Ne ​hazudj (Ne érints 4.) 55 csillagozás

Tahereh Mafi: Ne hazudj

A lány, aki képes a puszta érintésével ölni, most a kezében tartja a világ sorsát.
Juliette és Warner története egy felvillanyozó új részben folytatódik Tahereh Mafi New York Times bestseller Ne érints-sorozatának negyedik részében.
Juliette Ferrars azt hitte, győzött. Átvette az irányítást a 45-ös szektor fölött, kinevezték Észak-Amerika új főparancsnokának, és maga mellett tudhatja Warnert is. De amikor bekövetkezik a tragédia, szembesülnie kell a sötétséggel, amely egyszerre gyülekezik körülötte és a saját lelkében.
Kivé válik a viszontagságok során? Képes lesz élni a hatalommal, amely a rendelkezésére áll, és a jó szolgálatába állítani?

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789634067153 · Fordította: Frei-Kovács Judit

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto · Juliette Ferrars · James Kent · Castle · Nazeera Ibrahim · Haider Ibrahim · Lena Mishkin


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Nekem ez a rész is tetszett. A lapokkal ugyan nem lett spórolva. Úgy esetleg kevesebb oldalszámot is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Egyébként tetszett. Csak úgy faltam az oldalakat. Néhány óra alatt ki lehet olvasni. Ez annak is köszönhető, hogy végre kaphattam Warner szemszög(ek)et is. Jó volt őket olvasni. Végre megtudhattam, mit és hogyan érez. spoiler
A srác, aki kérés nélkül megmutatja az ágyékához közeli tetoválást, kicsit más személyiséget vártam. Azt eddig is tudtam, hogy sérült, de arra nem számítottam, hogy kissé lelkizős. Ezt leszámítva, a maga módján szerethető. Örültem az új szereplőknek is. Főként Nazeerának. spoiler Remélhetőleg így lesz a továbbiakban is.
Juliette kezd meg megbolondulni, vagy wtf? spoiler Nagyon instabil szegényke. Az előző részben már úgy éreztem, hogy kezdi magát összeszedni… Vele kapcsolatban mindig van egy olyan érzésem, hogy míg Warner és Kenji emeli a történet színvonalát, addig ő inkább ront rajta. Összeszedhetné már végre magát.
Várom a folytatást.

2 hozzászólás
>!
Enikő_Darai_Enii P
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Engem pár nap alatt ez a könyv tönkretett, ezúttal magyarul. De tényleg!
Először is kezdjük ott, hogy nem tudom mi vitte rá az írónőt, hogy a trilógia lezárta után évekkel írjon NEM IS EGY folytatást. De jól tette… legalábbis így gondoltam egy darabig.
3 hónappal vagyunk a Ne félts vége után és betekintést nyerhetünk szereplőink nem megszokott, de rendszerezett életébe.
Juliette szerintem maradt aki volt, bár kétségek támadtak benne, de nem vált ugyanazzá a picsogós lánnyá, akit a Ne keressben ismertünk meg. Bár a végén rendesen kihúzta nálam a gyufát. spoiler
Aaron fejezeteit nagyon szerettem olvasni, hiszen így betekintést nyerhettünk a gondolataiba, a félelmeibe, és választ kaptunk a miértjeire. Továbbra is favorit, bár remélem, hogy a következő részben szembeszáll a démonaival.
Kenji maradt ugyan az az odaadó és kedves barátja Juliettenek, akit tisztelünk és szeretünk. Plusz piros pont, hogy a végén már Warnerrel is egészen megbékéltek egymás közt.
Nem is húznám tovább a szót, azzal zárnám le eme kis értékelésem, hogy mivel a végén rendesen kiakadtam, kapkodtam a fejem, hogy mi történik (rossz értelemben)… számomra ez most nem volt egy 5 csillagos olvasmány sajnos!
Viszont akkor is! Függővég?! Komolyan?
Egyszer a sírba visznek!

