Ne ​keress (Ne érints 2.) 449 csillagozás

Tahereh Mafi: Ne keress

AJKUNK ​ÖSSZEÉR és úgy érzem, mindjárt széthasadok. Úgy csókol, mintha elveszített és megtalált volna, mintha elsodródnék tőle, de ő soha nem lenne hajlandó elengedni engem.

Juliette elmenekült a Regenerációtól. Már nem vihetik véghez vele a tervüket, már nem használhatják fegyvernek. Most már szabadon szeretheti Adamet. Ám Juliette sosem szabadul meg attól, hogy érintése halálos. És Warnertől sem szabadult meg, aki ádázul keresi őt. Juliette-et a múltja kísérti, a jövőjétől pedig retteg; tudja, hogy olyan döntéseket kell hoznia, amelyek megváltoztatják az egész életét. Olyan döntéseket, amelyekkel választania kell a szíve, és Adam élete között.

„Rémisztő és egyedi ennek a könyvnek a világa; karaktereiben izzik a szenvedély. Tahereh Mafi bátor, újszerű stílusában nyers érzelmek sziporkáznak. Borzongatóan izgalmas, nagyon jól megírt történet az önmegismerésről és a tiltott szerelemről. A sorozat kötelező olvasmány a rossz világok témájú ifjúsági irodalom… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2022
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635663002 · Fordította: Bozai Ágota
>!
GABO, Budapest, 2015
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634060604 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto · Juliette Ferrars · Adam Kent · Brendan · Castle · Winston · Paris Anderson


Kedvencelte 69

Most olvassa 17

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Nymeria96>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Nagyon szeretem ezt a részt, talán még jobban, mint az elsőt.
Újraolvasva rájöttem, hogy egy csomó apróságot elfelejtettem az első olvasás óta, ezért újra és újra meg tudott lepni a könyv a fordulataival.
Juliette karaktere sajnos nem sok jellemfejlődésen ment keresztül ebben a részben. Bár többször is elhatározta magát, hogy meg fog változni, összeszedi magát és erősebb lesz, végül mindig visszatért a gyenge és önmarcangoló énje.
Adamből is eléggé kiábrándultam, pedig az első részben még annyira szimpatikus volt. Szörnyen dühített ez az új, hisztérikus és nyavalygó Adam. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a Fracture Me az ő nézőpontjából.
Kenjit imádtam; nagyon sokszor mosolyt csalt az arcomra a megnyilvánulásaival.
Tetszett a történet, érdekes volt megismerni Omega Pontot és lakóit, de már nagyon vártam, hogy Warner újra felbukkanjon a cselekményben.
Nagyjából a könyv felénél újra találkozunk vele, és attól kezdve ismét jelentős részét képezi a történetnek. Egyszerűen imádtam a Juliette-tel közös jeleneteit; annyira más volt ezt a Warnert megismerni. ^ ^
Számomra hihetetlenül érzelmes volt az a kötet, rengeteg szívszorító pillanattal.
A könyv írásmódja továbbra is gyönyörű, az első oldalaktól fogva magával ragad és nem is enged el az utolsó oldalakig.

Ashriver>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Érzelmes volt. Tele szenvedéssel, naivitással, önmarcangolással. Mintha Bella 2-t olvastam volna a New Moon-ban. Hiába mondták el neki többször is, hogy nem csak a saját nyomora van, ő akkor is csak azzal foglalkozott. Hányszor megfogadta, hogy most már más lesz, segíteni fog, nem csak önmagára meg az érzelmeire fog gondolni, de valahogy mégis mindig visszatért önmagához. Mindig csak ő, ő, ő és ő. Adam-ből egy érzelmi nyomorékot csinált az író. Őt is csak az érdekelte, hogy hogyan lehetne együtt a szerelmével, hogyan érinthetné meg anélkül, hogy a lány megölné őt. A kamaszok hormonjai meg a szenvedésük, amikből világi problémát gyártanak… hányingerkeltő volt néhol már.
De aztán végre, végre, végre feltűnt Warner… végre volt szín a könyvben, érzelmek, amiktől megdermedt az olvasó, aztán felolvadt, szinte már elégett. Majd forgott vele a világ körbe, körbe és előre, néha visszafelé is, de folyamatosan előre. És meg sem állt, csak zuhant, bele az érzelmek káoszába, hogy úgy érezte már nem kap levegőt, megfullad, s amikor végre oxigén jut a tüdejébe az fáj, oly nagyon fáj, s mégis édes és gyönyörteli, és csak még többet akar.
Csak most kezdődik az egész. Pedig már a vég jön…

5 hozzászólás
Szilvi00 P>!
Tahereh Mafi: Ne keress

„Remény.
Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező.
Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén.
És ebben a világban csak ez tart engem a felszínen."

