Ne ​hazudj (Ne érints 4.) 77 csillagozás

Tahereh Mafi: Ne hazudj

A lány, aki képes a puszta érintésével ölni, most a kezében tartja a világ sorsát.
Juliette és Warner története egy felvillanyozó új részben folytatódik Tahereh Mafi New York Times bestseller Ne érints-sorozatának negyedik részében.
Juliette Ferrars azt hitte, győzött. Átvette az irányítást a 45-ös szektor fölött, kinevezték Észak-Amerika új főparancsnokának, és maga mellett tudhatja Warnert is. De amikor bekövetkezik a tragédia, szembesülnie kell a sötétséggel, amely egyszerre gyülekezik körülötte és a saját lelkében.
Kivé válik a viszontagságok során? Képes lesz élni a hatalommal, amely a rendelkezésére áll, és a jó szolgálatába állítani?

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789634067153 · Fordította: Frei-Kovács Judit

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto · Juliette Ferrars · James Kent · Castle · Nazeera Ibrahim · Haider Ibrahim · Lena Mishkin


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Nekem ez a rész is tetszett. A lapokkal ugyan nem lett spórolva. Úgy esetleg kevesebb oldalszámot is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Egyébként tetszett. Csak úgy faltam az oldalakat. Néhány óra alatt ki lehet olvasni. Ez annak is köszönhető, hogy végre kaphattam Warner szemszög(ek)et is. Jó volt őket olvasni. Végre megtudhattam, mit és hogyan érez. spoiler
A srác, aki kérés nélkül megmutatja az ágyékához közeli tetoválást, kicsit más személyiséget vártam. Azt eddig is tudtam, hogy sérült, de arra nem számítottam, hogy kissé lelkizős. Ezt leszámítva, a maga módján szerethető. Örültem az új szereplőknek is. Főként Nazeerának. spoiler Remélhetőleg így lesz a továbbiakban is.
Juliette kezd meg megbolondulni, vagy wtf? spoiler Nagyon instabil szegényke. Az előző részben már úgy éreztem, hogy kezdi magát összeszedni… Vele kapcsolatban mindig van egy olyan érzésem, hogy míg Warner és Kenji emeli a történet színvonalát, addig ő inkább ront rajta. Összeszedhetné már végre magát.
Várom a folytatást.

2 hozzászólás
DarknessAngel>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Hogy én régen mennyire szerettem ezt a sorozatot! Főleg az első részt. Az a kedvencem. Így visszatekintve egyedül az váltott ki belőlem katarktikus érzéseket.
A 3. részt még 2015-ben olvastam, szóval nem csoda, hogy a mellékszereplőkre nem emlékszem. A törtenetre viszont szerencsére igen, így nem volt nehéz felvenni a szálat. Sajnos engem ez a rész egyáltalán nem nyűgözött le. Lehet, már kinőttem belőle, vagy csak a karakterek lettek ellenszenvesebbek, az írónő stílusa gyengébb és unalmasabb… vagy mindez együtt.
Aaron és Juliette között semmi kémia nincs. Az ex-pszichopata pasiból egy siránkozó kezesbárány lett, míg Juliette elméje teljesen összeomlott. Annyira szomorú és lehangoló volt így látni őket. Még Kenji jelenléte se tudott úgy feldobni, mint régen. persze még mindig ő a legjobb karakter
A cselekmény is sajnos uncsi volt. Alig történt valami. Juliette egyáltalán nem való vezetőnek, de szerintem Aaron se lenne jobb. Mindkettejüknek inkább több éves terápiát írnék fel, nem pedig még több stresszt és felelősséget. Annyira antihős mind a kettő. Fogalmam sincs, hogy fog végződni ez az egész, de ezen a ponton én már abban reménykedem, hogy Juliette átmegy gonoszba és elpusztítja önmagát. Az egy ütős lezárása lenne a sorozatnak. Szomorú, de ütős.
Úgy voltam vele, hogy nem érdekel a folytatás, de a vége felé egész izgalmas dolgok történtek, szóval mégis majd végigolvasom a többit részt is.