>!
ap358 P
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Már nagyon régóta vártam ezt részt, hiszen a sorozat első három kötete olyan volt, mint egy hosszú felvezetés egy igazán pörgős, izgalmas YA disztópiához.
Az írónő stílusával a sorozat elején meggyűlt a bajom, a főszereplő drámai, szó szerint az érzelmi mélységeket feszegető, letargikus szemléletétől néha kedvem lett volna az ereimet vagdosni. De olvastam, olvastam, és csak olvastam tovább, és mostanra, a negyedik kötetre elmondhatom, hogy egyszerűen imádom ezt az írásmódot, és csak most döbbentem rá, hogy mennyire elképesztően hiányzott ez az eddigi olvasmányaimból. A sztori annyira az érzelmekre, kételyekre és bizonytalanságra alapoz, hogy attól teljesen élőek lesznek a karakterek, és nem tinédzser világmegváltó főhősöket láttam, hanem olyan gyerekeket, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy mit is csináljanak, és ez ténylegesen emészti őket.
Hiányzott Kent. Hiányzott Kent és Aaron problémája. Hiányzott Kent és Juliette valamiféle barátsággá alakulásának az ábrázolása. Hiányzott Kenji humora. Kenji most ott volt mindenhol, mintha egy örök, folyton jelen lévő harmadik karakter, és sokszor szerettem volna, ha valaki más tűnik fel helyette. Vagy ha róla, vele kapcsolatos problémákat olvasok, de így csak egy összekötő kerék volt Aaron és Juliette között.
Az egész könyv ezúttal Aaronról, Juliettről és a Regenerációról szólt. Helyileg szinte ki se mozdulunk a telepről és annak a környezetéből. Ott is csak szobáról szobára haladunk. A cselekmény lassú. Új karakterek lépnek a képbe, és a régiek a feledésbe merülnek, mintha lenne egy vágás a harmadik és e között a kötet között.
Sokszor támadt hiányérzetem.
Ami nagyon meglepett a könyvben, az Aaron/Warner szemszöge. Tőle kicsit önteltebb, határozottabb és magabiztosabb stílust vártam, de a belső monológjai sokszor teljesen egybefolytak Juliettével. A szememben Warner most Kent szintjére süllyedt, ahogy a fiú a harmadik kötetben viselkedett. Az az Aaron, akit megszerettem, eltűnt.
A fentiek miatt nagyon erősen gondolkodtam azon, hogy levonok egy-egy csillagot, de…
Jesszusom!
A vége valami elképesztő.
Egyszerre imádom és gyűlölöm az ilyen befejezéseket, mert most várnom kell a folytatásra, de közel 350 oldalnyi felvezetést kaptam a nagy „biliboruláshoz”, és tényleg ez volt az a kötet, ahol igazán magaménak éreztem az írásmódot. Minden hibája ellenére szerettem olvasni a könyvet, és már nagyon-nagyon várom a folytatást.

>!
Masni3
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Nagyon vártam már ezt a részt, de nem erre számítottam. Reméltem, hogy Juliette megmarad annak a kemény csajnak akit az előző rész végén megismertem. Visszaesett a bizonytalan korszakába. Aaron is nagyon megváltozott. És ez a rengeteg titkolózás az agyamra megy. Az előzőben olyan jól működtek együtt.

Vajon már megőrültem?
Már megtörtént?
Honnan fogom tudni?

Mert az nem lehet, hogy az előző három részbe beleszerettem és most ezt kapom…
És éppen unalmasnak akartam titulálni és lecsillagozni, amikor megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam.
És most itt ülök, szótlanul bámulok bele a sötétségbe és azon gondolkozom, hogy mégis miért történik ez velem mindig?
Miért kell ezt így befejezni?
Minden magyarázat nélkül?
Anélkül, hogy tudnám mi történt mindenki mással?
Gonoszság! Színtiszta gonoszság! De éppen emiatt lett annyira jó…

Elvesztem. Pedig nem vagyok őrült.

És most csak annyit bírok tenni, hogy várom a folytatást.

>!
Viktória_Erdei 
Tahereh Mafi: Ne hazudj

#Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült, nem vagyok őrült.#
Ha mégis megjelenik a folytatást, akkor őrült leszek és olvasni fogom. Már nem teljesen emlékszem a történetre, de nem fogott meg. Az utolsó 100 oldal volt „izgalmas”. Csalódott vagyok.

>!
hkriszti83
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Azt biztosan kijelenthetem, hogy eddig ez a rész tetszett a legkevésbé, és elég sokáig féltem is, hogy ez bizony édeskevés lesz. Az a rengeteg belső monológ egy idő után kikészített, az a sok belső bizonytalanság J. és Warner részéről is, kezdett rettentően idegesíteni! És mikor megjelent Lena, őszintén betojtam, hogy ebből lassan Vad angyal paródia lesz… Aztán bumm!!!!! Beütött egy Britney Spears effektus az a fejborotválás nagyon ott volt!!! :D és onnantól kezdve zseniális volt a könyv, ezzel kizárólag egy gond volt csak, hogy kb a legvégén történt! De ez a befejezés, omfg!!! Nagyot ütött!!! A figyelmem újra maximálisan az Öné, Miss Mafi vagy Mrs. Riggs, bánomisén! Tűkön ülve várom a folytatást!!!

