Ne ​hazudj (Ne érints 4.) 95 csillagozás

Tahereh Mafi: Ne hazudj

A lány, aki képes a puszta érintésével ölni, most a kezében tartja a világ sorsát.
Juliette és Warner története egy felvillanyozó új részben folytatódik Tahereh Mafi New York Times bestseller Ne érints-sorozatának negyedik részében.
Juliette Ferrars azt hitte, győzött. Átvette az irányítást a 45-ös szektor fölött, kinevezték Észak-Amerika új főparancsnokának, és maga mellett tudhatja Warnert is. De amikor bekövetkezik a tragédia, szembesülnie kell a sötétséggel, amely egyszerre gyülekezik körülötte és a saját lelkében.
Kivé válik a viszontagságok során? Képes lesz élni a hatalommal, amely a rendelkezésére áll, és a jó szolgálatába állítani?

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789634067153 · Fordította: Frei-Kovács Judit

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto · Juliette Ferrars · James Kent · Castle · Nazeera Ibrahim · Haider Ibrahim · Lena Mishkin


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kate20>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Te jó ég! Döbbenetes, hogy az elején azt gondoltam, hogy mennyire nem megy semerre ez a történet, majd a végén tátott szájjal tettem le a könyvet. Egy hatalmas függővéget és sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után a könyv.

Hol is kezdjem … Kezdjük Juliette-tel. A trilógia végére már szinte felnőttesen kezdett el viselkedni, ám számára nehéz volt akkor is beilleszkedni az emberek közé, ami érthető a múltja miatt. De itt szinte mélyrepülésbe kezdett ez a fejlődés… Juliette könyörgöm, főparancsnok asszony lettél! Ahhoz méltóan kellene viselkedned, nem mint egy dühöngő kisiskolás. Igen, lehetsz zaklatott, szomorú és zárkózott, de ezek semmivel sem visznek előrébb hogy beteljesítsd a feladatköröd!!
Szinte bosszantott, hogy nem az merült fel elsőnek számára, hogy taktikai lépéseket kovácsoljon, s emellett tanuljon diplomáciát és stratégiát a hozzájuk értő személyektől. Értem hogy semmiféle tudással nem rendelkezik a témát illetően, de ahhoz nem kell túl nagy ész, hogy rájöjjön milyen pozícióban van és jelenleg mi a tét.

Csodálkoztam azon is, hogy Warner mennyire a stratégia híve, erre pont ő próbálja védeni Juliette lelkivilágát a diplomáciai ügyektől? Sajnos ez sem klappolt, és mint tudjuk a drága Aaron parancsnokunk hatalmas taktikai zseni. Ettől független imádtam, hogy külön „fejezeteket” kapott, hisz a kiegészítő novelláját is szerettem. Sokkal összetettebb személy, mint azt az első kötetnél gondoltam. Nagyon sokrétű betekintést engedett Warner gondolataiba, és ez a plusz úgy kellett a könyvnek, mint egy falat kenyér, hiszen ezzel lett teljes egész.
Még mindig totális szerelem van Warner iránt részemről, mert egyszerűen Ő az egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb karakter.

Kenji pedig a másik legszimpatikusabb és leghumorosabb karakter. Örülök, hogy elég sokszor felbukkant és szerepelt ebben a könyvben. Sőt, mégcukibb volt az az oldala, amit akkor vett fel, amikor Nazeera-val beszélt. off

Tartom magam ahhoz, hogy alapvetően jó folytatás volt, tetszett is, bár olyan mértékben nem tudott lekötni, mint a trilógia.
Amellett pedig nem tudok elmenni (pont emiatt is vonom le a fél csillagot) hogy érződik az, hogy nem közvetlen a trilógia után íródott a Ne hazudj . Néhol nem is ismertem rá a szereplőkre, annyira megmásította őket Mafi.
Egy szó mint száz, a borító gyönyörű, a történet magávalragadó, a végkifejlett pedig kegyetlen függővég lett.