6 hozzászólás
Enikő_Darai_Enii>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Engem pár nap alatt ez a könyv tönkretett, ezúttal magyarul. De tényleg!
Először is kezdjük ott, hogy nem tudom mi vitte rá az írónőt, hogy a trilógia lezárta után évekkel írjon NEM IS EGY folytatást. De jól tette… legalábbis így gondoltam egy darabig.
3 hónappal vagyunk a Ne félts vége után és betekintést nyerhetünk szereplőink nem megszokott, de rendszerezett életébe.
Juliette szerintem maradt aki volt, bár kétségek támadtak benne, de nem vált ugyanazzá a picsogós lánnyá, akit a Ne keressben ismertünk meg. Bár a végén rendesen kihúzta nálam a gyufát. spoiler
Aaron fejezeteit nagyon szerettem olvasni, hiszen így betekintést nyerhettünk a gondolataiba, a félelmeibe, és választ kaptunk a miértjeire. Továbbra is favorit, bár remélem, hogy a következő részben szembeszáll a démonaival.
Kenji maradt ugyan az az odaadó és kedves barátja Juliettenek, akit tisztelünk és szeretünk. Plusz piros pont, hogy a végén már Warnerrel is egészen megbékéltek egymás közt.
Nem is húznám tovább a szót, azzal zárnám le eme kis értékelésem, hogy mivel a végén rendesen kiakadtam, kapkodtam a fejem, hogy mi történik (rossz értelemben)… számomra ez most nem volt egy 5 csillagos olvasmány sajnos!
Viszont akkor is! Függővég?! Komolyan?
Egyszer a sírba visznek!

ap358 P>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Már nagyon régóta vártam ezt részt, hiszen a sorozat első három kötete olyan volt, mint egy hosszú felvezetés egy igazán pörgős, izgalmas YA disztópiához.
Az írónő stílusával a sorozat elején meggyűlt a bajom, a főszereplő drámai, szó szerint az érzelmi mélységeket feszegető, letargikus szemléletétől néha kedvem lett volna az ereimet vagdosni. De olvastam, olvastam, és csak olvastam tovább, és mostanra, a negyedik kötetre elmondhatom, hogy egyszerűen imádom ezt az írásmódot, és csak most döbbentem rá, hogy mennyire elképesztően hiányzott ez az eddigi olvasmányaimból. A sztori annyira az érzelmekre, kételyekre és bizonytalanságra alapoz, hogy attól teljesen élőek lesznek a karakterek, és nem tinédzser világmegváltó főhősöket láttam, hanem olyan gyerekeket, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy mit is csináljanak, és ez ténylegesen emészti őket.
Hiányzott Kent. Hiányzott Kent és Aaron problémája. Hiányzott Kent és Juliette valamiféle barátsággá alakulásának az ábrázolása. Hiányzott Kenji humora. Kenji most ott volt mindenhol, mintha egy örök, folyton jelen lévő harmadik karakter, és sokszor szerettem volna, ha valaki más tűnik fel helyette. Vagy ha róla, vele kapcsolatos problémákat olvasok, de így csak egy összekötő kerék volt Aaron és Juliette között.
Az egész könyv ezúttal Aaronról, Juliettről és a Regenerációról szólt. Helyileg szinte ki se mozdulunk a telepről és annak a környezetéből. Ott is csak szobáról szobára haladunk. A cselekmény lassú. Új karakterek lépnek a képbe, és a régiek a feledésbe merülnek, mintha lenne egy vágás a harmadik és e között a kötet között.
Sokszor támadt hiányérzetem.
Ami nagyon meglepett a könyvben, az Aaron/Warner szemszöge. Tőle kicsit önteltebb, határozottabb és magabiztosabb stílust vártam, de a belső monológjai sokszor teljesen egybefolytak Juliettével. A szememben Warner most Kent szintjére süllyedt, ahogy a fiú a harmadik kötetben viselkedett. Az az Aaron, akit megszerettem, eltűnt.
A fentiek miatt nagyon erősen gondolkodtam azon, hogy levonok egy-egy csillagot, de…
Jesszusom!
A vége valami elképesztő.
Egyszerre imádom és gyűlölöm az ilyen befejezéseket, mert most várnom kell a folytatásra, de közel 350 oldalnyi felvezetést kaptam a nagy „biliboruláshoz”, és tényleg ez volt az a kötet, ahol igazán magaménak éreztem az írásmódot. Minden hibája ellenére szerettem olvasni a könyvet, és már nagyon-nagyon várom a folytatást.