>!
szandi_nemeth P
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Annyira szerettem az első három részt és őszintén szólva most csalódott vagyok. A könyv 90 %-ában nem történik semmi, de tényleg. Csak tervezgetnek, mi lesz, hogy lesz, mi lesz ha. Én kicsit untam, nem volt benne sok pörgés és akció mint eddig. Megtudtunk pár dolgot Warner és Juliette múltjából, ami tetszett, de sokkal több izgalomra számítottam. Az utolsó pár oldal viszont nagyon ütős lett, elérte, hogy nagyon várjam a folytatást, remélem minél hamarabb kiadják.

>!
bfanni
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Amikor már azt hiszed, végre fellélegezhetsz.
Amikor már azt hiszed, jóra fordulnak a dolgok.
Amikor már azt hiszed, itt már nem lesz több meglepetés.
Amikor már azt hiszed, végre mindenki megkapja azt, amit érdemel.
Rájössz … hogy még nem.
Még nagyon nem.

>!
Tüli
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Basszus…
Egy kicsit rendeznem kell most a gondolataimat…
Most akkor mi van????
Ez hihetetlen.
Nagyon lassan haladtam a könyvvel, de tényleg, pedig a sorozat előző részei a kedvenceim közé tartoznak. De ez…
Kezdjük azzal, hogy a könyv 400 oldalas, de ebből valódi cselekmény kb 100. És az az utolsó 100 oldal. De az viszont nagyon üt. Addig sopánkodás van és tétlenkedés, ezenkívül tele van régi naplóbejegyzésekkel, és üres oldalakkal, amikor szemszög-váltás történik spoiler.
Juliette teljesen megbolondult, hol egy önbizalomhiányos kislány, hol egy őrült pszichopata. Warner pedig kibökhetné már végre a rohadt titkait!
Bocsánat, nagyon fel lettem húzva. Az egész könyvben alig történt valami, erre az utolsó 50 oldalon konkrétan lelök az írónő a szakadékba, és csak nézi, ahogy zuhanok. Hogy tehet ilyet?
Mégis mit fogok én kezdeni a következő rész megjelenéséig?
De egyet nagyon remélek: én a régi Juliette-t és a régi Warnert akarom. Nagyon szeretném őket visszakapni, úgyhogy remélem a következő rész nem lesz akkora csalódás, mint ez volt.

>!
Kamilla_e
Tahereh Mafi: Ne hazudj

Más másfél éve vártam erre a könyvre, és most miután elolvastam azt hiszem kijelenthetem, hogy a harmadik rész nyomába sem ér.
Egy kicsit sajnálom, hogy nem kaptam meg azt a szintet, amire vártam, de ettől persze nem mondom azt, hogy nem szerettem. Mégis csak az egyik kedvenc könyvsorozatomról van szó, amit imádok, de ebben a részben elég sok problémát felfedeztem.
Nagyon tetszett a könyv, mégis volt egy olyan érzésem, hogy mintha a karakterek visszafejlődtek volna.
Hiányzott a vicces, magabiztos, határozott Aaron. Nem tetszett, hogy ennyire nem mondja ki a véleményét, és, hogy ennyire bizonytalan. Kenji humorát se tudtam most annyira szeretni, és Juliette pedig újra ugyanaz a bizonytalan lány lett, aki hülyeségeket csinál… Csak a végére lett belőle az a karakter, akit a harmadik részben annyira megkedveltem.
A könyv eleje is elég unalmas, és semmilyen volt, mégis csak úgy faltam az oldalakat, mert annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. Ilyen tekintetben kicsit úgy érzem mintha ez a könyv tartalmas lett volna, de mégis mintha csak nem szólt volna semmiről.
Az utolsó fejezetek zseniálisak lettek, mégis egy bizonyos rész eléggé kiborított. A vége pedig hatalmasat ütött, alig várom a következő részt!


