Parádi ​üvegművészet 1 csillagozás

Egy alapos, lelkiismeretes kutatás publikációja a parádi üveg történetéről. Ez sajnos száraz, és nem túl szórakoztató manufaktúra/gyártörténetet jelent. A képanyag is elég soványka.
Két problémám van vele: a ’70-es megjelenésből következik, hogy propagandával átitatva lehetett csak kiadni a szöveget, és szinte már elvárás, hogy az üzem történetében a folyamatos növekedést, termelékenységi és minőségi fejlődést mutassa be a szerző. Ez nagyon erőltetettnek hat.
A másik: anakronizmusnak és belemagyarázásnak tartom, hogy az üvegek művészeti értékét hangsúlyozza, és azt, hogy már majdhogynem az első üveggyártási kísérleteknél is az üvegek művészi formálását tartották szem előtt. Az iparművészet művészetként való interpretálása erősen a 19-20. század fordulójához köthető, korábban bőven mestermunkának tekintették és maximum mívesnek és nem művészinek nevezték a szépen díszített, szép formájú használati tárgyakat, esetleg dísztárgyakat – de ez a két kategória is jobban összeolvadt, mint ma. Persze nyilván törekedtek a régi idők mesterei is a tarka és díszes edények készítésére, hiszen ezek kelendőbbek voltak, és nagyobb árat lehetett elkérni értük. Viszont ha ezt a kis vidéki üveghutát és a gyártmányait összevetem a kor velencei üvegművességével, hát nehéz lenne művészinek nevezni a magyar termékeket. spoiler
Mikor üveg-történetről olvasok, mindig belesajdul a szívem, hogy mennyire kártékony iparág ez is, mivel kétszer égetnek hozzá fát. Egyszer a hamuzsír termeléséhez, ami az üveg alapanyaga – aztán a kemencék felfűtéséhez. És itt is hosszú oldalakon keresztül taglalja a szerző, mennyi erdőt letaroltak és mennyi fát elégettek, mert nem csak helyi használatra termeltek – rengeteg hamuzsírt eladtak külföldre is. Már Mária Terézia is megpróbálta korlátozni a mértéktelen erdőpusztítást! és a hamuzsír kivitelét is. spoiler