Masni3>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Nagyon vártam már ezt a részt, de nem erre számítottam. Reméltem, hogy Juliette megmarad annak a kemény csajnak akit az előző rész végén megismertem. Visszaesett a bizonytalan korszakába. Aaron is nagyon megváltozott. És ez a rengeteg titkolózás az agyamra megy. Az előzőben olyan jól működtek együtt.

Vajon már megőrültem?
Már megtörtént?
Honnan fogom tudni?

Mert az nem lehet, hogy az előző három részbe beleszerettem és most ezt kapom…
És éppen unalmasnak akartam titulálni és lecsillagozni, amikor megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam.
És most itt ülök, szótlanul bámulok bele a sötétségbe és azon gondolkozom, hogy mégis miért történik ez velem mindig?
Miért kell ezt így befejezni?
Minden magyarázat nélkül?
Anélkül, hogy tudnám mi történt mindenki mással?
Gonoszság! Színtiszta gonoszság! De éppen emiatt lett annyira jó…

Elvesztem. Pedig nem vagyok őrült.

És most csak annyit bírok tenni, hogy várom a folytatást.

Viktória_Erdei >!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

#Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült.#
Ha mégis megjelenik a folytatást, akkor őrült leszek és olvasni fogom. Már nem teljesen emlékszem a történetre, de nem fogott meg. Az utolsó 100 oldal volt „izgalmas”. Csalódott vagyok.

Beatrice8>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Gondolkodtam, hogy egyáltalán elolvassam-e, mert hallottam róla vegyes kritikákat, de jót is, szóval kivettem könyvtárból. Miután az eddigi félrészeket elolvastam erre is sort kerítettem.
Olyan szürreális volt az egész első fele(és a fél alatt most a könyv háromnegyed részét értem). Minden annyira fura volt. Nem mondom, hogy rossz, mert nem volt az, de különös. Voltak olyan részek, amiket többször el kellett olvasnom, hogy megértsem, hogy elhiggyem tényleg ezt mondták. Nem klappolt. Lehet velem volt a baj. Vagy azzal, hogy előző nap olvastam a kisregényeket angolul, ezt meg már magyarul olvastam. De reméltem, hogy ez csak a belerázódási szakasz volt. Valamennyire igazam is lett.
Csodálkoztam is, hogy ezt az egész főparancsnokságot, hogy gondolta Juliette a 3. rész végén. Mi a baja ennek a lánynak?! Incorrect quote: “Tudom, hogy Warner tökéletes, vezetésre született és a pasim, de ez nem az ő feladata, hanem az enyém, aki a világon semmit nem tud erről az egészről“ mások tanácsát figyelmen kívül hagyja és amikor valaki erre felhívja a figyelmét megsértődik(?!), hogy miért nem tudják őt támogatni?! Hirtelen vissza is kellett olvasnom, hogy én komolyan bírtam őt, az előző részekben? Mert itt nagon nem úgy viselkedett!
Egy kis önspoilerezés után számítottam arra, hogy Warner hülyén fog viselkedni, akkut kommunikációképtelenségben fog szenvedni meg ilyenek, de nem! Szépen megfogadta a jó tanácsot, összeszedte magát és mindent elmondott! Értem én, hogy Juliette tök kiborult, ez természetes, de ez az egész nem Warner hibája! Szegényt ne hibáztassa!
Aztán elkezdték kiderülni a dolgok és szépen lassan elcsesződtek a dolgok, ami rossz, de legalább a különös érzésem elmúlt! Viszont helyére lépett egy új, más sorozatokból már jól ismert érzés, hogy ez az egész olyan feszült, hogy inkább nem is olvasnám. A végét meg két szóban össze tudom fogalalni: hoooooly sh*****t!
Összességében, mondjuk, hogy ez egy átvezető rész volt. Fura, és nem fogom újraolvasni szerintem. Sokkal gyengébbnek érződött, mint az eddigiek. De azért folytatom, mert érzem, hogy itt még lesznek jó dolgok!