A stílus és megfogalmazás változatlanul gyönyörű, izgalmakban és döbbenetes pillanatokban is volt részem bőven, de Juliette-re sokszor borzasztóan mérges voltam. Az első részről írt értékelésembe majdnem leírtam, hogy mekkorát fejlődött a rész végére. Jó nagy hülyét csináltam volna magamból! Tényleg úgy zárult a kötet, mintha elfogadta volna magát és képességét. Erre megint azzal szembesültem, hogy a teljes összeomlás szélén állt. Sírt, elzárkózott, gyűlölte önmagát, ráadásul soha nem mondta ki nyíltam, amit érzett! Folyton csak fogadkozott, hogy változtat a dolgokon, de ennek nyomát sem láttam. Haragudtam rá, nagyon! De sosem sokáig. Hiszen kedves, jószívű, bátor lány és mindig próbálta megvédeni a többieket (főleg Adam-et), önmagától.
A szerelmi háromszöget sajnos előre megjósoltam magamban. És leszögezném, én nem tágítok, Adam pártján vagyok!
Kenji a legklasszabb figura az egész csapatból, rendre feldobta a hangulatomat.
Rám is fért, gyakran szinte fuldokoltam a sok intenzív érzelemtől.

9 hozzászólás
Kate20>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Menthetetlenül beleszerettem ebbe a történetbe. Szépen megírt világgá kerekedett, ahol a jó nem mindig jó, így a rossz sem mindig jelent csupa rosszat.

Hatalmas jellemfejlődés ívelte át az egész történetet, ami leginkább Juliette-et és Warner-t érintette.
Juliette sokat fejlődött azóta, amióta kihozták az elmegyógyintézetből. Bár a régi szokásai megvannak: sötétben ülni , érzéketlenné válni a külvilággal szemben…
De szert tett sok pozitív jellemre is, amitől jobban megkedveltem a személyét.

De a legnagyobb szerelmem a könyvben egyértelműen Warner. A múltja, a sebei… Minden amit látatni enged a külvilágnak, csupa hazugság, álca. Valahol mélyen, ott van egy srác, aki szeretetre és törődésre vágyik, úgy mint Juliette. Talán emiatt is szurkolok ennek a párosnak mert megérdemlik egymást, és meg is értik a másik múltját, érzelmeit. Adam is megérti, de Warnerrel szemben ő nem élte át azt, amit a két karakter. Hogy kiközösítve, rettegve és szeretetre éhesen kellett élniük a mindennapjaikat.
Tény, hogy Warnernek vannak apró gondjai, de kinek nincs?! Egy jó emberré is válhat a jövőben, aki méltó lehet Juliette-re. Remélem hogy így is lesz.

Naiva P>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Egyre jobban alakul. A stílus és a fogalmazás továbbra is YA szint fölötti. Juliette fejlődött, csak az a gond, hogy nem tudta eldönteni, hogy előre, vagy inkább visszafelé.
A történet elejét kissé vontatottnak éreztem. Szerintem ráfér erre a sorozatra egy olyan karakter, mint Warner. Körülbelül történet felénél jártam, amikor egyre jobban kezdtem könyörögni, hogy „jöjjön már Warner!” Rázza fel a lapos cselekményt és így hátha elmegy a fenébe Adam, mert be kell látni, Warnerhez képest dögunalmas karakter. Szerintem az írónő is kissé részrehajló, talán ezért sem éreztem a hősnő és Adam között azt, amit folyton érezni lehetett, amikor Warnerrel volt.
Továbbra is Kenji a legszerethetőbb karakter.

Zeyna382>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Hogy lehetséges, hogy ez a lány állandóan nyavalyog amiatt a hülye és irritáló pasi miatt? Igen, Adamről beszélek. Legszívesebben mindkettejüket megcsapdostam volna, hogy végre észhez térjenek. Aaron Warner…hát nos, még mindig imádom őt! Ő és Kenji viszi a hátán az egész trilógiát. Gondoljatok bele, ha ők nem lennének, akkor Juliette és Adam nyafogását kellene végig hallgatnunk.

