Gyermek ​– játék – terápia 1 csillagozás

A ​játék a gyermek emberformáló létállapota, melynek során megismeri az őt körülvevő fizikai és társadalmi valóságot, és amelyben egyidejűleg kifejeződnek és megvalósulnak az életkorára jellemző szükségletek. A játék követi a pszichikus fejlődést, előbb – és még részben sokáig – a gyerek és a tárgyak között zajlik, de már igen korán megjelenik benne a társ, a másik. Előbb a szülő és az emberi környezet, majd a kortárs, a barát, a csoport. A tárgy korán megszemélyesedik és a játék világában előtűnik az emberi világ: tulajdonságok, motívumok, szabályok és értékek szerkezete. A játék tehát „királyi út” a gyermeki személyiség megismerése és segítő, fejlesztő befolyásolása szempontjából. A fentieket mutatja az a program, amelyről ez a kötet szól, a Mikkamakka Játéktár programja s az abban kifejlesztett és alkalmazott módszer, az „integratív játék”, amely végre a nevelés középpontjába állítja a kisgyermek és az óvodás korosztályban a játékot, és ezzel fontos mentálhigiénés, prevenciós… (tovább)

A ​játék a gyermek emberformáló létállapota, melynek során megismeri az őt körülvevő fizikai és társadalmi valóságot, és amelyben egyidejűleg kifejeződnek és megvalósulnak az életkorára jellemző szükségletek. A játék követi a pszichikus fejlődést, előbb – és még részben sokáig – a gyerek és a tárgyak között zajlik, de már igen korán megjelenik benne a társ, a másik. Előbb a szülő és az emberi környezet, majd a kortárs, a barát, a csoport. A tárgy korán megszemélyesedik és a játék világában előtűnik az emberi világ: tulajdonságok, motívumok, szabályok és értékek szerkezete. A játék tehát „királyi út” a gyermeki személyiség megismerése és segítő, fejlesztő befolyásolása szempontjából. A fentieket mutatja az a program, amelyről ez a kötet szól, a Mikkamakka Játéktár programja s az abban kifejlesztett és alkalmazott módszer, az „integratív játék”, amely végre a nevelés középpontjába állítja a kisgyermek és az óvodás korosztályban a játékot, és ezzel fontos mentálhigiénés, prevenciós hatásokat ér el. Sok éve folyik már hazánkban ez a nagyszabású kísérlet. Ennek kapcsán új dimenziót kap a játékkultúra is, és a játék nem csupán a gyermek kezében kel életre, hanem új kommunikációs eszközként működik a szülő és gyermek közötti interakciókban, és a nevelői miliőben, a gyermeket körülvevő intézményes térben. Országszerte alakulnak ki a családi nevelést segítő játéktárak, ezért időszerű, sőt sürgető, hogy e munka elméleti alapját és módszertanát is megismerjék szakemberek és laikusok egyaránt. Végre megszületett az első összefoglalás, a kezdeményező szakember, Takács Bernadett tollából. Ezt a kitűnő kötetet jó szívvel ajánlom mindenki számára. A művelt laikus számára élvezetes olvasmány, kapu egy új, ismert-ismeretlen világ felé, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára pedig tanulság, referenciamunka, ösztönzés lehet. A könyv talán az első szisztematikus összefoglalása (magyar szerző részéről) a játékpszichológiai és játékpedagógiai ismereteknek, bepillantást enged a játék pszichológiájába, a játszó gyermek élményeibe, a játék kommunikációs, társas lélektani rendszerébe.

Prof. Dr. Buda Béla egyetemi tanár