Update miután folytattam: igazam lett, a következő rész fantasztikus, úgyhogy az értékelésem senkit ne riasszon el!

hkriszti>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Azt biztosan kijelenthetem, hogy eddig ez a rész tetszett a legkevésbé, és elég sokáig féltem is, hogy ez bizony édeskevés lesz. Az a rengeteg belső monológ egy idő után kikészített, az a sok belső bizonytalanság J. és Warner részéről is, kezdett rettentően idegesíteni! És mikor megjelent Lena, őszintén betojtam, hogy ebből lassan Vad angyal paródia lesz… Aztán bumm!!!!! Beütött egy Britney Spears effektus az a fejborotválás nagyon ott volt!!! :D és onnantól kezdve zseniális volt a könyv, ezzel kizárólag egy gond volt csak, hogy kb a legvégén történt! De ez a befejezés, omfg!!! Nagyot ütött!!! A figyelmem újra maximálisan az Öné, Miss Mafi vagy Mrs. Riggs, bánomisén! Tűkön ülve várom a folytatást!!!

Angieolvas >!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Kicsit összeszedetlennek éreztem az elejét. Nehezen indult be a cselekmény. Kibontakozott pár dráma. Megismertünk új szereplőket. Egy nagy titok is kiderült. spoiler
A vége viszont érdekes volt.
Jó ez a sorozat, de nem lesz kedvenc.

Rebbencs>!
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Na, ezt a könyvet meglepően szerettem olvasni. A sorozat előző kötetei sem voltak rosszak, de semmi kiugrót nem ért el nálam, nem is nagyon emlékszem már a harmadik részre, de talán az tetszett eddig a legkevésébé.
Na, de ez most nagyon bejött.
Örülök, hogy a szerző nem gondolta azt, hogy a harmadik kötet végén ennyi volt a történet, a szereplők elboldogulnak maguktól, hanem merte nehézségek elé állítani a szereplőket és megmutatta, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, amibe kerültek.
Most pedig még Juliette és Warner kapcsolatát is jobban megszerettem, sőt még a főszereplő lányt is, akivel eddig nem volt olyan fényes a kapcsolatunk. Ők ketten viszont szuper páros, jól működnek együtt, tetszettek a közös jelenetek.
Jó, azért Juliette most is tett néhány olyan dolgot, ami nem annyira tetszett, de határozottan fejlődik, aminek örülök.
A cselekmény is izgalmas volt, tetszett, hogy elindultunk egy vonalon, az pedig szépen kikerekedett a végére.
A végére ami nagyon brutál. Elképesztő függővéges a történet, csak pislogtam és erősen remélem, hogy minél hamarabb olvashatom a következő részt, mert tudnom keeell, mi fog történni ezek után.
Izgalmas kis történet lett a végére, tetszett, hogy fokozódik a feszültség fejezetről fejezetre, az írónő stílusát pedig még mindig szeretem.
Kíváncsian várom a folytatásokat, remélem, hamarosan ők is érkeznek. :)


Népszerű idézetek

Masni3>!