4 hozzászólás
Niitaa P>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Csillagozni kellett. Kedvencnek kellett jelölni, noha éppen túl vagyok a felén…. Ó, hogy az a…. *o*
~~~~~~
Befejeztem. Duplán Ó, hogy az a…. *o*

A teljes értékelés elérhető a blogomon: https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/12/tahereh-mafi-ne…

loveQhuay>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Te jó isten! Mi a @#$*@- volt ez? Nem térek magamhoz!

Mindent felülmúlt! Álmomban sem számítottam ilyenre! Minden egyes lapon olyan dolgok történtek, hogy az állam még mindig a padlón van!

Nem véletlen írtam az első részhez olyan keveset; egyszerűen tudtam, hogy ez a rész mindent visz és mindent borít amit az első adott! Most már bátran kijelenthetem amit az első résznél még nem igazán szerettem volna elkiabálni: Warner!!! OMG!! Fel se tudom dolgozni ezt a pasit és azt amit művel! Imádom! Uhh. Adam-ről áradozhattunk eleget az előző részben, de itt! Ó jajj! Teljesen új szintre emelkedett a szerelmi háromszög. Nem is merek belegondolni mi lesz a vége!
Muszáj még valakit megemlíteni, és az nem más mint Kenji. Vele is vegyes érzéseim voltak az első részben, de amit itt művelt ahhh! Kell kell kell! Nem is tudnék választani. Warner-Adam-Kenji. Nem csodálom, hogy Juliette se tudja mit tegyen.

Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút ami leginkább Warner-nek köszönhető. Meg persze a rengeteg váratlan információnak! Kezdve az Aaron üggyel… ;)

Nem bírtam letenni. Este szabályosan az arcomra esett a könyv és úgy aludtam el.
Viszont félek milyen vége lesz…. Jajj rohanok is olvasni a folytatást.

7 hozzászólás
Viktória_Erdei P>!
Tahereh Mafi: Ne keress

Juliette-t nagyon nem bírtam ebben a részben, az elsőben normálisabb volt, de amit most csinált. Sokat nyafogott, egyszerűen nem akart a társaság tagja lenni és elfogadni az, aki. Warner bocsi, de Adamnek szurkolok. De ettől függetlenül izgalmas volt főleg a vége.

Nixii P>!
Tahereh Mafi: Ne keress

„Százezer millió csókja van, és mind nekem adja.”

Ezt a részt sokkal gyengébbnek éreztem az előzőhőz képest, emiatt is haladtam vele ilyen lassan. A történet épphogy csak csordogált, a szereplők pedig mintha visszaálltak volna a startvonalra, egész egyszerűen rájuk sem ismertem. Juliette és Adam annyira unalmasak és felszínesek voltak, hogy szabályosan elborzadtam, mikor kettejük jeleneteit kellett olvasnom. Őszinte leszek: nagyon szenvedtem. Alig akartak csúszni az oldalak, bár továbbra is rajongok az írásmódért, jelen esetben ez sem mentette meg a színvonalat. A könyv felénél becsuktam és folyamatosan azon kattogtam, hogy hol a fenében van már Warner? Az ő személye feltudná dobni az eseményeket és hátha rendbe szedné Juliette személyiségét.

Szerencsére beteljesült a vágyam, mert ahogy megjelent Warner a színen, már kő kövön nem maradt. Kérem szépen az események felpörögtek, kivirult a világ. Annyira, de annyira izgalmas karakternek tartom, nagyon sok minden rejlik benne és szerény véleményem szerint, jelenleg ő viszi a hátán a sorozatot. A könyv vége felé sok minden kiderül róla, jó néhány titkába beavatja az olvasót és Juliette mintha kezdene magához térni, szép lassan a lány is virágzásnak indul és szentül hiszem, hogy ez Warner hatása. Adam karakterét az első részben szimpatikusnak tartottam, még úgy is, hogy totálisan Warner– párti vagyok az első oldalak óta, viszont itt elég sokat vesztett a sármjából. Míg Kenji elkezdett felfüvelni, kezdem értékelni a humorát és az erejét, holott az első részben nagyon a partvizeken evezett, nem értettem milyen jelentősége lesz a történetben. Adam vissza esett a ranglétrán, viszont Kenji sikeresen feljebb jutott jó néhány fokot. A világ egyre elborultabb, viszont hiányolom az izgalmas csata jeleneteket.

Reménykedem, hogy a folytatásokban kapunk még harcokat. Vagy még több Warner jelenetet.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Zeyna382>!

– Az igazság… fájdalmas emlékeztető, hogy miért élek inkább hazugságok között.