Naiva P>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Nekem ez a rész is tetszett. A lapokkal ugyan nem lett spórolva. Úgy esetleg kevesebb oldalszámot is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Egyébként tetszett. Csak úgy faltam az oldalakat. Néhány óra alatt ki lehet olvasni. Ez annak is köszönhető, hogy végre kaphattam Warner szemszög(ek)et is. Jó volt őket olvasni. Végre megtudhattam, mit és hogyan érez. spoiler
A srác, aki kérés nélkül megmutatja az ágyékához közeli tetoválást, kicsit más személyiséget vártam. Azt eddig is tudtam, hogy sérült, de arra nem számítottam, hogy kissé lelkizős. Ezt leszámítva, a maga módján szerethető. Örültem az új szereplőknek is. Főként Nazeerának. spoiler Remélhetőleg így lesz a továbbiakban is.
Juliette kezd meg megbolondulni, vagy wtf? spoiler Nagyon instabil szegényke. Az előző részben már úgy éreztem, hogy kezdi magát összeszedni… Vele kapcsolatban mindig van egy olyan érzésem, hogy míg Warner és Kenji emeli a történet színvonalát, addig ő inkább ront rajta. Összeszedhetné már végre magát.
Várom a folytatást.

2 hozzászólás
DarknessAngel >!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Hogy én régen mennyire szerettem ezt a sorozatot! Főleg az első részt. Az a kedvencem. Így visszatekintve egyedül az váltott ki belőlem katarktikus érzéseket.
A 3. részt még 2015-ben olvastam, szóval nem csoda, hogy a mellékszereplőkre nem emlékszem. A törtenetre viszont szerencsére igen, így nem volt nehéz felvenni a szálat. Sajnos engem ez a rész egyáltalán nem nyűgözött le. Lehet, már kinőttem belőle, vagy csak a karakterek lettek ellenszenvesebbek, az írónő stílusa gyengébb és unalmasabb… vagy mindez együtt.
Aaron és Juliette között semmi kémia nincs. Az ex-pszichopata pasiból egy siránkozó kezesbárány lett, míg Juliette elméje teljesen összeomlott. Annyira szomorú és lehangoló volt így látni őket. Még Kenji jelenléte se tudott úgy feldobni, mint régen. persze még mindig ő a legjobb karakter
A cselekmény is sajnos uncsi volt. Alig történt valami. Juliette egyáltalán nem való vezetőnek, de szerintem Aaron se lenne jobb. Mindkettejüknek inkább több éves terápiát írnék fel, nem pedig még több stresszt és felelősséget. Annyira antihős mind a kettő. Fogalmam sincs, hogy fog végződni ez az egész, de ezen a ponton én már abban reménykedem, hogy Juliette átmegy gonoszba és elpusztítja önmagát. Az egy ütős lezárása lenne a sorozatnak. Szomorú, de ütős.
Úgy voltam vele, hogy nem érdekel a folytatás, de a vége felé egész izgalmas dolgok történtek, szóval mégis majd végigolvasom a többit részt is.

6 hozzászólás
deen>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Amennyire szerettem ezt a sorozatot, ezt a részt most legalább annyira utáltam. Szinte semmiről sem szólt, meglehetősen unalmasra sikerült. A könyv kétharmadáig Juliette naivitásáról olvashattam, hiszen csak tizenhét éves, mégis abban reménykedik, hogy majd ő lesz a megváltó főparancsnok. Warner inkább hallgat, és egy rózsaszín felhőn csücsül, mintsem hogy segítsen eligazodnia a világban és a politikában. Mindezt miért? Hogy Juliette nehogy meglássa milyen ember is ő. Szerintem ezen már túl vagyunk, íg teljesen felesleges volt tudatlanságban tartani. Castle is nagyon rosszul áll a dolgokhoz, képtelen Juliette-re hatni és valljuk be nem is próbálkozik eléggé. Kenji most inkább idegesített, mint szórakoztatott. Egyenes út vezetett a katasztrófához, de legalább a könyv vége izgalmas lett. A baj csak az, hogy kezdhettük volna ezzel is, és akkor most elégedett lennék, nem pedig csalódott.

