G pedig a gazdaság földrajzi mintázata (Geographical pattern of economy).35

43. oldal - Modell az emberi bioszféra-átalakítás mögött húzódó okok rendszerezésére, Közvetlen hajtóerők

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

deaxx P>!

8 A centrum országok azok a gazdaságilag erősebb államok a világban, amelyek képesek úgy alakítani a nemzetközi kereskedelem feltételeit, hogy az értéktöbblet feléjük áramoljon a gazdaságilag gyengébb államoktól, vagyis a periféria országaitól. (A centrum-periféria elméletről lásd pl. Wallerstein 2004.)

15. oldal - A közlegelők tragédiája és komédiája, Környezeti problémák mint a közlegelők tragédiái

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

Kapcsolódó szócikkek: gazdaság
deaxx P>!

A szigetet ért igen erős tájfun nyomán komoly élelemhiány lépett fel nem kis részben amiatt, hogy a népességszabályozó módszerek elhagyása következtében a népességszám nagyjából 1200 főről kb. 1700 főre nőtt. Ekkor beindult egy alulról jövő társadalmi szabályozás, amelynek fóruma a fono nevű gyűlés volt. Ennek az összejövetelnek az volt az érdekessége, hogy a főnökök nem vettek rajta részt, hanem a közemberek és a maruk döntöttek arról, hogy miként oldják meg a fölmerülő problémákat.

33. oldal - Csendes-óceáni szigetek mint közlegelők, (Kis)közösségi, nem kormányzati társadalmi folyamatok

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Péter: Fenyegetett jövőnk védelmében
Takács-Sánta András (szerk.): Építőkockák egy új világhoz
Takács-Sánta András (szerk.): Paradigmaváltás?!
William McDonough – Michael Braungart: Bölcsőtől bölcsőig
Rachel Carson: Néma tavasz
Lányi András – Kajner Péter (szerk.): A fenntarthatóság témaköre a felsőoktatásban
Christine Lavelle – Michael Lavelle: A biokertészet enciklopédiája
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz
Gévai Csilla: Nagyon zöld könyv
Sárközy Péter: Agrárrendszerek