– Mi a franc bajod van, ember? Azt hittem, haverok vagyunk.
– Azok voltunk – helyesel Warner hűvösen. – Amíg hozzá nem értél a hajamhoz.
– Te kértél meg, hogy vágjam le a hajadat…
– Egy szóval sem mondtam ilyet. Arra kértelek, hogy igazítsd meg a szélét.
– És pontosan azt tettem.
– Ez – mondja Warner, és megfordul, hogy szemügyre vehessem a kárt – nem megigazítás, te kétbalkezes félnótás!
Felszisszenek. Warner haja itt-ott be van vagdosva, néhol tenyérnyi foltok világítanak.
Kenji összehúzza magát, amikor végigméri a keze munkáját, aztán megköszörüli a torkát.
– Nos… – szól, és zsebre dugja a kezét. – Azt akarom mondani…
Végül is, a szépség szubjektív dolog, ember.

Masni3>!

Juliette soha nem bocsát meg nekem.
El fogom veszíteni.
És akkor végem.

220. Warner

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Juliette Ferrars
Nymeria96>!

– Hiányzol – mondja, olyan halkan, hogy alig értem.
– Itt vagyok – felelem, és gyengéden megérintem az arcát. – Itt vagyok melletted, szerelmem.
De Juliette megrázza a fejét. Hiába húzom még közelebb magamhoz, még elalvás közben is csak rázza a fejét.

Arra gondolok, hogy talán nem is téved.

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Juliette Ferrars
Fire_bird >!

– (…) Haider a legtöbb dologban teljesen középszerű. Csak néhány apróságban tűnik ki. Megszállottan foglalkoztatja a külseje, és…
Kenji felkapja a fejét.
– Megszállottan foglalkoztatja a külseje? Biztos vagy benne, hogy nem vagytok rokonok?
Warnernek elsötétül az arca.
– Egyáltalán nem vagyok a külsőm meg…
– Jól van, jól van, nyugi! – legyint Kenji. – Nem kell aggódnod a csinos kis pofid miatt.
– Utállak.
– Imádom, hogy ugyanúgy érzünk egymás iránt!

139. oldal

Fire_bird >!

Warner leengedi a karba tett kezét.
Kenji felvonja a szemöldökét.
– Megígérem – folytatom –, hogy nem lesz több erőltetett együtt lógási kísérlet. Egyáltalán nem kell találkoznotok, ha én nem vagyok ott. Oké?
– Esküszöl? – kérdezi Kenji.
– Esküszöm.
– Hála az égnek! – teszi hozzá Warner.
– Egyetértek, haver.
Ingerülten forgatom a szememet. Ez az egyetlen dolog, amiben egy hét leforgása alatt sikerült egyetéérteniük: a barátságukra vonatkozó reményeim kölcsönös megvetése.

137. oldal

Masni3>!

Ez az új munka sok nekem.
Kiderült, hogy a politika olyan tudomány, amit nem értek. Megölni valakit, összetörni valamit, lerombolni dolgokat? Azt értem. Méregbe gurulni és háborúba indulni, azt értem. De türelmesen játszani ezt a zavaros sakkjátszmát egy rakás idegennel a világ minden tájáról?
Egek! Úgy szeretnék inkább lelőni valakit!

180. oldal Juliette

Kapcsolódó szócikkek: Juliette Ferrars
ViRead>!

Én pedig megint itt vagyok.
A szakadékban.
Lassan feloldódom az érzelmek sósavában.

310. oldal (Warner)

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
Masni3>!

– Menj a pokolba, Kishimoto!
– Csak utánad, tesó! – Rám kacsint, de csak egyszer.
Aztán eltűnik.

285. oldal Warner

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto
ap358 P>!

– Akik nem értenek, mindig kételkedni fognak benned.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
Masni3>!

Mostanában nem vagyok önmagam.
Az igazat megvallva, már olyan régóta érzek így, hogy néha komolyan elgondolkodom, talán soha nem is ismertem magam.

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson

Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: Háború a békéért
Lauren Oliver: Káosz
Victoria Aveyard: A háború vihara
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Mary E. Pearson: Tolvajok tánca
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Melissa Marr: Veszélyes játék