Dreamer_ P>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Na ne, ezt nem hiszem el…
Ez a rész tetszett a legkevésbé, a könyv nagy része szinte csak tinidráma, és időhúzás, alig történt valami, legalább lett volna egy-két lírai gondolat amit szeretek az írónőben, de ez is hiányzott belőle… Nem tudom mi történt, de olyan volt mintha az írónő se tudná már, hogy hova akar kilyukadni, és ez inkább romantikus könyv mint disztópia. Úgyhogy már sokszor szenvedés volt olvasni, de a sok párbeszéd miatt így is gyorsan haladtam vele.
Aztán a végére jött a csavar…így mégis hogy lehet egy könyvet befejezni?? utálom a függővégeket, pláne, ha nincs a kezemben a folytatás…

ap358 P>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Már nagyon régóta vártam ezt részt, hiszen a sorozat első három kötete olyan volt, mint egy hosszú felvezetés egy igazán pörgős, izgalmas YA disztópiához.
Az írónő stílusával a sorozat elején meggyűlt a bajom, a főszereplő drámai, szó szerint az érzelmi mélységeket feszegető, letargikus szemléletétől néha kedvem lett volna az ereimet vagdosni. De olvastam, olvastam, és csak olvastam tovább, és mostanra, a negyedik kötetre elmondhatom, hogy egyszerűen imádom ezt az írásmódot, és csak most döbbentem rá, hogy mennyire elképesztően hiányzott ez az eddigi olvasmányaimból. A sztori annyira az érzelmekre, kételyekre és bizonytalanságra alapoz, hogy attól teljesen élőek lesznek a karakterek, és nem tinédzser világmegváltó főhősöket láttam, hanem olyan gyerekeket, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy mit is csináljanak, és ez ténylegesen emészti őket.
Hiányzott Kent. Hiányzott Kent és Aaron problémája. Hiányzott Kent és Juliette valamiféle barátsággá alakulásának az ábrázolása. Hiányzott Kenji humora. Kenji most ott volt mindenhol, mintha egy örök, folyton jelen lévő harmadik karakter, és sokszor szerettem volna, ha valaki más tűnik fel helyette. Vagy ha róla, vele kapcsolatos problémákat olvasok, de így csak egy összekötő kerék volt Aaron és Juliette között.
Az egész könyv ezúttal Aaronról, Juliettről és a Regenerációról szólt. Helyileg szinte ki se mozdulunk a telepről és annak a környezetéből. Ott is csak szobáról szobára haladunk. A cselekmény lassú. Új karakterek lépnek a képbe, és a régiek a feledésbe merülnek, mintha lenne egy vágás a harmadik és e között a kötet között.
Sokszor támadt hiányérzetem.
Ami nagyon meglepett a könyvben, az Aaron/Warner szemszöge. Tőle kicsit önteltebb, határozottabb és magabiztosabb stílust vártam, de a belső monológjai sokszor teljesen egybefolytak Juliettével. A szememben Warner most Kent szintjére süllyedt, ahogy a fiú a harmadik kötetben viselkedett. Az az Aaron, akit megszerettem, eltűnt.
A fentiek miatt nagyon erősen gondolkodtam azon, hogy levonok egy-egy csillagot, de…
Jesszusom!
A vége valami elképesztő.
Egyszerre imádom és gyűlölöm az ilyen befejezéseket, mert most várnom kell a folytatásra, de közel 350 oldalnyi felvezetést kaptam a nagy „biliboruláshoz”, és tényleg ez volt az a kötet, ahol igazán magaménak éreztem az írásmódot. Minden hibája ellenére szerettem olvasni a könyvet, és már nagyon-nagyon várom a folytatást.

Masni>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Nagyon vártam már ezt a részt, de nem erre számítottam. Reméltem, hogy Juliette megmarad annak a kemény csajnak akit az előző rész végén megismertem. Visszaesett a bizonytalan korszakába. Aaron is nagyon megváltozott. És ez a rengeteg titkolózás az agyamra megy. Az előzőben olyan jól működtek együtt.

Vajon már megőrültem?
Már megtörtént?
Honnan fogom tudni?

Mert az nem lehet, hogy az előző három részbe beleszerettem és most ezt kapom…
És éppen unalmasnak akartam titulálni és lecsillagozni, amikor megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam.
És most itt ülök, szótlanul bámulok bele a sötétségbe és azon gondolkozom, hogy mégis miért történik ez velem mindig?
Miért kell ezt így befejezni?
Minden magyarázat nélkül?
Anélkül, hogy tudnám mi történt mindenki mással?
Gonoszság! Színtiszta gonoszság! De éppen emiatt lett annyira jó…

Elvesztem. Pedig nem vagyok őrült.

És most csak annyit bírok tenni, hogy várom a folytatást.

Enikő_Darai_Enii>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Engem pár nap alatt ez a könyv tönkretett, ezúttal magyarul. De tényleg!
Először is kezdjük ott, hogy nem tudom mi vitte rá az írónőt, hogy a trilógia lezárta után évekkel írjon NEM IS EGY folytatást. De jól tette… legalábbis így gondoltam egy darabig.
3 hónappal vagyunk a Ne félts vége után és betekintést nyerhetünk szereplőink nem megszokott, de rendszerezett életébe.
Juliette szerintem maradt aki volt, bár kétségek támadtak benne, de nem vált ugyanazzá a picsogós lánnyá, akit a Ne keressben ismertünk meg. Bár a végén rendesen kihúzta nálam a gyufát. spoiler
Aaron fejezeteit nagyon szerettem olvasni, hiszen így betekintést nyerhettünk a gondolataiba, a félelmeibe, és választ kaptunk a miértjeire. Továbbra is favorit, bár remélem, hogy a következő részben szembeszáll a démonaival.
Kenji maradt ugyan az az odaadó és kedves barátja Juliettenek, akit tisztelünk és szeretünk. Plusz piros pont, hogy a végén már Warnerrel is egészen megbékéltek egymás közt.
Nem is húznám tovább a szót, azzal zárnám le eme kis értékelésem, hogy mivel a végén rendesen kiakadtam, kapkodtam a fejem, hogy mi történik (rossz értelemben)… számomra ez most nem volt egy 5 csillagos olvasmány sajnos!
Viszont akkor is! Függővég?! Komolyan?
Egyszer a sírba visznek!

Viktória_Erdei >!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

#Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült.#
Ha mégis megjelenik a folytatást, akkor őrült leszek és olvasni fogom. Már nem teljesen emlékszem a történetre, de nem fogott meg. Az utolsó 100 oldal volt „izgalmas”. Csalódott vagyok.

Beatrice8 P>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Gondolkodtam, hogy egyáltalán elolvassam-e, mert hallottam róla vegyes kritikákat, de jót is, szóval kivettem könyvtárból. Miután az eddigi félrészeket elolvastam erre is sort kerítettem.
Olyan szürreális volt az egész első fele(és a fél alatt most a könyv háromnegyed részét értem). Minden annyira fura volt. Nem mondom, hogy rossz, mert nem volt az, de különös. Voltak olyan részek, amiket többször el kellett olvasnom, hogy megértsem, hogy elhiggyem tényleg ezt mondták. Nem klappolt. Lehet velem volt a baj. Vagy azzal, hogy előző nap olvastam a kisregényeket angolul, ezt meg már magyarul olvastam. De reméltem, hogy ez csak a belerázódási szakasz volt. Valamennyire igazam is lett.
Csodálkoztam is, hogy ezt az egész főparancsnokságot, hogy gondolta Juliette a 3. rész végén. Mi a baja ennek a lánynak?! Incorrect quote: “Tudom, hogy Warner tökéletes, vezetésre született és a pasim, de ez nem az ő feladata, hanem az enyém, aki a világon semmit nem tud erről az egészről“ mások tanácsát figyelmen kívül hagyja és amikor valaki erre felhívja a figyelmét megsértődik(?!), hogy miért nem tudják őt támogatni?! Hirtelen vissza is kellett olvasnom, hogy én komolyan bírtam őt, az előző részekben? Mert itt nagon nem úgy viselkedett!
Egy kis önspoilerezés után számítottam arra, hogy Warner hülyén fog viselkedni, akkut kommunikációképtelenségben fog szenvedni meg ilyenek, de nem! Szépen megfogadta a jó tanácsot, összeszedte magát és mindent elmondott! Értem én, hogy Juliette tök kiborult, ez természetes, de ez az egész nem Warner hibája! Szegényt ne hibáztassa!
Aztán elkezdték kiderülni a dolgok és szépen lassan elcsesződtek a dolgok, ami rossz, de legalább a különös érzésem elmúlt! Viszont helyére lépett egy új, más sorozatokból már jól ismert érzés, hogy ez az egész olyan feszült, hogy inkább nem is olvasnám. A végét meg két szóban össze tudom fogalalni: hoooooly sh*****t!
Összességében, mondjuk, hogy ez egy átvezető rész volt. Fura, és nem fogom újraolvasni szerintem. Sokkal gyengébbnek érződött, mint az eddigiek. De azért folytatom, mert érzem, hogy itt még lesznek jó dolgok!

Update miután folytattam: igazam lett, a következő rész fantasztikus, úgyhogy az értékelésem senkit ne riasszon el!


Népszerű idézetek

Masni>!

– Mi a franc bajod van, ember? Azt hittem, haverok vagyunk.
– Azok voltunk – helyesel Warner hűvösen. – Amíg hozzá nem értél a hajamhoz.
– Te kértél meg, hogy vágjam le a hajadat…
– Egy szóval sem mondtam ilyet. Arra kértelek, hogy igazítsd meg a szélét.
– És pontosan azt tettem.
– Ez – mondja Warner, és megfordul, hogy szemügyre vehessem a kárt – nem megigazítás, te kétbalkezes félnótás!
Felszisszenek. Warner haja itt-ott be van vagdosva, néhol tenyérnyi foltok világítanak.
Kenji összehúzza magát, amikor végigméri a keze munkáját, aztán megköszörüli a torkát.
– Nos… – szól, és zsebre dugja a kezét. – Azt akarom mondani…
Végül is, a szépség szubjektív dolog, ember.

Masni>!

Juliette soha nem bocsát meg nekem.
El fogom veszíteni.
És akkor végem.

220. Warner

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Juliette Ferrars
Nymeria96>!

– Hiányzol – mondja, olyan halkan, hogy alig értem.
– Itt vagyok – felelem, és gyengéden megérintem az arcát. – Itt vagyok melletted, szerelmem.
De Juliette megrázza a fejét. Hiába húzom még közelebb magamhoz, még elalvás közben is csak rázza a fejét.

Arra gondolok, hogy talán nem is téved.

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Juliette Ferrars
Masni>!

– Menj a pokolba, Kishimoto!
– Csak utánad, tesó! – Rám kacsint, de csak egyszer.
Aztán eltűnik.

285. oldal Warner

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto
Fire_bird>!

– (…) Haider a legtöbb dologban teljesen középszerű. Csak néhány apróságban tűnik ki. Megszállottan foglalkoztatja a külseje, és…
Kenji felkapja a fejét.
– Megszállottan foglalkoztatja a külseje? Biztos vagy benne, hogy nem vagytok rokonok?
Warnernek elsötétül az arca.
– Egyáltalán nem vagyok a külsőm meg…
– Jól van, jól van, nyugi! – legyint Kenji. – Nem kell aggódnod a csinos kis pofid miatt.
– Utállak.
– Imádom, hogy ugyanúgy érzünk egymás iránt!

139. oldal

ViRead>!

Én pedig megint itt vagyok.
A szakadékban.
Lassan feloldódom az érzelmek sósavában.

310. oldal (Warner)

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
Nokedli28>!

– Úgy festesz, mint akire ráfér az ölelés.

236.

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · James Kent
ap358 P>!

– Akik nem értenek, mindig kételkedni fognak benned.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
Masni>!

Ez az új munka sok nekem.
Kiderült, hogy a politika olyan tudomány, amit nem értek. Megölni valakit, összetörni valamit, lerombolni dolgokat? Azt értem. Méregbe gurulni és háborúba indulni, azt értem. De türelmesen játszani ezt a zavaros sakkjátszmát egy rakás idegennel a világ minden tájáról?
Egek! Úgy szeretnék inkább lelőni valakit!

180. oldal Juliette

Kapcsolódó szócikkek: Juliette Ferrars
Masni>!

– Szóval… Először is, tudnod kell, hogy nem az én hibám, oké?
Csak segíteni akartam.
Elbizonytalanodom, és értetlenül ráncolom a homlokomat.
– Micsoda?
– Úgy értem, eddig is tudtam, hogy őseggfejsége nagy drámakirálynő, de ez azért több mint nevetséges…
– Ne haragudj, de nem értem. Miről beszélsz? – Elveszem a kezemet a pisztolyról, érzem, ahogy a testem ellazul. – Ezek szerint, nem a háborúról van szó?
– A háborúról? Micsoda? J! Te egyáltalán nem figyelsz rám? A pasid odakint hisztériázik, és jobb lesz, ha befogod a száját, mielőtt én teszem meg.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Cinder
Dan Wells: Ruins – Romok
Amy Tintera: Rebel – Az új kezdet
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Lauren Oliver: Káosz
Veronica Roth: Árnyak és jelek
Cecelia Ahern: A Vétkes
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Estelle Brightmore: 13. napon
Martin Kay: Titkok útvesztője