Népszerű idézetek

>!
Masni3

– Mi a franc bajod van, ember? Azt hittem, haverok vagyunk.
– Azok voltunk – helyesel Warner hűvösen. – Amíg hozzá nem értél a hajamhoz.
– Te kértél meg, hogy vágjam le a hajadat…
– Egy szóval sem mondtam ilyet. Arra kértelek, hogy igazítsd meg a szélét.
– És pontosan azt tettem.
– Ez – mondja Warner, és megfordul, hogy szemügyre vehessem a kárt – nem megigazítás, te kétbalkezes félnótás!
Felszisszenek. Warner haja itt-ott be van vagdosva, néhol tenyérnyi foltok világítanak.
Kenji összehúzza magát, amikor végigméri a keze munkáját, aztán megköszörüli a torkát.
– Nos… – szól, és zsebre dugja a kezét. – Azt akarom mondani…
Végül is, a szépség szubjektív dolog, ember.

>!
Nymeria96

– Hiányzol – mondja, olyan halkan, hogy alig értem.
– Itt vagyok – felelem, és gyengéden megérintem az arcát. – Itt vagyok melletted, szerelmem.
De Juliette megrázza a fejét. Hiába húzom még közelebb magamhoz, még elalvás közben is csak rázza a fejét.

Arra gondolok, hogy talán nem is téved.

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Juliette Ferrars
>!
Fire_bird

– (…) Haider a legtöbb dologban teljesen középszerű. Csak néhány apróságban tűnik ki. Megszállottan foglalkoztatja a külseje, és…
Kenji felkapja a fejét.
– Megszállottan foglalkoztatja a külseje? Biztos vagy benne, hogy nem vagytok rokonok?
Warnernek elsötétül az arca.
– Egyáltalán nem vagyok a külsőm meg…
– Jól van, jól van, nyugi! – legyint Kenji. – Nem kell aggódnod a csinos kis pofid miatt.
– Utállak.
– Imádom, hogy ugyanúgy érzünk egymás iránt!

139. oldal

>!
Masni3

Ez az új munka sok nekem.
Kiderült, hogy a politika olyan tudomány, amit nem értek. Megölni valakit, összetörni valamit, lerombolni dolgokat? Azt értem. Méregbe gurulni és háborúba indulni, azt értem. De türelmesen játszani ezt a zavaros sakkjátszmát egy rakás idegennel a világ minden tájáról?
Egek! Úgy szeretnék inkább lelőni valakit!

180. oldal Juliette

Kapcsolódó szócikkek: Juliette Ferrars
>!
Masni3

Juliette soha nem bocsát meg nekem.
El fogom veszíteni.
És akkor végem.

220. Warner

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Juliette Ferrars
>!
Masni3

– Menj a pokolba, Kishimoto!
– Csak utánad, tesó! – Rám kacsint, de csak egyszer.
Aztán eltűnik.

285. oldal Warner

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson · Kenji Kishimoto
>!
ap358 P

– Akik nem értenek, mindig kételkedni fognak benned.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
>!
Fire_bird

Warner leengedi a karba tett kezét.
Kenji felvonja a szemöldökét.
– Megígérem – folytatom –, hogy nem lesz több erőltetett együtt lógási kísérlet. Egyáltalán nem kell találkoznotok, ha én nem vagyok ott. Oké?
– Esküszöl? – kérdezi Kenji.
– Esküszöm.
– Hála az égnek! – teszi hozzá Warner.
– Egyetértek, haver.
Ingerülten forgatom a szememet. Ez az egyetlen dolog, amiben egy hét leforgása alatt sikerült egyetéérteniük: a barátságukra vonatkozó reményeim kölcsönös megvetése.

137. oldal

>!
ap358 P

Komolyan rettegek, hogy egyszer belefulladok a saját hallgatásom óceánjába.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aaron Warner Anderson
>!
Masni3

– Szóval… Először is, tudnod kell, hogy nem az én hibám, oké?
Csak segíteni akartam.
Elbizonytalanodom, és értetlenül ráncolom a homlokomat.
– Micsoda?
– Úgy értem, eddig is tudtam, hogy őseggfejsége nagy drámakirálynő, de ez azért több mint nevetséges…
– Ne haragudj, de nem értem. Miről beszélsz? – Elveszem a kezemet a pisztolyról, érzem, ahogy a testem ellazul. – Ezek szerint, nem a háborúról van szó?
– A háborúról? Micsoda? J! Te egyáltalán nem figyelsz rám? A pasid odakint hisztériázik, és jobb lesz, ha befogod a száját, mielőtt én teszem meg.


Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: Háború a békéért
Lauren Oliver: Káosz
Victoria Aveyard: A háború vihara
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Mary E. Pearson: Tolvajok tánca
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Melissa Marr: Veszélyes játék