329. oldal, Hatvankettő (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
Zeyna382>!

    – Menj a pokolba! – kiált Adam dühösen Warner után.
    – Az, hogy a pokolra megyek, még nem jelenti azt, hogy megérdemled őt.

239. oldal, Negyvenhét (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Adam Kent · Juliette Ferrars
Zeyna382>!

A remény szörnyű dolgokra készteti az embereket.

108. oldal, Tizenkilenc (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Juliette Ferrars · remény
Nymeria96>!

A magány nagyon erős valami.
Becserkészi az embert, észrevétlenül, csendben, mozdulatlanul ül mellettünk a sötétben, hajunkat simogatja, míg alszunk. Csontjaink köré simul, olyan erősen szorít, hogy alig kapunk levegőt, szinte alig halljuk pulzusunk lüktetését, ahogy bőrünkön felfelé kúszik, és ajkát tarkónk puha hajpihéihez érinti. Hazugságokat hagy szívünkben, éjjel mellettünk hever, minden sarokból kiszívja a fényt. Állandótárs, csak azért fogja meg a kezünket, hogy visszarántson, ha fel akarunk állni.
Reggel felébredsz, és arra gondolsz, vajon kicsoda is vagy. Nem tudsz aludni éjszaka, egész testedben remegsz, bőröd vacog. Kételkedsz, kételkedsz, kételkedsz, kételkedsz, vajon, vagy mégsem, megtegyem, miért ne tenném.
És amikor már készen állsz elengedni, amikor készen állsz, hogy kitörj, hogy vadonatúj legyél, a magány, régi barát, melletted áll a tükörben, a szemedbe néz, provokál, hogy élj nélküle, ha tudsz. Képtelen vagy szavakat találni, hogy felvedd a harcot magaddal, hogy szembeszállj a rád üvöltött szavakkal, hogy nem vagy elég, soha,soha, soha nem lehetsz elég.
A magány keserű, álnok társ.
Néha egyszerűen nem enged el.

Kapcsolódó szócikkek: Juliette Ferrars
Zeyna382>!

    – Igazad van. Sajnálom. Megértem.
    – Köszönöm.
    – Adam féltékeny a mi szerelmünkre.

34. oldal, Négy (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Adam Kent · Juliette Ferrars · Kenji Kishimoto
Zeyna382>!

    Mintha az idő olyasmi lenne, ami elfogyhat, mintha tálkába mérnék, és a kezünkbe adnák, amikor megszületünk, és ha túl sokat vagy túl gyorsan eszünk belőle, vagy vízbe ugrás előtt fogyasztjuk, akkor az időnk elveszik, elpocsékolódik, elhasználódik.
    Ám az idő messze túl van azon, amit értelmünk felfoghat. Az idő végtelen, az idő rajtunk kívül létező, nem fogyhat el, nem veszíthetjük el, nem állíthatjuk meg. Velünk vagy nélkülünk, az idő halad.

17. oldal, Kettő (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: idő · Juliette Ferrars
Zeyna382>!

    – Szereted Shakespeare-t? – kérdi.
    Furcsa témaváltás.
    Megrázom a fejem.
    – Csak annyit tudok róla, hogy ellopta a nevemet és helytelenül írja.

264. oldal, Ötvenkettő (GABO, 2015)

Zeyna382>!

    – De igen, haver – jegyzi meg Kenji és leteszi az evőeszközt. – Szeszélyes vagy. És mogorva. Folyton az van, hogy „Fogd be, Kenji.” „Menj aludni, Kenji.” „Senki nem akar téged meztelenül látni, Kenji.” Pedig biztos tényként tudom, hogy több ezer emberi lény nagyon szeretne engem meztelenül látni…

37. oldal, Öt (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Adam Kent · Kenji Kishimoto
>!

Én akarok lenni az a barátod, akibe beleszeretsz.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
1 hozzászólás
Zeyna382>!

    Remény.
    Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező. Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén.
    És ebben a világban csak ez tart engem a felszínen.

167. oldal, Huszonkilenc (GABO, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Juliette Ferrars · remény
3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Ne érints sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Aranylánc
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Fróna Zsófia: Démonok közt
Rick Riordan: Az Olimposz vére
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Julia Dippel: Csendes víz
Csóti Lili: Hetedvérig
Brodi Ashton – Cynthia Hand – Jodi Meadows: Lady Jane
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu